Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-07 / 185. szám

1987. augusztus 7., péntek 1 ................................. 1 " "V. ....................... So mogyi Néplap 3 Törvények és a pártszervezetek MINDENNAPI KÉK KINCSÜNK A Balatonban bóják vigyázzák Az elosztóterem, ahol a víz Zamárdi vagy Kenese felé „indul”... Régi igazság, hogy nem­csak az ember öregszik, ha­nem a környezete is. Sőt: arról ismerhető meg az évek múlásával „belülről” fiata­lon maradó ember, hogy ide­jében észreveszi, ha valami fölött eljárt az idő. (Ter­mészetesen azt is, ha önma­ga fölött, s ősz vagy nagyon ritkuló hajjal nem akarja a tizenévesek életmódját utá­nozni. De ezúttal nem — vagy legalábbis nemcsak — erről van szó.) S ha még az az ember rá­adásul kommunista is —ép­penséggel kötelessége min­den társadalmi jelenséget észrevenni, ami idejét múl­ta. Ám észrevenni nem ele­gendő: szólni, tenni is kell érte, nogy ami elavult, ne hátráltassa tovább a fejlő­dést. Kötelesség, de — mint a legtöbb kötelesség —nem könnyen teljesíthető. Hiszen a megszokásnak is megvan a maga hatalma, s mi tagadás: egyszerűbb rámondani vala­mire, hogy „eddig jó volt, jó lesz ezután is”, mint azon gondolkozni, hogyan lehet, hogyan kell változtatni. Mindezt oly módon, hogy közben tartanunk kell ma­gunkat ahhoz, ami éppen ér­vényben van. Legyen az he­lyi szokás vagy akár jogsza­bály. Mindenekelőtt azt kell megszoknunk, ami a legne­hezebb: hogy sokkal gyor­sabban változnak a dolgok, a körülmények, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. S ez nem­csak a technika és a tudo­mány területén van így. Vál­tozások korát éljük a társa­dalomban, a gazdaságban, s bizony megesik, hogy amit alig néhány éve még tilos­nak, a szocializmus gyakor­latával ellentétesnek véltünk — mára kiderül, hogy na­gyon is jól összefér a szo­cializmussal, csak éppen kor­szerűen, értelmesen, ember­ségesen kell alkalmazni. Megesik az is, hogy felső szervek, testületek alkotnak egy jogszabályt, amelyről a gyakorlat során kiderül, hogy gyorsan „megörege­dett”. Jellemző példa: az utóbbi években egymást ér­ték a gazdasági szabályozó- változások, olykor még el se olvashatták a legújabbat az érdekeltek, máris megérke­zett annak módosítása. Jó néhány párttitkár, kommu­nista vezető állapította meg némelyik szabályozóról már hatályba lépésekor, hogy in­kább hátráltatja, mint segíti vállalatának fejlődését, ex­portképességét, a differenci­ált bérezést — és így to­vább. Ha másból nem, a párt Központi Bizottsága júliusi határozatából, a kibontako­zási programból világosan kiderül: ezekről a jelensé­gekről kaptak jelzéseket az országos vezetők, s amikor a jelzések megszaporodtak és nagyjában-egészében azonos hibákra hívták fel a figyel­met — a politikai (és kisebb részben a rendelkezéseket kibocsátó gazdasági) vezetők siettek kidolgozni a változ­tatás módját-gyakorlatát. De addig, amíg a rendel­kezés érvényben van, azt végre keli hajtani. Kétség nem fér ahhoz, hogy akik kibocsátották a gyorsan kor­szerűtlenné vált rendelkezé­seket, alapvetően jót akar­tak, szándékuk az volt, hogy gondjaink enyhüljenek, a népgazdaság előbbre lépjen. Ebből kell kiindulni a kom­munista vezetőnek, amikor kiáll a rendelkezés végre­hajtásáért. Talán önmagával is vitatkozik, hiszen koránt­sem biztos, hogy — ismerve a helyi, a vállalati viszonyo­kat — már a rendelkezés megjelenésekor egyetért az­zal. Ám a kételyek nem men­tik fel a végrehajtásban va­ló részvétel kötelessége alól. Nagyon oda kell figyelnie arra, hogy egy törvény vagy rendelet miként érvényesül a gyakorlatban. Egyáltalán nem mond ellent ennek az, hogy segítse a megvalósítást. Sőt: ha szívvel-lélekkel ki­veszi a maga részét a vég­rehajtásból, hamarabb fedezi fel azt is, ami korszerűtlen, amin mielőbb változtatni kell. S ha észreveszi, köte­lessége tényekkel érvelve je­lezni a felsőbb szerveknek. Még akkor is, ha pillanat­nyilag görbe szemmel néz­nek rá ezért, ha pesszimis­tának tartják. A gyors változások kor­szakában valóban nemköny- nyű kommunista vezetőnek lenni, mert egyszerre kell őrködnie az érvényben levő rendelkezések megtartásán, és figyelnie, hogy mi újat követel meg az élet. Nem ritkán megtörténik, hogy a vállalat, az üzem gazdasági vezetői csak az éppen esedé­kes tennivalókat látják, min­den erejüket és energiáju­kat azokra összpontosítják — s a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek kell előbb­re látnia, a mai feladatok megoldása utáni tennivalók­ra gondolnia. Természetes, hogy fakad­hatnak ebből ellentétek is. Sajnos sok vállalat, szövet­kezet vezetője küzd ma sú­lyos gondokkal, igyekeznek elkerülni a buktatókat. A pártvezetőknek fő feladatuk, hogy — a pártmunka eszkö­zeivel — segítsenek nékik, pontosabban a vállalatnak, amely több száz vagy akár több ezer embernek ad mun­kaalkalmat. De éppen a ve­zetésükre bízott dolgozók ér­dekében előbbre, tovább is kell látniuk: jó előre figyel­meztetni a gazdasági vezető­ket a veszélyekre, ugyanak­kor jelezni „fölfelé” is a vár­ható, s egyáltalán nem a vál­lalati vezetők és a kollektíva hibájából bekövetkezhető ku­darcot. Nehezíti dolgukat az, hogy ma szinte mindent „ki kell kísérletezni”, a tegnapi, teg­napelőtti módszer ma már egyre kevésbé alkalmazható, s az újat pedig még nem mindig sikerül megtalálni. Voltak idők, amikor számos pártvezető törvényen kívül és fölül állónak érezte, éret­hette magát — s voltak, amikor a sokéves megszokás lehetett (ha nem is mindig megalapozottan) az irányadó­Mindezt felelősen, elöl jár­va a törvénytiszteletben, se­gítve a mindennapi munkát. És a holnapit is, amit most úgy hívunk: társadalmi és gazdasági kibontakozási program. Várkonyi Endre Az IZS rakterében min­denféle műszer —■ ez az au­tó a karanténfelügyelő moz­gó munkahelye. Évi negy­venezer kilométert utazik, legtöbbet mindig az export- szállítások idején. Sokfelé üdvözlik régi is­merősként, Böhönyén is, ahol azzal fogadják, hogy két va­gont már megraktak, egy még hátravan. A szállít­mánynak délután feltétlenül el kell indulnia az országha­táron túlra. — Először megnézem, amit beraktak, utána az üres va­gont is. Kábái Gábor felügyelő sza­vait semmilyen vélemény- nyilvánítás nem követte. Az export államérdek, a minő­ség, és a pontosság garan­tálásában a karanténfelügye­lőnek fontos szerepe van. Kábái Gábor a megrakott vagon különböző pontjairól mintát vett, megszokott, be­gyakorlott mozdulatokkal végezte a vizsgálatot. Nem talált semmi kifogásolni va­lót. A megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bö- hönyei tárházába folyamato­san érkezik a búza, hangos csengő figyelmeztet, amikor megindul a gabona felhúza- tása. A légszállító a második emeleten rakja ki a szeme­Apolt, gondozott park ol­talmában fekszik a balaton- széplaki felszíni vízmű, mely egészséges ivóvízzel látja el a tóparti településeket Za- márditól Balatonkeneséig. — A déli parton a fonyó- di, a széplaki és a kisebb kapacitású földvári felszíni vízmüveink üzemelnek té- len-nyáron — mondja Ger- gye Ferenc, a DRV Dél-ba­latoni Üzemigazgatóságának vezetője. — A nyári csúcs­idényben Fonyódon, Balaton- őszödön, Siófokon és Bala- tonakarattyán működtetünk még időszakos vízműveket. Összesen 70 ezer köbméter vizet tudunk biztosítani na­ponta, Ennél azonban a nyár legnehezebb, aszályos nap- jaiban többre volt szükség. Berendezéseink lehetővé te­szik, hogy a névleges kapa­citásnál többet is termeljünk. Júliusban például előfordult, hogy egy nap alatt több mint 81 ezer köbméter vizet ad­tunk a lakosságnak. A