Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-31 / 204. szám
2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 31., hétfő Bányászánnep Nagykanizsán Eldobott fekete szalagok A nemzetközi jóm odornál aligha egyeztethető össze, mégis megtörtént: a napokban az Amerika Hangja, a Szabad Európa, a Vatikáni Rádió és más nyugati adók, továbbá amerikai szenátorok, különböző emigránsok és titkosszolgálatok az éteren át, vagy éppen közvetlenebből küldött üzenetekben * arra próbálták rávenni három szovjet tagköztársaság lakosait, hogy pontosan megadott időpontban, meghatározott céllal és jelszavakkal tüntessenek a baltikumi fő-' városok meghatározott pontjain. A tengerentúl ugyanis augusztus 23-át, a Molotov— Ribbentrop szerződésként ismert szovjet—német meg nem támadási egyezmény évfordulóját választották ürügyül ahhoz, hogy megpróbálják rávenni a balti szovjet köztársaságok népeit: tiltakozzanak a három köztársaság „erőszakkal” a Szovjetunióhoz történt .kapcsolása” elleni. A szovjet sajtó természetesen rámutatott arra, hogy az ország belügyeibe való durva beavatkozásról van szó, határozottan visszautasította ezeket a próbálkozásokat. Felvilágosító munkát végeztek a lapok, a rádió, a televízió. Szakértők ismertették a történelmi tényeket: Észtország, Lettország ,és Litvánia a növekvő fasiszta veszedelem miatt kötött 1939- ben egyezményt a szovjet állammal. E szerződések intézkedtek arról is, hogy szovjet csapatokat állomásoztas- sanak a három ország területén. 1940 nyarán a balti országokban kikiáltották a tanácshatalmat, kinyilvánították a Szovjetunióhoz való csatlakozás szándékát. Lényegében helyreállították az. 1917- ben, 1918-ban, illetve 1918— 19-ben már kikiáltott, ám külső beavatkozással akkor megdöntött szovjethatalmat. Történelmi 1 tény: a szovjet csapatok nem vettek részt ezekben a forradalmakban, bár ottlétük kedvező körülményéket teremtett a kommunisták által irányított antifasiszta erők harcához. A balti köztársaságok súlyos áldozatokat hoztak a második világháborúban, sok embert veszítettek, a pusztí- tás_ szinte felmérhetetlen volt. A történészek, pártmunkások, társadalmi aktivisták cikkei, interjúi mellett észt, lett és litván emberek számoltak be arról, hogyan élnek, dolgoznak, mit jelent számukra az országban kibontakozott átalakítás, a demokrácia erősítése, a nyilvános politizálás. Ezt a próbát tehát sikerrel kiállta a szovjet tájékoztatás és a közvélemény egyaránt. Mert próbáról volt szó mindvégig, nem is akármilyenről: a nyugati búj tóga- tők — nem titkolták — a megújulást, a „glasznosz- tyot” akarták próbára tenni. A modortalan provokáció azonban „nem talált”: kérdezzen bárki, a szovjet múlt e fejezete is nyitott könyvnek .bizonyult. De volt még egy próba: a kitűzött nap. Mindhárom fővárosiban összegyűlt párszáz tüntető. Igaz, mint kiderült, az egy,begyűltek jó fele kíváncsiságból jött el, megnézni „mi lesz?”. Nem volt rendbontás, nem avatkozott be a rendőrség, a helyszínre érkezett nyugati újságírók nem tudtak „tömegmegmozdulásról’ számot adni. A szovjet hírügynökség viszont már aznap mindhárom helyszínről tárgyilagos jelentést adott, az eseményekről tudomást szerezhettek a szovjet televízió nézői, a rádió hallgatói, másnap a Pravda olvasói. Az esti Izvesztyija beszámolt a vilniusi demonstrációról, arról, hogy akik valóban tüntetni jöttek, nem mind „fiatalok” voltak. Gyászszaiagot viseltek ruhájukon. A szovjethatalom idején őket ért régi sérelmekről szóltak, hazafiaskodó hangnemben, de tulajdonképpen kevésbé érdemben, mint ahogy azt az utóbbi időben a szovjet sajtó maga megteszi. Egy fiatalembert viszont kifütyültek: ő, ellenkezőleg, arról szónokolt, hogy mi lett volna ezekkel a köztársaságokkal a Szovjetunió segítsége nélkül A tudósító ezzel kapcsolatban állapította meg: nemcsak a kommunistáknak és a szovjet aktivistáknak kell megtanulniuk a megértést, a párbeszédet a más véleményt vallókkal. A kisebbségnek is meg kell tudni hallgatnia másokat. Hiszen ők is azért menték ed a gyűlésre, hogy őket meghallgassák. A másnapi Pravda szerint: türelemmel kell lenni a más, akár hibás nézetekkel1 szemben, szavatolni kell azoknak a védelmét, akik a vita közben kisebbségben maradnak. Ez mindenkire egyformán vonatkozik. Ki tudja, talán ezt értették meg azok, akiknek sebtében eldobott szalagjai ott feketéllettek a víl- niusi járdákon, jeléül annak, hogy a „tüntetés” békében, némi tanulsággal lezajlott, is mindenki nyert, csak a provokátorok veszítettek. M. Lengyel László ÁZ ÖTÖDIK (Folytatás az 1. oldalról.) helyzet, a jövő megalapozása egyszerre követeli meg a gazdaság modernizálását és a gazdasági, társadalmi reformfolyamatok összehangolt kibontakoztatását. Ez at élet, a fejlődés megkerülhetetlen parancsa számunkra. Pártunk a program végrehajtását nemzeti ügynek tekinti, egész tevékenységével ezt fogja szolgálni. Napjainkban gyakran teszik fel a kérdést, mi a biztosítéka annak, hogy a kitűzött célokat elérjük? Erre igazából a program megvalósítására irányuló akaratunk és cselekvésünk lehet a biztosíték. Ha ezt közügynek tekintjük, és a nemzeti összefogás erejével új lendületet adunk a szocializmus építésének, akkor előbbre jutunk. Meggyőződésem, hogy a gazdasági és társadalmi viszonyainkról, a programról, a jelen és a jövő feladatairól országszerte folyó, esetenként szenvedélyes viták segítik a kibontakozást. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy még sok a kétely, és borúlátó, sőt szélsőséges vélemények is elhangzanak. Az országosan formálódó közös gondolkodásnak a fő jellemzője a segítő szándékú kritika és a tenniakarás kinyilvánítása. A kibontakozás érdekében a közvetlenül előttünk álló időszakban stabilizálnunk kell .gazdaságunkat. Utat kell nyitnunk a jövőt szolgáló strukturális átalakításnak ; mérsékelnünk kell, majd meg kell állítanunk az ■ország eladósodását; megkell teremtenünk a termelés és a fogyasztás összhangját, az életszínvonal későbbi emelkedésének stabil feltételeit. Hangsúlyozom, hogy aszociális biztonság védelmét a nehezebb gazdasági körülmények között is elsőrendű közügynek tekintjük. Az előttünk álló években javítani akarjuk a segítségre szoruló időskorú és .alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a többgyermekes családok, a családalapító fiatalok helyze-> tét. A Központi Bizottság állásfoglalása alapján a kormány kidolgozta munkaprogramját, amelyet a közeljövőben az Országgyűlés elé terjeszt. Hiba lenne azonban, ha a központi intézkedésekre várva bárhol is halasztást szenvednének a helyi tennivalók. Ami nem igényel központi döntést, azt megfontoltan, de késedelem nélkül végezni, csinálni kell. Véget kell vetni a még ma is tapasztalható. cselekvést bénító kivárásnak, a halogató magatartásnak. Erőfeszítéseinket most az élet minden területén, az iparban és a mezőgazdaságban, minden gazdálkodó egységben és intézményben az idei népgazdasági terv minél jobb teljesítésére, a jövő esztendő megalapozására kell fordítanunk. Ebben a saját munkahelyén mindenkinek megvan a maga személyes szerepe és felelőssége. — Mint ismeretes, előkészületben vannak olyan intézkedések, amelyek kedvezőbb körülményeket teremtenek a kibontakozás számára, de az átmeneti, stabilizációs időszakban szükségképpen a közkiadások korlátozásával járnak, és a lakosságra is nagyobb terheket rónak. Nem hallgatunk a meglévő és a várható gondokról, de azt nem engedhetjük meg, hogy az átmenet, a stabilizáció kényszerű teherpróbái eltakarják előlünk a vállalt nehézségek értelmét. A célt nem téveszthetjük szem elől. Ki akarunk és ki fogunk lábalni a bajokból, eredményeinkre is építve meg akarjuk és meg fogjuk haladni azt a közepes gazdasági fejlettségi szintet, amire sok éves munkával, nem kis küzdelemmel feljutottunk. A központi irányítást és a helyi végrehajtást ért kritikák jogosak, mert való igaz, hogy lassan alkalmazkodtunk a világgazdaság egyre szigorúbbá váló feltételeihez. Gyakran pazarlóan bánunk anyagi és szellemi erőforrásainkkal. Fontos területeken elmaradtunk a műszaki fejlesztéssel, a termelési szerkezet korszerűsítésével. Többet beszéltünk róla, mint amennyit tettünk a gazdaság" tálán termelés megszüntetéséért, a hatékony foglalkoztatásért, a teljesítménnyel arányos, differenciált bérezésért, a közterhek igazságosabb elosztásáért, a tisztességtelen jövedelmek visszaszorításáért. Ügy gondolom, hogy a felismert hiányosságokkal kapcsolatos önkritikának nem szavakban, hanem a programhoz való alkotó viszonyban, a felelős cselekvésben kell kifejeződnie. A fő feladat most — és az előttünk álló években — az, hogy ésszerűbben hasznosítsuk a nemzet anyagi és szellemi erőforrásait. Elodázhatatlan, hogy a magyar népgazdaságot, az egyes vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodó egységek, intézmények tevékenységét a nemzetközi feltételekhez, fejlődési irányzatokhoz igazítsuk. A kiélezett nemzetközi versenyben — és a hazai piacon is — csak azok számíthatnak sikerre, akik gazdaságosan termelnek, az igényekhez alkalmazkodva jó minőségű, korszerű árut és szolgáltatásokat kínálnak partnereiknek. A jó munkának legyen rangja, megfelelőbb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A hanyag, rossz munka pedig ne maradjon következmények nélkül. A magyar gazdaság szerkezetének adottságainkkal összhangban álló, tudatos megváltoztatása jelentheti a nehézségek leküzdésének, p stagnálásból való kitörésnek a fő irányát. Elkerülhetetlen, hogy a szerkezetátalakítással együtt a veszteséges vállalatok, gazdasági egységek ügyében is hozzálássunk a konkrét cselekvéshez. Ennek érdekében a konfliktusokat is vállalni kell. Nem engedhető meg a nemzeti jövedelmet csak fogyasztó, veszteséges vállalatok mentegetése. A továbbiakban is teljes foglalkoztatottságot akarunk, de ez nem kizárólag politikai elhatározás vagy jószándék kérdése. A foglalkoztatásnak hatékonynak kell lennie, hogy az ország gazdasága talpán tudjon állni a számunkra tartósan nehéz külső feltételek között is. A létbiztonság megőrzéséhez a kedvezőbb, jobb gazdasági szerkezetben végzett tevékenységek összessége, a magas színvonalú, kellő hatásfokú munka teremt anyagi forrásokat. Egyes területeken és szakmákban átmeneti foglalkoztatási problémákkal is számolnunk kell. Ezeket mindenütt szocialista módon, emberségesen kell kezelni és megoldani. A társadalomnak segítenie kell az egyes embereket, családokat azoknak az átmeneti gondoknak az elviselésében és megoldásában, amelyekbe önhibájukon kívül kerülnek. Azok a honfitársaink, azok a dolgozó emberek, akiket a változások személyükben is érintenek, legyenek biztosak afelől, hogy nem maradnak magukra, helyzetük rendezése megfelelő közfigyelemben részesül. A kibontakozás gazdaságunk egészétől nagyobb teljesítményeket, a társadalmi tevékenység valamennyi területén színvonalas munkát igényel. Megköveteli, hogy a központi irányító szervek tegyenek eleget feladataiknak, de kétségtelen, hogy a végrehajtás fő színterét a vállalatok, a szövetkezetek, a munkahelyek jelentik. Közülük mindenekelőtt azokat kell támogatni, amelyek állják a versenyt, gazdaságosan tudnak jó minőségű termékeket előállítani. A munkáról szólva, hangsúlyozom, hogy a kommunisták vállalják a program megvalósításából rájuk háruló feladataikat. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan törekszik saját munkájának javítására.. A köztevékenység minden területén igényli az irányítás színvonalának emelését, az önálló gondolkodást, a kezdeményező magatartást. Foltozott jelentőséget tulajdonít annak, hogy az emberek éljenek ál1 lampolgári jogaikkal, tevékenyen vegyenek részt a köz- ügyek eldöntésében és az ellenőrzésben. Németh Károly így zárta beszédét: — Népünk története azt bizonyítja, hogy amikor ösz- szefogtunk a felismert, helyes célokért, a közös hit és akarat történelmi változásokat tudott eredményezni, legyőzte a nehézségeket. Ez bizonyára így lesz most is. Céljaink világosak. Megvalósításuk lehetséges. Bátran, kezdeményező szellemben, felelősségteljesen neki kell tehát vágni a munkának! Ehhez kívánok most, a bányásznap alkalmából az ünnepeltek köszöntésével „jó szerencsét!”. Az ünnepi beszéd elhangzása után Németh Károly, Virizlay Gyula, Kapolyi László és Kovács László kitüntetéseiket adott át a termelő, a szakszervezeti és a kulturális munkáiban kitűnt dolgozóknak. A nagygyűlés utón késő estig tartó kulturális, sport- és szórakoztató rendezvények várták a szakmai napjukat ünneplő bányászokat. Lubomir * Strougal életrajza Lubomir Strougal 1924-ben született Veseli Nad Luzni- ciben, munkáscsaládban. Apját, aki 1921-töl volt a CSKP tagja, a német megszállás alatt az antifasiszta ellenállási mozgalomban való részvétele miatt elítélték, s a börtönben meghalt. Lubomir Strougal a trebo- ni gimnázium elvégzése után, a háború végéig munkásként dolgozott; a felszabadulás után Csehszlovákia Kommunista Pártja tagjainak sorába lépett. Felsőfokú tanulmányait a híres prágai Károly Egyetem jogi karán végezte, majd különböző pártfunkciókban dolgozott Dél- Cseh megyében. 1957-ben a CSKP megyei bizottságának vezető titkárává választották. 1958-tól — a CSKP XI. kongresszusa óta — tagja a Központi Bizottságnak. 1959 és 1961 között a mezőgazda- sági, erdő- és vízgazdálkodási miniszteri, majd 1961-től 1965-ig a belügyminiszteri posztot töltötte be. Lubomir S'trougalt 1960-ban a Nemzet- gyűlés, 1969-ben pedig a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselőjévé vá lasztották, A politikus 1965-ben visz- szatért a pártmunkához: három éven át a CSKP KB titkári tisztjét látta el, majd szövetségi miniszterelnökhelyettesi megbízatást kapott. A CSKP KB 1968 novemberi ülésén a párt Elnökségének és Végrehajtó Bizottságának tagjává, a Központi Bizottság titkárává, illetve a cseh területen folyó pártmunka irányításával foglalkozó iroda elnökévé választották. Lubomir Strougalt 1970-ben nevezték ki, a CSSZK Szövetségi kormányának elnökévé, s megbízatását e funkcióban 1976-ban, 1981-ben és 1986- ban megújították. Kiemelkedő párt- és állami munkáját több magas csehszlovákiai és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Vasárnap »ti kommentár Az első kommentárok szerint ez volt a legveszélyesebb és legvéresebb puccs Aguino asszony elnöksége alatt a Fülöp-szigeteken. Ez nem akármilyen minősítés, hiszen a Marcos bukása óta eltelt másfél év alatt immár ötödik alkalommal próbálták meg 'a katonák megdönteni a kormányt. Szombaton még mindig tartották magukat kisebb zendülő csoportok, de a hadsereg döntő többsége ismét csak hű maradt esküjéhez. A negyedmilliós fülöp-szi- geteki hadsereg tisztjeinek és legénységének zöme ezúttal sem dőlt be a lázadók felhívásainak, nem volt hajlandó a széles népi támogatást élvező Aguino ellen fordulni. Ez végső tanulság lehet azoknak a főtiszteknek, akik még mindig egykori hatalmukat, Marcos alatt élvezett kiváltságaikat sírják vissza és nem számolnak a realitásokkal. A mai Fülöp-szigeteki helyzetképhez ugyanis éppúgy hozzátartozik a polgári politikusok előretörése, mint a baloldali és muzulmán gerillákkal folytatott tárgyalások — és a Hawaii szigeteken elő, száműzött, magányos Marcos, ő egyébként sietett közölni, hogy kész hazatérni és ismét átvenni a hatalmat. Szemlátomást nem érti, hogy soha többé nem lesz erre alkalma. Ezt azért is lehet ilyen biztosan tudni, mert a lázadás első hírére mind Ronald Reagan, mind pedig a közös piaci országok csoportja sietett tisztázni álláspontját: kiállnak Aquino asz- szony kormánya mellett és elítélnek minden erőszakos hatalomátvételi kísérletet. Az Egyesült Államok támogatása nagyon sokat jelent Aquinónak, hiszen a hadsereg tisztikara zömében amerikai iskolákban tanult és az ország gazdasági élete is sokban Washington jószándékától függ. A Fehér Ház viszont egy pillanatig sem felejti el, milyen szerepet játszanak a Pentagon FülÖp- szigeteki támaszpontjai az amerikai katonai elképzelésekben. . A puccs előtti napokban kétmillióan sztrájkoltak Manilában a bejelentett benzináremelés ellen. Ám ez nem azt jelentette, hogy a lakosság a kormány ellen, a lázadó katonák mellett van. A véres puccs vezetője sem a kormány ellen általában, csupán annak a gerilákkal szemben folytatott „enyhe” politikája ellen emelt szót. A polgári demokrácia azonban ebből az összecsapásból is győztesen került ki, s ezzel hosszú időre megszilárdította helyzetét a Fülöp-szige- teken. Az egyetlen kérdés az, hogy meddig tart ki Aquino asszony személyes eltökéltsége. Férjét meggyilkolták, huszonéves fiát most megsebesítették a jobboldali katonák. Ez egyéni tragédia csak egy kegyetlen korunk sokmillió kegyetlen sorsa közül. Az olajbányász emlékmű, Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása
