Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA

XLIII. évfolyam, 218. szám Ára: 1,80 Ft 1987. szeptember 16., szerda

ORSZÁGGYŰLÉS A változott nem elég óhajtani!

ÉS KORMÁNYPROGRAM AZ ÍJT ELEJÉN JÁRUNK.

99

• •

KB-titkári látogatás Somogybán

Megyénk társadalmi, gazdasági helyzetéről, a kibontakozási program fogadtatásáról, a tagkönyvcsere politikai előkészületeiről tájékozódott tegnap megyénkben Lukács János, a Központi Bizottság titkára. A reggeli órákban Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára tárta fel vendégünk előtt

az első félév, illetve az utóbbi hónapok gazdasági, politikai tapasztalatait. A megyei pártbizottság titkárainak és Brandtmüller Istvánnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének részvételével tartalmas eszmecsere bontakozott ki.

Azt mondják a honatyák, három-négy napig is eltarthat a most megnyíló ország- gyűlés. Vannak, akik azzal indokolják ezt, hogy a Páriámén őszi ülésszaka olyan ügyeket tárgyal (a kormány- program, illetve az adóreform), amelynek súlya, várható történelmi kihatása a párt 1956 végi, 1957 eleji konszolidációs programjához, a mezőgazdaság 1961- ben beféjezett szocialista átszervezéséhez, vagy pedig a gazdaságirányítási reform 1968-ban történő bevezetéséhez lesz mérhető.

Mégha elfogadjuk is, hogy valóban ilyen nagy horderejű a mostani napirend, akkor sem kapunk kielégítő választ arra, miért vesz igénybe a mostani ülésszak előreláthatólag három-négy napot. Végtére is, épp az előbbi visszatekintés igazolta, hogy a felszabadulás óta megértünk már néhány nagy sorsfordulót, s mégis, ha az emlékezetünk nem csal, évtizedek óta még egyszer sem ülésezett három-négy napig az Országgyűlés.

Valami más és mélyebb okkal magyarázható hát, hogy most mégis így történhet.

Az utóbbi hónapokban elég sokat hallunk meg olvasunk arról, hogy a gazdaság- irányítási reform kibontakozása a politikai intézmény- rendszer és gyakorlat reformját is igényli. A politikai intézményrendszer reformja viszont magában foglalja a párt vezető szerepének korszerűsítését, a párt és az állam közötti pontosabb munkamegosztást, az érdekképviseleti-érdekvédelmi fórumok, s velük együtt a parlament növekvő szerepét.

Hogy mi minden értendő a fentiek alatt, arról elég sokat olvashattunk az utóbbi hónapokban a Társadalmi Szemle, a Közgazdasági Szemle, a Valóság és más társadalomtudományi folyóiratok hasábjain. E tanulmányok szerzői többé-kevés- bé egybehangzóan azt fejtegették, kívánatos, hogy lényegesen növekedjen a már említett érdekképviseletiérdekvédelmi fórumok — a KISZ, a szakszervezetek, a TOT, a MTESZ, OKISZ — súlya és befolyása. A tudós politológusok szerint ugyanis e szervezetek csak akkor tölthetik be igazán a hivatásukat, ha felszínre hoznak, érzékelhetővé, láthatóvá tesznek minden számottevő Vtegigényt és törekvést, függetlenül attól, hogy azok társadalmi horizontból jogosnak, teljesíthetőnek tekinthetők-e, avagy sem.

Minthogy a társadalmi érdek nem csupán a különböző — gyakran egymásnak is ellentmondó — rétegigények matematikai összegezése (maga a gondolat is képtelenség!), a tudós férfiak azzal folytatták, hogy az érdek- egyeztetés nehéz művelete, a minőségileg más, magasabb rendű társadalmi érdek megfogalmazása a párté, törvénybe foglalása pedig az Országgyűlésé kell, hogy legyen. Elvárható ugyanis a párttól, társadalmunk alkotmányba foglalt vezető erejétől, hogy olyan — sok évre előretekintő, stratégiai jellegű, az egész társadalom mozgósítására alkalmas — programot dolgozzon ki, mint a július 4-i lapokban megjelent, gazdasági-társadalmi kibontakozás programja volt például. Semmiképp sem volna helyénvaló viszont azt

kívánni tőle, hogy a kormány, az államgépezet helyett is dolgozzék. Az ilyen szereptévesztésekből sok zavar származhatna.