Széplak alsói vízparttól mintegy 650—700 méterre a tóban jelzőbóják mutatják a csővezeték végét. Innen szív­ják fel a vizet búvárszivaty- tyúk segítségével a felszíni vízműhöz. Siófokon az 1920- as években épült az első fel­színi vízmű, a szájhagyo­mány szerint azonban már korábban is volt a település egyes részein vezetékes há­lózat. Akkor még nem a Ba­latonból, hanem kutakból táplálták azt. — A széplaki, napi 15 ezer köbméteres kapacitású fel­színi vízmüvet 1973. május 1-jén adták át rendeltetésé­nek. Hermann Tibor telepveze­tő mondja: — A hozzánk be­érkező Balaton-vizet vegy­szerkeverő csatornába vezet­jük, ahol derítő, segédderítő szereket és klórt adagolunk A laborban a minőséget el- lenőrzik két. A búzakúp egyre nő, azután mint a homok meg­csúszik és szétterül a beto­non. A felügyelő ide is föl­hozta a szitáját és több he­lyen belemerítette a kupac­ba. A félrefordított tálban itt sem talált semmit. — Szerencsére nincs rovar­fertőzés — jegyezte meg —, ha lenne, el kellene gázosí- tani a búzát, másként nem lehet megölni a kártevőket. Az exportbúzára váró va­gont a legutolsónak kapcsol­ták a holtvágányon álló sze- relvényhez. — Ne is menjen el addig! Az a legtisztább kocsi! — kiabált utánunk egy kékin- ges vasutas. — Régóta ismerjük egy­mást, tíz éve járom a kör­nyéket — mondta Kábái Gá­bor —, megbízhatnék ben­nük. De azért mindig meg­nézem, kellően tiszta, búza­szállításra megfelelő-e a ko­csi. Azt is megkövetelem, hogy tegyenek a rakomány alá fóliát. Eleinte háborog- tak: megnöveli a költséget, nem fizeti meg senki. „Jól van, akkor itthon marad a szállítmány.” Azóta minde­nütt van fólia a búza alatt. A papírmunka a felügyelő életéből sem maradhat ki. A MÁV szállítópapírjait leg­alább négy helyen kell alá­E bójáknál kezdődik a cső vezeték hozzá. Ez az épület legma­gasabb pontján történik, ahonnan már saját súlyánál fogva átfolyik a tisztítórend­szeren a víz. A vegyszerek hatására kémiai folyamat, úgynevezett hidrolízis ját­szódik le: a víz felszínén alumínium-hidroxid pelyhek keletkeznek, melyek a derí­tőkben lekötik a szerves szennyeződést, s együtt le­ülepednek a medencék aljá­ra. A tisztított víz a nyitott homokszűrőn át az aktív szénszűrőre kerül. Ez javít­ja az íz- és szaghatását. Ez­után az utóklórozó meden­cében az egészségügyi szab­ványoknak megfelelő fertőt­lenítést végezzük el. A víztisztító épületben négy pár hatalmas, csempé- zett derítőkád található. Zu­bog a víz a közlekedőedé­nyek elve alapján a maga­sabb helyről az alacsonyabb felé, a derítőkből a hat ho­mokszűrő kádba, amelyek egyenként 20 négyzetméteres felületen szűrik tovább a vi­zet. — A víztisztítás szempont­jából a Balaton Közép-Eu- rópában egyedülálló, és ne­héz feladat elé állít bennün­ket — folytatja a művezető. — A felülethez képest vi­szonylag sekély, mindössze 3 méter átlagmélységű. Ma­gas az úgynevezett lebegő­anyag-tartalma, s ráadásul erősen változó is. Az évi hő­mérséklet-ingadozása a 27 fokot is eléri. Ezért a nyári írnia és lepecsételnie a Ma­gyar Népköztársaság címe­rével ellátott, számozott bé­lyegzővel. Ezenkívül egy nö­vényvédelmi ellenőrzési jegyzőkönyvet is kiállít, min­den vagonról külön-külön. A vaskos szolgálati utasítás szi­gorúan rendelkezik, de hasz­nos segítség is. mert ahány ország, annyiféle vizsgálatot követel. Május a legcsendesebb hó­nap, júliusban már van mun­ka, és augusztustól beindul a nagyüzem az exportszállí­tásban. Kábái Gábor a Ba­laton partjától Böhönyéig szinte minden exportindító állomást lejár, de megnézi az almást, mintát vesz a cu­korrépa termőföldjéből. El­lenőrizni nemcsak az export- szállítmányt kell, hanem a termőhelyet is. A karanténfelügyelő nem lehet rosszindulatú és rész­rehajló sem. A tekintélye, a szakmai hitele