Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 25., kedd Járatban Siófok és Fonyód között „Kemény idény volt" Karbantartják a kazánokat Ultrahang méri a hőt A strandidő visszatértével kevesen gondolnak a télre, a meleg radiátorokra. A kaposvári távfűtési üzem dolgozói mégis már hosszó hónapok óta fáradoznak azon, hogy ha hűvösebbre fordul az idő, senki ne fázzon a lakásokban. A karbantartási időszak félidejénél vagyunk, s a tervezett munkák határidőre elkészültek. Látványos munkát két helyen végeztek a nyáron a szakemberek. A Béke—Füredi városrészben június végétől két hétig javították a fűtési vezetéken a szerelvényeket, ultrahangos hőmennyiségmérőt építettek be a kiadott hőmennyiség ellenőrzésére. A karbantartás idején a lakóházakban — mert teljes üzemszünet volt — hiányzott a meleg víz. Csak az nyújtott ' vigaszt, hogy télerr remélhetően semmi gond nem lesz a fűtéssel. A munkákat egyébként a tervezettnél két nappal hamarabb befejezték. A Toldi-lakótelepen szintén megnyugodhatnak a lakók, lassan ott is helyre áll a rend. A távvezeték egy részét elöntötte a csapadékvíz, ezért föl kellett bontani. A vízbefolyások helyét már kijavították, s közben kicserélték a vezeték szigetelését. Nagy munkát végeztek még a sávháznál. A tizenöt éves alapvezeték cseréjét — ezen dolgozva évek óta — szakaszonként oldották meg. Az idén a vezeték utolsó részét is kicserélték, így hosz- szú ideig nem lesz vele gond. A távfűtési üzem dolgozói a kazánházak többszöri leállása, majd újraindítása után június elejétől — mikor végre hosszabb időre beköszöntött a jó idő — folyamatosan végzik a kazánházakban a karbantartó, ellenőrző javításokat. A munka itt talán kevésbé látváA Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisztikai évkönyv, amely a KSH adatai alapján több évtizedre visszatekintve mutatja be a számok tükrében a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. íme, néhány adat! Az országnak 1987. január 1-jén 10 621 100 lakosa volt, az előző évinél 18 900-zal kevesebb. A lélekszám 1981 óta csökken; akkor 10 712 800-an laktak hazánkban. Tavaly 128 204 gyermek született, 1996-tal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az új kismamák közül a legtöbnyos, ám jóval bonyolultabb, mint az utcán. Valamennyi kazánházban elvégzik a villamos és tüzelőberendezések, a műszerek ellenőrzését, javítását. Ezeket a berendezéseket háromévente hatósági szerkezeti vizsgára kell fölkészíteni. Az idén a Kinizsilakótelep két kazánját ellenőrzik. A munkák javában folynak. A szeptember végi próbafűtés idejére már nemcsak ez, hanem a város valamennyi kazánja felújítva várja a fűtés kezdetét. ben 20—24 éves korukban szültek. Ezer férfira 1072 nő jut, szemben a 16 évvel ezelőtti 1063-mal. Tovább emelkedett a 60 évesnél idősebbek száma. Ismét csökkent a községekben és növekedett a városokban élők száma. 1987. Hazánkban 1986-ban 69 248 lakás épült, 3079-cel kevesebb, mint 1985-ben. 13 956 lakás megszűnt. Az új otthonok 59,5 százaléka háromvagy több szobás, az egyszobások aránya 7,1 százalék (ez alig különbözik az előző évi aránytól). A tanácsok tavaly 40 779 lakást utaltak ki, s 1986. december 31-én még mindig 164 111 lakásigénylést — Kemény idény volt nekünk, buszsofőröknek az idei — mondja Dózsa László, a Kapos Volán dolgozója, aki több mint huszonöt éve ül a volánnál. 52 éves, nagypapa; most 8 hónapos az unokája. Látrányban lakik, s naponta 5.35-kor indul járművével, hogy szállítsa az utasokat a Somogybabod— Boglárlelle—Vadépuszta— Gamás—Fonyód útvonalon. Fonyódra 8.25-kor érkezik, majd 9.40-kor járművével beáll a nyári „időszámításba” — a Fonyód és Siófok között közlekedő járat egyik buszaként. Utolsó útjára 18 órakor indul: Siófokról Fonyódra, s onnan 8.05-kor érkezik haza Látrányba. Ez napi 14,5 óra és 363 kilométer! Munkahete ötnapos, a szombat—vasárnap ugyanis Dózsa László számára általában pihenőnap. — Augusztus végéig tart ez a hajtás. Utána leállnak a félórás járatok Siófok és- Fonyód között, s egy kicsit mi is fellélegzünk. Nem kíván külön magyarázatot, milyen nehéz körülmények között dolgoznak nyaranta a buszvezetők a Balaton partján. Hőség van, s az utasok — mert legszívesebben már a strandon napoznának vagy fürödnének — türelmetlenek. És az úton igen nagy a forgálom. — A Siófok—Fonyód közti 43,7 kilométert a. menetrend szerint 1 óra 15 perc alatt kellene megtennünk, a nyári nagy forgalomban azonban nem esgyszer 80—90 perces késéssel érkezünk meg. Kétartottak nyilván. Tavaly 85 ezer lakást kapcsoltak be a vezetékes vízhálózatba, , 37 ezret pedig a közcsatornahálózatba. A gázt 22 ezer, a távfűtést pedig 30 363 lakásba vezették be. A statisztikai adatok szerint a múlt esztendőben 1262 vállalati gazdasági munka- közösséget hoztak létre, s ezzel számuk 21 527-re emelkedett. A kórházi ágyak száma 103 777: az előző évinél 1429- cel több. Az ország 148 kórházában 12 892 orvos dolgozik, számuk egy év alatt 295- tel gyarapodott. Tovább növekedett a táppénzes betegek és az alkoholisták száma. Megjelent a Statisztikai évkönyv sést okoznak általában a balesetek is; ilyenkor áll a forgalom a helyszíni forgalom miatt. — Dózsa László rutinos sofőr, az ő hibájából u még nem fordult elő karambol — mondja Iszli Lajos, a Kapos Volán siófoki üzemigazgatóságának vezetője. — Buszvezetőink felelősséggel őrködnek az utasok épsége felett. Nincs könnyű dolguk, hiszen például a jegyek kiadására is nekik kell ügyelni. Az utasok sokfélék: vannak megértőek és akadnak köztük durva fellépésű emberek is . . . — Ilyenekkel nem vitatkozom; sóhajtok egyet, és indulok tovább — mondja erről Dózsa László. — A Balaton partján délelőtt 10—12 és délután 4—6 óra között van nyüzsgés, a csúcsforgalom, s különösen nehéz a közlekedés az agresszív vezetők miatt. Legtöbbször a nyugati autósok állnak meg előzékenyen, hogy kiengedjenek bennüket a buszmegállóból; náluk természetes, hogy a tömegközlekedési járműnek elsőbbsége van. Egy érdekes eset is történt a közelmúltban. Fonyód alsón felszálltak az utasok, becsuktam az ajtót, indultam; egy osztrák autós megállt, s jelezte, hogy kanyarodjam eléje nyugodtan. Indultam, s közben az osztrák autóba hátulról durr, belerobogott egy magyar Trabant... A balatoni helyi járatok 7.30-tól 18 óráig félóránként, utána 21 óráig óránként közlekednek. A járműparkról a Kapos Volán siófoki és marcali üzemegysége gondoskodik, általában 8—10 autóbuszt indítanak. A jármű 80 személyes, de csúcsforgalomban annyian utaznak rajtuk, amennyien fölférnek. — A Balaton déli partján van néhány különösen veszélyes útszakasz, amelyre mi, buszsofőrök már nagyon ügyelünk. Az ordacsehi elágazónál például tilos előzni, mégis sokan megpróbálják, a rádpusztai elágazónál gyakran síkos az út. Az őszödi elágazónál a bekanyarodó járművek miatt nagyobb a balesetveszély. A zamárdi csomópontnál az M 7-esről érkezők gyakran figyelmen kívül hagyják a stop-táblát... Nem egyszer le kell mondanunk elsőbbségi jogunkról, mert csak így kerülhetjük el a balesetet. Lassan vége a nyárnak, vége az idegenforgalmi idénynek, s a balatoni helyi járatok vezetői is kipihenhetik fáradalmaikat. A szakemberek p>edig levonják az idény közlekedési és egyéb tapasztalatait, felkészülnek a jövő évi forgalom zavartalanabb lebonyolítására. Gyarmati László A kazári Zöd Mező Termelőszövetkezet látja el a sportlétesítményeket durva és finom salakkal. Nyíregyházától Nagykanizsáig, és Szegedtől Miskolcig az év első félévében 9900 tonnát szállítottak. AZ UTOLSÓ LIBA ]Hp||: Érkezés után Amikor megérkeztem, Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke járt éppen Ulánbátorban. Valószínűleg nem olimpia rendezéséről tárgyalt, de megtekintett néhány sportbemutatót, tájékoztatókat tartott, s ő maga is tájékozódott Mongólia sportéletéről. A város legjobb szállodájában, az Ulánbátorban nem volt hely. Ennek oka is hamarosan kiderült: akkor ért véget a buddhista békekonferencia végrehajtó bizottságának ülése. A Gandan-ko- lostorban a mozgalom főtitkára és alelnöke ismertette az ülés után, mit végeztek: üzenetet intéztek a hívekhez az atom- és űrkorszak realitásaira figyelmeztetve, a béke értékét hirdetve politikai. világnézeti és vallási különbségeken túl, együttműködésre, közös cselekvésre szólítva föl a békeharcban. A mongol főváros utcáin sürögték-forogtak a sárga ruhás mongol lámák, vörös köpenyes tibeti lámák, fekete ruhás japán zen-buddhista papok. A nap másik sajtótájékoztatóját a külügyminisztériumban tartották. Dasdava külügyminiszter-helyettes méltatta Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédének első évfordulóján a szovjet kezdeményezés jelentőségét. Részletesen szólt az ázsiai biztonság erősítésében adódó további feladatokról, ezen belül a mongol külpolitika feladatairól. Emlékeztetett arra, hogy a világbéke, a nemzetközi biztonság és együttműködés szempontjából egyre nő az ázsiai és csendes-óceáni térség szerepe. A szovjet pártvezető erről beszélt Vlagyivosztokban tavaly, konkrét javaslatokat téve, amelyeket most kiegészített újabbakkal. így fölvetette a haditengerészeti flották tevékenységének kölcsönös mérséklését Ázsia partjainál és a Csendes-óceánon. A moszkvai politika eseménygazdagságához szokott tudósítónak meglepődni sem volt ideje. Gyors járású gépkocsin még eljuthatott a központi stadionig, ahol éppen befejeződtek a nemzetközi ifjúsági íjászvenseny első napi küzdelmei. Másnap folytatódott a verseny a rö- videbb távokon, s valamivel több sikert aratott a magyar csapat (Szendey Marina, Komlódi Beatrix, Simonek Csaba és Stádler Zsolt), tisztesnek mondható módon állva helyt a sportág ázsiai és európai specialistái között. A nyári szabadságok miatt erősen megfogyatkozott létszámú magyar nagykövetségen sem állt meg az élet. Javában készültek a Pozsgay Imre vezette népfrontküldöttség látogatására, folytak az előzetes egyeztetések, megbeszélések. Az áLlami rádió- és televíziós bizottság nemzetközi osztályán, amely a mongol hírügynökség, a Moncame nemzetközi kapcsolatainak is gazdája, többnyire amerikai újságírók kéréseivel foglalkoztak. Egymás után jelezték utazási szándékukat a nagy amerikai hírügynökségek, lapok és tévéállomások munkatársai. Programkéréseket küldtek, különböző forgatásokat, beszélgetéseket, találkozókat kértek. Hamarosan megnyílik ugyanis Ulánbátorban az amerikai nagykövetség, s ezért az ország egyszerre érdekessé vált az amerikai sajtó számára is: igyekeznek jóelőre elkészíteni a háttéranyagokat, tartalékolni néhány friss felvételt, videokazettát. A nagy- követség megnyitását előkészítő washingtoni csoport tagjai ekkor már Ulánbátorban tartózkodtak. Szinte ingajáratban közlekedtek Moszkvából Ulánbátorba és vissza. A tudósítót, aki harmadszor járt már a mongol fővárosban, bizony meglepte az események sokasága. Szinte el sem akarta hinni, hogy a kétmilliót sem elérő lakosságú ország hirtelen nagyra nőtt, félmilliós fővárosába érkezett. A sok esemény közepette azon sem töprengett sokat, hogyan alakulnak további napjai Mongóliában. Erre ugyan oka lett volna, hiszen kiderült: nem sikerült előzetesen helyet foglalni a Góbiban levő üdülőközpontba induló gépre, az utazási iroda nem tudott gépkocsit biztosítani a további vidéki utakhoz, nem voltak meg az előre kért interjúk időpontjai, nem értesítették a meglátogatandó városok illetékeseit sem utazási szándékáról. Igaz, akkor még nem tudta, hogy „csináld magad alapon”, vagyis régi és új barátai, ismerősei segítségével végül is sikerül eljutnia a Góbiba, s közel ezer kilométert jár meg terepjárón kiépített és úttalan utakon. (Folytatjuk.) M. Lengyel László Csupán megtréfáltak a libák a Ságvári Endre utcai kis ABC-ben. Ügy jártam, mint a mesében Mátyás király Katica ajándékával: „Adom is, meg nem is, itt is van, meg nincs is.” Olcsó liba árusításáról hallottam, kilója 35 forint... Azonnal lesiettem a boltunkba. Mióta új húsos-hűtőpultot kapott az üzlet, a régi kiszolgálórészt és a benti hűtőszekrényt függöny takarja el előlünk. Az új, kinti pultban látható a mintakollekció. Jelenleg sem teljes, mert a beharangozott libákat nem láttam. Nincs vész, nyugtattam magam, hiszen az előttem álló hölgy kosarába éppen most hozott ki az eladónő egy jókora libát. — Kérek egy libát. — Nincsen — mosolygott rám az eladónő. — Az előző volt az utolsó? Hiszen azt hallottam, hogy reggel 400 kg érkezett. — Igen — húzta cinkosnevetősre a száját. Látta, hogy nem mozdulok, elbizonytalanodott. Megkérdezte a főnöknőt. — Irénke, van még liba? — Nincsen — kiabált ki a raktárból Irénke. — Na, ugye megmondtam? — szólt, és otthagyott. Még az iméntieken rágódtam (libán már úgysem fogok), amikor közös ismerősünk jött, nézte a pultot, és közölte mindenkivel, hogy mit fog vásárolni. Az eladónő beintette Editet a függöny mögé! Onnét bizalmas suttogásukat hallottam, s Edit hamarosan kijött egy cetlivel, liba nélkül. Nocsak! Besoroltam utána a pénztárhoz. ö fizetett, elpakolt, azután a pénztárt megkerülve visszament a húsos hölgyhöz, majd pillanatokon belül egy másik „utolsó” libával elhagyta az ABC-t. Visszamentem az eladónőhöz. — Kérem, láttam, hogy Editnek is adott libát, az is az utolsó volt. Nem volt már mosolya, de válasza sem. A pénzemről van szó, dühös voltam. Mérgemben azt ígértem, hogy az esetet megírom az újságnak. Aztán fizettem a pénztárnál. Éppen az aprót számoltam, amikor mellettem termett az eladónő, kezében egy libával. — Tessék, itt a libája — húzta gúnyosra a száját, és nyújtotta felém a „békelibát”. — Még van egy utolsó liba? — kérdeztem. — Köszönöm, nem kérem. — Hát most mér’ nem kell, hiszen az Irénke azt mondta, adjak egyet!— háborodott fel. Nem értette, én igen. Olcsó húsnak híg a leve. Amikor „megígértem” az újságcikket, nem tudtam, hogy ezzel „zsarolni” vagy varázsolni lehet. Nem is gondoltam komolyan. Azóta komolyan gondolom, hogy az írott szónak hatalma és ereje van. Legyen is! Nedeczkyné Ambrusits Erika Kaposvár, Ságvári E. u. 7.
