Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
6 Somogyi Néplap 1987. szeptember 19., szombat i IliiÉi ISÉ ' g ||gg gg - m fffijM '%ts %*-■ fpas gmg H F v Cl iiiiii H m v MMjí TUDOMÁNY, TECHNIKA Nemcsak számítógép program Biztatóan halad az elektronizálás Diagnózis — vetítéssel „Helyszíni közvetítés” a műtőből Beszélgetés az OMFB A magyar gazdaság korszerűsítésének egyik legfontosabb lépése az elektronizálás, amelyet kormányprogram is segít. Kiváló vállalatok is dolgoznak ebben az ágazatban, de még meglehetősen kevesen vannak. Márpedig valuta híján az import csak kiegészítő megoldásnak kínálkozik. S van az elektronikának egy másik oldala is: az alkalmazók köre. Hiába a legkiválóbb számítógép, műszer, berendezés, ha nem értik a kezelését vagy nem használják ki az amúgy sem olcsó technikát. Az elektronizálás jelenéről és esélyeiről beszélgettünk Pál Lászlóval, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főcsoportfőnökével. — Fontosabb dolgainkról ma már programok készülnek. Az elektronizálást kormányprogram mennyire vitte s viszi előre e nagyon fon tus ágazat térhódítását? —- Csodákat még egy kormányprogramtól sem válhatunk. s nem is azt mondja k> hogy melyik gyár mit csináljon. Ám feladata, hogy a körülményeket megteremtse, a közgazdasági feltételrendszer kedvező legyen az elektronikának, kialakuljon a szükséges infrastruktúra, és a kulturális környezet is alkalmassá váljon az elektronika befogadására. Az már a vállalatok dolga, hogy eldöntsék, mit, melyik szeletet vállalják fel, s hol csatlakoznak a központi elképzeléshez. Tapasztalataink kedvezőek: a tárcákon kívül a társadalmi szervezetek is közreműködnek, hogy a programot sikerre vigyük. A KISZ ifit júsági elektronikai programot hirdetett meg, s ma már százezernyi fiatal ért a számítógépekhez, sőt programokat is készít. A szakszervezet sem ellensége az elektronizálásnak, támogatják az átképzést. Az MTESZ tag- szervezetei is kivétel nélkül kezdeményezik az automatizálást, a műszerezést, az információs rendszerek kiépítését, és folytathatnám még a sort. főcsoportfőnökével — Az elektronizáláson sokan csak a számítógépeket értik . . . —• Valóban uralkodóvá vált e téves felfogás, pedig jóval többről van szó. A komputereken kívül ide tartozik a hír- és távközlés, az automatizálás, a műszerezés és a méréstechnika is. A kormányprogram súlypontja egyébként az, hogy a közvetlen termelőtevékenységet támogató munkák kapjanak kedvezményt. Természetesen ez a program sem tud elszakadni a gazdaságtól, annak a nehézségei itt is hatnak. Ám az feltétlenül biztató, hogy az elektronikai beruházások aránya növekszik. — Melyek azok a területek, ahol a jövőben látványos változásokra számíthatunk? — A postát említem elsőként, hiszen 1990-ig a távközlés fejlesztésére 40 milliárd forintot költhet (a korábbi 17 milliárddal szemben). Minőségi rekonstrukciót végeznek, s így teremtik meg az alapokat a további fejlődéshez. Automatizálják a vidéki kapcsolóközpontokat, digitális szolgáltatásokat építenek ki, s az adatátvitel is nagyobb szerepet kap, így többek között Telefax, Teletext és Teledata rendszerek épülnek ki. Ez persze kevésbé látványos, de a mostani fejlesztés teszi lehetővé, hogy a következő évtizedben nagyobbat lépjünk előre. Az oktatásban sikeresnek mondhatjuk a középiskolai számítógépes programot, s már az általános iskolákban is kezdik megismerni a számítógépet. A főiskolákon viszont a következő években kell elterjesztenünk. A vezetőképzés tematikájába is belekerült, sőt a tömegoktatásban sem ismeretlen már. Az államigazgatásban, a kormányzati szerveknél és a tanácsoknál főleg a jobb irányítás és a lakossági szolgáltatások bővítését szolgálná, s egy-két jó példát már mondhatnék, de majd csak akkor lehetünk elégedettek, ha a vezetők mindenütt felvállalják. — Az elektronizálás nem magyar belügy, s nem is érdemes mindent a magyar iparnak gyártani. De menynyire számíthatunk a külföldi cégekre? — A műszaki—tudományos kapcsolatainkra természetesen építünk, s mind szocialista, mind tőkés partnereinkre számítunk. Licenceket kell vásárolnunk, s alkatrészeket importálnunk, de közben arra is ügyelünk, hogy a szellemi tőkénket kihasználjuk, hiszen e téren nagyon erősek vagyunk; bizonyos területeken világszínvonalú alkotásokra képesek szakembereink. Sajnos a pénz szűke sok vállalatot visszatart a nagyobb fejlesztésektől, pedig ma már a 90-es évek termékskáláján kell dolgoznunk. A vállalkozókedv egyébként javult, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Magyar mércével mérve a híradás- és műszeriparunk is nagyon jó bizonyítványt állít ki magáról. S még a tőkés piacon is pozitív a mérlegünk. A software- piacon például jelenleg 15 rendszerház és ezer kisvállalkozás dolgozik, s exportjuk meghaladja a tízmillió dollárt. — ön meglehetősen optimista képet fest a magyar gazdaság elektronizálásáról, bár például a Magyar Elektronikai Vállalat gyárának leégése óta nagyobb importra van szükség . .. — Az elektronikai ipar sem függetlenítheti magát a magyar gazdaságtól, s így vannak gondjaink, például az alkatrészellátással. A MEV- tűz valóban visszavetette az aktív alkatrészellátást, de azért hiba volna eltúlozni. Elektronikai iparunk termelésének mindössze egy százalékát adta. Fontos százalékát, de nem többet. Most dolgozunk a bővített újraindításon. És bár szóltam már róla, nagyon fontosnak tartom újra említeni: rengeteg függ az alkalmazóktól. D. L. A vetítőteremben fehér köpenyes orvosok gyülekeznek. A széksorok között furcsa berendezés áll, a falon vetítővászon vagy képernyő. Először a belgyógyász ismerteti a beteg panaszait és kortörténetét. A panaszok és a vizsgálati leletek alapján valószínű, hogy a 16 éves fiúnak veleszületett szívhibáj? van; föltehetőleg az a nyílás, amely a méhen belüli életben a két pitvar közötti válaszfalon található, a születés után nem záródott el. Most a röngenesé a szó. Bemutatja a beteg mellkasáról több irányból készített felvételeket. A diagnózis tisztázása végett szívkatéterezés is történt. A vizsgálatot végző orvos részletezi az így nyert adatokat. Az egyik combvénán fölvezetett vékony műanyag cső szabályosan bejutott a szív jobb pitvarába, s onnán a két pitvar közti sövényen lévő rendellenes nyíláson a bal hitvarba keiü’t' ezzel bizonyítva van a feltételezett kórisme. Ez a szívhiba kitűnő eredménnyel operálható, és a sebész készségesen vállalná is a műtétet, de valamennyi vizsgálat felvetette annak a . lehetőségét, hogy a pitvari sövényhiányhoz még valamilyen egyéb rendellenesség — valószínűleg a kamrák közötti válaszfal részleges hiánya — is társul. Most ismét a röntgenes következik. Bekapcsolja a vetítőgépet, és a vásznon megjelenik a lüktető szív körvonala. Jól látszik a szívbe vezetett katéter, amelynek végéből egyszerre sötét árnyék tódul ki, feltölti a bal kamrát, s kirajzolódik az ív alakban meghajló aorta. Az árnyék alakja változik, fokozatosan halványodni kezd. s vége a filmnek. A vetítés azonban még nem fejeződött be. A film ugyan másodpercek alatt bebizonyította, hogy a kamrák közötti sövény rendellenes nyílásán át a vér a bal kamrából „elszökik”, a sövényhiány helyének, nagyságának megítélésére azonban most visszafelé forog a film. Egy-egy kockánál megállítják a szalagot, s így a finomabb részletek is tanulmányozhatók. A szívsebészet hihetetlenül gyors fejlődése következtében ma már a legtöbb szívA víz — kincs Létünk egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen alapja a víz. Földünk teljes vízkészlete óriási. A vízigények kielégítését tekintve az ún. édesvíz a legfontosabb. Ennek hely szerinti és időbeli eloszlása, megjelenése szélsőségesen változó. Édesvízből már napjainkban is kevés van, pedig az élethez, a rohamosan szaporodó emberiség szükségleteihez mindig több víz szükséges. A víz már az ásványi kincsekhez hasonlóan vízkincs, amellyel ugyancsak gazdálkodni kell Képünkön: 35 méter magas három acélláb alkotja a víztárolót. Új leszállító rendszer Mintegy negyven éve segítik mikrohullámú berendezések a repülőgépeket abban, hogy rossz látási viszonyok között is le tudjanak szállni. Már annak is hosz- szú ideje, hogy ezek a berendezések minden nemzetközi és nagyobb belföldi repülőtéren működnek. Jóllehet negyven év alatt a berendezések gyökeresen megváltoztak és korszerűsödtek, az alapelvük mégis mindmáig változatlan. Nagyon szűk, függőlegesen mindössze 1—4, de vízszintesen is csak 6 fokos szögben bocsátanak ki mikrohullámú nyalábot. Ebbe kell a repülőgépnek „betalálnia”, majd amikor ez megtörtént, a gép ezt a nyalábot követi egészen a kifutópályáig. Egyesült államokbeli mérnökök nemrég új alapelvre épülő leszállító berendezést fejlesztettek ki, s Nagy-Bri- tannia déli részén, Yeovil repülőterén az első európai példányát is fölszerelték. Az új berendezés mikrohullámú nyalábjával függőlegesen legalább 20, vízszintesen pedig legalább 80 fok kiterjedésű térrészt pásztáz végig. Az új rendszerű berendezésnek az a legfőbb előnye, hogy a pilótának a réginél jóval nagyobb manőverezési szabadságot ad. A repülőgép nemcsak egyetlen irányból. egyenesen haladva közelítheti meg a kifutópályát, mint az eddigi berendezéssel, hanem elég tág határokon belül bármerre és bármilyen fordulókkal. Ez módot ad arra, hogy a leszállni kívánó gépek az eddiginél sűrűbben kövessék egymást, más-más irányból közelítsék meg a kifutópályát, de arra is, hogy a helikopterek és a kis mentő-, sport-, rendőrségi stb. repülőgépek ne kényszerüljenek besorolni a nagy utas- szállító gépek közé. Az új rendszer révén a repülőgépek még, azután is manőverezhetnek, hogy a leszállító mikrohullámú nyalábba beléptek. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet az új rendszert 1998-ra akarja szabványosítani. Addig minden repülőtér a mostani, hagyományos leszállító berendezést köteles működtem i fejlődési rendellenesség — így a példában említett is — műtéttel gyógyítható. Az operáció veszélyeit akkor lehet a legkisebbre csökkenteni, ha előzőleg a diagnózist a lehető legpontosabban tisztázták. Ezért nagy jelentőségű a technika, különösen ha tv-kamerával kapcsolódik. Az orvostanhallgatók is ma általában nem közvetlenül szemlélik a műtétet, hanem az előadóteremben ülve láthatnak „helyszíni közvetítést” a műtőből. Képünkön: a heidelbergi sebészeti klinika előadótermében 9 méteres vetítővásznon jelenik meg a műtét. A kémia lehetőségei Képesek vagyunk csúcsszíntek elérésére „Ha egy pár évet vetünk össze, akkor jobb, ha minden mozdulatlan áll. . . ha egy fertály- vagy félszázadra tekintünk, akkor változás kell. A kérdés csak az, mi kívánatos: rövid vagy hosz- szú időre való ész?” Ézekkel a Széchenyi István Hiteléből származó gondolatokkal kezdte bevezetőjét Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia 147. közgyűlésén. Ez a valóság elmélyedt elemzését tűzte ki célul: „a terápiák kidolgozásában való közreműködést” kérve „a nehéz és nehezedő körülmények között”. Az elnökség kérésének megfelelően az egyes osztályok megkísérelték üléseik témáját a hazai peresztrojka szellemében megválasztani. A legnagyobb érdeklődés ezúttal a kémiai tudományok osztályának ülését kísérte. Márta Ferenc, az Akadémia alelnöke előadásában a nemzetközi eredmények ismeretében a hazai lehetőségekről beszélt. A vegyipar — bizonyítván, hogy a tudomány az iparban válik termelőerővé — az ipari állóeszközök 15,5 százalékának birtokában 7,4 százalékos létszámhányadával, az egész ipar termelésének negyedét adja, s 875 millió dolláros kivitelével a legnagyobb exportőr. Érthető, hogy az alap- és alkalmazott kutatások legnagyobb megrendelőjévé vált. Mivel a tőkésországokban a mienkénél nagyobb ütemben gyorsul a műszaki fejlődés, meg kellett határozni, hogy mely területeken maradunk a csúcstechnikát és technológiát követők körében (itt az átvétel feltételeit kell megteremteni), s melyek azok a területek, ahol magunk is képesek vagyunk a csúcsszintek elérésére. A vegyipar gyorsuló fejlődésének egyik útja az új szerkezeti anyagok előállítása. Űj szerkezeti kerámiák alapanyagainak kikísérletezése révén például a japán Nissan személyautókban olyan belsőégésű motorokat kívánnak beépíteni, amelyek az 500 C°-os fölmelegedés elviselésére is képesek. A hazai kutatók is képesek — az Akadémia alelnökének véleménye szerint — az ilyen szi- liciumnitridből álló szerkezeti kerámiaanyagok előállítására. Olyan szintetikus polimerek előállítása is várható a közeljövőben hazánkban, amelyeknek szálszilárdsága tízszeresen meghaladja az acélét. Már neve is van, Kevlárnak fogják hívni. Ez a polietilénszármazék felhasználható lesz például repülőgépek szerkezeti anyagaként. Az ígéretes jövőt azonban — tanulva a közelmúlt sokszor túl rózsásnak látszó prognosztikáiból — reálisan kell szemlélni. A hazai szabadalmak közül kiemelkedik a Műanyag- ipari Kutatóintézetben előállított kompozitanyagok sora. Ezek a szintetikus, szálas és lemezes szerkezeti anyagok a természetben is föllelhető (faliszt és -forgács, kókuszrost, grafitszál vagy acél) és szintetikus anyagok „összeházasításán” alapszanak. A vegyipar legközelebbi Időszakra vonatkozó tervei között elsőbbséget élveznek azok a beruházások, amelyekkel — elsősorban a műanyagiparban — minél több import helyettesítése válik lehetővé. Ezt a célt szolgálta a tavaly augusztusban a TVK-ban (Tisza Vegyi Kombinát) fölavatott lineáris-po- lietiléngyár és a Borsodi Vegyi Kombinát szintén tavaly felavatott xilonüzeme. A TVK-ban tavaly átadott műanyagfólia-üzem termelése jövőre pedig 143 millió dollár értékű import helyettesítését teszi lehetővé. Jövőre beindul egy újabb polipropi lénüzem is. Ebben az évben — a2 olefinegyezmény értelmében — megfordul az öle fin áramlásának irányi (ezentúl mi kapjuk) a Szovjetunióból, az etilén hazai előállítása 50-ről 95 százalékra, a propilén termelése 56- ról 85 százalékra nő. Nyugodtan mondhatjuk: ez a hazai petrolkémiai ipar történetében korszakos jelentőségű esemény lesz.