Ezért nem lehet véletlennek tekinteni, hogy az említett programban mindössze 15 sort olvashatunk a vállalatokat érintő általános forgalmi adó, s 25 sort a lakosságot sújtó személyi jövedelemadóról, illetve meghonosításuk főbb Indokairól cs vezérlő elveiről. Ezért ebből a 40 soros ajánlatból csak akkor lehetett törvény, ha — miután a Pénzügyminisztérium által kidolgozott részletes tervezet végigjárta a különböző érdekvédelmi fórumokat — a parlamenti bizottságok elé kerül, hogy azt követően az Országgyűlés döntsön a sorsáról.

Hetek óta tartanak az országgyűlési bizottságok ülései, a tévénézők és rádió- hallgatók milliói a saját szemükkel és fülükkel is meggyőződhettek arról, milyen élénk viták alakultak ki. Minden bizottság egyetértett abban, hogy a kormányprogram elfogadása és végrehajtása — amely a párt által megfogalmazott gazdasági-társadalmi kibontakozás programjára épül — nemzeti sorskérdés. Az adóreform bevezetése — még ha fájdalmakkal jár is — elkerülhetetlen. Ám felizottak a szenvedélyek, amikor kiderült, hogy a kormányzatnak nincs eléggé határozottan körvonalazott véleménye a bérreformról. (A bérreform bevezetésének most még valóban nincs meg az anyagi fedezete!) Szociálpolitikai reformot sürgettek, tiltakoztak a nyugdíjak megadóztatása ellen, és így tovább. E szenvedélyes felszólalásoknak is részük van abban, hogy mégcsak az Országgyűlés elé sem kerül a nyugdíjak megadóztatásának ajánlata, s hogy a honatyák még a parlament összehívását megelőzően konkrét tájékoztatást kaptak az adóreform bevezetésével egyidejűleg életbe léptetett szociálpolitikai intézkedésekről.

Túlzás volna persze azt mondani, hogy mindenben a képviselőknek volt igazuk, ök is tévedtek időnként, mint ahogy a Pénzügyminisztérium meg más kormányzati fórumok több jeles személyisége is. Nem ok nélkül mondotta Grósz Károly, miniszterelnökünk a minap: ......Az nem igaz, hogy vannak ügyeletes zsenik és ügyeletes szűklátókörűek, és alul mindenki okos, felül pedig mindenki szellemileg alultáplált...” Valószínű, az országgyűlés időszaka is azt igazolja, hogy ebben teljesen megegyeznek a vélemények.

D

e abban már aligha lesz véleményeltérés, hogy a szemünk előtt bontakozik ki az új Országgyűlés arculata, amely a szocialista demokrácia nélkülözhetetlen fórumává vált. Egy olyan parlament, amely nem „csak” törvényeket hoz, hanem a törvényalkotást megelőző szenvedélyes polémiákkal hozzájárul az egész népünket foglalkoztató vitás kérdések tisztázásához, a közös cselekvéshez szükséges, a népünk javát átfogó nézetazonosság megteremtéséhez, fogalmazhatnák talán így is: a nemzeti egység kikovácsolásához.

Jó munkát, honatyák!

Magyar László

Bevezetőként Somogy gazdaságának első félévi eredményeit, gondjait tárta föl Klenovics Imre a megyei párttestület értékelése alapján, majd részletesen elemezte a KB kibontakozási programja nyomán szerzett tapasztalatokat. Mint mondta, az érdeklődés, a közhangulat vegyes képet mutatott. — Végre született egy olyan elképzelés, amelynek alapján kilábalhatunk gazdasági bajainkból — mondták egyesek, mások viszont egyszerűen csak tudomásul vették a tényt, s valamiféle csodára várnak; megint mások közömbösen vagy bizalmatlanul fogadták a döntést. — Az első titkár hangsúlyozta: a párttagság körében is eltérő, sokrétű állásfoglalással lehetett találkozni az elismerő és aggódó véleményektől, az ingerültségig, a most is minden felsőbb szervektől váró magatartástól a gondolkodásmód, a munkastílus megváltoztatásának igényéig.

Klenovics Imre ezután tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát arról, hogy a megyei politikai vezető szerv mire építette, hogyan munkálta ki a helyi cselekvési programot, milyen sajátosságai vannak, s a végrehajtás során milyen nélkülözhetetlen a megújulás, a folyamatos ellenőrzés, a formaságok száműzése.

Ezután Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára a párttagkönyv-csere politikai, tartalmi és szervezeti előkészítéséről tájékoztatta vendégünket. Mindkét témára úgy reagált a Központi Bizottság titkára, hogy ki kell iktatni a begyakorlott „mozdulatokat”, a fölösleges adatszolgáltatást és jelentéshalmazt. Az a fontos, hogy közös gondolkodás alakuljon ki a központi és a helyi szervek kóAz Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága kedden — Bognár József (országos lista) és Antalfjy György (Csongrád megye) elnöíkletével — együttes ülést tartott a Parlamentben. A tanácskozáson részt vett Cservenka Ferenc- né, az Országgyűlés alelnöke is.

Az Országgyűlés szerdán kezdődő ülésszakára készülve, e két bizottság néhány nappal korábban már tartott együttes tanácskozást a parlament plénuma elé terjesztendő két törvényjavaslatról, az általános forgalmiadó és a személyi jövedelem-adó tervezett bevezetéséről. Akkor meghallgatták más parlamenti bizottságok beszámolóit is az adókról szóló jogszabálytervezetek képviselői fogadtatásáról, az elhangzott nagy számú módosító javaslatról. Olyan sok változtatási indítvány hangzott el a törvényhozói testület tagjai részéről, hogy újból szükségessé vált a javaslatok összesítése — erre volt hivatott a keddi tanácskozás.

zött. S ehhez a papírmunka helyett megértő, személyes kapcsolatokra van szükség.

Lukács János a politikai munkában is az öntevékenységet, az önállóságot szorgalmazta, s ezzel arra utalt — ami a nap folyamán többször is felszínre került —: a KB- határozat, a születő kormányprogram önmagában nem oldja meg a helyzetet, önálló gondolkodásra, cselekvésre van szükség minden munkahelyen; e dokumentumok irányt mutatnak, feltételeket teremtenek a kibontakozáshoz.

— Az emberek igénylik a változást, de félnek is tőle — folytatta Lukács János —, s ellenállás is tapasztalható. Igaz, hogy bizonyos intézkedéseknek meg kell érniük, de az is igaz, hogy a helyzet már-már túlérett állapotban van. A változást azonban

Medgyessy Péter pénzügyminiszter tolmácsolta a Minisztertanács véleményét arról, hogy a képviselői javaslatok közül többnek az elfogadását lehetségesnek, szükségesnek tartja, amennyiben az Országgyűlés is hasonló álláspontra jut. A miniszter közölte: a pénzügyi kormányzat elfogadhatónak tartja — több, szakszervezeti tisztséget betöltő országgyűlési képviselő kezdeményezésére —, hogy a kifizetett szakszervezeti tagdíjat adóalap-csökkentő tényezőként lehessen figyelembe venni. Ugyancsak méltányosnak, igazságosnak látszik az a képviselői indítvány, hogy a három- és töbhgyermekes családokban az egyik — miként a miniszter hozzátette: természetesen a magasabb keresettéi rendelkező — szülő évi 12 ezer forint adóalap-csökkentő kedvezményben részesüljön. A törvényjavaslati szövegben szereplő, úgynevezett kisösszegű (2000 forint alatti) kifizetésekből származó jövedelmek adókulcsa az eredeti javaslatban szereplő 30 százalék helyett 20 százaném elég óhajtani! Képesnek kell lennünk az elképzelések befogadására, s azután a párt szervezeteinek és minden vállalatnak, intézménynek kemény munkával kell kialakítani cselekvési programját, azt, hogy a kormány program szabta feltételek között miként tud más gondolkodással, más módszerekkel és eszközökkel többet és jobbat produkálni az eddiginél.

— Fordulóponton vagyunk — mondta Lukács János —, s a nehéz helyzet forradalmasít, cselekvésre késztet. A magyar nép, de különösen a fiatal generáció alapvető érdeke a program támogatása. Előfordulhat közömbösség, passzivitás is a végrehajtással szemben, de kinek lesz jó? Az ország mindenképpen talpra áll; nem mindegy: hány embernek lesz tiszta a lelkiismerete, hányán tudják

lék is lehet, ha a parlament így fogadja el. Ugyancsak elfogadhatónak tűnik, hogy a súlyosan rokkantak az adóztatás tekintetében élvezhessenek ugyanolyan kedvezményeket, mint a nyugdíjasok. Egyetért a Pénzügyminisztérium azzal is, hogy a lakosság által társulási formában végzett infrastrukturális fejlesztések — mint például közműépítések — utáni adó- kedvezmények mértéke az eredeti javaslatban szereplő 20 százalék helyett legyen 30 százalék. Elfogadható a képviselőknek az a — több bizottsági ülésen is elhangzott — javaslata, hogy a megszülető adótörvényekhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályt ne miniszteri, hanem minisztertanácsi rendeletként alkossák meg.

Mindkét adótéma számos további részletkérdéséről hangzottak el elemző észrevételek a bizottságok együttes vitájában, amelyben felszólalt többek között Plecs- kó Ferenc, megyénk képviselője is. A két bizottság ezután úgy határozott, hogy a napirendre kerülő törvény- javaslatok elfogadását fogja

majd elmondani magukról, hogy részük volt a kibontakozásban. A cselekvés tehát közös érdek, kötelesség, ugyanakkor áldozatvállalással jár. Könnyű felfogni ezt, hiszen azt várjuk az emberektől, hogy többet nyújtsanak, s ezért egy ideig nem tudunk jobb életkörülményeket biztosítani cserébe. Amit megtermelünk, annak nagy részét nem fogyaszthatjuk el itthon, hiszen akkor nem csökken az adósságállomány. Ezt pedig rendeznünk kell, s csak azután léphetünk tovább. Az út elején járunk — mondta a KB titkára —, sokat kell tennünk azért, hogy elképzeléseink megvalósuljanak ...

Lukács János a tartalmas és útmutató párbeszéd után Siófokra utazott.

(Folytatás a 3. oldalon.)

javasolni az Országgyűlésnek.

Ugyancsak határozott a . két bizottság arról: javasolja majd az Országgyűlésnek, hogy kötelezze a pénzügyi kormányzatot egy olyan költségvetési reform kidolgozására, amely bevételi és kiadási politikájában fokozott összhangot biztosít azon gazdaságpolitikai fejleményekkel és követelményekkel, amelyek várhatóan meghatározzák a 90-es években a hazai és a nemzetközi gazdaság helyzetét. Az új helyzetnek és követelményeknek megfelelően rendezni kell az ésszerű állami, intézményi és a társadalmi feladatmegosztásból fakadó anyagi folyamatokat-. Fokozatosan szükséges megteremteni a társadalombiztosítási rendszer anyagi és szervezeti önállóságát. A költségvetési reformnak számolnia kell azzal, hogy az adóbevételek kedvezőbb elosztása útján növeli majd az önkormányzatok pénzügyi önállóságát; nagyobb önállóságot ad a

(Folytatás a 2. oldalon)

Országgyűlési bizottságok együttes ülése