forog kockán minden vizsgálatkor. Ha kül­földről netán visszajön egy küldemény s az indoklásban az van, hogy a növényvédős vizsgálta meg hanyagul... Erre gondolni se jó! Az IZS továbbindul. Űj szállítmány, új felelősségtel­jes vizsgálat várja a felügye­lőt. Faragó László és a téli időszakokban kü­lönböző beavatkozásokat igé­nyel. Az épület emeletén talál­ható a DRV központi labo­ratóriuma. A különféle mű­szerek, vegyszerek és eszkö­zök között tízen dolgoznak. — Kémiai és bakterioló­giai vizsgálatokat végzünk — mondja Vidák Lászlóné cso­portvezető. — Rajtunk kívül a területi laborok is rendsze­resen ellenőrzik a területü­A kereskedelmi felügyelő­ségek az év első felében 34 állami és 46 szövetkezeti vállalat, 17 gyártó és öt ma­gánkereskedő 172 üzletében és áruházában — immár visszatérően — vizsgálták a bútorértékesítés körülmé­nyeit. A figyelmet elsősor­ban a forgalomba hozott ter­mékek minőségére összpon­tosították, ez ugyanis évek óta a bútorkereskedelem leg­neuralgikusabb pontja. A minőségellenőrzés ta­pasztalatai ezúttal sem ked­vezőek: a megvizsgált 2644 bútor mintegy harmada nem felelt meg az előírásoknak. A hibák jelentős része azon­ban a korábbiaktól eltérően nem a szállítási sérülések­ből adódik, hanem a gyártás hiányosságaiból, elsősorban a technológiai fegyelem be nem tartásából. Feltűnő hiba egyebek közt a bútorrészek pontatlan illesztése, a durva megmunkálás, a díszítő ele­mek felületes eldolgozása, a kárpitozott garnitúrák fém- szerkezeteinek érdes, eldol- gozatlan felülete. Emellett továbbra is rontja a bútorok minőségét, hogy a kiskeres­kedelmi bútorraktár-hálózat alapterülete kicsi, s az áru­mozgatási technológia sem kielégítő. A rossz raktározá­si körülmények, a szaksze­rűtlen árukezelés miatt ugyancsak jelentős a minő­ségi károsodás. A kereskedelmi felügyelő­ségek ellenőrizték a garan­ciális bútorjavítást végző vállalatok, szövetkezetek munkáját is. Megállapítot­ták, hogy a bejelentések szá­kon előállított vizek minősé­gét, de a központ mi va­gyunk, így tulajdonképpen a Dunántúl nagy része hozzánk tartozik. A széplaki vízmű anyagait naponta háromszor vizsgáljuk. Emellett rendsze­resek a megyei Köjál ellen­őrzései, valamint alkalman­ként az Országos Közegész­ségügyi Intézet is végez mi­nőségi vizsgálatokat. (Folytatjuk.) Gyarmati László ma az idén emelkedett, s ha kis mértékben is, de nőtt azoknak a garanciális pana­szoknak a száma, amelyeket a szervizek csak 60 napon túl orvosoltak. A szervizek döntő többségénél a javítási idő tartamával meghosszab­bítják a garancialevelekben a jótállási időt. Az előjegyzéses értékesíté­si rendszer a vizsgálatok ta­pasztalatai szerint megfele­lő, viszont fokozatosan csök­ken azoknak az árucikkek­nek a köre, amelyek ilyen módon vásárolhatók. A leg­több helyen csak elemes bú­torokra vesznek fel előjegy­zést, s a szállítást 60—90 nap múlva, vagy ennél is hosz- szabb időre vállalják. Egyéb bútorokból az igényeket ki tudják elégíteni — ezért nincs szükség előjegyzésre —, a kárpitozott bútorokra viszont nem vesznek fel ren­delést, ugyanis a színt és a mintát nem tudják garan­tálni. ^ A felügyelőségek munka­társai 154 próbavásárlást vé­geztek, s hatszor állapítot­tak meg visszaélést. A fel­tárt hiányosságok miatt a kereskedelmi felügyelőségek 55 esetben, összesen 127 800 forint összegben szabtak ki pénzbírságot, három válla­lati eljárást kezdeményeztek és 21 vétkes dolgozót figyel­meztettek. 7,1 millió forint értékű bútor kijavításáról, illetve leértékeléséről intéz­kedtek. 29 vevő összesen csaknem 27 ezer forint kár­talanítási összeget kapott vissza a felügyelőségek uta­sítására. A KARANTÉN FELÜGYELŐ Bútorkereskedelmi ellenőrzések Egyharmada hibás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom