Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 25., kedd Járatban Siófok és Fonyód között „Kemény idény volt" Karbantartják a kazánokat Ultrahang méri a hőt A strandidő visszatértével kevesen gondolnak a télre, a meleg radiátorokra. A ka­posvári távfűtési üzem dol­gozói mégis már hosszó hó­napok óta fáradoznak azon, hogy ha hűvösebbre fordul az idő, senki ne fázzon a la­kásokban. A karbantartási időszak félidejénél vagyunk, s a ter­vezett munkák határidőre el­készültek. Látványos munkát két helyen végeztek a nyáron a szakemberek. A Béke—Fü­redi városrészben június vé­gétől két hétig javították a fűtési vezetéken a szerelvé­nyeket, ultrahangos hő­mennyiségmérőt építettek be a kiadott hőmennyiség ellenőrzésére. A karbantar­tás idején a lakóházakban — mert teljes üzemszünet volt — hiányzott a meleg víz. Csak az nyújtott ' vigaszt, hogy télerr remélhetően sem­mi gond nem lesz a fűtéssel. A munkákat egyébként a tervezettnél két nappal ha­marabb befejezték. A Toldi-lakótelepen szin­tén megnyugodhatnak a la­kók, lassan ott is helyre áll a rend. A távvezeték egy részét elöntötte a csapadék­víz, ezért föl kellett bonta­ni. A vízbefolyások helyét már kijavították, s közben kicserélték a vezeték szigete­lését. Nagy munkát végeztek még a sávháznál. A tizenöt éves alapvezeték cseréjét — ezen dolgozva évek óta — szakaszonként oldották meg. Az idén a vezeték utolsó ré­szét is kicserélték, így hosz- szú ideig nem lesz vele gond. A távfűtési üzem dolgozói a kazánházak többszöri leál­lása, majd újraindítása után június elejétől — mikor végre hosszabb időre bekö­szöntött a jó idő — folya­matosan végzik a kazánhá­zakban a karbantartó, el­lenőrző javításokat. A mun­ka itt talán kevésbé látvá­A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a Statisztikai évkönyv, amely a KSH adatai alapján több évtizedre visszatekint­ve mutatja be a számok tük­rében a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkö­rülményeiben bekövetkezett változásokat. íme, néhány adat! Az országnak 1987. január 1-jén 10 621 100 lakosa volt, az előző évinél 18 900-zal ke­vesebb. A lélekszám 1981 óta csökken; akkor 10 712 800-an laktak hazánkban. Tavaly 128 204 gyermek született, 1996-tal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az új kismamák közül a legtöb­nyos, ám jóval bonyolultabb, mint az utcán. Valamennyi kazánházban elvégzik a vil­lamos és tüzelőberendezések, a műszerek ellenőrzését, ja­vítását. Ezeket a berendezé­seket háromévente hatósági szerkezeti vizsgára kell föl­készíteni. Az idén a Kinizsi­lakótelep két kazánját ellen­őrzik. A munkák javában folynak. A szeptember végi próbafűtés idejére már nem­csak ez, hanem a város va­lamennyi kazánja felújítva várja a fűtés kezdetét. ben 20—24 éves korukban szültek. Ezer férfira 1072 nő jut, szemben a 16 évvel ez­előtti 1063-mal. Tovább emel­kedett a 60 évesnél időseb­bek száma. Ismét csökkent a közsé­gekben és növekedett a vá­rosokban élők száma. 1987. Hazánkban 1986-ban 69 248 lakás épült, 3079-cel keve­sebb, mint 1985-ben. 13 956 lakás megszűnt. Az új ottho­nok 59,5 százaléka három­vagy több szobás, az egyszo­bások aránya 7,1 százalék (ez alig különbözik az előző évi aránytól). A tanácsok ta­valy 40 779 lakást utaltak ki, s 1986. december 31-én még mindig 164 111 lakásigénylést — Kemény idény volt ne­künk, buszsofőröknek az idei — mondja Dózsa László, a Kapos Volán dolgozója, aki több mint huszonöt éve ül a volánnál. 52 éves, nagy­papa; most 8 hónapos az unokája. Látrányban lakik, s naponta 5.35-kor indul járművével, hogy szállítsa az utasokat a Somogybabod— Boglárlelle—Vadépuszta— Gamás—Fonyód útvonalon. Fonyódra 8.25-kor érkezik, majd 9.40-kor járművével beáll a nyári „időszámítás­ba” — a Fonyód és Siófok között közlekedő járat egyik buszaként. Utolsó útjára 18 órakor indul: Siófokról Fo­nyódra, s onnan 8.05-kor ér­kezik haza Látrányba. Ez napi 14,5 óra és 363 kilomé­ter! Munkahete ötnapos, a szombat—vasárnap ugyanis Dózsa László számára általá­ban pihenőnap. — Augusztus végéig tart ez a hajtás. Utána leállnak a félórás járatok Siófok és- Fonyód között, s egy kicsit mi is fellélegzünk. Nem kíván külön magya­rázatot, milyen nehéz körül­mények között dolgoznak nyaranta a buszvezetők a Balaton partján. Hőség van, s az utasok — mert legszí­vesebben már a strandon na­poznának vagy fürödnének — türelmetlenek. És az úton igen nagy a forgálom. — A Siófok—Fonyód közti 43,7 kilométert a. menetrend szerint 1 óra 15 perc alatt kellene megtennünk, a nyári nagy forgalomban azonban nem esgyszer 80—90 perces késéssel érkezünk meg. Ké­tartottak nyilván. Tavaly 85 ezer lakást kapcsoltak be a vezetékes vízhálózatba, , 37 ezret pedig a közcsatorna­hálózatba. A gázt 22 ezer, a távfűtést pedig 30 363 lakás­ba vezették be. A statisztikai adatok sze­rint a múlt esztendőben 1262 vállalati gazdasági munka- közösséget hoztak létre, s ez­zel számuk 21 527-re emelke­dett. A kórházi ágyak száma 103 777: az előző évinél 1429- cel több. Az ország 148 kór­házában 12 892 orvos dolgo­zik, számuk egy év alatt 295- tel gyarapodott. Tovább növekedett a táp­pénzes betegek és az alkoho­listák száma. Megjelent a Statisztikai évkönyv sést okoznak általában a bal­esetek is; ilyenkor áll a for­galom a helyszíni forgalom miatt. — Dózsa László rutinos sofőr, az ő hibájából u még nem fordult elő karambol — mondja Iszli Lajos, a Kapos Volán siófoki üzemigazgató­ságának vezetője. — Busz­vezetőink felelősséggel őr­ködnek az utasok épsége fe­lett. Nincs könnyű dolguk, hiszen például a jegyek ki­adására is nekik kell ügyel­ni. Az utasok sokfélék: van­nak megértőek és akadnak köztük durva fellépésű em­berek is . . . — Ilyenekkel nem vitatko­zom; sóhajtok egyet, és in­dulok tovább — mondja er­ről Dózsa László. — A Ba­laton partján délelőtt 10—12 és délután 4—6 óra között van nyüzsgés, a csúcsforga­lom, s különösen nehéz a közlekedés az agresszív veze­tők miatt. Legtöbbször a nyugati autósok állnak meg előzékenyen, hogy kienged­jenek bennüket a buszmeg­állóból; náluk természetes, hogy a tömegközlekedési jár­műnek elsőbbsége van. Egy érdekes eset is történt a kö­zelmúltban. Fonyód alsón felszálltak az utasok, be­csuktam az ajtót, indultam; egy osztrák autós megállt, s jelezte, hogy kanyarodjam eléje nyugodtan. Indultam, s közben az osztrák autóba hátulról durr, belerobogott egy magyar Trabant... A balatoni helyi járatok 7.30-tól 18 óráig félóránként, utána 21 óráig óránként köz­lekednek. A járműparkról a Kapos Volán siófoki és mar­cali üzemegysége gondosko­dik, általában 8—10 autó­buszt indítanak. A jármű 80 személyes, de csúcsforgalom­ban annyian utaznak rajtuk, amennyien fölférnek. — A Balaton déli partján van néhány különösen ve­szélyes útszakasz, amelyre mi, buszsofőrök már nagyon ügyelünk. Az ordacsehi el­ágazónál például tilos előzni, mégis sokan megpróbálják, a rádpusztai elágazónál gyak­ran síkos az út. Az őszödi el­ágazónál a bekanyarodó jár­művek miatt nagyobb a bal­esetveszély. A zamárdi cso­mópontnál az M 7-esről ér­kezők gyakran figyelmen kí­vül hagyják a stop-táblát... Nem egyszer le kell monda­nunk elsőbbségi jogunkról, mert csak így kerülhetjük el a balesetet. Lassan vége a nyárnak, vé­ge az idegenforgalmi idény­nek, s a balatoni helyi jára­tok vezetői is kipihenhetik fáradalmaikat. A szakembe­rek p>edig levonják az idény közlekedési és egyéb tapasz­talatait, felkészülnek a jövő évi forgalom zavartalanabb lebonyolítására. Gyarmati László A kazári Zöd Mező Termelőszövetkezet látja el a sportléte­sítményeket durva és finom salakkal. Nyíregyházától Nagy­kanizsáig, és Szegedtől Miskolcig az év első félévében 9900 tonnát szállítottak. AZ UTOLSÓ LIBA ]Hp||: Érkezés után Amikor megérkeztem, Ju­an Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke járt éppen Ulán­bátorban. Valószínűleg nem olimpia rendezéséről tár­gyalt, de megtekintett né­hány sportbemutatót, tájé­koztatókat tartott, s ő maga is tájékozódott Mongólia sportéletéről. A város legjobb szállodá­jában, az Ulánbátorban nem volt hely. Ennek oka is ha­marosan kiderült: akkor ért véget a buddhista békekon­ferencia végrehajtó bizottsá­gának ülése. A Gandan-ko- lostorban a mozgalom főtit­kára és alelnöke ismertette az ülés után, mit végeztek: üzenetet intéztek a hívekhez az atom- és űrkorszak reali­tásaira figyelmeztetve, a béke értékét hirdetve politi­kai. világnézeti és vallási különbségeken túl, együtt­működésre, közös cselekvés­re szólítva föl a békeharc­ban. A mongol főváros utcá­in sürögték-forogtak a sárga ruhás mongol lámák, vörös köpenyes tibeti lámák, feke­te ruhás japán zen-buddhis­ta papok. A nap másik sajtótájé­koztatóját a külügyminiszté­riumban tartották. Dasdava külügyminiszter-helyettes méltatta Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédének el­ső évfordulóján a szovjet kezdeményezés jelentőségét. Részletesen szólt az ázsiai biztonság erősítésében adó­dó további feladatokról, ezen belül a mongol külpolitika feladatairól. Emlékeztetett arra, hogy a világbéke, a nemzetközi biz­tonság és együttműködés szempontjából egyre nő az ázsiai és csendes-óceáni tér­ség szerepe. A szovjet párt­vezető erről beszélt Vlagyi­vosztokban tavaly, konkrét javaslatokat téve, amelyeket most kiegészített újabbak­kal. így fölvetette a hadi­tengerészeti flották tevé­kenységének kölcsönös mér­séklését Ázsia partjainál és a Csendes-óceánon. A moszkvai politika ese­ménygazdagságához szokott tudósítónak meglepődni sem volt ideje. Gyors járású gép­kocsin még eljuthatott a központi stadionig, ahol ép­pen befejeződtek a nemzet­közi ifjúsági íjászvenseny első napi küzdelmei. Másnap folytatódott a verseny a rö- videbb távokon, s valamivel több sikert aratott a magyar csapat (Szendey Marina, Komlódi Beatrix, Simonek Csaba és Stádler Zsolt), tisz­tesnek mondható módon áll­va helyt a sportág ázsiai és európai specialistái között. A nyári szabadságok miatt erősen megfogyatkozott lét­számú magyar nagykövetsé­gen sem állt meg az élet. Javában készültek a Pozsgay Imre vezette népfrontkül­döttség látogatására, foly­tak az előzetes egyeztetések, megbeszélések. Az áLlami rádió- és tele­víziós bizottság nemzetközi osztályán, amely a mongol hírügynökség, a Moncame nemzetközi kapcsolatainak is gazdája, többnyire ameri­kai újságírók kéréseivel fog­lalkoztak. Egymás után je­lezték utazási szándékukat a nagy amerikai hírügynöksé­gek, lapok és tévéállomások munkatársai. Programkéré­seket küldtek, különböző forgatásokat, beszélgetése­ket, találkozókat kértek. Ha­marosan megnyílik ugyanis Ulánbátorban az amerikai nagykövetség, s ezért az or­szág egyszerre érdekessé vált az amerikai sajtó számára is: igyekeznek jóelőre elké­szíteni a háttéranyagokat, tartalékolni