Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-05 / 183. szám

4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 5., szerda Oj életet kezdeni nehéz, s nem mindegy, hány börtön­év van aimögött, akinek le­hetőséget akarunk adni a társadalomba való beillesz­kedésre. Soha nem felejtem el azt a betörőt/akivel háromszor is találkoztam a Kék fény­ben. Első alkalommal akkor, amikor harmadik büntetése után, immár negyedszer tar­tóztatták le, ezúttal is betö­réses lopásért. Nagyon fo- gadkozott, hogy a büntetés letöltése után megváltozik, többé nem akar börtönbe kerülni. Ezt a Kék fény nyil­vánossága előtt jelentette ki. Kiszabadult, s nem sokkal később ismét találkozhat­tunk. Újra a nagy fogadko­zás! Majd a több éves bör­tönbüntetés letöltése után ismét a rendőrség épületé­ben kellett „összefutnunk”. S ekkor, hosszas faggatásra, elmondta, miért csökken egyre inkább az esélye arra, hogy megváltozzon. Ekkor már harminckilenc éves volt, s összesen tizennyolc évet ült. — A börtönben — ébre­déstől elalvásig — a nap minden percében megmond­ják, mit kell csinálni, s mit nem szabad csinálni. Ha éveken át másak gondolkod­nak az ember helyett — már­pedig a börtöptoen ez törté­nik —, az elítélt teljesen akaratgyengévé váLik. Pedig a nevelőtisztek egyé­ni és közösségi beszélgetése­ken próbálják az elítéltekbe csepegtetni az akaraterőt, ám az egész börtönélet ellene hat ennek. Kihalnak, kikop­nak mellőlünk a hozzátarto­zók, a rókano-k, s amikor szabadulunk, teljesen ma­gunkra vagyunk utalva. Ilyenkor elég összetalálkozni egy volt börtöncimborával, s aittól rossz tanácsot kapni: az ember újra lefelé indul a lejtőn, ahelyett, hogy meg­kapaszkodna. Nagy igazságot mondott ki ez az ember, de nem a teljeset. Mert a szabaduló- nak nem kell feltétlenül ma­gára maradnia. Még akkor Jereváni mozaik Bevallom, sokáig azt hit­tem, hogy az egyik örmény konyakfajta névadója, az Ararát örmény földön van. De a nevezetes bibliai hegy ■túl a határon, Törökország­ban magasodik. A helyi ko­nyakot jobb még odahaza, indulás előtt megízlelni, ment csaknem Olyan elérhe­tetlenné vált Jerevánban, mint az ötezer méter ma­gas, havas csúcsaival fel­köd Lő Ararát. Nagyon drá­ga lett, korlátozottan lehat kapni délután kettőtől este zárásig, de inkább csak hiányzik a pufitokról. Ám miért is csupán ezért utaz­na valaki több ezer kilomé­tert keletre? A látnivalók megmaradtak. Nyilvánosság és nyíltság Ügy tűnik, az alkohol száműzése nem elegendő érvanyag ahhoz, hogy a szov­jet vezetés meg lehessen győzni a peresztrojka végre­hajtásáról. Ez kevés a mély­reható átalakításokhoz. Pe­dig a köztársasági sajtó, az orosz nyelvű Kommunyiszt címbetűkkel hangsúlyozta: a kommunisták megvalósítják a Szovjet Kommunista Pánt Központi Bizottsága januári plénumának határozatait. Ez is kevés, az újság sem minden. Sőt, arról lehetett olvasni, hogy nyilvánosság­ból és nyíltságból elsősor­ban a szovjet központi la­pok, a központi televízió és a rádió vizsgáz'k jól. Bizo­nyos helyeken köztársasági, de még inkább megyei szin­ten a falak nehezebben moz­dulnak, maradnak a szoká­sos tabutémák és a régi protokoll-rendszabályok. Miért? A szerkesztőségek és munkatársaik annál kiszol­gáltatottabbak, miinél távo­labb dolgoznak a moszkvai centrumoktól. A szókimondó írás, persze, egy központi lapban jelent meg. Esélyek — börtön után Nem ritka látvány manapság a Balaton partján, hogy az ABC-k és egyéb ügetek előtt hosszú sorok állnak bebocsáttatásra várva. Felvételünk a Földvár és Szántód között levő üzletnél készült A csökkenő forgalom nem jó üzlet a postának Csomaggyüjtés, kézbesítés sem, ha nincsenek rokonai, tisztességes barátai. A ma­gyar jogrendszer — a bűn­megelőzés szellemében — a börtönből szabadultak utó­gondozására létrehozta a pártfogó felügyelet intézmé­nyét. A hivatásos pártfogó a megyei bíróság mellett látja el feladatát, társadalmi párt­fogók közreműködésével. Fel­adata a volt elítélt vissza- segítése a társadalomba, s ehhez kérheti a munkahe­lyen működő társadalmi szervezetek segítségét is. A pártfogoltalak a börtön­ből való szabadulása után két napon belül jelentkeznie kell a lakóhelye szerint ille­tékes rendőrkapitányságon, ahol a pártfogói felügyeletet bejegyzik a személyi igazol­ványába. Ezt követően nyom­ban fed kell keresnie a hi­vatásos pártfogót, aki már korábban, a szabadulás előtt megismerkedett pártfogolt- jával. Folyamatosan ellenőr­zi, hofey a pártfogolt eleget > tesz-e állampolgári kötele­zettségeinek, illetve azok­nak, amelyeket a. bíróság előírt. Figyelemmel kíséri, hogy pártfogoltja hogyan vi­selkedik a munkahelyén és a lakóhelyén, életkörülmé­nyeiről beszámoltatja. Általában azoknál rende­lik el a bíróságok a pártfo­gó felügyeletet — ez a sza­badulást megelőző hónapban történik —, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy is­mét bűncselekményt követ­nek el, amennyiben nem kapnak megfelelő segítséget a társadalomba való beillesz­kedéshez. Talán sokan nem tudják, hogy a büntetés-vég­rehajtási intézet köteles már a szabadságvesztés idején megállapítani: az elítélt hol kíván a szabadulás után le­telepedni és rendszeres mun­kát vállalni. Ennék ismere­tében segít, hogy az elítélt rendezze az ezekkel kapcso­latos ügyeit. A társadalmi pártfogók — a hivatásos pártfogók megbízásából — rendszerint már a börtönben felkeresik pántfogoltjaikat, és közösen készítik elő azok Közelgő évforduló Az örmény Szocialista Szovjet Köztársaság nemzet­közi újságíró-tanácskozás színhelye volt nemrég. A té­ma hivatalos címe így hang­zott: A Nagy Október a né­pek sorsában. A szocialista forradalom közelgő hetve­nedik évfordulója egyaránt számvetésre késztette a ha­zaiakat és az előadásokkal, hozzászólásokkal szereplő vendégeket. Ha más-más időben is tönt felszínre, az októberi forradalom hatása történelmi érvényű — erről beszéltek az afganisztáni, angólai, csehszlovákiai, kam­bodzsai, a népi jemeni, észak-koreai, laoszi, lengyel, magyar, mongóliai NDK-be- li romániai és vietnami kül­döttek. A találkozóval egy- időben rendezték meg Jeg- hise Csarenc szovjet örmény költő, műfordító ’ és kritikus 90. születési évfordulójának rendkívül nagyszabású em­lék ünnepségeit . A Vörös Hadsereg egykori katonája, világirodalmi rangú lírikus, egyetlen esztendővel élte túl, hogy kizárták az írószövet­szabadulását. Mindez szépen hangzik, a valóság azonban sakkal „érdekesebb”. Meg tudom érteni azt a munkahelyi közösséget, amelynek egy többszörös bű­nözőt, mondjuk hatszor bör­tönt járt embert kell befo­gadnia. Ösztönösen is véde­kezik az ember az olyantól, aki már bizonyítványt szer­zett arról, hogy enyves a keze, vagy gyorsan felvillan a bicskája pengéje... Még­sem mondhatunk le arról, hogy a börtönből szabadulta­kat hozzásegítsük a törvény- tisztelő élethez. S ennek leg­fontosabb kelléke a munka. Bizalmat kell szavaznunk, persze csak a szükséges bi­zalmat, addig legalábbis, amíg ezzel vissza nem élnek. Mert látni kell, hogy a bör­tönből szabadultak — ha nincs munkahelyük — jóval könnyebben csúsznak vissza a lejtőn, mitha az életfelté­teleiket rendes munkával biztosítani tudják. Napjaink nagy gondja ép­pen ebből fakad. Köztudo­mású, hogy az ország egyes vidékein képzetlen munka­erőből máris fölösleg mutat­kozik, s a jövőben — várha­tóan — ez méginkább így lesz. Vagyis éppen azok van­nak túl sokan, akik közül a legtöbben kerülnek börtön­be. Ennek ellenére sem te­kinthetjük önmagába vissza­térő körinek ezt a folyama­tot. Bármilyen erőfeszítésé­be kerül is ez a társadalom­nak — akár közmunkákkal is —, gondoskodni kell a börtönből szabadultak szá­mára munkalehetőségekről. Ugyanakkor persze sokkal erőteljesebben keli töreked­ni a büntetés-végrehajtási intézetben arra, hogy az el­ítéltek olyan szakmáit tanul­janak büntetésük idején, amelyet hasznosítani tudnak szabadulásuk után. S ez nemcsak a bűnözésre hajlamos emberek érdeke, hanem valamennyiünké, imént a bűnmegelőzés fontos eszköze lehet. Az ősi Jereván új lakóne­gyede ségbőtt. Az egyik legelső ál­dozata lett 1937-ben a tör­vénytelenségeknek. Akkor tájt nem sok jót írihattak rólla. Most vele voltak tele az újságok. Megtörtént a végleges rehabilitációja is. De úgy látszik, mindez kevés. A szavaknál, rehabi­litációiknál mégiscsak több kell. Nem hagyott efelől két­séget az SZKP KB június végi plénuma, amely a jelen és a jövő kulcsfontosságú feladatát a gazdaságirányí­tás reformjában, a gazdasá­gi mechanizmus gyökeres át­alakításában határozta meg. Mihail Gorbacsov főtitkár bírálta azokat a helyi párt­ós tanácsi szerveket, ame­lyek nem zárkóznak fel a követelményekhez. Az el­maradók között említette Ör­ményországot is. A cipőgyár példája Miért éppen itt randevúz­hattak hát csaknem húsz szo­cialista és a fejlődésnek ezt az útját választó ország új­A közületek és a magán­emberek kevesebb csomagot adnak postára, mint a koráb­bi években. A csökkenő for­galom a Magyar Postának nem jó üzlet, tehát megpró­bálják valami módon visz- szacsábítani mindazokat, akik elpártoltak a csomag- küldéstől. A közületeket a csomag­gyűjtő szolgálat erősítésével igyekszik megnyerni a posta. Egerszegi Lászlót, a kapos­vári hivatal vezetőhelyettesét erről a szolgáltatásról kér­deztük. — Jelenleg három cégtől gyűjtjük a csomagot Ka­posváron. A nyomda, a Kos­suth Könyvkiadó és a hely­őrségi művelődési központ ságírói? Talán azért, hogy mégis hírt adjanak a válto­zás jeleiről? A jereváni ci­pőgyárban például olasz ‘ és nyugatnémet kooperáció le­hetőségét villantják fel az új modellek.. Rövidesen köny- nyű, kényelmes és sportos szabadidőcipőkkel bővíti vá­lasztékát az üzem. Ez pia­ci alkalmazkodóképességről, nyitási szándékról vall. Elad­ható, keresett cipőkért pilla­natok alatt sorbaállnák az emberek. A divatjamúlt láb­belik viszont nem kellenek, még ha nyugati cégektől szerzi is be — eléggé érthe­tetlen módon — a kereskede­lem. Meg aztán nyilvánvalóak az önmagukhoz mért ered­mények. Az örmények évszá­zadokon át idegen elnyomás alatt éltek, a függetlenségü­ket 1920-ban nyerték vissza. Előtte csaknem kiirtották őket, a földjük csonkává vált, nemzetiségi gondokon kellett úrrá lenni. Ha vala­hol, itt önmagukért beszél­nek az elmúlt csaknem hét évtized eredményei — azzal együtt, hogy mielőbb megú­julásra szorul sok minden. Az újságíró egyfajta mai hír­hozó és hírvivő, a láthatóról és hallhatóról tudósít. Az erők gyakran nem a felszínen üt­köznek. A társadalomnak, akárcsak az örmény hegyek­nek, még vannak ki nem aludt vulkánjai, működőké­pes energiái. Mit lehet látni néhány nap alatt? Talán ér­dekli a turistákat, akik — á magyar kormányszóvivő tájé­koztatása szerint — növekvő számban utaznak a Szovjet­unióba, s a korábbinál töb­ben jutnak el Örményország­ba is. (Folytatjuk.) Sztrapák Ferenc igényli ezt a szolgáltatást. Hozzájuk kimegy a posta­autó, s elhozzuk föladandó csomagjaikat. Meghatáro­zott ütemezés szerint, s per­sze a megszabott díjtétel el­lenében bármely közülettől el tudjuk vinni a föladni va­lót. Természetesen azoknak a közületeknek éri meg e szol­gáltatás igénybevétele, ame­lyek sokszor és sok csomagot küldenek. — A magánemberek eseté­ben nem annyira a föladás okozza a gondokat, hanem jobbára az, hogy csupán ér­tesítést talál a címzett arról: csomagja érkezett, fáradjon be érte a postára. — Ember és eszköz híján nem tudjuk mindenhová ké­ső délután és este kézbesíte­ni a csomagokat, tehát akkor, amikor bizonyára otthon vannak a címzettek. Kevesen tudják azonban, hogy kérni lehet az ismételt kézbesítést. Akár egy telefonfülkéből is fölhívható a posta, hogy vi­gyük ki másnap a csomagot. Népi ételreceptek, élelrni- szertartósító eljárások és edények összegyűjtésére írt ki pályázatot a Zala Megyei Köjál, közösen a Zala Me­gyei Múzeum Igazgatóságá­val. A pályázatra folyamato­san, de legkésőbb 1988. júli­us 30-ig lehet jelentkezni ré­gi zalai, göcseji és hetési étel­receptekkel, étrendekkel, ételleír ásókkal. Köztük olya­nokkal, amelyeknek alapján az esztendő egy-egy szaká­S ekkor már készülhet az ér­kezésre a címzett. Különösen a hivataltól távol lakóknak előnyös ez a megoldás. — S vajon azt kérheti-e a címzett, hogy ne a főpostára, hanem a lakásához legköze­lebb eső postahivatalba vi­gyék a csomagját, s ott ve­hesse át? Illetve megoldha­tó-e ez kérés nélkül is? — A földes utcákba nem megy be a postakocsi. Régóta az a gyakorlatunk, hogy a nem aszfaltozott utcák la­kóinak az otthonukhoz legkö­zelebb levő hivatalba visszük a csomagot. Szombaton vi­szont a kis hivatalok általá­ban nem nyitnak ki, akkor csak a főpostán lehet átvenni a küldeményt. Kaposfüredről és Toponárról szintén nem kell bejönni a központba cso­magért, A város belterületén azonban egyelőre csak a fő­postán vehető át a csomag, ám lehet, hogy a jövőben to­vábbfejlesztjük ezt a szolgál­tatást. ban vagy jeles napjain ké­szítettek ételeket. Valameny' nyi pályázatnak tartalmaz­nia kell az étel pontos meg­nevezését, a készítéshez szük­séges anyagok mennyiségét, az elkészítés módját, s eset­leg azt is, hogy miként tá­lalták. A pályamunkákat a Zala Megyei Köjál egészségneve­lési osztályához (8901 Zala­egerszeg. Pf: 41.) kell bekül­deni. Engedményes vásár A KAPOSVÁRI JÁRMÜBOLTBAN! MOTORKERÉKPÁROK OLCSÓBBAN — AMÍG A KÉSZLET TART! ETZ 125 cm3 Lux 22 100 Ft helyett 18 100 Ft ETZ 125 cm3 Lux halogén izzóvad 22 700 Ft helyett 18 700 Ft ETZ 150 cm3 Lux halogén izzóval 23 300 Ft helyett 19 300 Ft ETZ 250 cm3 Standard 26 600 Ft helyett 22 600 Ft Jawa 350 cm3 Standard 23 900 Ft helyett 17 900 Ft Jam 350 cm3 Lux 25 400 Ft helyett 19 400 Ft Jawa 350 cm3 Lux + oldalkocsi 32 300 Ft helyett 24 300 Ft Kaposvár, Ady Endre u. 4. (100036) Szabó László Forradalom és peresztrojka L. P. Népi receptek kerestetnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom