Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 15., kedd Áz ENSZközgyűlés •lőtt Az ENSZ Közgyűlésének 42. ülésszaka kedden annak reményében kezdi meg munkáját, hogy « kelet—nyugati kapcsolatok ez évi javulásának eredményeként a tatiács- kozás mentes lehet az éles összeütközésektől, heves vitáktól. A résztvevő 159 ország diplomatái Javier iPérez de Cu- ellarnak az Öböl menti háború befejezése érdekében tett útja sikeréért szurkolnak, az ülésszak első napjaiban pedig Eduard Sevard- nadze szovjet és George Schultz amerikai külügyminiszter tárgyalásaira vetik figyelő ,szemüket. A szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó kimenetele döntő lehet abból a szempontból, hogy az idén tető alá hozható-e Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik csúcstalá Ikozója. A program iszerint Reagan amerikai elnök szeptember 21-én, Sevardnadze, szovjet külügyminiszter két nappal később mond beszédet az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, s az általuk elmondottak minden bizonnyal tükrözik majd a szovjet diplomácia vezetője washingtoni tárgyalásainak eredményeit, amellyel kapcsolatban c legnagyobb érdeklődésre az tarthat számot, hogy vajon milyenek a közepes hatótávolságú atomfegyverek leszerelésére vonatkozó szovjet— amerikai megállapodás kilátásai. Példa nélkül álló eset, hogy a közgyűlési ülésszak az ENSZ főtitkárának távollétében kezdje meg munkáját. iA itarvek szerint Pérez de Cuellar csak csütörtökön tér vissza közép-keleti útjáról. Az ülésszak elnökévé várhatóan Peter Florint, az NDK külügyminiszter-helyettesét választják majd meg, aki az ENSZ alapos ismerője, hiszen 1973-tól 1982- ig, kilenc éven át képviselte országát a világszervezetben. Az elnöklés joga évente kör- forgásos alapon az öt regionális csoport egyikét illeti meg, az idén Kelet-Európára került a sor. A .közgyűlés ülésszakának első hete ialatt az általános vitában több mint száz ország külilgyminiszere, vagy más magas rangú vezető politikusa kap szót. Az ülésszak hagyományosan kiváló lehetőséget kínál a kétoldalú találkozókra is, ez az egyetlen rendszeres fórum, amelyen gyakorlatilag a világ valamennyi államának diplomáciai vezetői ilyen nagy létszámban találkoznak. A tanácskozás 140 napirendi pontról folytat vitát, amelyek közül kétségtelenül a leszerelési kérdések állnak majd a figyelem középpontjában. Várhatóan az idén is kiemelt figyelmet szentelnek majd a közel-keleti válság ügyének, kivált az ENSZ égisze alatt megrendezendő nemzetközi értekezletnek, ám ezzel kapcsolatban az izraeli kormányon belül megoszlanak az álláspontok, s aligha várható érdemi haladás. Az ülésszak munkájának nagy részét a hét bizottságban végzik és a plenáris ülés elé az ott kikovácsolt álláspont kerül végső jóváhagyásra. Az Egyesült Államok nem tetszésének adott amiatt, hogy a jogi kérdésekkel foglalkozó bizottságban, ahol egyebek közt a terrorizmus kérdéseivel is foglalkoznak majd, a regionális rotáció szerint Libanon képviselőjére került az elnöklés sora. Ide kapcsolódik: Szíria részéről szorgalmazzák, hogy a terrorizmusról folytatott tanácskozás keretében vitassák meg azt a javaslatot, amely olyan E NSZ-konferencia megrendezésére vonatkozik, ahol pontosan körülhatárolnák a terrorizmus fogalmát és azt határozottan megkülönböztetnék a nemzeti önállóságért vívott küzdelemtől. Megnyílt Moszkvában a KGST VB ülése (Folytatás az 1. oldalról.) mányfői találkozókon született megállapodások maradéktalan megvalósítása érdekében, abból a célból, hogy azok eredményei mielőbb érzékelhetően hozzájáruljanak a magyar és szovjet népgazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A találkozón meghatározták az együttműködési bizottság következő, 1987 novemberében Budapesten megtartandó 37. ülésszakának napirendjét, az eredményes előkészítés érdekében elvégzendő konkrét feladatokat. A szocialista országok közötti munkamegosztás fejlesztéséről, a KGST-íagor- szágok ötéves terveinek ösz- szehangolásáról és a műszaki-tudományos fejlesztés komplex programjának végrehajtásáról lesz szó többek között a KGST Végrehajtó Bizottságának 124. ülésén. A napirendről hétfőn Moszkvában, a tanácskozás megnyitásával egyidőben tájékoztatták a sajtó képviselőit a s^rvezet székházában. A tájékoztatóra — a tagországok újságíróin kívül — kínai tudósítókat is meghívtak. Václav Soukup, a KGST titkárságának gazdasági információs osztályvezetője tájékoztatójában külön kiemelte, hogy a Végrehajtó Bizottság — mintegy előkészítve a magasabb szintű fórum munkáját olyan ajánlásokat terjeszt a KGST legközelebbi ülésszaka elé, amelyek a műszaki-tudományos haladást szolgáló munkamegosztás szélesítését szorgalmazzák, egyben pedig biztosítják a tagországok gazdaságainak élénk. kiegyensúlyozott és egymást kiegészítő fejlődését. Mint a sajtóértekezleten elhangzott, a tervek összehangolásában az egyik alapvető feladat, hogy a közös erőfeszítéseket korszerű gépek és technológiák létrehozására, illetve mielőbbi alkalmazására összpontosítsák. Ezzel összefüggésben a hétfőn kezdődött tanácskozáson olyan intézkedéseket is egyeztetnek, amelyek a KGST 2000-ig szóló komplex műszaki-tudományos fejlesztési programjából adódó feladatok megoldására irányulnak. A program eddigi eredményeiről szólva Václav Soukup megemlítette, hogy tavaly 400 kutatási eredményt adtak át ipari hasznosításra. A műszaki területek mellett például a biotechnológiai együttműködésben közös kutatásokat kezdtek a Hepatitisz B, az Influenza B, valamint az AIDS-vírusok elleni vakcinák kidolgozására. A kutatási programok végrehajtása azonban nem minden területen problémamentes: mindenekelőtt az elektronizálás és a komplex auto- matizáció területén a kutatások nem biztosítanak világszínvonalú eredményeket. Nincs megoldva a kiemelt kutatási programok összehangolása sem. Előfordul, hogy párhuzamos munkálatok folynak különböző területeken — feleslegesen. Nem ritka a kutatási programokban való formális részvétel sem — fűzte hozzá a titkárság sajtófőnöke. Külön kitért az árképzés kérdésére, amely mai formájában, megfogalmazása szerint, gátja az integráció további mélyítésének. — Eljött az ideje az árképzési módszer felülvizsgálásának — mondta Václav Soukup. Harcászati gyakorlat hazánkban Október 25-e és 30-a között a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatainak és törzseinek részvételével — mintegy C ezer katona bevonásával — harcászati gyakorlat lesz hazánkban, a dunántúli katonai gyakorlótereken. A gyakorlatot — bár létszáma nem éri el a stockholmi konferencia dokumentumában 13 ezer főben meghatározott bejelentési küszöbértéket — hazánk az európai bizalom és biztonság erősítésére való törekvés jeleként a katonai tevékenységek ez évi naptári tervében 1986 végén már bejelentette. Az előírásoknak megfelelően a Magyar Népköztársaság a hadgyakorlat megrendezéséről és főbb jellemzőiről a helsinki folyamatban részt vevő valamennyi országot diplomáciai úton az elmúlt hét végén ismételten tájékoztatta. Perez de Cuellar Bagdadban Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, aki vasárnap este Teheránból Bagdadba érkezett, az iraki fővárosban azt mondta, ihogy békemissziójának eredményességét illetően „se nem derülátó, se nem borúlátó”. Információkat gyűjt, amelyeket be kell terjesztenie a Biztonsági Tanácshoz, mihelyst visszatér New Yorkba — mondta. A diplomata, aki a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívásának elfogadására akarja rábírni a feleiket — Irán már elfogadta a felszólítást — előzőleg két napig tárgyalt Teheránban az iráni vezetőkkel. Az INA iraki hír- ügynökség szerint Pérez de Cuellar „világosnak” nevezte a Biztonsági Tanács határozatával kapcsolatos iraki álláspontot. A főtitkár közölte, Bagdadban Szaddam Husszein államfővel és Tarik Aziz külügyminiszterrel fog tárgyalni. Irán után Irakban tárgyal a nyolcadik éve húzódó iraki— iráni háború befejezésének lehetőségéről Pérez de Cueliár, ENSZ-főtitkár. A képen: a Azlz iraki külügyminiszterrel világszervezet vezetője Tarik BIZTONSÁGPOLITIKA MI A TÁMADÓ ÉS Ml A VÉDŐ? Nem-provokatív, nem-öngyilkos, valóban „védelmi” védelmet javasolt az államoknak és szövetségeknek a PugwashHmozgalom, amely szeptember első hetében Fel- ső-Ausztriában tartotta konferenciáját. A világ félszáz országának jeles tudósai, politológusai, magas rangú katonatisztjei cseréltek véleményt a három évtizedes múltra visszatekintő mozgalom jubileumi tanácskozásán biztonságpolitikai kérdésekről, az új politikai gondolkodásmód katonai vetü- leteiről. Az egybegyűltek — hallgatólag a nukleáris fegyverek alkalmazhatatlanságá- ban, sőt betiltásában reménykedve — nagy figyelmet szenteltek a hagyományos, pontosabban a nemnukleáris katonai erőknek, azok támadó vagy védelmi jellegének. Megfontolásaik nagyjából a következőkben foglalhatók össze. A nem-nukleáris erők kiépítésére elvileg két módszer kínálkozik: maximális támadó vagy megtorló-visz- szavágó kapacitást kiépíteni, illetve maximális védelmi kapacitást létrehozni, amely- lyel megakadályozható, hogy az ellenfél hozzáférjen az ország területéhez, illetve annak legfontosabb objektumaihoz. A Pugwash-konferencián egyetértettek abban, hogy például Ausztria, Finnország, Svédország és Jugoszlávia katonai ereje védelmi rendeltetésű. Ezeknek az országoknak viszonylag kis mérete a védelmi stratégia választását inkább szükségességgé mint erénnyé teszi. Nyugati résztvevők a szovjet katonai erőt általában támadásra alkalmasabbnak írták le és ennek hátterében offenzív politikai célokra, el- rettentési szándékokra hivatkoztak, de azt sem zárták ki, hogy Moszkva céljai békések ugyan, de a nem-nukleáris elrettentés keretében erős hangsúlyt kell tennie a megtorló képességre, illetve a megelőzésre. Sokan úgy vélték, hogy mivel a második világháború óta a katonai gondolkodást a „mozgékonyság kultusza” és a páncélos manőverező hadviselés elgondolása uralja, a katonai erők természetszerű módon rendelkeznek támadó potenciállal. A Varsói Szerződés országaiból jött szakértők rámutattak, hogy a katonai doktrínában a támadóképesség és az aktív magatartás nem azonos az agresszivitással, mint ahogy a biztonság- orientált magatartás nem azonos a defenzív és passzív viselkedésmóddal. A tűzerő és a csapásmérő képesség mozgást és nem helyhezkö- töttséget feltételez. A célHétfő esti kommentár Két választás pontok jelentős hányada sem helyhez kötött. Az offenzív hadviselés ezért logikus, korszerű és természetes, ráadásul mind a NATO, mind a Varsói Szerződés doktrínájában megtalálható, hogy a harctevékenységeket lehetőség szerint minél korábban az ellenfél területére kell átvinni. A Varsói Szerződés — legalábbis eddigi — véleménye szerint ez az egyetlen mód arra, hogy az agresszor végképp lemondjon az újra- támadás szándékáról és arra ne is legyen módja. A vitákban egyébként értelmetlennek minősül „tisztán” védő és támadó fegyverekről beszélni. Egy harceszköz támadó vagy védelmi kapacitása a haderők szerkezetétől és az alkalmazás „kontextusától” függ. Egy természetes, vagy mesterséges akadály a támadó kapacitás összetevőjének tekinthető, ha az arcvonal egy részén erősíti a védelmet, közben más arcvonalra támadó erőket szabadít fel. Ami a haderőket illeti, abban egyetértés volt, hogy egy bármennyire kiképzett erő több-kevesebb sikerrel megvédheti államának területét, viszont egy másik állam területét csak olyan haderő támadhatja sikeresen, egy másik állam nem elhanyagolható védelmére csak egy olyan haderő mérhet vereséget, amelynek felépítése és kiképzése ezt a kifejezetten támadó célt szolgálta. Az 1932-es leszerelési értekezlet szomorú tapasztalataira hivatkozva több felszólaló elutasította a fegyverek „védelmire” és „támadóra” való címkézését, idézve az immár klasszikus mondást: „Hogy egy fegyver védő vagy támadó, attól függ, hogy melyik végén vagy.” Érdekes fejtegetés hangzott el az úgynevezett offenzív vagy megelőző légvédelemről. Ennek lényege az, hogy az ellenség légierejét a földön, még a felszállás előtt kell megsemmisíteni. Ez természetesen csak első, tehát megelőző csapás keretében lehetséges. A NATO például alig rendelkezik „védelmi” légvédelemmel, viszont nagy- hatótávolságú, nagy találati pontosságú fegyverei, támadó harcászati légierői tipikusan az első csapást mérő lehetőségeket testesítenek meg. A Varsói Szerződés úgynevezett honi légvédelme ezzel szemben defenzív ösz- szetételű, térben korlátozott a hatótávolsága. A vita során volt olyan vélemény, hogy a katonai erőviszonyoknak akkor van igazán jelentőségük, ha a haderők támadó potenciállal rendelkeznek. Ha egy államnak a földrajzi helyzete és fegyveres ereje olyan, hogy képes megvédeni saját területét, de nem képes megtámadni egy másik állam területét, akkor ez utóbbi államot nem érdekli a másik katonai erejének mértéke. A szomszédoknak csak akkor okoz gondot a védelem egy állammal 'szemben, ha az támadó potenciállal rendelNyugat-Németországban két tartományi választásra került sor vasárnap. Az ilyesmi iitt mindig fontos esemény. At NSZK-t éppen azért hívják hivatalosan is szövetségi köztársaságnak, mert az ország önálló kabinetekkel, sőt, parlamentekkel rendelkező ki- sebb-nagyobb tartományok föderatív összessége. Ebben a közegben tehát természetes, hogy egy-egy tartományi választásra nemcsak a helyi lakosság figyel oda, hanem az egész ország. Mivel a helyi szférában is nagyjából a központi (bonni) parlamentben képviselt pártok hadakoznak, küzdelmük pillanatnyi állása esetenként — és persze szigorúan figyelembe véve a helyi sajátosságokat — szeizmográfnak is felfogható. A két színhely ezúttal Bréma, a legkisebb tartomány (félmillió szavazó), és a jóval jelentősebb Schleswig-Holstein (kétmillió választópolgár) volt. Eleinte úgy tűnt, az országos érdeklődés kisebb lesz a szokásosnál. Az ok: ezúttal, az általános gyakorlattól eltérően, a két eredmény nem befolyásolta a „felsöház” a Bundesrat ösz- szetételét. (Ez pedig jelentős, mert a törvényhozásnak ez a szerve megakadályozhatja az alsóház döntéseinek érvénybe lépését.) Később azonban felizott a hangulat, méghozzá főleg egy „mini Gatergate”, vagy „mini Hart-ügy” miatt. Kiderült ugyanis — a választás előtt —, hogy Uge Barschel, Schleswig-Holstein CDU-hoz tartozó miniszterelnöke állítólag „figyelteti” szociáldemokrata ellenfélét, Björn Engholmot. Talán ennek is köszönhető, hogy ebben a tartományban Kohl pártja elvesztette abszolút többségét, a 74 tagú parlamentben az eddigi 39 mandátumával szentben most csak 34-et szerzett (az SDP 36-ot!). Mivel azonban — bonni mintára — a szabaddemokratákkal koalíciót alakíthat, kormányzása helyi szinten végül is nem került veszélybe. Brémában, a hagyományos szociáldemokrata erődben az SDP ugyan vesztett vok- sokat, de azért megtartotta abszolút többségét. Levonhatók-e tanulságok? Természetesen, s elsősorban Schleswig-Holsteinbeu, ahol kiderült: először, hogy Kohl kancellár pártja, a CDU bizonyos országos sikerek ellenére sem sebezhetetlen; másodszor a jelek szerint nemcsak a Barschel-botrány ártott a CDU-nak, hanem testvérpártjával, a Strauss- féle CSU-val országos szinten folytatott, a kormánypolitika kulcskérdéseit érintő, elmérgesedő hangú vita is; harmadszor: a brémai sikert — tehát azt, hogy a szavazatveszteség ellenére a párt meg tudta őrizni abszolút többségét a tartományban — egyes SDP körökben úgy értékelik, hogy a nyugat-német szociáldemokrácia „kezd felfelé kapaszkodni a lejtőn”. Mások viszont úgy vélik, hogy ehhez a megállapításhoz a brémai eredmény még kevés. H. E. kezik. A haderők csökkentése mellett szólnak gazdasági érvek; kisebb haderőknek háború esetén kisebb a károkozási képességük; a haderőcsökkentés út lehet a politikai megbékéléshez, ha azonban a szembenálló haderők támadó kapacitással rendelkeznek és a felek úgy csökkentik őket, hogy közben nem hajtanak végre szerkezeti változtatásokat, akkor a támadási lehetőségek szinte változatlanok maradnak. A haderőcsökkentés tehát — ha nincs tekintettel a haderők támadó, illetve védelmi kapacitására — nem vezet önmagában nagyobb kölcsönös biztonsághoz. Pirityi Sándor
