Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
1987. augusztus 6., csütörtök Somogyi Néplap 3 Zsúfolt Balaton Közös a Egy időre elmúlt a kánikula, ez azonban még nem csökkentette a nagy forgalmat a Balaton déli partján. A kempinges, a boltos, az árukihordó egyformán a nagy zsúfoltságra panaszkodik. Centiméterenként halad előre a kocsisor az utakon, végtelen sorok állnak az étteremtől a fagylaltozóig mindenhol. Az ellátás azonban még ilyen sem lenne, ha nem túlóráznának azok, akik a háttérben dolgoznak. Érződik a tóparton is, hogy huszonnégy százalékkal nőtt a hozzánk látogató külföldiek száma a tavalyihoz viszonyítva. A lehűlés után újra kánikula várható, s még jó néhány hét hátravan a szezonzárásig Az idegenforgalom eredménye is függ azoktól, akik a nehéz körülmények között igyekeznek helytállni. Majd télen pihennek Az esős idő ellenére is tele a kemping Zamárdiiban. S hagy milyen a déli part forgalma? Kedden késő délután a Siotour zamárdi I. számú autóskempingjének kapuja előtt ott álltak azok a külföldiek, akik üresedésre vártaik. — Most megszakítás nélkül dolgozik a porta, az Iroda — kezdte Fekete Istvánná vezető. — A helyettesemmel együtt reggel 7-től este 9-ig itt vagyunk. Napi 12 óra szerepel a jelenléti íven, a töhbit szabadságban télen kapjuk meg. Helytállást követel mindenkitől a mostani forgalom. Feketéné elismeréssel beszél a takarítónőkről, a segédmunkásokról, most rájuk is nagy teher jut. — Egy kicsit jobb műszaki föltételekkel még jobb lenne a helyzetünk. Sokat segít, ha majd bevezetik a földgázt. Szerencsénk van itt a kempingben, mert eddig mindig volt vizünk, akkor is, amikor a községben lajtos kocsival hordták. Csupán egyetlen napunk volt, amikor nem felelt meg az előírásoknak a víznyomás. Ezer- hatszáz a befogadóképességünk, s mondhatjuk, hogy túlzsúfolt a kemping. Persze még mindig jobb, hogy itt vannak* s nem vadkem- pimgeznek. — Meglesz-e az anyagi elismerése a mostani helytállásnak? — Tavasszal célprémiumot kapunk az előértékesítésre, az ősszel pedig a Siotour jutalmat ad. Az idén minden kemping túlteljesíti a bevételét a tavalyához képest. Persze sok függ attól, hogyan alakulnak a költségeink. A portán Láng Géza. van szolgálatban. Itt van egy kis nyaralója, s most már hetedik éve vállal munkát a kempingben. Köziben vendégek érkeznek, a postáról, a gáz megérkezéséről érdeklődnek. A portás németül válaszol nekik. — A gimnáziumban tanultam. Ehhez a munkához szükséges. Szerintem ez az egyik legszebb kemping, kár, hogy nem nagyobb. A kapu előtt várakozó egyik lakókocsis ismét odalép a portához, van-e már hely. Kicsit elkeseredik, amikor elutasító választ kap. Itt azonban a helyék többségét előre értékesítik, s bizony nem könnyű bejutni a szezon közepén. A kapitány nyara A balatonföldvári hajóállomáson a vitorlások árbocainak sziluettje látszik csak a sűrű esőfüggöny mögött. A piros műanyag székek tócsákban állnak, a fecskék gyors villanással tűnnek- el a kikötőépület magasán épített fészkekben. Vigasztalan az időjárás. Peinlich Béla kikémlel az égre a vitorlás kabinajtajából, megcsóválja a fejét, és sürgősen visszavonul. A Ma- hart Uránusz nevű hajójának kapitánya semmi jót nem olvas ki a magasan tornyosuló fekete fellegek vonulásából. — Tizenhárom éve vagyok a hajó kapitánya, de ilyen csapnivaló nyarat még nem értem meg — mondja. — Az Uránusz a legnagyobb vitorlafelületű hajó, amely Magyarországon található, közkedveltsége igen nagy. Általában már április végén, május elején munkába állunk, s a kirándulók ezreit szállítjuk a szezonban. Az idén nagyjavításon volt a hajó, június 20-án indultunk csak. Két matrózommal együtt a múlt hónapban mindössze 320 órát dolgoztunk, ez pedig nagyon kevés. Hiába jöttek volna az emberek, az időjárás mindig közbeszólt. A kabin falán az ismert mondat: Navigare necesse est. Hajózni szükséges. De mit tehet az ember, illetve a hajóskapitány, ha viharos szél, csillapíthatatlan zápor akadályozza? — Mérgelődik — mondja Peinlich Béla, de mosolya ellentmond ennek. — Még van bő két hetünk, ez alatt sok minden megváltozhat. Ügy tervezzük, kihasználjuk az utószezont is, szép őszt ígérnek a meteorológusok. A vitorlázás mindig vonzó programja a turistáknak, a hajón töltött idő szép emlék marad. Én is szívesen emlékszem vissza egy-egy jó hangulatú útra, például arra, amikor több országból érkező utasaim voltak, s a csendes, mozdulatlan víz fölött egymás után csendültek föl a különböző nyelven énekelt dalok. felelősség Sok autó parkolt a Ka- posker siófok-balatonkiliti bevásárlóközpontja előtt kedden este. Odabent kis kocsikba pakoló férfiak és nők köröztek a sorok között. A pénztárosok ujjai sebesen jártak, amikor beütötték az árakat a gépbe. Gaál László, az autós bevásárlóközpont vezetője elégedett a forgalommal. Most már napi átlagban elérték a kilencszázezer forintot. — Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz, mert egy kicsit távol esünk a belvárostól. A forgalom rácáfolt erre. A szabadban váltjuk vissza az üveget, egész Siófokról idejárnak. Naponta ötven-hetvenezer forintra rúg az üvegvisszaváltás. Vevőink nagyon megkedvelték, hogy az árut előre csomagoljuk. — Van-e elegendő emberük? — Július 16-án nyitottunk. Az elején nagy létszámhiányunk volt. Két hét után helyrerázódott minden. Körülbelül százan dolgoznak az üzletházban, ebből harmincöt felnőtt, a többi tanuló. Ezek közül van olyan, aki egyszer jön, egyszer nem. Most például 43 váci építő- táborozót foglalkoztatunk. Négyen az NDK-ból vannak, ők sokat segítenek, hiszen a vásárlók csaknem nyolcvan százaléka németül beszél. Voltak kereskedelmi főiskolások is. Itt senki sem nézi az óráját. A vásárlót ki kell szolgálni. S nemcsak hétköznap, hanem szombaton és vasárnap is. — Mit kapnak a dolgozók a hétvégére? — ötszáz forint pótlékot. Ezenkívül öt-hat százalékkal fölemeltük az alapfize- * tést. Gaál László Kaposvárról, a Kossuth Lajos utcai boltból jött ki a Balatonra, a felesége pedig a központból. — Tulajdonképpen adminisztrátor vagyok — mondta az asszony —, de ha szükséges, akkor árut is veszek át. Doma Valéria pénztáros naponta 25—25 kilométert utazik a Fejér megyei Sza- badhídvégről a boltba és vissza. — Megéri? — Meg ... Ahol azelőtt dolgoztam, kevesebb volt az alapfizetésem is. Itt mindennel együtt a nyolcezret is megkeresem havohta. — Azt mondják, tiogy sok függ a pénztárosoktól. — Mindenkin van felelősség, nagyon oda kell figyelni, s ha ezt mindenki megteszi, akkor nincs probléma. Volt egy-két vásárló, aki elővette zsebéből a népi ellenőri igazolványt. Aztán úgy mentek el, hogy máskor is eljönnek, mert ilyen kedvesen sehol sem beszéltek velük. FOGY AZ ANDAXIN ÉS AZ ALGOPYRIN Talán soha nincs olyan perc a nap 12 órájában, amikor sorbaállás nélkül megkaphatná valaki a gyógyszerét ezekben a hetekben a déli part legnagyobb forgalmat lebonyolító gyógyszer- tárában, a siófoki Fő utcaiban. — Inkább vásárcsarnoknak, mintsem gyógyszertárnak látszik ez a hely — szól kissé ironikusan az egyik gyógyszerész. A mindenkor jelenlevő törgegben bizony gyakori a hangos szó. Az emberek nem szerelnek sorbaállni, türelmetlenek, ingerültek, amit a gyógyszertár dolgozóinak olykor nem könnyű elviselniük. A vendégkönyvet nem dugjuk el A balatonföldvári Neptun étterem reggel 7-től 24 óráiig tart nyitva. A dolgozók korábban érkeznek és később távoznak. Zsupanek Miklós 28 éves pincér, brigádvezető, s a legtöbbször neki fizetik ki a számlát a vendégek. — Tíz éve pincérkedem. Télen otthon, Zalaegerszegen,_ a Hotel Aranybárányban, 1979 óta pedig nyaranta itt a földvári Neptun étteremben. Az idén sem panaszkodhatunk, hogy nincs elég dolgunk. A fő szezon — munka szempontjából — nekünk július elejétől szeptember közepéig tart, s addig szinte alig van szabadnapunk, kéthetente legföljebb egy. Jelenleg tizenha-- tan pincérkedünk. A többség évek óta visszajár. Ügy hiszem, a szakma csínját- bínját ismerjük. Az ételek jóízűek, ízlésesen elkészítettek, a kiszolgálásra sem lehet panasz. Az árak nem a havi fizetésből élőknek szólnak, ebben az esetben azonban természetes, hiszen a Hotel Neptun sem elsősorban a hazai vendégsereg igényeinek kielégítésére épült. — Én németül, olaszul és oroszul beszélem a legszükségesebbeket, de van, aki angolul, franciául tud, s a szláv nyelveken sem lehet eladni bennünket. Hogy mennyire elégedettek a vendégeink? Nálunk öt éve nem került be negatív észrevétel a vendégkönyvbe, s nem azért, mert a könyvet eldugtuk . .. — Gyorsan és pontosan igyekszünk kiszolgálni a hozzánk érkezőket — mondja Nagy Istvánná gyógyszertárvezető. — Munkánk igen nagy figyelmet igényel, ezért kétóránként váltjuk egymást. Van, aki a pult mögött kiszolgál, mások a labo- rálást, porok, kúpok, kenőcsök keverését végzik. Nyáron különösen sok munkát ad a különféle gombásodások és a leégés elleni kenőcsök elkészítése. A gyógyszertár forgalma nyáron jelentősen megnő, júliusban például majdnem 1 millió forintos forgalmat bonyolított le. — A nyári és a téli létszámunk nem változik. Egész évben folyamatosan adjuk az éjszakai és a hét végi ügyeleteket. Ilyenkor különösen megfeszített tempóban kell dolgoznunk, s még a szabadnapok kiadása is gondot okoz. Fájlaljuk, hogy mi a nyári idényre semmiféle üdülőhelyi pótlékot nem kapunk. Igaz, hogy tavaly az idény végén némi jutalommal elismerték a többlettevékenységünket. Nyáron jellemző, hogy sokan kérnek Algopyrint fájdalom- és lázcsillapításra (két hét alatt 4000 doboz fogyott el!), ezenkívül sok idegnyugtatóra, például Andaxinra van szükség. Néha mi is kacérkodunk a gondolattal, hogy néhány szemet be kellene venni... Öt pék megbetegedett Szegény embert még az ág is húzza. A mondás különösen illik most a Sütév 7. számú üzemének közösségére. A „szárszói kenyeresek” üzemvezetője, Lovasi Sándor az ujján számolja: szakmunkásai közül hányán vannak betegállományban. — Gyors egymásutánban öt péket döntött le lábáról a betegség, kénytelenék voltunk Kaposvárról segítséget kérni — mondja. — Huszonkét szakmunkás dolgozik nálunk. A nyári szezonban olykor megoldhatatlannak tetsző feladatot is meg kell oldanunk, ezért az ilyen váratlan dolgok különösen megzavarják a munkát. Az üzem kapacitása a téli időszakban töké'efecen ki tudja elégíteni az .igényeket. Szeptember közepétől kezdve kenyérből 35 mázsát, a 24 fajta süteményből legföljebb harmincezer darabot gyártunk naponta. Most 75 mázsa kenyeret és 90 ezer darab pótlás nyiség zik. öt gépkocsi indul s nem a kis meny- Kaposvárról érkesüteményt állítunk elő, a üzemből mindennap, hogy Rádpusztától a szántód! révig ellássa az üzleteket pékáruval. Az üzemben dolgozó szakmunkásoknak nagy segítséget jelent az a tizenkilenc ipari tanuló, aki a nagykőrösi szakmunkásképző intézetből már hetedik éve ide jár nyári gyakorlatra. A háromhetes turnus alatt felelősségteljes munkát bíznak rájuk, teljesítményükre számítanák. — Egyelőre nincsenek létszámgondjaink — mondja az üzemvezető —, de nem tudom, mi lesz tíz év múlva. Péknek nemigen tanul senki, a2 utánpótlás egyre inkább gondot okoz. Szükség van áldozatvállalásra, nálunk nyáron senki sem veheti ki a szabadságát, a tíz- tizenegy órás műszak sem ritka. Külön örömet jelenít, hogy elmondhatjuk: törzsgárdával dolgozunk, itt nem divat a vándorlás. Azzal biztatják egymást az emberek a nagy hajtás idején: nem baj, majd a szezon végén lazíthatunk egy kicsit.
