Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
1987. augusztus 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 Egy „elmagyarosodott” zenész emléke Lehár-villa Bad Ischlben Mégis • r JO nekik! Játszva tanulnak, jól szórakoznak — Sziasztok! Hol voltatok? — A nyári napköziben ... — De rossz lehet nektek! — szólt az egymást kézen fogva vezető szemüveges fiúcska és 'kislány«után ismerős társuk, majd fürgén szö- kellve elsietett. A fiúcska alaposan körülnézett, mielőtt átment az úttesten és közben a kislányhoz fordult: — Nem tudod miért rossz nekünk ? — Nem. Szerintem inkább nagyon jó ... — Igen, szerintem is. A beszélgetésnek önkéntelenül voltam tanúja Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ előtt. Milyen is hát egy mai napközi nyáron? A művelődési központnak a város szivében nincs zöld pázsitos udvara, de van sok terme és videója, könyvei, folyóiratai, a gyerekek szabadidejét ügyesen szervező munkatársai. Az egyik helyiségben, hosszú asztalnál lányok, fiúk váigták, ragasztották a filcet. Fantáziájuk nyomán született bohóc, formálódott a „sosemlátott”, eredéi népi motívumé virág. Szöszke kislány, Nagy Tímea, a Kré- nusz általános iskola harmadikos tanulója nagy gonddal illesztette helyére a mezőkövesdi virágminta szirmát. — Itt jobb, mint otthon. Anyukámék dolgoznák, egyedül nem tudnék ilyen érdekes dolgokat kitalálni — mondta. Nyers Krisztina- bohóca rábiccent Timea szavaira. Ceglédi Csaba már felső tagozatos a Kisfaludy iskolában. ö a kirándulásokat, a vetélkedőt és a videót kedveli. A csúszkáló hangú kamaszfiú, Cséfalvy György nemcsak képletesen lóg ki a sorból. Már nyolcadikos, ám szívesen osztja meg szabadidejét kisebb társaival. — És szereti kísérgetni a lányokat! — árulkodik cinkosan egy apróbb fftcska. — Mindennap kísér egyet — teszi hozzá a tanárnő, Lő- rinczné Pálos Éva —, a kétéves kistestvérét viszi haza az óvodából. Kacagás, jókedv kíséri szavait. Hirtelen szélesre tárul az ajtó. — Good by! — kiált hátra egy mozgékony csitri, és tízóraira hívja kézimunkázó társait. A szomszéd teremben most ért véget az angolóra. — Heti két-három órában tanulhatnak a gyerekek — játékos formában angol és német nyelvet — tájékoztatott a fiatal pedagógusnő, Maljusinné Kiss Edit. A gyes után most készül vissza a Kinizsi általános iskolába tanítani és úgy érzi, neki is jót tesz a nyári gyakorlás, no meg egy plusz jövedelmet is hoz a konyhára a csoportos nyelvtanítás. — Először féltem, hogy a különböző korú és nyelvtü- dású gyerekekkel nem sikerül majd eredményesen dolgozni. Most már látom, hogy ennek is megvan az előnye. A nagyobbak türelemmel társalognak a kisebbekkel. — A tízórai — csokoládés és karamellás' tej, zsemle — elcsöndesíti a nebulókat. — Tavasszal határoztuk el, hogy beindítjuk a nyári napközit. Kétszer kéthetes turnusban csaknem száz gyerek vette igénybe eddig a napi háromszori étkezést, a hasznos foglalkozásokat. Kulturált körülmények között, játszva tanulnak idegen nyelvet. Az első turnusban Németh Ágnesnek, a Somogyi Aprók művészeti vezetőjének az irányításával néptáncot is tanítottunk. Nagy sikerrel. — A gyerekek mozgásigényét ki tudják elégíteni? — Minden délután sétálni vagy kirándulni megyünk a parkokba, a Desedára, Szennába. A falumúzeum megtekintése után lerajzolták élményeiket a gyerekek. Kiállítást rendeztünk a jól sikerült munkákból és vetélkedőt tartottunk a látottakról. A város összes múzeumát bejártuk már. A szülők ezer forint térítést fizetnek a két hétre, ebből fedezni tudjuk költségeinket is. A következő évi program összeállításánál majd figyelembe vesszük a kérdőívek válaszait, hogy minél jobban ki tudjuk elégíteni a gyerekek igényeit. Várnai Ágnes Salzkammergut, azaz az egykori császári és királyi sóbányák vidéke hegyekben, tavakban bővelkedő, ritkaszép táj. Nem meglepő, hogy a sóbányák és környékük hajdani legfelsőbb ura, I. Ferenc József is e vidéken, az Ischl folyó partján fekvő üdülővárosban, Bad Ischlben töltötte legtöbb nyarát. A sósfürdőiről ismert városka egyik nevezetessége így természetesen a császárvilla. No meg egy . másik, amelyben Schratt Katalin, a Burgtheater művésznője és az uralkodó kedvese (nem is titkos kedvese) lakott nyaranta. Történetesen éppen abban a városban, amelyben őfelsége egykor feleségét, a Sissynek becézett Erzsébet bajor hercegnőt is megismerte. Az egykori uralkodó itt, Bad Ischlben írta alá Szerbiához intézett ultimátumát is — itt kezdődött az első világháború. Sok látogató mindenesetre a Habsburg-emlékek helyett egy harmadik villa felé veszi útját. Az ugyancsak ott áll a központban, a folyó partján. A klasszicista épület homlokzatán ékezetes betűvel, tehát magyar helyesírással a felirat: Lehár-villa. Odabenn, a tájékoztató életrajzszöveg már arról világosít fel, hogy a Komáromban 1870-ben morvaországi apától, sváb anyától született zeneszerző „elmagyarosodott”. Különösen azután, hogy a katonakarmester papát Budapestre helyezték, és fia ott járt gimnáziumba. Igaz, 12 éves korában már elkerült Csehországba, egy ugyancsak muzsikus nagybácsihoz, s a fiatalon rendkívüli tehetséget eláruló Franz Lehár Prágában járta ki a konzervatóriumot. Utána követte a papa útját: katonazenekart vezényelt Losoncon, majd a monarchia 110 tagú flottazenekarának élére került az Ad- ria-parti Pulában. Lehár 1903-ban járt először Bad Ischlben, ahol azután egy életen át szinte minden nyarát töltötte, majd meg is telepedett. Itt komponálta sok, máig játszott operettjét. A villát egy lecsúszott hercegnőtől vásárolta. A ház méretei, berendezése gazdag, sikeres és jó ízlésű lakóra utalnak. A mester végrendeletében azzal a feltétellel hagyta a városra a berendezett házat, hogy azt érintetlenül megőrzik. így 1948, Lehár halála óta az évi tízezer látogató változatlan helyszínt talál. A lépcsőházban a magyar történelem fejezeteit idéző metszeteket, magyar főurak képeit. Ám szinte ez minden, ami az „elmagyarosodott” mester ifjúságára utal. A dolgozóban és a fogadószobákban ritka értékek Európa minden tájáról: középkori faszobrok, berakásos angol bútorok, XV. századi barokk oltár, régi német és francia porcelánok, szobrok, festmények. Talán kevéssé ismert, hogy "az ünnepelt, körülrajongott mester és felesége, Sophie asszony — akit ugyancsak Bad Ischlben ismert meg — 1938-tól, a náci megszállás alatt betegen és nagy félelemben éltek a villában. Le- hárnéra vonatkoztak a náci faji törvények, és nyilván csak világhírű férjének köszönhette, hogy megkímélték az üldöztetéstől, elhurcolástól. Az idős pár a háború után gyógykezelésre Svájcba költözött. Lehárné 1947-ben ott halt meg, a mester egy évvel később, 1948 augusztusában tért haza a Lehár-villá- ba. Még megérte, hogy a városka díszpolgárává avassák. Megszólalt utoljára a rádióban, s októberben már halott volt. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy a művei után járó jogdíjakból alapot létesítsenek, s ebből idős, önhibájukon kívül nélkülöző embereket támogassanak; semmiképpen he ifjú muzsikusígéreteket. „Az igazi tehetség magától is utat tör, nem kívánom, hogy a támogatásból dilettánsok húzzanak hasznot” — írta, nyilván élettapasztalata birtokában Lehár Ferenc. Heltai András AJÁNLÁSOK A kisvárosban futótűzként terjedt el a hír, hogy végre megérkeztek a BX 2001 lemezjátszó kiegészítő berendezései, a hangfalak és az erősítők. Eddig ugyanis csak magát a lemezjátszót lehetett megvenni, de azt is természetesen csak „pult alól”. Wágner úr is azok közé tartozott, akiknek már volt lemezjátszójuk, de használni egyelőre nem tudták. Erre a napra vártak; hiszen csak azok kaphattak a kiegészítő berendezésekből, akik igazolni tudták, hogy már rendel- kezvlek a szükséges alapkészülékkel. Már hatalmas tömeg várakozott az üzletben, ahol az eladók szakszerűen megvizsgálták az emberek papírjait, nehogy illetéktelenek hozzájuthassanak ezekhez a drága berendezésekhez. Közvetlenül Wágner úr előtt a sorban egy férfi azt kérdezgette, hogy ki tudna egy 100 márkást felváltani két ötvenesre. Nem segített rajta senki, mindenkinek kellett a saját ötvenese. Egy barna kalapos úr, mielőtt a pulthoz ért volna, aktatáskájából írást vett elő, s azt nyújtotta át az ellenőrzést végző egyik eladónak. Az megnézte és csak mosolygott, de szólni nem szólt semmit. Wágner úr egy házaspár vitájára figyelt föl. A hölgy arrogáns hangon! felrótta férjének, hogy nem hozott megfelelő számú ajánlást magával, s így bizonyára nem kapják meg a várva várt készülékeket. A férj nagy nyugalommal jegyezte meg, nem az ajánlások száma a mérvadó, hanem hogy milyen szintről ajánlják az embert. S nyékünk nem kell félnünk — tette hozzá mosolyogva. Wágner úr belegondolt abba, mennyi szidást kap ő is a feleségétől. Mindig a szemére veti, hogy nincsenek befolyásos ismerőseik. így nem sok esélyem lehet — merengett tovább —, engem nem ajánlott senki. Bár borravalót mindenképpen kell adnom, de nem biztos, hogy célravezető lesz. Amíg így gondolkodott, addig az előtte álló úr került sorra. Kérem, én Otto úr ajánlására jöttem — mondta —, s baráti üdvözletét kell önöknek átadnom. A szakavatott eladó bólintott, s csak éppen úgy mellékesen megnézte a férfi papírjait, majd udvariasan közölte, szólítani fogják, ha itt lesz az ideje. Végül Wágner úr is eljutott a pulthoz. Átnyújtotta a papírjait. Neki sem mondtak semmi különösebbet. Helyet foglalt, s várt. Egy kis idő múlva az üzletvezető kijött az irodájából, és sajnálattal közölte, hogy különböző okok miatt csak egyetlenegy komplett berendezés érkezett. Mindenki izgalomba jött, vajon ki kapja meg? Ezt követően Wágner urat a pénztárhoz szólították, s kérték, fizesse be a megfelelő összeget, mert ő viheti haza a hangfalakat és az erősítőt. Wágner úr úgy érezte, hogy álmodik. Ilyen szerencse nem érheti. Még hazafelé az utcán is teljes kábulatban volt. Egyszer csak lihegést hallott a háta mögött. Felnézett, hát az a férfi volt, aki Otto úr ajánlásával jött az üzletbe. — Ne haragudjon, csak egy nevet mondjon, hogy a legközelebbi alkalommal én kapjam meg az árut. Tehát őri nem Otto úr ajánlásáryal jött, de hát akkor ki ajánlotta? Talán Friedrich úr? — kérdezte nagy izgalommal. Wágner úr hozzáfordult, majd így szólt: — Megkérdeztem az üzletvezetőt, hogy miért pont én kapom meg a berendezéseket. — Ez nagyon egyszerű — hangzott a válasz. — Valamilyen módon csak ki kellett választanunk, hogy kinek adjuk a hangfalakat és az erősítőt. S ön volt az egyetlen, akinek nem volt senkitől ajánlása! A férfi hitetlenkedve né-. zett Wágner úrra. Eddig úgy gondolta, ismeri az életet, s biztos volt abban, hogy meglepetések már nem érhetik. De most igazán meglepődött! Fordította: Szabó Béla Ki ölte meg Norma Jeant? Marilyn Monroe... — A név máig fogalom. A nehéz gyerekkorból a legfelsőbb körökig emelkedő árvalány élete és tragikus, titokzatos halála: az „amerikai karrier” egyik szimbóluma. Marilyn Monroe augusztus 4-én huszonöt éve halott. Egész „iparág” települt Marilyn Monroe — született: Norma Jean Baker — élete és halála rejtélyeinek boncolására, s ez az üzlet csekély kíméletet tanúsít magánéletének legbensőbb titkai iránt. , Sorra jelennek meg róla a könyvek, amelyeknek esélyük sem lenne a sikerre, ha szenzációs új felfedezésekkel valamiképp nem , tennének túl az előzőeken. A filmjeire és színészetére szót is alig vesztegetnek. Igaz, ha Marilynről már mindent megírtak volna, akkor is kimeríthetetlen az a sűrű homállyal fedett viszony, amely a Kennedy testvérekhez, az elnökké választott Johnhoz és öccséhez. az igazságügy-miniszter Ro- berthez fűzte. Igaz-e, hogy Robert Kennedy Marilyn halálának napján szakított vele? Vajon valóban az elnök sógora semmisítette meg búcsúlevelét nehogy kompromittálja a Kennedy fivéreket? Egyáltalán öngyilkosság, vagy gyilkosság áldozata lett? Sokan hitelt adnak a feltételezésnek, hogy zsarolni akarták vele a tekintélyes Kennedy sarjakat, s ez okozta halálát. A hivatalos vizsgálat rövid úton lezárta az ügyet azzal, hogy Monroe túl sok altatót vett be. Szakorvosok véleménye szerint azonban, ha így volt, akkor a boncolásnál föl kellett volna fedezni a barbiturát nyomát a gyomrában, de ilyet nem találtaik. Tanúk sora tett olyan utalásokat, amelyek — ha nem is minden kétséget kizáróan — azt sugallják, hogy John Kennedynek elnökké választása előtt, sőt, egy ideig hivatalba lépése után is, viszonya volt a filmsztárral. Majd Robert Kennedy vette át a szerepet — ő akkor igazságügy-miniszter volt — mert „ a kicsikét túlságosan flecsegősnek” tartották. Ma biztosra veszik, hogy Monroe lakásait lehallgató készülékekkel szerelték fel, hogy felvételeket készítsenek a Kennedyefckel tartott pász- torórákról. De az még nem derült ki, hogy pontosan kinek és mi volt ezzel a célja. Noha a rendőrségi és a minisztériumi jegyzőkönyvek ellentmondanak egymásnak abban, hogy aznap az elnök öccse Los Angelesben vagy San Franciscóban tartózkodott-e, az állítólagos magnófelvételekre hivatkozva mégis többen állítják, hogy Monroe halálának napján Robert Kennedy többször is járt nála. A lehallgató heves szóváltást rögzített köztük: Monroe eszerint visítva emlékeztette Kenne- dyt arra az ígéretére, hogy feleségül veszi őt. Másodszor Robert Kennedy azért jött volna, hogy felkutassa a lehallgató készüléket, és ismét veszekedtek. Egy magándetektív arról . számolt be, hogy a Kenne- dyek sógora azzal a megbízással járt Monroe lakásán, hogy kutasson fel és semmisítsen meg a Kennedyekkel való kapcsolatra utaló minden nyomot. Az eset után huszonhárom évvel, 1985-ben a körzeti ügyész az esküdtszék vizsgálata után véglegesen úgy döntött, hogy indokolatlan az ügy újratárgyalása. A perújrafelvételnek addigra már valóban nem lett volna értelme, hiszen a zűrös ügyben érintett Kennedy testvérek közül már egyik sincs életben. Mindketten gyilkosság áldozatai lettek. Lehet, hogy haláluk mögött ugyanazok az azóta is felderítetlen sötét erő<k húzódnak meg, amelyek 1962-ben ehhez képest szolidan még „csak” zsarolni próbálták őket a Monroe-Val? A házastársi hűség megsértése azelőtt is. azóta is főben járó bűnnek számít az amerikai politikusoknál. amint azt legutóbb az elnökjelöltségre pályázó Gary Hart szenátor esete példázta. A hűtlenkedés szinte mindig kiderül. A politikai gyilkosságok nem mindig...
