Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

1987. szeptember 1., kedd Somogyi Néplap 3 Harmincnyolc országból félezer szakember Siófokon Megkezdődött az agrárközgazdasági kongresszus MEGVALÓSULT ÖTLETEK Amerikai látogató a húskombinátban A hatékony agrártermelés elképzelhetetlen a változó technológiai lehetőségekhez és az állandóan módosuló piaci viszonyokhoz való al­kalmazkodás nélkül. A nem­zetközi eredmények megvi­tatására, a lehetőségek ki­bontakoztatására gyűltek össze tegnap a siófoki SZOT Ezüstpart üdülőben az V. európai agrárközgazdasági kongresszus résztvevői, s péntekig sokrétű program keretében kicserélik tapasz­talataikat. A tegnap délutáni ünne­pélyes megnyitón dr. Di- mény Imre, a Magyar Ag­rártudományi Egyetem al- elnöke a világ agrártermelé­séről beszélt, a gondokról, amelyeknek megoldása — illetve a megoldás keresése — e konferencia feladata is. Hiszen a tét nem kevesebb, mint az emberiség békés jö­vője. A kongresszust Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter nyitotta meg. Üdvözölte a 38 ország­ból érkezett több mint fél­ezer szakembert, s hangsú­lyozta: a magyar tudomány és mezőgazdaság jelentős nemzetközi elismerésének számít, hogy az idén hazánk­ban rendezik meg e három- évenként sorra kerülő szak­mai tanácskozást. A világ agrárközgazdászainak nagy jelentőségű eseménye ez, ahol a tudomány legújabb ered­ményei mellett az agrárpo­litika és az agrárfejlődés, valamint a vállalati gazdál­kodás időszerű kérdései is napirendre kerülnek. A miniszter ismertette a magyar agrártermelés hely­zetét, a szocialista mezőgaz­daság gondjait, eredményét. A vendéglátók nevében dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, majd röviden bemutatta a megyét s mezőgazdaságát. A megnyitó utolsó szónokaként C. H. Hanf professzor, az Agrárközgazdászok Európai Szövetségének elnöke kapott szót, aki angolul vázolta a kongresszus előtt álló fel­adatokat. Az Agrárközgazdászok Európai Szövetségében Al­bánia kivételével valameny- hyi európai országból dol­goznak szakemberek. A 70- es évek elején alakult tár­saság tagjainak száma majd­nem ezer. A társaság legfon­tosabb rendezvénye a kong­resszus, amely mindig az európai agrárközgazdaság­tan valamelyik átfogó témá­ját tűzi a plenáris ülések napirendjére. A mostani kongresszus témaköre: az al­kalmazkodás az európai me­zőgazdaságban. A magyar agrárközgazdászok a társa­ság megalakulása óta aktí­van közreműködnek a szer­vezet munkájában; a ma­gyar tagok száma 15. A mos­tani kongresszuson a prog­ram középpontjában a fő té­makörhöz kapcsolódó ple­náris ülések állnak, s emel­lett 18 szekcióban 165 elő­adás hangzik el. lehetőséget nyújtva arra, hogy_ a kon fel rencia résztvevői az európai és a világ agrárközgazda­ságtanának legújabb ered­ményeiről elmélyült eszme­cserét folytassanak. Az idén az egyik újítás az úgyneve­zett poszterszekció; két cso­portban mintegy 60 kutató eredményeivel ismerkednek meg itt a kongresszus részt­vevői. Szerdán délután a résztvevők egy dunántúli mezőgazdasági üzemet is meglátogatnak. Egy fotó, talán 1933-ból: valahol az Egyesült Álla­mokban egy férfi szalmával disznót perzsel. A képen látszólag semmi rendkívüli sincs, de Myron Bort szá­mára mégis jelentős. Az em­lített úr Oroszországból 1910- ben kivándorolt szülei ugyanis akkor tették meg az első lépéseket egy húskom­binát megteremtése felé. Az apa vágott, az anya kolbászt készített. Első termékeik az agglegények körében váltak népszerűvé. Amikor a kom­binát 1969-ben leégett, Can- fieldben — Ohio állam — Borték felépítették az újat. s Myron Bort irányításával 54-fé!e termék készült. 1986- ban a húsipari szakmától már visszavonult szakember a Kaposvári Húskombinát­nak igyekezett átadni sok­éves tapasztalatát. Az amerikai urat szívesen fogadták az üzemben, s ő is emlékezetes napokat töltött itt. S turistaként ismét meg­látogatta a kaposvári üze­met. Kíváncsi volt rá, mit valósítottak meg akkori ja­vaslataiból. — Három területre terjed­tek ki Bort úr javaslatai — mondta Lukács György ter­melési főmérnök. A termék- fejlesztésre, a gépbeszerzés­re, valamint szervezési kéri désekre. Termékeink ameri­kai exportja nem valósulha­tott meg. A szállítási költ­ségek ugyanis igen drágák. A cél az volt, hogy fő ter­mékeinken — sonkákon, la­pockákon — kívül az úgyne­vezett mellékterméknek mi­nősülő húsokat is megpró­báljuk eladni. Ezekből vi­szont csak olcsó termék ál­lítható elő. ám a szállítás folytán ezeknek az ára sem az. Néhány esetben azonban kamatoztatni tudták az ame­rikai vendég ötleteit. Példá­ul a félszáraz kolbászt az ő javaslatait figyelembe véve készítik. Figyelembe vették, amit a gépbeszerzéssel kap­csolatban mondott. Világ­banki hitelből a felülettisztí­táshoz és a hasításhoz vásá­rol berendezéseket a hús­kombinát. — Az ajánlatokat már megkaptuk a külföldi cégek­től, hamarosan az is eldől, kitől vásárolunk. A jövő év első negyedében ezek a be­rendezések már üzemelhet­nek. Munkába állításuk ré­vén jobb minőségű terméket állítunk elő. A csomagolás fejlesztésé­hez szintén világbanki hitelt szeretnénk igénybe venni. A 40 dekánál könnyebb készít­mények gyártásához ugyan­csak. Ezek belföldön és kül­földön egyaránt könnyebben eladhatók. Kenőhús áruról, különböző húskrémekről, májkrémekről van szó. A csomagolás korszerűsítése pedig összefügg a termékek jobb eltarthatóságával, a tet­szetősebb kivitellel. — Bort úr szervezési el­képzeléseiből csak keveset tudtunk megvalósítani. Más környezetben élünk, az ő tapasztalatai csak nagyon át­tételesen használhatók. Szer­vezeti korszerűsítést hajtot­tunk végre első lépésben a termelésben. A vezetői ha­tárköröket összevontuk. így a vállalatnál felgyorsult az információáramlás. Váltásra van szükség a termelésirá­nyításban. Azt szeretnénk el­érni, hogy a központi veze­tés csak havi programot ad­jon a termelés közvetlen irá­nyítóinak, s ők döntsenek a napi és a heti teendőkről. Ennek megvannak a szemé­lyi feltételei. Bort úr tehát elégedetten hagyhatta itt Kaposvárt. Mint elmondta: a szakta­nácsadói évek során többet tanult meg a szakmáról, mint amikor aktívan dolgo­zott. Ehhez a Kaposváron töltött hetek is hozzájárul­tak. S azt is hozzátette: ha­zánkban készítik a legjobb Akkumulátorok Egyiptomba L. R. Uj postai számítógépek Eddigi legnagyobb kon­vertibilis üzletét kötötte meg az Akkumulátor- és Száraz­elemgyár; a vállalat 800 ezer dollár értékben 10 ezer darab nagy teljesítményű akkumulátort szállít Egyip­tomba. A termékek a válla­lat legújabb fejlesztésének eredményei, a korábbiaknál nagyobb teherbírású, hosz- szabb ideig használható, ke­vesebb gondozást igénylő áramforrások. Az eredeti konstrukción a külföldi partner igénye szerint to­vábbi változtatásokat hajtot­tak végre, igen gyorsan, mert a fejlesztések megkez­désétől mindössze fél év telt el az első szállítmány út­nak indításáig. Ezekben a napokban csomagolhak egy újabb tételt, s a tervek sze­rint október végéig befeje­zik a szállításokat. A vállalat korábban szinte kizárólag a hazai kereslet ki­elégítésére termelt, de szű­kös kapacitása miatt évekig így sem tudott eleget tenni az igényeknek. Fejlesztés eredményeként két éve már biztosítani tudják a kiegyen­súlyozott hazai ellátást. Korszerű tűzjelző központok A korábbiaknál olcsóbb megoldással készülnek a korszerű tűzjelző központok az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet­ben; a veszély észlelésére szolgáló, eddig külföldről, konvertibilis valutáért vá­sárolt ionizációs füstérzéke­lőket most már itthon ké­szítik el, a régi ár feléért. Az érzékelők gyártásához olyan laboratóriumra volt szükségük, ahol biztonságos körülmények között dolgoz­hatnak a jelzőberendezések működtetéséhez szükséges radioaktív anyagokkal. Az érzékelőkben ugyanis izotó­pok segítségével alakítanak ki olyan áramot, amelybe ha csak a legcsekélyebb mér' tékben is füst kerül, a be­rendezés azonnal figyelmez­tet a veszélyre. Ezzel a mód­szerrel lehetőség van arra, hogy a tüzet korai szaka­szában elfojtsák, mert az anyagok jó része füstöl, mi­előtt lángra kapna. Az Országos Munkavédel­mi Tudományos Kutatóin­tézetben csaknem egy évti­zede foglalkoznak tűzjelző központok kialakításával. Eddig már mintegy 200 rend­szert szereltek fel. jó részü­ket szállodákban, erőmű­vekben, nagyobb raktárak­ban és olyan vállalatoknál, ahol gyúlékony anyagokkal dolgoznak. A központokat, ahol mód van rá, összekötik a helyi tűzoltóságokkal, így azok közvetlenül is riaszt­hatok. Az olcsóbb műszaki meg­oldás remélhetően mind több helyütt teszi lehetővé kor­szerű tűzvédelmi rendszerek kialakítását. Az utóbbi évek baleseti statisztikái is arról tanúskodnak, hogy a mun­kavédelemben nagyobb gon­dot kell fordítani a tüzek megelőzésére. A Magyar Posta számítás- technikai bázisintézetében, a Posta Számítástechnikai és Elszámolási Intézetében hét­főn ünnepélyesen átadták az újonnan vásárolt számítás- technikai berendezéseket. A számítástechnikai esz­közpark rekonstrukciója ke­retében a francia Bull cégtől egy-egy DPS-8 és DPS-6 típusú számítógépet vásárol­tak, amelyek az 1970 óta működő Honegwell 2200-as gépet váltják fel. Mindkét új berendezéshez lokális és távoli terminálok hálózata kapcsolódik, melyeket egy ugyancsak Buli-gyártmányú front-end processzor vezérel. Vásárolt a Posta továbbá egy korszerű szovjet R-36-os szá­mítógépet is, ez az R—30-as berendezések helyébe lép. És kialudtak a lámpák London, Párizs, Berlin sötétbe borult ezen a na­pon. A lengyel hafárt öt­venegy német hadosztály lépte át, majd befutott Hitlerékhez az angol— francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada. 1939. szeptember 1-ján — megkezdődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásával a szovjet csapatok is elfog­lalták a mai nyugatbelo­rusz és nyugatukrán terü­leteket. A nácikkal való összetűzés nélkül meg­tehették ezt: egy héttel azelőtt írták alá a Né­metország és a Szovjet­unió közötti szerződést. Bár ez a megállapodás időleges nyugalmat, két­éves további felkészülési időt adott Moszkvának, kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyu­gati hatalmakkal, Angliá­val és Franciaországgal akart tárgyalni: antifa­siszta, Hitler-ellenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és London ak­kor még nem mutatott hajlandóságot erre. így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül maradjon és magányosan keveredjen bele a Németország elleni háborúba — aláírta azt a szovjet—német meg nem támadási ■ . szerződést, amelyről mindkét fél tud­ta: időleges. S amikor a nyugati hatalmak, a pol­gári demokráciák előtt vi­lágos lett, hogy a közös fő ellenség a nácizmus, lét­rejött — 1941-ben — az igazi szerződés, a szovjet —amerikai—brit antifa­siszta koalíciós megegye­zés. És legyőzték Hitlert. Csaknem öt évtized múltán szép fényesen ég­nek a lámpák Párizsban is, Londonban is, Berlin­ben is, Moszkvában is. Valamennyi európai vá­rosban. Síi több, új ener­giaforrás táplálja őket: az atom. Aligha lehet ennél különb jelképet választani haszon és veszély, az em­ber választási lehetőségé­nek bemutatására. Minden történelmi visz- szaemlékezés annyit ér, amennyi tanulságot a mának nyújt. Nem szabad erőltetett párhuzamokat keresni; egészen más vi­lágban élünk most, mint akkor, de van egy gon­dolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor ötlik eszünkbe, s az akkori nyugati hatalmak aka- rom-nem akarom húzódo- zásával függ össze. Emlé­kezzünk: egészen a ka­tasztrófa bekövetkeztéig, sőt. még egy ideig azután sem tudták rászánni ma­gukat arra, hogy komo­lyan tárgyaljanak a Szov­jetunióval. Vajon milyen mértékben és egyáltalán hasonlít-e az az állapot a maihoz? Hiszen ma élénk tárgyalások foly­nak. s mi több. remény van a történelem első tényleges leszerelési meg­állapodásának az aláírá­sára. Ez mind igaz. Nyil­vánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak (különböző irányító erőik) még mindig nem döntöt­ték el: őszintén, hosszú távon és barátian együtt kívánnak-e működni, bi­zalmat építeni a kommu­nisták vezette országok­kal vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Akkoriban — tehát a négy évtizeddel ezelőtti időszakban — tizenkettő után egy perccel jött létre a fenntartások nélküli és tartós antifasiszta együtt­működés. Most még ti­zenkettő előtt vagyunk. Damoklész kardja azon­ban itt függ a fejünk fö­lött: nincs náci hatalom, de van atomháborús fe­nyegetés, fegyverkezés és olyan bizalmatlanság, amely a másik félben el­lenséget, rémképet lát (vagy rajzol), és az em­beriség érdekeivel szöges ellentétben fenntartja hadállásait. Ha így tekintjük a helyzetet, akkor 1939. szeptember 1-je és 1987. szeptember 1-je összeha­sonlítása már egyáltalán nem látszik erőltetettnek: mindig idejében kell szö­vetkezni ! Azokban az időkben, amelyekre most emlékezünk, már csak va­lami ellen lehetett ösz- szefogni: a nekilendült fasiszta gőzhengerrel szemben. Ma szerencsére egy másik szótag: az ,, é r t ” érvényes, a bé­kéért, a leszerelésért, a gazdasági és az emberi együttműködésért, az élet­re alkalmas környezet megteremtéséért. S ebben a mai szövetségben részt vehet mindenki. A lámpák égnek Euró­pa fővárosaiban. Az ál­lamférfiak sokkal tuda­tosabban szemlélik a helyzetet, s legtöbbjük világosabban lát, mint elődeik 1939-ben. Ez re­ményt ad arra, hogy e nap következő évforduló­in még biztatóbb soro­kat írhatunk le, mint most. Tatár Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom