Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
1987. augusztus 3., hétfő Somogyi Néplap 3 A vagyonjegy meg a többiek Értékpapírok a vállalatoknál A marcali siker titka Járda épül a lakosság pénzéből „Ne csak ismételgessük, hogy a dolgozók érdekeltek a vállalati nyereség növelésében, hanem tegyük lehetővé, hogy valóban, közvetlenül érdekeltek legyenek!” Az utóbbi éveikben akár a vállalatoknál, akár az irányítói szférában mind gyakrabban lehetett hallani így vagy hasonló megfogalmazásban a korszerű követelményt. Egyre világosabbá vált ugyanis a felismerés, miszerint a leszűkítette« személyes — legjobban a darabbérrel jellemezhető — érdekeltség nem eléggé hatásos, ha mai, versenyképes produkcióval kíván egy-agy kisebb vagy nagyobb termelőszövetkezet előállni. Ehhez a kollektív teljesítményben való, mégis közvetlen érdekeltség lehet célravezető az új kihívásoknak kitett magyar gazdaságban is. A kellő hatás eléréséhez régi eredetű, de a mai követelményekhez igazított, finomított eszközök megvannak, alkalmazásukra a politikai elhatározás megszületett. A szándék megerősödését két tényező is elősegítette: ez a párt Központi Bizottságának a társadalmi, gazdasági kibontakozásra vonatkozó állásfoglalásából jól kitűnik. Egyrészt kimondja a dokumentum, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a vállalati eszközök mobilizálása mellett „a lakossági pénzösszegek hatékony, előnyös befektetésére” is lehetőséget kell teremteni. „Ezt szolgálja — így az állásfoglalás — az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése.” Azaz gazdasági nehézségeink közepette nem mondhatunk le azokról az erőtartalékokról, amelyek a lakosság körében halmozódtak fel, s ma még nem mindig a 'gazdaság épülését, fejlődését szolgálják. Ezéket is az előrevivő, fejlődést hozó kezdeményezésekre, célokra kell fordítanunk. A másik tényező, amely a lakossági pénzek fejlesztésbe való bevonását ma sietteti, épp az, amiről a bevezetőben szó esett. Az együttes, közös teljesítményben való közvetlen érdekeltség emberi igénye. Mint az állásfoglalás fogalmaz: „Meg kell teremteni a lehetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában és hozamának növelésében személyes érdekeltséget vállalhassanak”. Ehhez az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával kell megfelelő kereteket létrehozni: így a természetes gazdasági erők. mozgások, impulzusok összhatása egy, a mainál hatékonyabb értékterfnelés lesz. A nálunk újnak számító ösztönzésű forma elsősorban az új követelményekhez, a változó korhoz való alkalmazkodás. Ám észre kell vennünk benne a korábbi módszerék bizonyos fokú kritikáját is. A tudomány már régebben feltárta, hogy a tulajdonformák egyszínű alkalmazása egyrészt nem eléggé hatékony, másrészt az érdekek érvényesítését illetően is eltér a céloktól. Ez utóbbira a leginkább közkeletű példa, hogy a termelőeszközök tulajdonosának: a társadalom egészének érdekei helyett sok döntésben inkább részérdekek — iparági, nagyvállalati, esetleg válla- latvezetőség'i érdekek — érvényesülnek. Ügy tűnik, hogy — mint a KB-állásfoglalás fogalmaz — „az alapvető tulajdonformák változatos kombinációja” e korábbi gyengeségeket nagyrészt kiszűri. A társadalmi tulajdonforma meghatározó volt a biztosíték arra, hogy a helyi közösség ne tudjon elszakadni az összér- dekéktől. A termelőcsoportokban meglévő személyes és kollektív érdekeltség pedig — várhatóan — azt szavatolja, hogy ne történhessen egészségtelen mértékű jövedelemközpontosítás a gazdaságban. Azaz a megtermelt jövedelem ott szolgálhassa a fejlesztést, a megújulást, ahol e jövedelem létrejött (s ne a másutt keletkező veszteségeket „tömje be”, konzerválván a rossz struktúrát). A gyakorlati kísérletezés néhány hazai vállalatnál már a KB-állásfoglalás előtt megkezdődött. Az értékpapír elnevezése — miként tartalma, gyakorlata is — igyekszik eltérni az ehhez hasonló nyugati