néhány friss fel­vételt, videokazettát. A nagy- követség megnyitását elő­készítő washingtoni csoport tagjai ekkor már Ulánbátor­ban tartózkodtak. Szinte in­gajáratban közlekedtek Moszkvából Ulánbátorba és vissza. A tudósítót, aki harmad­szor járt már a mongol fő­városban, bizony meglepte az események sokasága. Szinte el sem akarta hinni, hogy a kétmilliót sem elérő lakosságú ország hirtelen nagyra nőtt, félmilliós fővá­rosába érkezett. A sok ese­mény közepette azon sem töprengett sokat, hogyan ala­kulnak további napjai Mon­góliában. Erre ugyan oka lett volna, hiszen kiderült: nem sikerült előzetesen he­lyet foglalni a Góbiban levő üdülőközpontba induló gép­re, az utazási iroda nem tu­dott gépkocsit biztosítani a további vidéki utakhoz, nem voltak meg az előre kért in­terjúk időpontjai, nem érte­sítették a meglátogatandó városok illetékeseit sem uta­zási szándékáról. Igaz, ak­kor még nem tudta, hogy „csináld magad alapon”, va­gyis régi és új barátai, is­merősei segítségével végül is sikerül eljutnia a Góbiba, s közel ezer kilométert jár meg terepjárón kiépített és úttalan utakon. (Folytatjuk.) M. Lengyel László Csupán megtréfáltak a li­bák a Ságvári Endre utcai kis ABC-ben. Ügy jártam, mint a mesében Mátyás ki­rály Katica ajándékával: „Adom is, meg nem is, itt is van, meg nincs is.” Olcsó liba árusításáról hallottam, kilója 35 forint... Azonnal lesiettem a boltunkba. Mióta új húsos-hűtőpultot kapott az üzlet, a régi kiszolgáló­részt és a benti hűtőszek­rényt függöny takarja el előlünk. Az új, kinti pultban látható a mintakollekció. Jelenleg sem teljes, mert a beharangozott libákat nem láttam. Nincs vész, nyugtat­tam magam, hiszen az előt­tem álló hölgy kosarába ép­pen most hozott ki az eladó­nő egy jókora libát. — Kérek egy libát. — Nincsen — mosolygott rám az eladónő. — Az előző volt az utol­só? Hiszen azt hallottam, hogy reggel 400 kg érkezett. — Igen — húzta cinkos­nevetősre a száját. Látta, hogy nem mozdulok, elbi­zonytalanodott. Megkérdezte a főnöknőt. — Irénke, van még liba? — Nincsen — kiabált ki a raktárból Irénke. — Na, ugye megmondtam? — szólt, és otthagyott. Még az iméntieken rágód­tam (libán már úgysem fo­gok), amikor közös ismerő­sünk jött, nézte a pultot, és közölte mindenkivel, hogy mit fog vásárolni. Az eladó­nő beintette Editet a füg­göny mögé! Onnét bizalmas suttogásukat hallottam, s Edit hamarosan kijött egy cetlivel, liba nélkül. Nocsak! Besoroltam utána a pénztár­hoz. ö fizetett, elpakolt, az­után a pénztárt megkerülve visszament a húsos hölgyhöz, majd pillanatokon belül egy másik „utolsó” libával el­hagyta az ABC-t. Visszamentem az eladónő­höz. — Kérem, láttam, hogy Editnek is adott libát, az is az utolsó volt. Nem volt már mosolya, de válasza sem. A pénzemről van szó, dühös voltam. Mér­gemben azt ígértem, hogy az esetet megírom az újságnak. Aztán fizettem a pénztárnál. Éppen az aprót számoltam, amikor mellettem termett az eladónő, kezében egy libá­val. — Tessék, itt a libája — húzta gúnyosra a száját, és nyújtotta felém a „béke­libát”. — Még van egy utolsó li­ba? — kérdeztem. — Köszö­nöm, nem kérem. — Hát most mér’ nem kell, hiszen az Irénke azt mond­ta, adjak egyet!— háborodott fel. Nem értette, én igen. Ol­csó húsnak híg a leve. Ami­kor „megígértem” az újság­cikket, nem tudtam, hogy ezzel „zsarolni” vagy vará­zsolni lehet. Nem is gondol­tam komolyan. Azóta komo­lyan gondolom, hogy az írott szónak hatalma és ereje van. Legyen is! Nedeczkyné Ambrusits Erika Kaposvár, Ságvári E. u. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom