Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
1987. szeptember 21., hétfő Somogyi Néplap S Megnyílt a VI. dunántúli tárlat V öröskeresztes küldöttértekezletek A művészet szervező ereje vész olyan piktúrát képvisel, amely mély szakmai tudásról vall, érzelmi kötődést tükröz az ember múltjához és jelenéhez. A tárlat megnyitásának utolsó eseményeként a megyei múzeum nagytermében dr. Balassa Tibor, a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese adta át a VI. dunántúli tárlat díjait. A Somogy Megyei Tanács 20 ezer forintos nagydíját Bartha László festőművész vehette át. A KISZ Somogy Megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa 15 ezer forintos összevont kiemelt díját Fischer György szobrász- művésznek ítélte. Tízezer forintos díjakat adott át a Tolna Megyei Tanács Tornay Endre András szobrászművésznek, a Győr- Sopron Megyei Tanács Mészáros György festőművésznek, a Győr Megyei Városi Tanács Szabados János festőművésznek, a Fejér Megyei Tanács Bors István szobrász- művésznek, a Zala Megyei Tanács Giczy János festőművésznek, a Baranya Megyei Tanács Móder Rezső festőművésznek, a Kaposvári Városi Tanács I. Tábori Csaba festőművésznek, a Komárom Megyei Tanács Kollár György festőművésznek, a Vas Megyei Tanács Orr Lajos szobrászművésznek, a Veszprém Megyei Tanács Üjházi Péter festőművésznek. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezetének díját Varga Bencsik József festőművész, az Északdunántúli Területi Szervezel díját 'pedig Gellért B. István grafikusművész kapta. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Czi- ráki Lajos festőművész vehette át. Nagy érdeklődés kísérte szombaton délelőtt a Somogyi Képtárban művészeti életünk rangos eseményének, a VI. dunántúli tárlatnak a megnyitását. A vendégeket dr. Mészáros Balázs, a megyei múzeum igazgatója köszöntötte. Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes ünnepélyes megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy eleven hagyomány már a kortárs képzőművészet bemutatkozása, seregszemléje. A sorozattá izmosodott tárlatok közül az elsőn — 1973-ban — a fődíjat a modern magyar festészet nagymestere, Ber- náth Aurél kapta. A tárlat- sorozat 1978. évi — csekély számú résztvevők okozta — hullámvölgyét az 1981-ben megrendezett IV. tárlat fordulópontja követte. Míg a harmadik tárlaton alig több, mint húsz művész munkáit tekinthették meg, a negyediken már nyolcvan képzőművész mutatkozott be alkotásaival. Az ötödik tárlat rekordját — 152 pályázó mintegy 400 művét — az idén 132 művész 300 alkotásának bemutatása követte. A miniszterhelyettes elmondta, hogy a művészet szervező erejét becsülni kell, fel kell ismerni közösséget, közvéleményt formáló hatását, s ezt felelős értelemmel segíteni kell, A művészet nem válhat a jövendőnek küldött palackpostává, hiszen benne a ma embere fejezi ki gondolatait, érzelmeit és szándékát. Ezek az alkotások a jelenkor dokumentumai. Riasztó gond, hogy nem azonosulunk az emberiség történetének adott pillanataival, az emberiség jelenével. Deg- alább'akkora kíváncsiságnak, szellemi izgalomnak kellene kísérnie mai viliágunk jelenségeit, művészeti alkotásait, mint amekkora érdeklődéssel akarunk kapcsolatot teremteni a világegyetem távoli, feltételezett civilizációival. ' A dunántúli tárlat is fontos eszköze annak, hogy a mai ember az olykor hihetetlenül távolinak érzett kortárs művészethez közelebb kerüljön. Segíthet abban, hogy lakóhelyünket becsülve itt és most élő magyarnak, dunántúlinak mondhassuk magunkat. Ezután az ünnepélyes megnyitó következő helyszínén, a Kaposvári Galériában Bükkösdi László, a televízió rendezője ajánlotta a szép • számú közönség figyelmébe az előző tárlat nagydíjasának, Valkó Lászlónak az egyéni tárlatát. Megnyitójában ecsetelte a művész különös technikával készült, különös hangulatot árasztó alkotásainak körülményeit. Hangsúlyozta, hogy a műSzombaton délelőtt küldöttgyűlést tartott a Magyar Vörös- kereszt tabi, marcali és nagyatádi helyi vezetősége. Tab on a Zichy Mihály Művelődési Központban 44 alapszervezet mintegy 50 küldötte vett részt a vezetőségi- és küldöttválasztó értekezleten. Moós Károly- né, a városi vezetőség titkára elmondta, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ifjúság egészség- kultúrájára, az egészségre káros magatartások, szokások visszaszorítására. Az általános- és középiskolákban előadásokat szerkéznek, s felvilágosító tájékoztatókat tartanak a daganatos megbetegedések megelőzésének érdekében. A családvédelmi és szociális munka is gazdagodott; megszervezték a családvédelmi felelősök továbbképzését. Annak ellenére, hogy a társközségekben csökkent a munkaképes korú lakosság száma, a véradó tervet 15—20 százalékkal túlteljesítették. A beszámoltatási időszakban 291 lakossal nőtt a taglétszám. A beszámoló után a kiemelkedő vöröskeresztes munkáért járó kitüntetéseket adtak át. Marcaliban a városi párthizottság tanácstermében Nagy Antalné, a városi vezetőség titkára tartotta meg besaámolóját. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban javult az alapszervezeti vezetőségek tevékenysége, fokozódott önállóságuk, kezdeményező készségük. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ifjúság egészségvédelmére, s a szociálpolitikai munka hatékonyságának érdekében családsegítő szolgálatot hoznak létre. Az egyik legfontosabb feladat a zavartalan vérellátás biztosítása. Az ünnepélyes jutalomátadáson Kovács Ferencné a Vöröskeresztes Munkáért ezüst fokozatát kapta, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskola vöröskeresztes alapszervezete pedig a Vöröskeresztes Munkáért elismerő oklevelet vehetett át. Nagyatád lakosságából mintegy ötezren tagjai a Vöröskeresztnek. A következő évek legfontosabb feladatait meghatározó, s az ötéves munkát értékelő tanácskozáson 52 küldött vett részt. Benácsné Rácz Éva városi titkár beszámolójában elhangzott, hogy Nagyatádnak és vonzáskörzetének nincs olyan települése, ahol nem működik Vöröskeresztes alapszervezet. Az egészségvédelmi feladatok területén tartalmas együttműködés alakult ki a helyi egészségügyi intézményekkel. Színes programok, egészségügyi hetek, vetélkedők és előadások segítették a lakosság egészségügyi kul- túráltságának javítását. Bővítették a családvédelmi és szociális tevékenységüket, különösen a hátrányos helyzetű családok és az egyedül élő emberek nehézségeinek megoldásában segítettek. Nagy gondot fordítottak a folyamatos vérellátás szervezésére is. A küldöttgyűlésen Fülöp József né 50 éves kiemelkedő munkájáért kapott kitüntetést A küldöttértekezletek mindhárom helyszínén elfogadták a beszámolót, s megválasztották az új városi vezetőséget, a tisztségviselőket, valamint azt a küldöttséget, amely októberben a megyei tanácskozáson vesz részt. Honismereti kiállítás a művelődési központban Időszerű és követendő példa Apró kezek ügyességéről, gek egész sorával ismertette 16. A FOGHÁZBAN Zsirka József rákapott az olvasásra. Népmeséket olvasott. Simon kezdetben észre sem vette, hogy eellatársa kezében könyv van (a hozzátartozói hozták neki? vagy valamelyik fogolytól kapta kölcsön?), hogy egyre gyakrabban kuporodik le a prics- csére mesét olvasni. Moso- lyogtató és egyszersmind megható volt, ahogy ez a nagydarab, erős férfi, a még nehezen sillabizáló iskolás gyerekek feszült figyelmével ráncolja a homlokát, és vastag mutatóujjával kíséri a sorokat az ablak felé tartva a könyvet. Egy idő után úgy tetszett, kevésbé kellett már összpontosítania a betűk ösz- szekapcsolására, szemmel láthatóan egyre jobban élvezte a történeteket. Körülvették a mesebeli figurák. Gonosz mostohákkal, tüzet fújó, prüszkölő hétfejű sárkányokkal, együgyű fejedelmekkel találkozott, akik rendszerint pórul járnak a mese végén, akár csak a fel- fuvalkodott, kapzsi gazdagok, akik mindig azon mesterkednek, hogy lehetne még jobban becsapni, kiszipolyozni a szegényt. A mesében ez .sohasem sikerül nekik, mert a legszorongatóbb pillanatban mindig színre lép . az igazság egy-egy furfangos pásztor, ügyes szegénylegény, világvándor legkisebb fiú alakjában, akiket varázserejű táltos paripák, griffmada- rak, jó cselekedetekkel lekötelezett óriások segítenek, és mellesleg elnyerik a szépséges királykisasszony kezét is a fele királysággal. Zsirka József olvasás közben el-el- mosolyodott; olykor a fejét csóválta vagy öklével nagyot ütött pokróccal letakart fekhelyére (csak úgy porzott!); az is előfordult, hogy hangosan, diadalmasan fölnevetett. — No csak — mosolygott a káplán. — Ilyen jót olvasott? Zsirka József visszazuhanva a valóságba, röstellkedve hajtotta be a könyvet. — A fene tudja, mi történt velem — vakargatta a tarkóját zavartan —, egészen belebolondultam ezekbe a mesékbe. Talán mert gyerekkoromban nagyon szerettem mesét hallgatni. — Én is — mondta a káplán. — Szenyéri öreg- anyám sok mesét tudott. Odaült az ágyam mellé, kezét fekete szoknyás ölébe ejtette. (Iszonyú csúnya keze volt, a munka eltorzította.) A meséit szájtátva, lélegzetvisszafojtva hallgattam, de néha kivert a veríték és vacogtam a félelemtől, olyan rémes történeteket mondott. Még most is a fülemben van duruzsoló hangja. Talán a meséit is el tudnám mondani a kénköves leheletű boszorkányokról, lúdvércekről. — A gyerekkoromban hallott mesékre én már nemigen emlékszem — szólt Zsirka József —; talán azért esik jól most meséket olvasnom. Nekem leginkább a nagyapám mesélt, de rajta kívül voltak még körülöttem mások is, nagy mesélők: nagyapám-korabeli és sorsú káptalani cselédek, elnyűtt, fogatlan öregemberek, öregasszonyok, akik sokat tudtak a régi, szerintük csodaszép világról. Én a bőrömön éreztem, hagy a világ, amelyben élek, nem a mesék világa, de akkor még elhittem (melyik gyerek nem hisz az öregapjának?), hogy egyszer volt, hol nem volt. volt egyszer egy csodaszép világ... A legtöbb mesét azóta elfelejtettem; szép. régi dalokat sem tudok, de hát aki már 16 éves korában teljes értékű kaszásként keresd a kenyerét egy ' aratóbandában, annak nincs ideje és kedve meséken gondolkodni, da- nolászni. Egyet-mást azért én is megjegyeztem .. . például a 48-as szabadságharcról... De megjegyeztem azt is és nem felejtem el, amíg élek, hogyan bántak velünk, örökké éhes szolgákkal a káptalan reverendás urai. Ök is prédikálnak Jézusról, a felebaráti szeretetről; abban nincs hiba, prédikálnak eleget. De ha a hasznukról van szó, akkop mindjárt másként beszélnek. Akkor nem olyan fontos a vallás. A káptalan birtokán a cselédségnek kötelező templomba járni, mert ugye, a vasárnapi mise elmulasztása bűn. De csak akkor ám, ha nincs sürgős munka a gazdaságban. Aratáskor például, ha vasárnap dolgoztunk, senki sem mondta, hogy le a kaszával, a sarlóval, és gyerünk nagymisére, mert meg van írva, hogy az úr napját megszenteljed ! A káplán szomorúan, szégyenkezve szólt: — Erről persze nem beszéltek a kanonok urak, ha előadást tartottak a szemináriumban ... — Nem csoda — jegyezte meg komoran Zsirka. (Folytatjuk.) kisdiákok szorgalmáról, s egy tábor hangulatának maradandó pillanatairól tanúskodik az a kiállítás, amelyet dr. Mészáros Balázs, a megyei múzeum igazgatója nyitott meg tegnap a Kilián György Városi Művelődési Központban. A paravánokon és az asztalokon a mesztegnyői honismereti és természetvédelmi tábor idei alkotásaiból rendeztek módszertani bemutatót. Dr. Mészáros Balázs emlékeztette a hallgatóságot, hogy az első honismereti tábor tíz esztendeje Csillebércen volt, amelyet hamarosan követett megyénkben a szőcsénypusztai találkozó. A ma emberének egyre inkább felelősséget kell vállalnia azért, hogy kulturális örökségét megőrizze, védje és továbbadja. A mesztegnyői tábor időszerű, új és követendő példa erre. Szemléletében komplex: a manuális tevékenység a természet megismerésével, az elméleti tudás a saját cselekvő részvétellel, a maradandó élmény pedig hasznosítható ismeretekkel párosul. A kiállítás arról árulkodik, hogy a táborban Köves- di Tibomé a népi mestersémeg a gyerekeket. A gicás — viaszolt — tojások, a gyékényből, esu tálból, csuhából készített lovacskák és gólyák, vidám mesefigurák és népies ajándéktárgyak serege emlékeztet a táborban töltött tartalmas napokra. Érdekes — sejtelmes sámánvilágot idéző — színfoltja a kiállításnak a gyapjúhulladékból nemezeléssel készült falikép. Kedvesek a lopótök mesefiguráik, a szövőkereten született apró tarisznyák, s a kis agyagszobrok, köcsögök is. A babák különböző népviseletbe öltöztetéséből kitetszik, hogy készítői az esztétikai és korhű követelmények mellett a népi alapszabásmintákat is figyelembe vették. A mézeskalácsokból — bizonyára fi-, nőm íze miatt — kevés került a paravánokra, ám elkészítésük, díszítésük avatott kezekre utal. Nagy sikere volt a kiállításon a diafilimeknek. amelyek a természetvédők tábori életéről, s a megfigyelt állatfajokról mutattak be felvételeket. A kiállítást október 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