változatokétól. Ott nagyrészt „alkalmazotti”, „elsőbbségi”, „érdekeltségi” részvényekről beszélnek a dolgozóknak — mennyiségi és jogi megszorításokkal — eladott értékpapírökkal kapcsolatban. Nálunk például a Taurusnál „érdekeltségi jegynek”, a Villanyszerelőipari V állal a tná 1 „ vagy on jegyn ek ’ ’ hívják a vállalati embereknek szánt értékpapírt. Az „eladott” vagy „embereknek szánt” kifejezések a sajátosságokra, ezek különbségére utalnak. A hazai kísérletek között ugyanis foglalkoznak olyannal is, amelyben a dolgozó nem fizet a neki juttatandó érdekeltségi jegyért. Ezt — az elképzelések szerint — a „vállalatba befektetett évekkel”' érdemli ki. Azaz a hagyományos kifejezéssel nevezett törzsgárdát ezzel a formával becsülik meg, eme értékpapírok alapján kap — az éves nyereség mértékének megfelelő — osztalékot. Ez utóbbi változat természetesen az említett két előny közül „csak” az egyiket kínálja: a kollektív teljesítményben való érdekeltséget. A másikat: a fejlesztési források növelését nem érinti. A forrásokat — az állásfoglalás szavai szerint — „az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel” gyarapíthatják. Vagyis a lehetőségeket kell megteremteni, s ha a dolgozók látnak jövőt a vállalatban, bíznak az ott összpontosuló technikában és szakértelemben, akkor ezt fejük, kezük munkája mellett financiálisán,' pénzzel is kifejezésre juttathatják. A váltott érdekeltségi vagy vagyonjegyek egyrészt igenlést jelentenek a vállalat jövőbeli céljaira, másrészt ezek elérésének személyes szándékát. ám ezzel együtt a végrehajtás folyamatos kontroli- jak is „ígérik”! Molnár Pál A hatvanas években jól ismerték kolhozunk fejlett sertéstartását. A telepeken mintegy másfél ezer disznó volt. Takarmánykeverő működött, ‘ nagy volt a súly- gyarapodás, jó volt a szaporulat. Aztán a kolhoz vezetősége egyre kevesebb figyelmet fordított ennek az ágazatnak a fejlődésére. Ennek következményeként a munka eredménye egyre rosszabb lett. Ez persze igen nyugtalanított engem és Alevtyina nővéremet. Már hogy is ne, amikor a rossz munkaszervezés miatt a teljesítmény csökkent, aztán a nyereséges ágazat veszteségessé vált. S csak ezután kapott mindenki észhez. Azt javasolták nekünk, hogy kössünk szer• A kéziratot testvérlapunk, a Kalinyinszkaja Pravda bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. A kánikulai melegben kihalt a marcali Lenin utca felső része. Csak egy házban, a 62-es számúban van mozgás. Fehér Ferenc bér- számfejtő éppen az utánfutót tolja ki a kerítés elé. Felesége a kapuban áll, mögötte a két fia. Ezen az oldalon most készült el a járda a településfejlesztési hozzájárulásból és az itt lakók társadalmi munkájával. — Tőlünk is megkérdezték, mire fordítsák a tehót Marcaliban. Első helyen a járdát kértük, örülünk is neki, csak az a kér, hogy a villanyoszlopok miatt nem lehetett közelebb vinni a kerítéshez, így a zöldterület csökkent. Marcaliban mindig figye- - lembe veszik a lakosság véleményét, egy-egy döntés előtt alaposan meghányják- vetiik, mire fordítsák a pénzt. így nem csoda, hogy az emberek olyan sok társadalmi munkát vállalnak. Különösen megmutatkozott ez a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásának előkészítésében. Már az is eltért a többi település elképzeléseitől, hogy minden fillért a járdaépítésre szántak. Kovács Józsefné városi népfronttitkár azzal kezdte, hogy a tehóval egyetértett a város közvéleménye. — Szerintem igen jól választottuk meg a célt a járdaépítési programmal. Igen alapos volt az előkészítés, több lépcsős, átfogó, s időt hagytunk a közvélemény-kutatásra. így volt mód a változtatásra. Először évi 1000 forintos tehóról beszéltünk ez azonban 500 forint lett végül, mégpedig azzal, hogy ződést a kolhoz vezetőségével. Ebben meghatároztuk, hogy mi a mi feladatunk és mi a vezetőségé, hogy elérjük a legalább 450 grammos átlagos napi súlygyarapodást, a 18 tonna disznóhús értékesítését és a kocánkén,ti nem kevesebb, mint 15 malacot. S akkor már a mi érdekeltségünk is megvolt. Hiszen ha túlteljesítjük a súlygyarapodás tervfeladatát, a csoportunknak 8 százalékot fizetnek abból, amit kapnak az eladáskor. Ugyanígy meghatároztuk a természetbeni fizetséget, minden tizedik kismalac a mienk a tervein felüliekből. Ezenkívül a közvetlen költségből megtakarított pénz nagy része szintén a csoportunkban marad. Ez megerősítette az állattenyésztők érdekeltségét. Negyedévenként számolunk el az áru után, a kocák gondozásával kéthavonpótoljuk ki társadalmi munkával. Itt volt például a versenyeztetés. A tanács azt javasolta, hogy abban az utcában épüljön meg előbb a járda, ahol az egész lakosság vállalja a társadalmi munkát. Ezen még el is vitatkozgattunk. S amikor vállalni kellett, nem egy utca, több is megszervezte a várt társadalmi munkát. Ez mindenkit meglepett. Másfél év tapasztalata halmozódott már fel Marcaliban. A népfronttitkár is szép példákat sorol arra, hogy miként változtatták meg a sorrendet. — A tanács mindig figyelembe vette azokat a javaslatokat, amelyek a népfront- bizottság ülésén hangzottak el. Az ötéves programot som a tanács találta ki, a lakosság véleményéből állt össze. — Mondana egy -példát a változtatásra ? — Itt van például a Zalka Máté utca. Uiricska Sándor • lakóbizottsági elnök elmondta a közlekedési problémákat, s az első helyre került a negyedikről. Bárki mondhatta a népfront-, a tanácsülésen: ezt javaslom, ezt most hagyjuk el, tegyük hátrább, meghallgatták az ellenérveket is. S végül a szavazatok döntöttek. A népfrontbizottságnak egyébként eddig négy módosító javaslata volt. A demokratizmust erősíti, hogy a tanács minden évben beszámol a tehó felhasználásáról, a program megvalósulásáról. Horváth László, a Marcali Városi Tanács pénzügyi osztályvezetője és Tanasics Elemér tervcsoport-vezetö elmondták, hogy évente ta, a kiegészítő fizetés pedig az év eredménye alapján jár. Itt figyelembe veszik a kölcsönös igényeket. A fegyelem, az egészségügyi rend megsértése, a napirend elmulasztása miatt megvonható a kiegészítő fizetés egy részié. Az ellenőrzések, amelyekben részt vesz a főállattenyésztő, az szb-elnök, a főközgazdász, havonta vannak. Ugyancsak havonta összesítik a munikaverseny eredményét. A kolhoz vezetősége a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy a szerződés föltételeit ne sértse meg. Ez elsősorban a teljes értékű takarmány, a gyógyszer, a berendezések biztosításában nyilvánul meg. Sajnos, az igazi gépesítés hiányzik a telepen. Ezért nekünk, két asszonynak, akik 29 kocát, csaknem négyszáz kismalacot szolgálunk ki, több mint 1 600 000 forintot használnak fel a település- fejlesztési hozzájárulásból járdaépítésre. Tavaly kilenc utcában épült járda, az idén hat szerepel a programban. Mindenki nagyon elégedett a keszthelyi Agroép és a Verseny folyik a vendégekért. Nem akar lemaradni a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat sem. Pozíciói a Balaton déli partján az többi években nem erősödtek. Az új törekvés: vállalni kell a versenyt. A vendéglátás színvonalának fokozottabb emelésével, új egységek nyitásával. Pénteken délután Fonyód térségében ellenőrző körutat tett Vincze Lajos igazgató, Gelencsér Sándor, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetője és So- mogyvári László vállalati ellenőr. Útjukra mi is elkísértük őket. Az első állomás a visszaszerzett bélatelepi Sirály étterem és kis szálló. Kevesen jönnek csoportosan, a betérő is ritka. Azaz: elégedetlen a forgalommal a vállalat. Kár volt tavaly föladni itt a pozíciót — erre már rájöttek, az idei nyáron nem hozható be a hátrány, melyet az egység elszenvedett. Vendégcsalogatónak szánták, hogy változtattak a besoroláson, az első osztályú egységet második osztályba soigen nehéz a dolgunk. Elhívtuk V. I. Ivanov lakatost a csoportba. így már hárman dolgozunk közösségi szerződésben. Tavaly 321 mázsa disznó- húst termeltünk, a tervünk 250 volt. A malacok napi súlygyarapodása hizlaláskor elérte az 553 grammot, ez 100 grammal volt több, mint a tervezett. Minden kocánál elértük átlagban a csaknem 23 kismalacot, másfélszer annyit, mint 1985-ben. Gyorsan csökkent az elhullás. A felhizlalt kismalacokat 112— 115 kilós átlagsúlyban adjuk le. Lehetőség nyílt arra, hogy a kolhoztagoknak több mint 400 kismalacot eladhassunk. A kolhoz 18 ezer rubel nyereséget kapott a sertés- ágazatból, nekünk pedig a terven felüli áruért 1582 rubelt fizettek ki. Van szabadnapunk, szabadságunk, s havonta 370—380 rubelt keresünk most. Az első félévben már elértük a 620 grammos súlygyarapodást. A sertéshizlalás ismét nyereséges. Most a telepet is gépesítik. Z. Budanova a bezsecki járás Kirov kolhozának csoportvezetője gyenesdiási Mélyép-Szolg. Kisszövetkezet járdaépítő munkájával. — A társadalmi munka nyomán több járda is megépülhet, mint terveztük. Amit a kezdéskor tízéves programnak gondoltunk, akár hét-nyolc év alatt is megvalósulhat. Csökkenti a költségeket, hogy a hatósági osztály, azután a gamesz műszaki dolgozói társadalmi munkában készítik el a terveket. A lakosság vállalja a járdatükör kivágását, az al- jazatkavdcs elteregetését, a beton utókezelését. Horvát- kúton, Boron'kán, Bizén és a város környéki községekben olyan ütemben épül a járda, ahogy a pénz összegyűlik — mondta Tanasics Elemér. A Somogyi Béla utcában már kész a járda tükre. Földhalmok jelzik a változást. A 15. sz. házból Han- zsek Péterné éppen egy biciklit tol ki: — Itt, előttünk, a férjemmel ástuk ki — mutat a keskeny árokra. — Voltak olyan idősek, akik helyett a tanács megcsináltatta. Csak jobb lesz, ha kész a járda, nagy a forgalom erre, s a kisgyerekeket még a boltba se lehetett elküldeni. Nagyot sóhajt, s még any- nyiit mond: — Azt viszont nem bánnánk, ha gyorsabban épülne! Lajos Géza rolták, olcsóbbak lettek az árak. A konkurenciával megküzdeni ez az intézkedés még kevés. A kivételes környezetű Sirály konyhája sem elegendő garancia arra, hogy megkedveljék a vendégek. A péntek délutáni látogatás tapasztalatai megerősítették a vállalat vezetőit: hangulatosabbá is kell tenni az egységet. A fonyódii présház megújult. A szintén másodosztályú vendéglátóhely magasabb áraikkal számol, mint a Sirály, de az adag itt a szokásosnál nagyobb. Vagy két ujjnyival nagyobb a tányér a hagyományosnál, hogy ráférjen a bőséges eledel. A külföldi nyaralók kedvelt helye. A penész a pincefalakon hangulatteremtő, az asztalokon gyertyákat gyújtanak az érkező vendégnek. Este tíz felé a cigányzene- kar a nótát is előcsalogatja a padokon ülő vendégekből. S ami a présháznak sikerül: hozzájutnak a halhoz is. Ünnepi szertartás az itteni étkezés. Az alsóbélatelepi Kis pipa étteremben vacsora után az asztalokat és a székeket fiatalok foglalták el. Kólát fogyaszt a legtöbb diszkóvendég. A bejárat őre szigorú, megválogatja a belépőket. Nem nyereséges a diszkó üzemeltetése, ám nem fizet ,rá az egység bérlője. A fonyódii Lidóban élő zene, kevés vendég. Ide a középkorúak járnak, ám a fogyasztás itt is mértéktartó. Az ebéd és a vacsora hasznából támogatja a bérlő az esti diszkó kiadásait. A közeli Gyöngyhalászban egy mozdony motorjának hangja elnyomta a zenét. Tavaly itt még pecsétet nyomtak a vendég tenyerébe, ha a diszkóból rövid időre távozott és még vissza kívánt térni. A jegyrendszer mellett döntöttek az idén. Itt már pénzesebb fiatalok szórakoznak, gyakori a pezsgőibontással járó pukkanás. Az egység előtt kevésbé vendégcsalogató a részeg fiatal tántorgása. Ahány szórakozóhely, annyiféle a vendég... A megyei vendéglátó vállalat gyakoribbá teszi a hasonló ellenőrzéseket, ahol kell, szót emel, máshol bátrabb kezdeményezésre ösztönöz. Horányi Barna Kallnylnban így csinálják Ismét jövedelmező a sertéshizlalás Vendéglátóhelyek esti fényben
