Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

Somogyi Néplap 1987. augusztus 1., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Múzeumban a Brunszvikok öröksége A MAGYAR—FRANCIA KAPCSOLATOK TÜNDÖKLŐ FEJEZETE A világ fogva tart Beszélgetés Gyarmathy Líviával A történelem tetten érhe­tő nemcsak a termelőerők fejlődésében, az intézmé­nyek tündöklésében vagy bukásában, az egyének leg­belsőbb életében is. Egy el­fojtott sóhajtásban, a feltö­rő érzelmek miatt halkabb­ra fogott mondatban. A Brunszvik nővéreket ábrázoló festmény átadása­kor Madame de Gérando Judith ezt mondta: „Itt maradt a lelkűnkből egy da- rab ... Ezentúl még gyak­rabban járunk errefelé gon­dolatainkban ...” A kép évtizedekig velük volt. Gye­rekként „két tündérként” emlegették, akikről édes­anyjuk meséi szóltak. Ké­sőbb a történelem tanúság- tevőjéként tekintettek rá. A kát szép fiatal nő pasztell­képét mostantól Martonvá- sáron őrzik. „Én, Madame de Géran­do, magam és három test­vérem nevében, attól az óhajtól vezérelve, hogy a családom történetében meg­lévő magyar—francia rokoni szálak a két ország kapcso­latainak erősítését szolgál­ják, a mai napon a tulajdo­nomat képező Brunszvik nő­véreket ábrázoló képet a Magyar Tudományos Aka­démiának ajándékozom. Ké­rem, hogy a kép a marton - vásári múzeumban méltó helyre kerüljön...” Az ajándékozási nyilatkozat 1986 novemberében íródott Montmorencyban, ahol a kép a Rousseau Múzeum­ban a Magyarok és franciák című kiállításon szerepelt. A marton.vásári Brunsz- vlik család férfiága kihalt, de leányága máig virágzik. Brunszvik Teréz húgának. Karolinának a lánya volt Teleki Emma — Blanka testvére —, aki egy ízben Teréz társaságában Párizs­ba utazott. Ott ismerkedett meg Auguste de Géramdó- vaiL, s 1840-ben hozzá ment feleségül. Szerelmükkel kez­dődött a francia—magyar kapcsolatok egyik legszebb fejezete. Ágost, aki jogot végzett, Magyarországra költözött if­jú asszonyával. Az apai ágon elfranciásodott spa­nyol, az anyai részről pedig olasz grófi család sarja 1940—48 között ismerkedett hazánkkal. A valóság felfe­dezésének vágya fűtötte, mert tudta, hogy a sajtó magyarellenes „firkászai” hamis információkat ter­jesztenek rólunk Nyugaton. Könyvet írt a magyarok eredetéről. Erdélyről. " 1948- ban jelent meg Politicai közszellem Magyarhonban a francia forradalom óta cí­mű munkája. 1846-ban vet­ték föl az Akadémia külföl­di tagjai sorába. 1948 nya­rán Dembinszky törzskará­hoz akart csatlakozni, hogy megírja szabadságküzdel­A Brunszvik nővéreket áb­rázoló festményt a XIX. század elején készítette egy eddig ismeretlen (művész Montmorency az 1800-as években. 1986-ban itt íródott az ajándékozási nyilatkozat a Magyarok és franciák cimű ki­állításon meinket, de az összeomlás hí­rére érkezett. Kalandos úton menekült, a viszontagságok azonban megviselték szer­vezetét. Tüdőbajban halt meg Drezdában, 1849. de­cember 8-án, özvegye és két gyermeke száműzetésre kényszerült; Párizsba kölltöztek. Emma párizsi szalonja a francia— magyar barátság otthona. Megfordult nála többek kö­zött Lamartine és Victor Hugo is. Az emigráns csalá­dok gyermekeinek könyvet irt, fordított. Ágost és Emma lánya, Antónia pedagógus és iroda­lomtanár lett, Brunszvik Te­réz és Teleki Blanka eszmei hagyatékának folytatója. Ő fordította franciára többek között Jókai regényét, A kőszívű ember fiait. Fivére, Attila földrajztudós és iro­dalmár, Pesten szerzett bölcsészdoktori címet. Rec- lus Űj egyetemes földrajz című nagyszabású munká­jában ő írta a magyar fe­jezetet. ö volt az ötletadója Verne Várkastély a Kárpá­tokban című regényének is. Nem folytatom az utódok felsorolását. Regényt lehet­ne írni a magyar és fran­cia kultúrához ezer szállal kötődő történelmi családról, amelynek legfiatalabb haj­tása Félice, a Sorbonne-on magyar—spanyol szakon végzett, s most írja disz- szertációját Victor Hugo és az 1848-as emigráns magya­rok kapcsolatáról. Másfél évszázada a család tagjai szüntelenül építik, erősítik a hidat a két or­szág között. A történelmi család a jövőben újabb ott­hont mondhat magáénak: Marton vásárt, ahol Beetho­ven mellett végre a Brunszvikoknak is lesz mú­zeuma. A tudatokban, a szí­vekben már régóta honos ez a szellemi örökség, csa'k az ereklyéknek méltó helyet kell emelni. Erre nincs al­kalmasabb mecénás, mint az MTA Martonvásári Ku­tatóintézete, amelynek nyi­tottságát, szellemi tágassá­gát messze földön ismerik. Z. E. Gyarmathy. Lívia filmjei mindig fölkeltik érdeklődé­sünket, társadalmi jellegű témáikkal és alkotójuk el­kötelezettségével. — Pályakezdő filmrende­zőnek is adódnak lehetősé­gei. Rögtön az indulásnál, megkeresheti mindazokat a témákat, amelyekről monda­nivalója van — hangoztatja Gyarmathy Lívia. — A fllmötleteket a rendezők fogadtatják el. Élhetünk bi­zonyos fokú szabagságunk- kal. Az viszont más kérdés, hogy fiilmszinopszisainkat netán elutasítják. Pályám során mindössze egyszer- kétszer forgattam kizárólag anyagiakért filmet. — Első játékfilmje az Is­meri a Szándi-mandít? új stílust és világot hozott a filmiparba. Nehéz volt az indulás? — Nem feltétlenül az első film forgatása a legnehe­zebb. A Szandi-mandi te­matikája törvényszerű volt. Korábban az iparban dol­goztam, onnan kerültem a filmhez. Ezek az évek meg­határozó jellegűek voltak, s természettudományi diplo­mámat kémikusként, mate­matikusként és fizikusként filmjeimben is kamatoztatni akartaim. A természettudo­mányok ismerete nekem nemcsak gátat, hanem előnyt is jelentett. Az lett volna a furcsa, ha nem er­ről. a világról számolok be. — Tudatosan vállalja fel stílusát? — Ha az ember kielemzi a saját rendezői módsze­rét, az akkor már nem jó stílus. Inkább csak egy ér­zésről beszélhetek; miiként érzékelhetem, foghatom fel a környező világot kémikus múltammal, valóságos di­menzióban. Ez -talán kellő magyarázat drámai, gro­teszk vagy éppen ironikus stílusomra. — A társadalmi mondani­való mündig fontos a film­jeimben ? — Nem szabadulhatunk meg kapcsolatainktól, kö­töttségeinktől; a világ en­gem is fogva tart. A kap­csolatok viszont feltételezik az összeütközések lehetősé­geit. Minden filmrendező munkájában megbújik a társadalom. Gondoljunk Fellinire! Filmjeiben nem­csak az olasz valóság talál­ható meg, hanem az ó szemlélete révén látom az egész világot. Nem baj, ha egy filmben nincs rendezői világszemlélet. — Hány filmet forgatott eddig ? — Hét játékfilmet es négy-öt dokumentumfilmet. — Mely filmjeihez ra­gaszkodik a leginkább? — A filmek utólag nem adnak élményt. Számomra a filmekkel való foglalkozás kínálja az igazi élményt, így volt ez az Együttélés forgatásakor. A székelyek és a svábok közösségét vizsgál­va értettem meg: a jelen a történelmi világ mély lenyo­mata. Történelmi múlthoz fűződő viszonyuk számomra meghatározó jellegű lett. Az önismerethez vezető útnak tekintem, amelyet a jövő­ben is követnem kell, ha fontos dolgokhoz, kérdések­hez akarok hozzányúlni. Az első filmem, a Szandi-man- di volt eleinte a legfonto­sabb. Később a Koportos cí­mű film vált számomra je­lentőssé. De szívesen forgat­tam a Vakvdlágbant is vagy a doku me ntumfi Írnek' közül' a Kilenc emelet boldogsá­got, amely tartós kordoku­mentuma egy család fel­bomlásának. — Sikeres filmrendezőnek .tartja magát? — A statisztikai adatok alapján a nézettebb rende­zők közé sorolhatnak. Az utóbbi időben azonban a filmforgalmazás .nagyfokú érzéketlenségével találko­zom. Kétségbeejtő azok fe­lelőtlensége — például nem rakják ki a filmplakátokat —, akiknek ez volna a fel­adatuk. Igaz, nem ezek dön­tik el a filmek sorsát. — Férje, Böszörményi Gé­za is filmrendező. Ez előny vagy hátrány? — Időmként együttműkö­dünk. A férjem többször írt már forgatókönyvet szá­momra. ö azonban többet dolgozik, mint én. Persze a filmes-házasságnak nemcsak előnyei, hátrányai is van­nak. — Elégedett a pályájával? — Azt hiszem, megvaló­síthattam mindazt, amit el­terveztem. Szémann Béla SZIRMAY ENDRE KÉT VERSE TENGELICÉK Az idők pókháló-ágain tengelicék ringattak csapatokban piros sapkájuk lenn a porban most nem készülnek fölszállni De ha visszacsapódnak az ágak útnak válik a csivegő csapat hullámokat ívelő szárnnyal és vöröslő szélben utaznak csőrükre kötve az időfonalat. ÓRÁK Az idősíkokon a mutatók sohasem fordulnak vissza a pálya ,kimért és tiszta vér lángol az izzó homokon. A gépezet pontosan mutat sorsot, végzetet sejtejeink átveszik a fém ritmusát fölmutatják az halálos csohát a körülhatárolt életet. SZAPUDI ANDRÁS ÉJFÉL UTÁN Elmúlt már éjfél, amikor Jobbágy Géza (42 éves, nős, két kiskorú gyermek apja) rádöbbent aura, hogy gondol­kodik Éppen egy diókemény „miért” roppant a foga alatt, majd izzó, nyugtalanító kér­dőjelek borították el a kalyi­ba deszkafalát. Jobbágy Géza felülit a dókán, cigaretta utón tapogatott, mire apró, külön­böző természetű neszek reb­bentek föl a nadrágjával le­takart hokedliről. Rágyújtott. Kábultam, de éledező dühvei meredt a kér­dőjelekre. „Hogy kerültek ide, miért nem hagynak aludni, egész nap talpon voltam, egész nap talpon leszek.” A nyitott ajtón át a házára lá­tott A kétszintes épület ab­lakpárkányaira csillagok te­lepedtek, mint a fecskék ősz­szel a villanydr ótokra; augusztus volt: csillagok gyü- lekezitek repülésre készen, nemsokára vége a szezonnak, dünnyögte Jobbágy Géza és a vendégeire gondolt. Az ab­lakok mögött ugyanis üdülő- vandógek aludtak, minden szobában egy-egy család; vissza járók, akikkel Jobbágy Géza évek óta üzleiti kapcso­latot tartott; megbízható nyugatnémetek, hollandusok, s időnként, elvétve, egy-egy hazai házaspár is közéjük ke­veredett; mióta felépülitek a házai (mert van egy másik is, az apósa nevén), minden nyáron üdültet, ilyenkor az öregeket és Margitot, a fele­ségét, meg a két kislányát a mosókonyhában helyezi el, ő pedig az építkezés' után lá­bon hagyott felvonulási épü­letben húzza meg magát éj­szakára, a különböző szak­mákra jellemző szerszámok, edények, kis gépek között. A dikó gorombán kényel­metlen volt, mégis jólesett rajta az alvás, bár nem cso­da, hiszen virradattól vaku- lásig hajszolta maigát; még az ételit is futtában kapta be, sose ült asztalhoz, sose ebé­delt, vacsoráit tisztességesen, malteros overallban, koszo­sán, izzadtan nyelte le azt a pár muszáj-falatot is, hiába intette az apósa, aki valaha nagyigazdák cselédje volt, és váltig állítja, i hogy a zsíros paraszt sem hajszolta őt ke- gyetlenebbül (.pedig, hej, de kutya egy ember volt, isten nyugosztalja), mint ez a vő- gyerek saját magát ; belepusz­tulsz, ha így folytatod!, bőr­kén rá néha, földobod a tal- ,pad, te bolond, aztán mit érsz azzal a vagyonnál?! Fiatal asszony, két neveletLen kö­lyök sír majd utánad! Neki ugyan beszélhet, egyik fülén be, a másikon ki, nem is fi­gyel az ‘apósára, úgy tesz, mintha odahalilgatna (mert nem akarja az öreget meg­bán-tani), de közben máshol jár az esze, alig bírja kivár­ni azt a kis iaót, valós aggal ég a talpa, az agyában ve­szettül dobol a türelmetlen­ség; „nem érek rá, nem erek rá!”, várja a tégla, a malter, az ács szekerce, azután el kell menni a tanácsra külön­böző ügyeket intézni, építési, lakhatási engedélyt ilyen meg olyan szerződés illeték itt, il­leték ott, ötezer forint a dok­tor úrnak, szólni a tanító né­ninek, hogy írjon néhány né­met nyelvű levelet, „majd meghálálom”-ra; „Látja, nincs idő a maga sóhajaira, papa, prédifcáoió helyett inkább etesse meg a hízókat”, végül mindig a nyelvére oson egy- egy ilyenféle mondat, de azért sohasem mondja ki, elharapja, lenyeli, nem bocsá­tana meg magának, ha egy­szer mégis kibuggyanna be­lőle valami rosszízű megjegy­zés, nem érdemelné az öreg. Jobbágy Géza apjaként sze­reti, és belátja, félig-meddig igaza van, amikor korholja: nos, az első ház után nem jött meg a gyomorfekély? Bi­zony, megjött. Kés alá kellett feküdnie, mert már a falat kaparta fájdalmában. Ez után az idegösszeroppanás követ­kezett: az apósék telkén dol­gozott akkor, a házat még be sem fejezte, nágy halom tetőre való cserép piroslott a frissen felhúzott falak n lett; mit tehetett? Befeküi kórházba egy sereg félői közé, s a zárt osztályon rült ki, hogy a zakója a dugipálinka helyett egészséges, pirospozsgás t repet cipelt magával; a n; fél mázsás, őrmesteres hä hordozásé nővér kocson szeme megüvegesedett a t rép láttán, és az injekció remegett a kezében; hívta főorvost, aki ernyedt pill tásokkail érkezett, majd ni vizsgálódás után azt kérd te tőle, vajon kinek a fi akarja bezsindelyezni ? S val .az apósa méltán ag dott érte, de minden szó löslagesmak bizonyul c, rr Jobbágy Géza egyszeri nem tudott elmenni a lehe ségék mellett, lehetőség! pedig nem volt hiány a la-ton-pamti városban. Mi ide betette a lábát, min. napja, órája, foglalt, nap — kora hajnalitól késő e: — a jó előre eltervezett, létve fölvállalt komm vagy ácsmunkát végzi, közben a háztájiba is be gít (az apósék disznót biz nak, fóliás zöldséget termi tenek, szőlőit művelnek), szaka pedig alszik, mint ; letaglózták. A gondolatai dig csakis a soron követk tennivalók körül toporog' sohasem merészkedtek mi szebbre. Megszokta ezt életmódot, nem akar váll tatni rajta. Ha néha le tej te valami betegségi egy bob nagyvonalúságával i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom