Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
1987. augusztus 3., hétfő * 5 Somogyi Néplap Közművelődésünk lehetőségei A sok egyéb eszköz mellett statisztikai adatokkal is lehet bizonyítani, hogy a műveltség állapota nagymértékben meghatározza a tudományos-technikai fejlődés irányát és ütemét; a gazdaság előrehaladásának lehetőségeit. Már-már az unalomig ismételjük a kézenfekvő tapasztalatot, hogy az alig-alig müveit, az igények tekintetében is visszamaradott emberekkel minőségi terméket előállítani nem lehet. Ügy sem, ha az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy munkaidejük után kellő módon és mértékben kikapcsolódhassanak, hogy a következő napra akkumulálódjanak, szellemileg és érzelmileg feltöltődhessenek. A közhangulatot — ha úgy tetszik; a politikai közérzetet — tudja kedvező vagy kedvezőtlen irányba befolyásolni a fenti feltételek léte vagy hiánya. A megoldás elodázására . nem lehet indok, sem mentség. A klasszikus mondás szerint, aki fát ültet, az a jövőre gondol. Manapság kevés fát ültetünk. A ma, a pillanat a fontos, az azonnal jövedelmet eredményező gazdasági siker. Így aztán a termelőüzemek — enyhén szólva — nem sokat törődnek a mindennél nagyobb hasznot hozó (kétségtelen, hogy nem holnap, hanem két-három, akár öí- tíz év múlva megtérülő) beruházással, a szellemi tőke- befektetéssel. Ha a világ műszaki-technikai színvonalától végérvényesen nem akarunk elmaradni, akkor a műveltségre is hangsúlyt kell helyeznünk. Megfellebbezhetetlen tényekkel lehet bizonyítani, hogy ma is a tudás a legjobban konvertálható befektetés. Minden tekintetben. Sorokon keresztül lehetne most azoknak az országoknak a nevét felsorolni, amelyek az elmúlt évtizedekben úgy döntöttek, hogy öit-tíz évig elsősorban azzal foglalkoznak. hogy megalapozzák a műveltség alapokra ható felépítményét, és hozzá a kellő színvonalú, a világ ilyen irányú napi változásaira érzékenyen reagáló infrastruktúrát. Ennek megteremtése után soha nem látott ütemben indultak el. s tudták meghódítani a gazdasági világpiacot, lehettek érdemi meghatározói az egyetemes tudományos-technikai forradalom előrehaladtának. Hogy ezt mi is megtegyük, még nem teljesen késő ugyan, de lehetőségeink ennek véghezviteléhez szinte óráról órára csökkennek. Nem világrengető dolgokról van szó, csupán arról, hogy az emberi kultúra társadalomépítő, a fejlődést' elősegítő és alapjaiban meghatározó erejét mindenhol és mindenki megértse. Az elvek azonban csak akkor válhatnak valósággá, ha azok színtereit is megteremtjük, s folyamatosan gondozzuk: például a köz- művelődési házakat. De hát egyáltalán kell ma művelődési ház? Ha más névvel illetjük, talán mindenki figyelmét felkeltheti, szimpátiáját elnyeri. A művelődési háznak ugyanis mára igazi közösségi házzá kell változnia. A helyi közélet fórumának foglalatává. Ahol a község, a városi kerület minden nagyobb tömeget vonzó rendezvényét illő környezetben meg lehet tartani. Tanács- és falugyűlést. pártértekezletet és köz- érdeklődésre számot tartó ismeretterjesztő előadást, tüdőszűrést és tanácsi választást, ünnep előtti zsibvásárt és mozielőadást. A művelődési házak jelentős hányada ilyen feladatok ellátására nem alkalmas . .. Mégis viszonylag minimális költséggel meg lehetne teremteni modernizálásuk feltételét. A kialakított közösségi házakat a csendes hétköznapokon is tartalommal, ha úgy tetszik: élettel szükséges megtölteni. A fenntartó tanácsok az elmúlt években — hol drasztikusan, hol csak mérsékelten — költség- vetésükben elsősorban a művelődésben takarékoskodtak, miközben a helyi tanácsok kötelessége és felelőssége. hogy az állampolgárok művelődéshez (kultúrához, szórakozáshoz stb.) való jogát (hogyan és miképpen, s főleg: miből!) biztosítsák. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest széles körű önállósággal gazdálkodhattak, a kérdés csupán az, jól tudnak-e ezzel a szabadsággal élni, sáfárkodni. Az is kérdés — és meggondolandó —, hogy mindezeket a feladatokat kivel hajtják, hajtatják végre? A közművelődés az a terület, amely (iskolái és szakmai tekintetben) ugyan felsőfokú végzettséget követel, ezt azonban eddig csak részben tudták megvalósítani. A helyi tanács tehet a legtöbbet azért, hogy rátermett, tapasztalt, a feladatot ellátni képes népművelőt, könyvtárost alkalmazzon. S hogy miből? Sok helyütt meg tudták már oldani korábban is. Mert le kell szögezni: a közművelődésben dolgozni politikai munka. Ezt csak hivatásszerűen, felkészülten lehet tenni. S rátermettséget is igényel. Sok év tapasztalata igazolja, hogy másképpen nem megy (Köz) művelődésünk jelenéről, jövőjéről; valameny- nyiünk jövőjéről van szó! Nemesi László Tízéves a barcsi Boróka Színvonalas jubileumi esemény színhelye volt péntek este a barcsi művelődési ház színházterme. A szép számú közönség a tízéves fennállását ünneplő Boróka néptáncegyüttes önálló estjét láthatta. Jelentős esemény ez egy együttes életében, hiszen előadásuk tíz esztendő munkáját reprezentálja: a magasba röpítő elképzeléseket, a produkciók születésének és színpadra állításának nehéz perceit, a siker mámorát és a próbák kétségbeesett gyötrődését, a megfeszített munkát és a gratulációk felemelő pillanatait. — Az együttest Csíkvár József alapította, 1978-tól vezetem én — mondta Takács László. — A tagok — 14 és 36 év közöttiek — fele középiskolás diák, a többiek már dolgoznak. Az évi 30—40 fellépésünkön igyekszünk megismertetni a közönséget a magyar etnikai területek néptáncaival, nagy gondot fordítunk a "környék nemzetiségi hagyományainak ápolására. A Boróka együttes hazánk szinte valamennyi néptánc- fesztiválján és találkozóján sikerrel szerepel. Pécstől Budapestig, Szekszárdtól Nagykanizsáig ismerik nevét, elismerik tudását. Határainkon túl is öregbítette a magyar hagyományőrzés hírét: megjárta már az NSZK-, az NDK-beli, a len- gyeL és a bolgár színpadokat is. — A ma esti műsorral a jövő héten Olaszországba utazunk — folytatta a művészeti vezető —, Avianóba egy nemzetközi néptáncfesztiválra kaptunk meghívást. A „borókások” díjak, elismerések és oklevelek egész sorának birtokosai. Többek között megkapták a Népművelési Intézet nívódíját, a kiváló együttes címet, a KISZ KB dicsérő oklevelét is. Három éve állandó kísérőjük a zenekar, amelyben öt kiváló ' zenész tizenkilenc hangszeren — az ütőgordontól a töröksípig — játszik. Zsibrek Árpád 23 éves, nyolc éve a „nagy” Boróka tagja: — Mindig izgő-imozgó gyerek voltam, s amikor lehetőség nyílt rá, azonnal megnéztem ezt a csapatot.. Megnéztem, megszerettem és ittmaradtam. összeszokott, jó társaság ez, szeretünk együtt dolgozná. Az utóbbi két hónapban szinte mindennap próbáltunk, közA türk (török) népekhez tartozó szunnita mohamedán krími tatárok ősei a 13. században telepedtek le a Krím félszigeten. Amikor a kelet- európai sztyeppék és Nyugat - Szibéria különféle nomád népeit mongol vezetéssel lazán egyesítő (s az orosz fejedelemséget is szorongató) Arany Horda állama széthullott, a kazanyii és a szibériai tatárokhoz hasonlóan a krími tatárok is önállósultak. 1441-ben a Gdráj dinasztia alatt, Bahcsiszeráj központtal, önálló tatár kánság alakúit a Krím félszigeten, amely uralmát a Fekete-tenger egész északi partvidékére kiterjesztette. 1475-ben hűbéres államként oszmán- török fennhatóság alá került. Rettegett Iván orosz cár meghódította a kazanyi és asztrahányi tatár bánságokat, a krími kánság azonban ben részt vettünk a pécsi és a balatonföldvári fesztiválon. Miközben beszélgettünk, egy pillanatra sem állt meg, topogott, kezével hadonászott, ujjaival csettintgetett. Készült. Winter Erzsébet alig egy éve tagja a Borókának, négy évig a Kis-Borókában táncolt. Szavaiból kitűnt, hogy Sztambul hűmérese, á szultán orosz birodalommal szemben kiépített hídfője maradt a 18. század végéig. Biztosította, hogy a Fekete- tenger török beltenger maradjon. A tatár hadak („a szultán ostora”) részt vettek az oszmán hadjáratokban. Gyakran betörtek a moszkvai állam és a lengyel-litván királyság területére. A porta több . ízben küldött tatárokat az engedetlen Erdély megbüntetésére is. A kán kerítette * be Lengyelország határán és hurcolta krími fogságba a lengyel korona megszerzésére induló II. Rákóczi György erdélyi f ejedelem hadait. 1774-ben fordult a kocka: Sztambul. elismerte a krími kánság függetlenségét orosz védnökség alatt. Kilenc év múlva II. Katalin cárnő bekebelezte a területet az Orosz Birodalomba, és az új tartomány kormányzását ke- gyencére, Patyomkin hercegre bízta. A legenda szerint ő emelte a cámő látogatása alkalmából a híres „Potem- kin-falvakat” (díszletekből), hogy virágzó tartomány benyomását keltse. A tatárok egy része kivándorolt az akkori Török Birodalom területére, így Dobrudzsába és a Balkánra, többségük azonban a Krímben maradt. A reformiszlám és az orosz kultúra hatására a krími tatárok a múlt században magasabb műveltségi szintre jutottak, mint az orosz birodalom más török népei. A Krím a polgárháború idején Vrangel és Gyenyikin cári tábornokok „fehér hadseregének” fő bázisa volt. A régi dicsőségből táplálkozó, elszakadásra törekvő tatár nacionalizmus erői is szembefordultak a bolsevik forradalommal. A félszigeten volt a” polgárháború sorsát végleg eldöntő egyik ütközet. A Forradalmi Haditanácsnak — Frunze oldalán — tagja volt Kun Béla is. A félsziget felszabadítása után Kun a váltás szinte zökkenőmentes volt, a „nagyborókások” segítenek minden új tagnak. Az előadás nagy sikert aratott. Az első részben egy átfogó folklórműsort mutattak be, amely az ország töhb területének néptánchagyományaiból adott ízelítőt, a második részben pedig Takács László koreográfiáit táncolták. A zárószámot — a Kalocsai mars című koreográfiát — az egész tánckar együtt táncolta. Az est során az együttes bebizonyította tagjainak remek tánc- tudását. A tökéletességig csiszolt mozdulatok, a kristálytiszta lépéskombinációk’ a táncok egymásba fonódó ragyogása nagy élményt jelentett a közönségnek. A művelődési házban az előadás előtt nyílt meg Győri Vilmos Borókás barátaim című fotókiállítása, amely kedves köszöntése volt a tízéves együttesnek. A fotókon lendületes táncjelenetek, az öröm pillanatai, a fellépések előtti és utáni hangulatok láthatók. A kiállítás ügyesen ötvözte a néha könnyfakasztó munka és az önfeledt szórakozás perceit. Tamási Rita Béla lett rövid időre a Krím forradalmi tanácsának elnöke. A polgárháború véres időszaka erősen megtizedelte a tatárokat. A mintegy 25 ezer négyzetkilométer területű félsziget 1921-ben az Orosz SZSZSZK-n belül Autonóm SZSZK lett. A Krímet 1941- ben elfoglaló német megszállókkal a tatárak egy része együttműködött, nacionalistákból önkéntes zászlóaljak és századok alakultak. A Krím felszabadítása után a sztálini veztés a tatárságot, mint népet büntette ezért, és 1944-ben valamennyiüket kitelepítették, elsősorban Közép-Ázsiába. A kitelepítés viszontagságaiba sokan belehaltak. A krími tatárok a közép-ázsiai rokon török népek (üzbégek, kazahok) között is megőrizték azonban kuJlturális önállóságukat. A Legfelsőbb Tanács elnöksége 1967-ben helyreállította állampolgári jogaikat. Ezt követően kezdődött meg lassú visszaköltözésük, egyéni alapon, a Krím félszigetre. Nem ismeretes a visszatérni kívánók száma. Az a követelés azonban, hogy állítsák vissza az Autonóm Köztársaságot, a tatárok önálló közigazgatását, a Krím lakosságának összetételében végbement változások miatt komoly nehézségekbe ütközik. Az autonóm köztársaság felszámolásával a Krím az orosz föderációba olvadt, 1954-ben pedig — Ukrajna és Oroszország újraegyesülése 300. évfordulójának tiszteletére — az Ukrán SZSZK része lett. A területen ma 2,5 milLióan élnek, különféle nemzetiségűek, közülük azonban csak 20 ezer a tatár. Az ügy bonyolultságát jelzi ez, és körültekintő, minden nép érdekeit figyelembe vevő, felelősségteljes megoldásra int. Az Andrej Gromiko vezette bizottság a Krímben fennálló megkerülhetetlen etnikai tények és a tatár sérelmek orvoslásának dilemmájára keres most méltányos megoldást. ft* Lázadás Üjra és újra ezt a szót olvasta: „értesítjük...” Aztán ledobta az ösz- szegyürt levélpapírt a padlóra és csomagolni kezdett. Telepakolta a hátizsákot, legfö- lülre még egy könyvet tett. A kedvencét. Csokonai Lili, Tizenhét hattyúk. Az anyjának odaírt öt sort, amiben azt hazudta, hogy a barátnőjéhez utazik, s majd írni fog. Most már csak egy dolog volt hátra, összeszedni a könyvekbe rejtett pénzeket. Ezerkétszáz forint került elő. Agyő város! Az első autós, aki fölvette, egy kövér mérnök volt. öt falun vitte keresztül, s élénken érdeklődött az élete után. Ö csak hümmögött; ellenszenvesnek látta a férfit. Arra gondolt, hogy minden férfi, aki fölvesz egy lányt az autójába egy dologban megegyezik: minél előbb levenné a lábáról az utast. Ezért utálta leginkább a sportolást. Volt a férfiak tekintetében valami, kérdéseikben szeny- nyes szexualitás bujkált, valahogy egyre közelebb akartak fészkelődni a lányhoz. — Es hogy sikerült a felvételi? — kérdezte a férfi. Ö hazudósra vette a figurát, és így szólt: — Miután országos versenyen negyedik lettem, fölvételi nélkül jutottam be. Nincs gondom. A férfi arcán egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. (Ügy látszik, nem látott még okos nőt, gondolta.) — Melyik egyetemre is? — kérdezte. — Természetesen az Eötvösre — felelte ő lehengerlő hangon. A férfi sajnálkozott, hogy az útelágazásnál le kell tennie a lányt, de hát a munka az munka, kacsintott rá. Ahogy a következő kocsiba ült, örökre ki is törölte az emlékezetéből. Egy fiatal srác vette föl, ő azonban mindössze ennyit kérdezett: — A Balcsira? — Csakis — felelte nyeglén. Már tíz percet mentek, s a lányt kezdte bosszantani, hogy a fiú nem kérdez, és ő nem válaszolhat. Nem tudja azzal ámítani, hogy milyen jó tanuló, milyen sikeres fölvételit tett és hogy mindezért jutalmul Párizsba megy egy hónapra. Természetesen ebből egy árva sző sem volt igaz, de tetszett neki, hogy kitalálta. Amikor Fonyódra értek, akkor szólalt meg a fiú: — Pukkadozol a méregtől, durcás hercegnő. Miért? ö szeretett volna ekkor sírni vagy a fiú arcába karmolni. Nevetni és átölelni, mindegy csak valami mozdulattal fölhívni magára a figyelmet, de nem ment. — Tegyél ki! — mondta a srácnak. Aztán még mielőtt becsapta volna az ajtót, halkan elsírta magát. Vitte a lába föl a hegyre, ahogy csak lehetett. Gábor járt az eszében. Ö igazán sikeres fiú. Minden lányt az ujja köré csavart a városban is, meg itt, lent a parton is. Kitűnő tanuló volt, csak be kell sétálnia az egyetemre. Gábor anyja nyitott ajtót. Kisírt szemekkel nézett . rá, és csak ennyit kérdett: — Te vagy Éva? Hát Gábor? — Hogyhogy? — kérdezte az asszonytól. — Tegnap megjött a papírja, hogy nem vették föl az egyetemre, összepakolt, hogy elutazik egy barátjához, de én tudtam, hogy a városba megy. Hozzád. Azt mondta, nem lehet itt kibírni a parton ... Nevetett és újra nevetett. A parton állt, s folytak a könnyei. A víz apró hullámokat dobált, ihint ahogy az öregurak csókokat szórnak. — Nincs semmi vész, jövőre menni fog — biztatta magát. — Ennyit ért a lázadásod. Most már legalább tudod, hogyan kell. Békés József A krími tatárok története
