Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 21., hétfő Véget ért az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a: 1-es oldalról.) adórendszer hatékonysága nagy mértékben múlik a kormány munkaprogramjá­nak következetes végrehaj­tásán, a megfogalmazott gazdaságpolitikai célok és teendők következetes érvé­nyesítésén. Az adórendszer hatásait rontaná, ha nem társulna hozzá következetes gazdaságpolitika, ha elma­radna a reform folytatása. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter konkrét kép­viselői javaslatokra vála­szolt. A parlamenti vitában sokan foglalkoztak a csalá­dok anyagi helyzetének alakulásával. A kormány nagy felelősséggel munkál­kodik azon — mondotta —, hogy a társadalom legfon­tosabb egységei, a családok számára megfelelő életfelté­teleket biztosítson. A kor­mány azt javasolja, hogy a bevezetendő személyi jöve­delemadó-rendszerben első lépésként a három- és több- gyermekes családok eseté­ben gyermekenként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Termé­szetesen az lenne az igazán jó, ha minden gyermek után járna ez a kedvezmény. De figyelembe kell venni a re­alitásokat. Jelenleg csak ar­ra van lehetőség, hogy egy ilyen jövedelemarányos ked­vezményt biztosítsunk. Így a legszorítóbb helyzetben lévő társadalmi réteg hely­zetét sikerül bizonyos mér­tékben javítani . anélkül, hogy más területen az adó­rendszert jelentősen szigo­rítani kellene. S ugyanak­kor a családi pótlék 400 fo­rinttal történő megemelése valamennyi család anyagi helyzetét — ha kis mérték­ben is — javítja. A pénz­ügyminiszter újólag meg­erősítette, hogy a kormány nyitott hosszabb távon a családi jövedelemadó beve­zetése iránt. Az a javaslat, amely sze­rint az adómentes jövede­lemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra ter­jesszék ki — folytatta a miniszter —, azt jelentené, hogy az állampolgárok 44 százaléka nem fizetne adót, sőt. az alkalmazotti ked­vezményt is figyelembe vé- ■ ve ez az arány 50 százalék fölé is emelkedhetne. így igen hátrányosan érintené az adófizető rétegeket. Emellett, e megoldás alkal­mazása esetén a 70 ezer fo­rintnál kisebb évi jövede­lemmel rendelkezők fizeté­sét nem bruttósítanák. Ám a következő években az ő jövedelmük is emelkedik, belekerül az adózó sávba, egyszerre jelentős adót kel­lene fizetniük, ami hirtelen nagy megterhelést jelent. Ennek a megoldásnak az is hátránya, hogy a kedvez­mények egy bizonyos körét semlegesítené. Ilyen lenne a fiatalok egy részénél a la­kásmegtakarítási kedvez­mény, vagy a közművel . kapcsolatos kedvezmények, illetve a nagycsaládosok kedvezményeinek egy része is. Ilyen indokok miatt az indítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat sze­rint a 48 ezer és a 120 ezer forint közötti évi jövedelem adókulcsa lineáris legyen, a progresszív elvonás helyett. Ennek az elgondolásnak a megvalósítása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az alacsony átlagbért fizető ágazatokat, a többi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy tá­mogassuk a viszonylag ala­csonyabb mértékeket tar­talmazó adótáblát, s ugyan­akkor -a magasabb lakás­megtakarítási kedvezményt fogadja el az országgyűlés Érthető ez a fajta közelítés is — mondta a miniszter —, azonban nem biztosít igazi alternatívát. Elfogadása ugyanis másfél-két milliárd forintos terhet jelentene a költségvetés számára, s en­nek finanszírozására jelen­leg nincsenek meg a forrá­sok. Sok képviselő foglalkozott az újításokkal. E téren a pénzügyminiszter megerősí­tette az expozéban kifejtett véleményét, miszerint az újítási díjakat a vállalatok a költségek között számol­hatják el. így lehetőségük van arra, hogy olyan dija­kat állapítsanak meg, ame­lyek fedezik a jövedelem- adót is. Medgyessy Péter felhívta a figyelmet arra: az adórendszertől nem le­het elvárni, hogy helyreál­lítsa a kívánatos jövedelmi viszonyokat is. Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmények kérdése is. A pénzügymi­niszter emlékeztette a kép­viselőket arra, hogy a szer­zői jogvédelem alá tartozó tevékenységeknél a törvény- javaslat érdemleges kedvez­ményeket biztosít: 200 ezer forintig a jövedelemnek csak 35 százaléka az adó­alap, tehát a fennmaradó 65 százalék költségként szá­molható el. Kétszázezer fo­rintos éves jövedelem felett is csak 60 százalék az adó­alap. Ez is mutatja, hogy a kormány értékeli a művészi tevékenységet. A pénzügyi kormányzat egyébként ké­szen áll arra, hogy felül­vizsgálja a honoráriumok jelenlegi helyzetét, és átte­kintse: milyen eszközök áll­nak rendelkezésre a tehet­ségek nagyobb mértékű el­ismerésére. A kormány egyetért azzal, hogy a nyugdíjasok számá­ra lehetőséget kell biztosí­tani nyugdíjuk kiegészíté­sére. Fontos, hogy ne csök­kenjen sem az alacsony, sem a magas nyugdíjjal rendelkezők érdekeltsége a munkavállalásban. Ebből a szempontból egyaránt hát­rányos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adómentes határ megállapí­tása. Amikor ugyanis a Határozathozatal követ­kezett. Az Országgyűlés el­sőként a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatra vonatkozó 23 módosító javaslat sorsáról döntött. Mivel ezek közül 19-re a plenáris vita során újabb észrevétel nem érke­zett, az Országgyűlés elnö­kének javaslatára ezekről az indítványokról együtte­sen szavaztak: a képviselők, a bizottságok és a kormány — együttesen kezelt — 19 módosító javaslatát az Or­szággyűlés 7 ellenszavazat­tal és 15 tartózkodással el­fogadta. Ezt követően rátértek azokra az indítványokra, amelyeket a kormány és az országgyűlési bizottságok nem fogadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a törvényjavaslatban eleve alternatívákat tartalmaztak (a nyugdíjasok adózására és a lakásépítéssel kapcsolatos adókedvezményre vonat­kozóan). Boldizsár Iván és Zsigmond Attila képviselők együttesen javasolták, hogy a törvényjavaslatban sze­replő, a művészekre vonat­kozó szabályozást változtas­sák meg: 200 ezer forint he­lyett 400 ezer forint jövede­nyugdíjas évi jövedelme meghaladja a megállapított adómentes sávot, akkor je­lentős mértékű adót kell fi­zetnie. Ezért a pénzügyi kormányzat semmiképpen sem ajánlja az ilyen korlá­tot állító variáció elfogadá­sát. A szaktudás megszerzését célzó kedvezmények további szélesítése viszont támoga­tást érdemlő szándék. A törvények végrehajtási ren­deleté már tartalmaz bizo­nyos kedvezményeket az Országos Tudományos Ku­tatási Alap keretei között végzett tevékenységeknél. A következőkben megvizsgál­ják: indokolt-e ezeket vala­milyen módon kiegészíteni Ennél nehezebb kérdés a közműtársulások kedvezmé­nyezése. A kormány ebben a kérdésben rugalmasságot tanúsítva a korábbi elkép­zeléshez képest a kedvez­mény mértékét 20-ról 30 százalékra emelte. A vitá­ban azonban elhangzott olyan javaslat, amely többes hozzájárulás esetén 40 szá­zalékos kedvezményt tart szükségesnek. E téren azon­ban egyszerűen nem áll rendelkezésre több pénz a kedvezmények nyújtására. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javaslat is, amely kérte, hogy az adó- befizetés elmulasztásánál az első évben — ha ez nem szándékosan történik — ne alkalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy ezt méltányos­ság alapján lehetővé teszi a törvénytervezet az első esztendőben. Végezetül ismét megkö­szönte a képviselők észre­vételeit, javaslatait, és Szé­chenyi István gondolataival zárta válaszát: „Éljenek a haladás emberei és szapo­rodjanak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporodja­nak.” lemig adózzanak keresetük 35 százaléka után és csak ezen összegen felül legyen az adóalap a kereset 60 szá­zaléka. Boldizsár Iván azon­ban az ülésen visszavonta módosító javaslatát, mond­ván: az Országgyűlésben az utóbbi napokban megnyilvá­nult egységet ezzel nem akarja megbontani. Ugyan­akkor kérte a pénzügymi­nisztert, hogy az alternatí­vát, a művészek honoráriu­mainak emelését tartsák na­pirenden. Zsigmond Attila — csatlakozva az előtte szó­lóhoz — ezt a módosító ja­vaslatát visszavonta. Polgárdi József (Pest me­gye) indítványozta, hogy az újításból származó jövede­lem elkülönítetten, más jö­vedelmekkel való összevo­nás nélkül 20 százalékos kedvezményes kulccsal adózzon. A kormány javas­lata szerint az újításból származó jövedelem után az adót az általános szabályok szerint kell megfizetni. Az Országgyűlés — 21 ellensza­vazattal- és 11 tartózkodás­sal — a kormány eredeti ja­vaslatát fogadta el. Nagyiványi András (Bu­dapest) javasolta, hogy a takarékbetétből, értékpa­pírból származó jövedelmek adóztatását 1990-től vezes­sék be. Az Országgyűlés ellen- szavazat nélkül, 9 tartózko­dással a kormány eredeti javaslatát támogatta. Módosító indítványok ér­keztek a képviselőktől a három- és többgyermekes családok adóalapcsökkentő kedvezményére vonatkozóan is. Szepitágothai János (or­szágos lista) indítványozta, hogy ezek a családok három gyerek után 5 ezer forint, és minden további gyerek után újabb 5—5 ezer forint adó­visszatérítésben részesülje­nek. Viola Károly (Pest me­gye) azt javasolta, hogy a családban élő gyermekek, valamint minden eltartott idős korú után — akinek havi jövedelme a minimális nyugdíj összegének 80 szá­zalékát nem éri el — havi 700, összesen évi 8400 forint adóalapcsökkentést állapít­sanak meg. Zsigmond Atti­la (Budapest) indítványozta, hogy az egy családban élb gyermekek számától függet­lenül adjanak 12 ezer forint adóalapcsökkentő kedvez­ményt. Szentágothai János elállt eredeti indítványától, Zsigmond Attila pedig fenn­tartotta javaslatát, azzal a megjegyzéssel, hogy a ked­vezményt a gyermekek isko­láztatásának befejezéséig kapják a családok. Viiola Károly javaslatának a gyer­mekekre vonatkozó részét fenntartotta, szavazás után azonban az Országgyűlés — a képviselői indítványokkal szemben — a kormány ál­lásfoglalását támogatta. Nagyiványi András (Bu­dapest) javasolta, hogy az évi 48 ezer és 120 ezer fo­rintos összjövedelem között egy külön megállapítandó lineáris kulccsal történjék az adózás. Az Országgyűlés a képviselő javaslatát elve­tette, a törvényjavaslatban meghatározott sávok és kul­csok szerinti adózás mellett szavazott. Ezt követően a nyugdíjak ügyében határoztak a képvi­selők. Az eredeti törvény- tervezet egy A) és egy B) változatot javasolt. Ez to­vábbi képviselői indíitvány- nyal egészült ki arról, hogy a nyugdíjasok 120 ezer fo­rint évi jövedelemhatárig kapjanak adómentességet. A kormány az A) pontban megjelölt javaslatot tartotta támogatandónak. Ennek lé­nyege, hogy a fizetendő adó aszerint állapítandó meg, hogy a külön kereset há­nyadrészét teszi ki a nyug­díjasok összjövedelmének. A B) pont pedig évi 96 ezer forint összjövedelemig ad lehetőséget az adómentes­ségre. A határozathozatal eredményeként az Ország- gyűlés szavazattöbbséggel a B) variációt fogadta el. Polgárdi József (Pest me­gye) arra tett javaslatot, hogy ha valaki egy évben több közműtársulásban is részt vesz, magasabb össze­gű adókedvezményben része­süljön: az eredeti 30 száza­lék helyett 40 százalékot. A javaslatot az Országgyűlés szavazattöbbséggel elvetette. Elek József (Borsod-Abaúj- Zemplén megye) ehhez a ponthoz azt javasolta, hogy az egészséges ivóvíz beveze­Határozathozatal következett tésére létrehozón társulás tagjai által kifizetett összeg az adóból egészében vissza­igényelhető legyen. A kor­mány ezzel sem értett egyet és az Országgyűlés támogat­ta ezt az álláspontját. A lakáscélú megtakarítá­sokra vonatkozó adószabá­lyokkal kapcsolatban Dobi Ferenc (Pest megye) terjesz­tett elő módosító javaslatot. Indítványozta, hogy a kor­mány A) variációjának meg­felelő, 36 ezer forintos sávot fogadják el, de a 24 ezer fo­rintosra vonatkozó kedve­zőbb adókulccsal. A szakér­tők szerint ez másfél milliár­dos adókiesést jelentene. A képviselők többsége a kor­mány eredeti A) variációja mellett szavazott. Lékai Gusztáv (Hajdú- Bihar megye) azt javasolta, hogy ha az adóhiányt gon­datlanság okozta, akkor 1988-ban ezért ne szabjanak ki bírságot, s az átmeneti időszakot 1989-re is terjesz- szék ki. (A kormány javas­lata szerint a bírság lega­lább 20 százalékos, súlyos gondatlanság esetén 50 szá­zalékos lehet.) Az Ország- gyűlés a képviselői javaslatot szavazattöbbséggel elvetette. E témakört lezárva a kép­viselők a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vényjavaslat egészéről sza­vaztak: a törvényhozó testü­let — 10 ellenszavazattal és 21 tartózkodással — általá­nosságban és részleteiben elfogadta a tö vény javaslatot. A továbbiakban az általá­nos forgalmi adóra vonatko­zó — a képviselők, a bizott­ságok és a kormány által előterjesztet'. módosító j.i vasiatok egy részéről együt­tesen szavaztak, e javaslato­kat elfogadták. Ezután azo­kat a javaslatokat vizsgálták meg, amelyekben nem ala­kult ki egység az előterjesz­tők között. Búzás Józsefné (Szolnok megye) indítványozta, hogy a zsűrizett jiépi iparművésze­ti termékek — a kormány ál­tal javasolt — 25 százalékos forgalmi adókulcs helyett „0” kulcsba tartozzanak, azaz adómentesek legyenek. Az indítványt a képviselők több­sége elvetette. Ezután került sor a dön­téshozatalra: az Országgyűlés az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot egy ellenszavazattal és öt tartóz­kodással, általánosságban és részleteiben elfogadta. Ezután Sarlós István beje­lentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöksége az evangélikus egyház kezdeményezésére ja­vaslatot tett az országos vá­lasztási listán Káldy Zoltán evangélikus püspök elhalálo­zása folytán megüresedett képviselői hely betöltésére. A HNF OT elnöksége a meg­üresedett helyre Nagy Gyula evangélikus püspök elnököt jelöllte. Nagy Gyulát — hét ellen- szavazattal és tizenhárom tartózkodással — soraiba választotta. Az Országgyűlés tudomá­sul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelenté­sét a két ülésszak között al­kotott törvényerejű rendele­téiről. Ügyrendi kérdések Ezután dr. Bölcsey György, az Országgyűlés Jogi, Igazga­tási és Igazságügyi Bizottsá­gának titkára ismertette a bi­zottság véleményét — ame­lyet a plénumon írásban is eljuttattak a képviselőkhöz — Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőnek az Or­szággyűlés június 26-i ülésén tett javaslatáról. — A képviselőnek a beter­jesztett törvényjavaslat, il­letőleg a módosító javasla­tok feletti szavazással kap­csolatos — az Országgyűlés ügyrendjére vonatkozó — indítványa a következő volt: „Az elnök kérdezze meg, kí­vánja-e valaki, hogy a mó­dosító javaslatról külön-kü- lön szavazzunk. Ha igen, ak­kor ismét először a Minisz­tertanács variációját bocsás­sa szavazásra, majd a mó­dosító javaslatokat külön- külön.” Korábban előfordult, hogy a szavazásnál nem tar­tottuk be minden esetben az? ügyrendet, ezért e javaslat fokozottan ráirányította a figyelmet a módosító indít­ványok kezelésére. Az Or­szággyűlés ügyrendje fen­tieket a következő szerint szabályozza: „Bármelyikkép­viselő indítványozhatja, hogy egyes módosító javaslatok fe­lett a szavazás külön-külön történjék. Erről az Ország- gyűlés vita nélkül határoz.” Ennek megfelelően a bizott­ság javasolja következetes gyakorlat folytatását. A bi­zottság véleményével a ja­vaslattevő képviselő is egyetértett. Arról is beszámolt dr. Böl­csey György, hogy a szóban forgó képviselői javaslat kapcsán a bizottság tágabb kitekintésben is foglalkozott az Országgyűlés ügyrendjé­nek kérdésével, s úgy fog­lalt állást, hogy a későbbi­ekben szükséges létrehozni egy olyan bizottságot, amely előkészítené az ügyrend egé­szének felülvizsgálatát, ille­tőleg módosítását. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bi­zottság jelentését — egy el­lenszavazat és három tartóz­kodás mellett — elfogadta. Az elnöklő Sarlós István közölte: Polgári István (Hajdú-Bi- har megye) a kisiparosok és kiskereskedők házastársának alkalmazottként való fog­lalkoztatása tárgyában kér­dést kíván intézni az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnökéhez. A képviselő kapott szót: Kifejtette: a házastársak és élettársak jelenleg csaik se­gítő családtagként foglalkoz­tathatók, s ez több hátrányos jogkövetkezménnyel jár. Er­re vonatkozóan egyébként nincs olyan tételes törvényi előírás, amely a házastárs alkalmazottként foglalkoz­tatását tiltaná. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke válaszá­ban jogosnak és időszerűnek ítélte a kérdést. A most el­fogadott, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vény újabb kedvező lehető­séget biztosít arra, hogy im­már jogszabályi alapokon a házastársakat alkalmazott­ként foglalkoztathassák. Vé­gezetül tájékoztatta a képvi­selőket, hogy még ebben az évben a kormány elé ter­jesztik a jogszabály ezzel kapcsolatos módosítását. Sarlós István ezután beje­lentette: az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizott­sága indítványozta, hogy a kormány dolgozzon ki a költségvetési reformra vo­natkozó javaslatot. Az Or­szággyűlés ezt tudomásul vette. A bizottság javasolta azt is, hogy alakuljon egy úgynevezett ad hoc bizottság az adóügyi törvények keze­lésére. A testület Sarlós Istvánt felhatalmazta a munkabizottság létrehozásá­ra. A Parlament elnöke ez­után emlékeztetett arra: Gé- czi István (Budapest) az Or­szággyűlés legutóbbi, nyári ülésszakán javasolta, hogy az Országgyűlés alakítson if­júsági és sportbizottságot. Az Országgyűlés határozott az új bizottság megalakításá­ról, illetve felhatalmazását adta, a bizottság elnökének, titkárának és tagjainak jelö­lésére. Ezzel befejeződött az Or­szággyűlés őszi ülésszaka, amelyen a képviselők négy napon át tanácskoztak, s jó­váhagyták a kormány mun­kaprogramját, valamint tör­vényt alkottak az általános forgalmi adóról és a magán- személyek jövedelemadójá­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom