Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., szombat

Somogyi Néplap

| |||g|g — M MMä 1 fi ' ''í^' | I?Ä; ||ggggj|J §g|gI-^t/<- Í

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

Wk 8MM ü ' M

Gerencsér Miklós r r -m • r r

Szmeszbejaro

A felöltözött Maja

Álba hercegnő

ben a modern művészet nagy előkészítői közé tartozott, rajongott Goyáért: a Rita de Angelis és Paul Guinard által szerkesztett kötet közli is egy levélrészletét, melyben bizonyos megígért Goya-kő- rajzért könyörög egy ismerősének, s a „Goya vagy a halál” kifejezéstől sem riad vissza. írta pedig ezt 1846 augusztusában. Ma, csaknem másfél évszázad után szemünk jóval fűszeresebb vizuális koszthoz szokott, s könnyen lehet, hogy az album szépen nyomott, hűséges színvilágú reprodukcióit lapozgatok egy kicsit unalmasnak találják Goya képeit. Hát még, ha a szöveget is elolvassák! S megtudják belőle, hogy a Goya ifjúkori huligánkodásaira, Álba hercegnővel való titkos viszonyára, valamint a „bujakórjára” vonatkozó hiedelmek nem felelnek meg a valóságnak, vagy legalábbis nem bizonyíthatók, tehát az életrajzregények romantikus figurája is inkább irodalmi, mint valóságos hős. És ha valakinek az első élménye az agyonreprodukált Vízhordó lány volt, akit a „szocreál” egyik ősének tekintettek, az talán kezébe sem veszi a kötetet...

Az életrajzi összeállítást elolvasva látjuk, mennyi akadályt is jelentett számára, hogy Spanyolországban élt. És végül: ha másfélezer, különböző technikával készült grafikai lapjára gondolunk. úgy tűnik: Goya úgy volt festő, mint Leonardo — csak úgy, mellesleg. (Corvina, 1987.)

Székely András

Mindenki hordoz magában olyan vágyat, amiért mások kinevetnék. S ha ne adj isten: teljesül egy ilyen vágy, az ember csakugyan nevetségessé válik. Persze köny- nyen beszél az, aki már tanult a maga kárán. Dé két nappal ezelőtt még én boldog, hiszékeny voltam, és emeletes butaságomban el- vittem megpatkoltatni a vesszőparipát.

Ahogy egy magára sokat adó fiatalemberhez illik, pedánsra glancoltam magam, és kiültem sörözni a csónakház elegáns teraszára a verőfényes délutánban. Gyűr- hetetlen nadrágom, nyesett orrú cipőm, ropogós panamaingem és vitamindús egészségem az ifjúság boldog érzésével töltött el. Már-már nyegle nagyképűséggel pillantottam le a Dunára, amely ráérősen ringatta ananászsárga, lakktól ragyogó motorcsónakomat. A bőség e csendes, ünnepélyes tömkelegében Rózsira gondoltam, aki most a Posztógyárban a végtelenül hosszú vég fölé hajol, és műstoppolja a szövéshibákat, akit pedig táguló tüdővel, ujjongva röpítettem volna végig a hűs Dunán ebben a forró délutánban.

Igazán, csak ez hiányzott a teljességből, hiszen kedvem mellé ráadásul időmilliomos voltam: hatra járók dolgozni, és kettőkor már a lukacsos bádogszekrényben alszik az overall.

Rózsi járt az eszemben, de helyette egészen más lépett a teraszra. Fennakadt a szemem. Nem csalás, nem ámítás. Viki volt, a szőke leopárd, városunk jegesméltóságú színészcsillaga, aki miatt egészen épelméjű ifjak zuhantak búskomor szerelembe.

Rózsit egy pillanat alatt letörölte a tábláról. Ahogy előrelépett hanyag ringással a korláthoz, s ahogy néztem feszülő nadrágját meg a pi- pacsmihtás blúzára hulló zuhatagot, mindjárt emlékeztem, hogy engem is kivert már a forró hideg ezért a szőke leopárdért. Markába szorította szívemet az a bizonyos régi vágy, amelyről még nem tudtam, hogy nevetséges.

Viki felém fordította mindig nevető, gyönyörű arcát, s mintha ő nagyvilági utazó, és meg a hordára lettem volna, kényesen megkérdezte :

— Elég hideg a sör, fiatalember?

Még soha nem esett nehezemre az anya nyél vemen beszélni, de most a szájpadlásomhoz tapadtak a szavak. Alig tudtam őket napvilágra tuszkolni.

— Izé... ez már nem. Meglangyosodott.

Negyedóra múlva a motorcsónakomban ült. Helyesebben feküdt. Bikini fürdőruhában. Nem tudom, a nap égette-e jobban az arcomat vagy az ő zsemleszínű bőre. Ekkor értettem meg, mit jelent egészen pontosan, ha kutyába se veszik az embert. Ahogy elém tárta valamennyi báját, az több volt. mint elszomorító. Eleinte ugyan fölborzolta a nyugalmamat. de később szégyenkezve eszméltem, hogy ez a nő nem néz engem férfinak. Ügy forgatja, illeszteeti magát a nap felé. mintha csak egy kutya bámulná.

De azért szóba ereszkedett velem.

— Maga mérnök? ...

— Nem.

— Hát? Cselédkönyves orvos?

— Az sem.

— Hát akkor? . . .

— Horizontál esztergályos vagyok a Szerszámgépgyárban. Iskolai végzettségem gépipari technikum, magasságom százhetvennyolc centi, súlyom nyolcvannégy kiló. Skárlátom. szamárköhögé- sem nem volt, himlő és diftéria ellen beoltottak. Mire kíváncsi még? ...

SZÉPEN MAGYARUL, SZÉPEN EMBERÜL

__________________

A

z „IRÁNT”-tal szemben

A nyelvi elkényelmesedés egyik tünete, hogy a bő választékban kínálkozó rokonértelmű szavakból fölkapunk egyet, derűre-borúra azt használjuk, a többiről szinte teljesen megfeledkezve. Mint akinek ott lóg a szekrényben az estélyi, az utcai ruhája, de kényelemből örökké farmerben jár, még ha kopott és fakult is. Pedig a szavak kényelmes elfelejtése, henye sutba dobása az értelmi árnyalatok rovására megy.

Az iránt névutót kezdi kiszorítani a szemben, hollott, mint példáinkból kitetszik majd, az egyhangúan használt szemben-nél szemben

az iránt-nak van olyan árnyalati többlete, amellyel érdemes számolnunk.

A szemben névutó átvitt értelmű használatáról ezt írja Értelmező Szótárunk: „Ellenfélként a szóban forgó személy vagy dolog ellen fordulva.” S Arany verséből idézi ezt a példát: „Barát a baráttal szemben ví.” A szótár azt is közli, hogy kissé pongyola használatban „valaki, valami iránt, irányában, valakinek javára” jelentésben is használják. S ilyen irodalmi példát ad: „Gyöngédebb voltam vele szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve.”

Egyik zenei műsorunkban hallhattuk Kari Maria Weber születésének 200. évfordulóján a művész saját maga készítette sírfeliratát, ebben a fordításban; „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben.” Még ha ellenséges és gonosz szándékról volna szó, elcsúszna jobban az ellentétet, a szembenállást jelentő szemben; így azonban — „jó és tiszta szándék” említ- tetvén — az iránt volna helyén a fordításban: „Itt

nyugszik, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberek és a művészet iránt.” Ugyanebben a hónapban a hírekben hallottuk, hogy a nyugatnémet külügyminiszter szerint „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunióval szemben.” Mivel nem ellentétről, hanem éppen „együttműködési szándékról” van szó, ide is az iránt kívánkozik: „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunió iránt”.

Ogden angol tanár Basic English („Angol alapszókincs”) című munkája 850 szóval akarta világgá bocsátani olvasóit. Vannak nálunk is, akik beérnék 850 magyar szóval. Csakhogy ezzel a nyelvi árnyalatok mennének veszendőbe, s velük az értelmi árnyalatok is. Szálljunk szembe a kényelmességgel, viseltessünk több gonddal anyanyelvűnk árnyalatai iránt!

Szilágyi Ferenc

Dühömben ropogtattam a szavakat. Aztán a végsőkig fokoztam a motor bőgését, hogy ne halljam, hogyan nevet a nő. Epésen gondoltam, hogy ennek ugyanúgy csak a mérnöknél kezdődik az ember, mint ahogy kétezer forintnál a cipő.

Később mégis egészen jól elbeszélgettünk. Már nem tekintett holmi mohószemű kutyának. Kiteljesedő önbizalmam birtokában bátran megkérdeztem:

— Mikor találkozhatnánk?

Pajtásként, cinkosan egyezett bele:

— Holnap este hétkor, a színészbejárónál. Talán hétre végzünk a próbával. De lehet, hogy várni kell. Megvár?

Amikor este tízre elmentem Rózsi elé a Posztógyár kapujához, remekül sikerült a hazudozás. Szóról szóra elmondtam mindent, ahogy történt. Csak éppen Viki helyett egy rücskös képű barátom napozott a motorcsónakon.

Nem tudom, mi történhetett Rózsival, de hetek óta nem láttam ilyen jókedvűnek. Jöttünk a külvárosi, gömbakácos utcákon, és be nem állt a szája. Kis feketerigó. Kedve és arca egyaránt hamvas volt, a reggel üdeségét árasztotta magából, pedig már az este is a végét járta. Boldog mohósággal szusszantotta:

— Fagylaltot kívánok 1

Beültünk a Rozmaring

cukrászda lugasába. Rózsi, mint valami maláj szűz, álmosítóan szép volt, ahogy ült a fátyolvirág sátora alatt, lenge kartonruhájában.

Gyermeki odaadással kanalazta a csokoládéfagylaltot. Rámnézett, kedvesen megcsodált, s a szemén fölizzott az öröm szentjánosbogara,

— Nagyon fess vagy. Ne öltözz ki így, mondtam már. Valaki elszeret mellőlem.

— Kellek is én valakinek — morogtam kényszerű vi- gyorral. Ezen a napon már másodszor esett nehezemre az anyanyelvemen szólni. Megfogadtam, hogy nem megyek el a színészbejáróhoz.

De másnap este hétkor azért ott voltam. Igaz, nem egyértelmű lelkesedéssel. Vitt a hiúság, meg a kíváncsiság. Meg az a régi vágyálom. Hányszor engedtem szabadjára vakmerő fantáziámat, hányszor képzeltem el ezernyi változatban, hogy én a Vikinek udvarolok! Amikor kamasz voltam, minden héten igazolványképet csináltattam az apjánál, reménykedve, hogy Vikit ott találom a műteremben. Aztán naponta bejártam sürgetni a képeket, holott világosan értésemre adták, hogy csak a jövő hét közepén lesz kész a rendelés. Én akkor mindenhová beiratkoztam, ahova igazolványképet kértek, csakhogy megfelelhessek a fotográfus firtató kérdéseire. Én balga, honnan tudhattam volna akkor még, hogy rajtam kívül zászlóalj- nyi hősszerelmes folyamodik ugyanehhez a szánalmas trükfchöz. A fényképész kirakata tele volt a sok bamba, szerelmes pofával, közöttük Viki életnagyságú portréja mosolygott egyszerre csábosán és egyszerre kár- örvendőn.

Volt időm a kamaszkori romantika lázálmaira gondolni, mert nyolc óra elmúlt, de Viki még mindig nem jött. Ácsorogtam a színészbejárónál, amely tömör közönnyel hallgatott az orrom előtt. Olyan elutasítón rekesztett ki, mintha nem is kapu lett volna. Fogyatkozó türelmemet az emlékek mozijába csábítottam, hogy új erőre kapjon. Hiába.

Már kilenc óra is elmúlt.

Kétségbeesetten pörgettem vissza a legszebb emlékeket: Viki a korcsolyapályán, lendületesen rajzoljá a koszorút a jégre, andalítóan kecses őzugrás, satöbbi. Viki első premierje. Virágeső, könnyező nagynénik, kevély nagybácsik, satöbbi.

Jöhetne már, hogy az a...

Rózsi mindjárt végez. Üigy tudja szegény, hogy az egyik brigádtag házát segítem építeni. Mennyi hazugság. Akár a könnyelmű kölcsön: nagyvonalúan bánunk vele, és elfelejtjük. hogy egyszer számon kérik.

Végre, csakhogy megnyílik ez az erődkapu. De Viki helyett egy harcsabajúszú. legényforma lép az utcára, rajzlapköteg a hóna alatt.

— Tessék mondani, vége a próbának? — kérdezem reménytelenül.

— Miféle próbának? — néz végig a harcsabajszú. — Itt nincs semmiféle próba.

Milyen jó, hogy sok egyéb mellett káromkodni is megtanultam. Pusztító jégesőt szórok az egész világra, így rohanok a taxiállomáshoz. Dörren mögöttem a Lada ajtaja, odavakkantom a sofőrnek :

— Posztógyár!

Rózsi biciklivel jött ki. Biztos jele annak, hogy nem számított rám. A nyakamba repült, a biciklit visszatolta a megértő portás.

Jaj, de jó volt magamhoz szorítani a kocsiban. Bűnbánóan megsimogattam azt a kis vidám arcát, s miközben ő gyanútlanul tűrte a becézést, én végképp kiűztem vágyaim paradicsomából a-szőke leopárdot.

Mégis hálás vagyok Vikinek. Nem patkolta meg a vesszőparipámat. Nincs többé olyan vágyam, amiért kinevethetnének. De Rózsinak elmondom az esetet, hadd nevessen. Neki szabad. Vagy jobban teszem, ha hallgatok?... Attól félek, nem fog nevetni. Mégis elmondom. Ígérettel, pénzzel, becsülettel utálok adós maradni.

önarckép (69 éves korában)

A nagy előfutár

GOYA FESTŐI ÉLETMŰVE

Az olasz eredetiből átvett remek sorozat, A művészet klasszikusai új kötete a XIX. századi festészet ősét, Francisco Goya y Lucientest mutatja be.

Goya helyzete egy kicsit olyan a festészet történetében, mint a pesti milleniumi földalattié, övé kontinensünkön az elsőbbség, de az utána következők nagyobbak, rtiodernebbek, ismertebbek. Goya is csaknem annyira impresszionista volt már, mint Manet, mégis az utóbbit tekintik a nagy újítónak. (Goya korai falikárpit-ter- veire jellemző ez különösen.) A meztelen maya (kisbetűvel írandó, mert a maya, a kötetlenül élő leány nem név, hanem társadalmi helyzet és foglalkozás keveréke), a ma1808. május harmadika (részlet)

ga ártatlanságában Modigliani aktjainak öntudatlan erotikáját vetíti előre, A különböző foglalkozásokat bemutató kisebb táblák — köztük a budapesti Köszörűs — Courbet realista munkásábrázolását készítik elő. A Napóleon elleni honvédő háború két jelenete, a népfelkelés lovas-gyalogos csatája és a megtorlás jelenete a romantika remekművei közé tartozik. Ami pedig a Villa del Sordo, a Süket ember (mármint Goya) házának sötét tónusú, hátborzongató falképeit illeti, az expresszionista és a szürrealista elemek jól kimutathatók bennük, amióta tudjuk, milyen az expresszionizmus és a szürrealizmus. Csak, persze. Goya még nem tudta, mi fog a XX. század művészetében történni.

Delacroix, aki mind a gyakorlatban. mind az elmélet-