Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-23 / 224. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 23., szerda * ■ A negyedik szakasz Tegnap folytatódott az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi utótalálkozó. A tavaly Novemberben nyílt konferenciának ez a negyedik tárgyalási szakasza, amelynek — hangoztatták a szónokok az első, nyilvános ülésén — az utolsónak kellene lennie: kívánatos, hogy az év végére tartalmas záródokumentummal befejezzék a munkát. Egyértelműen ezen a véleményen vannak és azonnali, gyakorlati haladást sürgetnek a szocialista országok. Jurij Kaslev nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a sajtó előtt hangoztatta: a nemzetközi helyzet legújabb fejleményei, a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási megállapodás, a csúcstalálkozó fényében még idén be lehet fejezni a bécsi találkozót. A sikerhez a szovjet vélemény szerint az alábbiakra van szükség: A politikai szándékra, amely, mint hangoztatják, valamennyi érdekelt félnél megvan, arra, hogy (nyugati részről) feladják a szélsőséges, „mindent vagy semmit” álláspontot és realista szellemben közelítsék meg a kérdéseket, a záródokumentum szerkesztési munkájának ésszerű megszervezésére. A semleges és el nem kötelezett országok, amelyek képviselői a résztvevők megbízásából a szerkesztési munkát összehangolják, a tervek szerint október közepén beterjesztik szöveg-javaslataikat. Addig lenne szükség a kölcsönös kompromisszumok kialakítására, hogy ne kelljen azután mindent újra kezdeni, hangoztatta Kaslev. A Szovjetunió egyébként nem vár a találkozó végéig, hanem folyamatosan oldja meg a nyitott kérdéseket, mondotta. Az emberi jogokról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban mintegy 50, úgynevezett nem-hivatalos csoportosulás kapott országában működési engedélyt, különböző területeken. Ez év első 9 hónapjában mintegy 20 000 személy kapott kiutazási engedélyt, köztük zsidó, német és egyéb nemzetiségűek — ami sokszorosa a múlt év hasonló időszakában adott engedélyeknek. A Szovjetuniót mindig élesen bíráló „Helsinki föderáció az emberi jogokért” nevű szervezet népes küldöttsége hamarosan látogatást tesz a Szovjetunióban, ahol találkozik ügyészekkel, az útlevélhivatal képviselőivel is. Helmut Schäfer, az NSZK külügyi államminisztere is szólt arról, hogy jó előjelek közepette folytatódik a találkozó és kiemelte az NSZK szerepét a szovjet—amerikai megállapodás létrejöttében. Bonn képviselője méltatta a kapcsolatok gyakorlatias fejlődését országa és a kelet-euróHUSÁK BELGRÁDBAN A hivatalos baráti látogatáson Belgrádiban tartózkodó Gustáv Húsok., a csehszlovák KP KB főtitkára tegnap délelőtt Basko Krunics- csal, a JKSZ KB-elnökség elnökével a két párt együttműködésének további erősítéséről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről tárgyalt. Lazar Mojszov és Gustáv Husák Gustáv Husák délután újabb megbeszélést tartott Lazar Mojszovval, a jugoszláv áUameLnökség elnökével és részt vett az új, hosz- szú távú jugoszláv—csehszlovák gazdasági és tudoimá- nyos-műszáki együttműködési szerződés aláírásán. pai államok között és síkra- szállt azért, hogy a találkozón kiegyensúlyozottan foglalkozzanak valamennyi kérdéssel, így a kereskedelem és gazdasági kapcsolatok fontos ügyével is. A miniszter javasolta, hogy 1990-ben, Bonnban rendezzenek összeurópai tanácskozást a gazdasági kapcsolatokról. (Szocialista országok korábban Prágát javasolták e konferencia helyszínéül.) William Friis-Moeller, dán nagykövet, aki az EGK-áila- mok nevében szólt, ugyancsak méltatta a megváltozott nemzetközi légkört és azt mondta, „fordulat” történt az európai folyamatban. Hozzátette azonban, hogy szerinte az emberi jogok területén az „új gondolkodás” a találkozón a Kelet részéről még „nem tapasztalható”. Ennél polémikusabb hangot ütött meg David Mellor, brit külügyi államminiszter, aki nem hagyott kétséget afelől: amennyiben a Nyugat nem látja teljesítettnek elvárását az emberi jogok és kapcsolatok területén, nem fog beleegyezni a haladásba a találkozó más .kérdéseiben lsem. A találkozó döntő szakaszába lépett, hangoztatta Rudolf Torovsky nagykövet, az osztrák küldöttség vezetője, hozzátéve: rugalmas, kötetlen munkaformákra van szükség, hogy megoldhassák a problémákat és megállapíthassák, milyen területeken van egyetértés. A tanácskozások mától ismét javarészt bizottságokban folytatódnak. Lebontják a börtönt Hétfőn, több mint egy hónappal Rudolf Hess volt náci vezető halála után, megkezdték a spandaui börtön lebontását. Az épület helyére' a tervek szerint bevásárló- és szabadidőközpontot építenek a Nyugat-Berlinben állomásozó brit katonák részére. A spandaui börtön lebon- táisára a Nyugat-Berlin fölött felügyeleti jogot gyakorló négy nagyhatalom egyöntetű határozata alapján kerül sor. Rudolf Hess, aki augusztus 17-én lett öngyilkos, a börtön utolsó lakója volt. 1966 óta egyedül töltötte ott életfogytiglani büntetését. A lebontással megbízott nyugat-berlini társaság munkásai hidraulikus emelők segítségével kiemelték helyéről a börtön bejáratát. BUDÁPEST-BÉCS Szomszédolás Burgenlandi séta a legutóbbi 'kormányfői találkozó keretében Sokan néztük nagy élvezettel azt a tévéműsort, amelynek címe: „Szomszédolás”. Barátságos volt és nem annyira a versengés uralkodott benne, mint a résztvevők együttes igyekezete. Bizton állíthatjuk, még több nézője-szurkolója van annak a „szomszédolásnak”, amelyben a magas rangú magyar és osztrák vezetők vesznek részt, ha ennék természetesen más is a tartalma. Tavaly a magyar miniszterelnök látogatott a határos Burgenlandiba, most Franz Vranitzky kancellárit várjuk Budapestre. A sort úgy két évtizeddel ezelőtt egy néppárti, konzervatív kormányfőjük kezdte el, és az azóta történtekkel kapcsolatosan több híres nevet sorolhatnánk föl. Sokszor hallotta azóta már az olvasó e mondatot: a magyar—osztrák együttműködés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájául szolgálhat — de mi van e formula mögött? Egyebek között az, hogy kiderült, az ideológiai különbségeknek mind kevesebb jelentőségű (akadályozó szerepük) van az államok, a vállalatok, az emberék ismerkédésének-együtt- működésémiek fejlesztésében. No de ezek még mindig csak általánosságok. Ha ilyen magas szintű látogatásokra ikerül isor, elsősorban a gazdaságra gondolunk: ez a problémakör mindkettőnk szemében az egyes számot viseli. Ausztria második legnagyobb tőkés partnerünk, mi több, a legnevezetesebb ás: erről tanúskodnak a szép budapesti szállodák, és éppen most került szóiba a bős-nagymarosi erőmű építésének meggyorsítása, melynek során a vízlépcsőt osztrák vállalkozók építik. Kereskedelmi cserénk is viszonylag széles körű ... csak éppen szeretnénk egyet s mást változtatni raj-ta, amire immár évek óita kevés sikerrel bíztatgaitj'.ufc a másik felet. Léteznek bennünket sújtó beviteli korlátozások, a kívánatosnál több nyersanyagot és félkészárut vásárolnak tőlünk és túl kevés készárut, gópféleséget — arányosain kevesebbet, mint például az NSZK, pedig ott a Rajna környékén . sem kisebbek az igényék. (Mindehhez most hozzájött az amerikai követelés, hogy Bécs ne szállítson szocialista országoknak olyan, az Egyesült Államokból származó technológiát, amely rajta van a COCOM- lástán — különben ő sem kap belőle. Márpedig az osztrák gazdaság mai, gondokkal tűzdelt helyzetében nagyon is rászorul a tengerentúli elektronikára. Szóval a két kormányfőnék — mindkettő feltétlenül nagy megértéssel szemléli a másik nehézségeit — lesz miről tanácskoznia Budapesten. Évek óta dicsérjük a turizmus jelentőségét, mint aiz emberi kapcsolatok és a devizaforgalom egyik bevált formáját. A be nem avatottak szemében azonban úgy tűnhet, hogy a mérleg egyoldalú, sokkal több osztrák érkezik hozzánk, mint amennyi magyar utazik oda, A valóság nem egészen ilyen: ha az egymás országában eltöltött éjszakákat számoljuk, csaknem egyensúlyban vagyunk. Budapest és Bécs szép fokozatosan megismeri egymás festészetét, szobrászatét, történelemkutatási eredményeit, műszaki kísérleteit. Ez szükséges, folytatandó, bővítendő. De átt-ott már megjelennek olyan _alkciók is, amelyek túllépnek: ezen (például a művészek felléptetésén itt és ott is magasabb szintre emelkedve átmennek a valódi közös cselekvésbe. I lyen volt az a schal labung i kiállítás, amelyen együttesen mutattuk be Mátyás király korszakának 'magyar és osztrák emlékeit. A soksizáz éves közös történeti múlt itt pozitív oldalaival jelentkezett, az ilyesmire más példák is vannak, és még sokkal több a lehetőség. A nemzetközi színtéren két szempontból kísérik figyelemmel a magyar—osztrák viszonyt. Bgyrész a fent említett — gazdasági, kulturális, emberi — együttműködés példás, konfliktusmentes lebonyolítását illeti, külföldi elismerés, másrészt fontos, hogy különböző konferenciáikon milyen mértékben tudnak együttműködni a Kelet és a Nyugat országai, ■ezen bélül mi és e szomszédunk. Ausztria eléggé nem dicsérhető érdeme a múlt másfél évtizedben, hogy semleges voltát, jó külföldi kapcsolatait felhasználva sikeres .szerepet játszott különböző viták elsimításánál, kompromisszumos javaslatok megfogalmazásával. Bécs — amely egyébként is számos találkozó hagyományos színhelye — változatlanul él ezzel, a módszerrel, és Magyarországban ehhez jó partnerre talál. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten (a most folyó utó- íalálíkozón) eddig hét olyan javaslat került asztalra, amelynek Magyarország és Ausztria társszerzői. A magyar—osztrák kapcsolatok tehát jók, ígéretesek. Vallóban előnyös helyzetben ülnek asztalhoz Grósz Károly és Franz Vranitzky. Tatár Imre Letartóztatták a kolumbiai nagykövet merénylőit Forró öböl Forróvá vált a Perzsa (Arab)-öböl vize. A szó szoros és az átvitt értelemben egyaránt. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország flotta-demonstrációjához az utóbbi napokban Olaszország is csatlakozott aknaszedőhajókkal, sőt Belgium és Hollandia is képviselteti magát az öbölben. A térséghez földrajzilag nem tartozó államoknak immár legalább nyolcvan hadihajója cirkál itt, s akkor még nem is említettük az öbölmenti országok, így elsősorban Irán flottáját. Tucatszám érkeznek a felvételek az öbölben manőverező hadihajókról. Van közöttük néhány valóban művészi fotó is: a párolgó, több mint harminc fokos víz ködpáráján át homályos hajósziluettek. A jelentések szerint egyes napszakokban előfordul, hogy a látótávolság 50—60 méterre csökken. Kézenfekvő a veszély, a véletlen — fogalmazzuk úgy, vétlen — incidens kockázata. A Jarett nevű amerikai hadihajó, amelynek fedélzetéről felszállt helikopter Bahrein partjainál tüzet nyitott egy állítólag aknákat telepítő iráni hajóra. Hétfőn este az ENSZ New York-i székházában is felforrósodott a hangulat annak a hírnek kapcsán, hogy egy amerikai helikopter tüzet nyitott egy iráni hajóra. A Pentagon sietett indokolni a súlyos incidenst, miszerint az iráni kis hajó aknákat telepített Bahrein partjánál, olyan körzetben, ahol az Egyesült Államok flottájának védelme alatt kőolajszállító hajók szoktak horgonyt vetni. A Pentagon szóvivője elismerte, hogy ugyan sötét éjszaka volt, de a helikopter különleges berendezései segítségével „meggyőződtek’’ az aknatelepítésről. Irán viszont hivatalos hír- ügynöksége útján cáfolta a hírt, mondván, a hajó élelmiszert szállított, amikor amerikai rakétatalálat érte. Az eset ismételten bizonyította, hogy mennyire súlyos veszélyeket hordoz magában az öböl militarizálása. Se- vardnadze szovjet külügyminiszter újságíróknak adott nyilatkozatában megerősítette a Szovjetunió álláspontját: minden nem térségbeli ország vonja ki hadihajóit az öbölből, hiszen ezek jelenléte mind bonyolultabbá teszi az amúgy is válságos helyzetet. A szovjet külügyminiszter Ali Akbar Ve- lajati iráni kollégájával találkozván azt is kifejtette, hogy Irak és Irán háborúját egyes nyugati államok öbölbeli katonai jelenlétük példátlan méretű fokozására használták ki. Ezzel jelentősen megnehezítik az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszüne- ti határozatának végrehajtását, amelyet pedig ők maguk is jóváhagytak. így gyengítik Pérez de .Cuellar főtitkár közvetítő erőfeszítéseinek hatékonyságát. O. L. Gy. Rámában letartóztatták azt a három személyt, aki januárban súlyosan megsebesítette Kolumbia budapesti nagykövetét. Bár a merénylőket — egy argentin származású párt és egy olasz férfit — néhány nappal ezelőtt vették őrizetbe, a hírt csak kedden közölték az olasz tájékoztatási eszközök. Carlos Alberto Chicchiarel- Ht és Moreno Stortinit a kincstárügyi minisztérium társadalombiztosítási intézetében fogták el, ahol a két férfi alkalmazásban állt. Norma Suzanna Lazzatit (Chicchiarelli élettársát) saját lakásán vették őrizetbe. Az ügyben illetékes Nitto Palma államügyész-helyet- tes — aki a letartóztatási parancsokat kiadta — elmondta a sajtónak, hogy a három személyt annak idején nemzetközi kábítószercsempész- szervezetek bérelték fel Kolumbia budapesti nagykövetének, Enrique Parejo Gon- zaleznek meggyilkolására. Parejo Gonzalez korábban hazája igazságügyi minisztere volt és hatékony küzdelmet vívott a különböző kábítószercsempész bandák ellen. Minisztersége idején tartóztatták le az egyik leehír hedtebb bandafőnököt, Hernandez Boterot. akit kérőbb kiadtak az Egyesült Államoknak. Mint ismeretes, a nagykövetet január 13-án sebesítet- ték meg merénylői, nem messze a budapesti kolumbiai nagykövetség épületétől. A magyar rendőrség vizsgálati anyagát később eljuttatták az oiasz igazságügyi illetékésekhez, akik újabb tényekkel, adatokkal egészítették ki a nyomozás eredményeit. A három merénylő „szervezeti hovatartozásáról” még nincsenek pontos információk. Annyi vált csak ismeretessé, hogy a letartóztatottak lakásának átkutatásakor a rendőrség számos dokumentumot, naplót és nagy meny- nyiségű propagandaanyagot talált. A januári merényié: utáni napon egy bogotai rádió szerkesztőségébe ismeret- len személy telefonált, aki közölte: a „Hernandez Bote- ro csoport” vállalja magára az akciót. Nitto Palma áílamügyész az MTI római tudósítójának kérdésére válaszolva elmondta: a magyar rendőrséget dicséret illeti, mivel nagyszerűen működött közre a merénylet hátterének kivizsgálásában. Az állam- ügyész elégedetten nyugtázta a magyar hatóságok „gondos” munkáját, amely meghatározó volt a nyomozás folyamán.