Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

1987. augusztus 19., szerda Somogyi Néplap 5 Az ügy (most már reméljük) lezárult Száznyolcvan fokos fordulat A Somogy Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója mondta a telefon­ba, amikor felhívott, hogy száznyolcvan fokos fordulat történt Az ügy lezárult, fe~ lejtse el!? — címmel július közepén megjelent írásunk után. Az eseményekről dió­héjban annyit: jelentkezik egy igazi apa és az egy éve harmonikusan élő családból szinte elrabolja — egy iga­zolással — a gyermekét, akit korábban a nevelőszülőknek adott. Pedig azok szerették volna örökbe fogadni a kis­fiút. Hinni sem mertük volna, hogy a száznyolcvan fokos fordulat egyet jelent az örökbefogadással. Az ügy fordulatairól dr. Orbán Ist­vántól, a Gyivi igazgatójától kértünk tájékoztatást. — Az apának valóban le­hetőséget adtunk, hogy bebi­zonyítsa, igazából szereti a fiát és erős a szándéka, hogy magánál tartsa. Ezért nem a szokásos két hétre engedé­lyeztük a vér szerinti szülő­nél a nyaralást, hanem két hónapra. Két hét alatt ugyan­is vakációztatni lehet csak valakit, ennyi idő alatt nem derül ki, érett-e az együtt­élés újbóli fölvételére a szü­lő és a gyermek. A két hó­nap minket igazolt: az apa nem váltotta be ígéretét, nemcsak anyagilag, öltözkö­désben, táplálásban hanya­golta el a kisfiút, hanem ér­zelmileg sem kapott igazi apát a gyermek. Miután minderről alaposan meggyőződtünk, behozattuk a gyereket az intézetbe. Ott nemsokára jelentkezett az apa is és bejelentette szán­dékát, hogy lemond apai jo­gairól ... A szomorú történet külö­nös fordulatát jegyzőkönyv is igazolja. Az apa aláírása feletti — géppel írott — szö­vegből tudjuk meg, nem tart igényt gyermekeire — a fiú­nak ugyanis még egy bátyja is van —, mindennemű jo­gáról lemond, beleegyezik az örökbefogadásba, amelyről ő még értesítést sem kap. A tény visszafordíthatatlan; ez az apa már sohasem köve­telheti vissza két gyermekét. A Somogy Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet ekkor újra megkereste az örökbefogadás gondolatát egy hónapja még örömmel dédelgető szülőket, akik köz­ben válságos napokat éltek át. Nem csodálható bizal­matlanságuk, hogy most va­jon tényleg megkapják-e a kisfiút, s nem kell-e újabb tortúráktól tartaniuk. Ezúttal nem kellett! Az intézet gyorsan, körültekin­tően intézkedett — és a fiú örökbefogadottá vált. Érde­mes megjegyezni, hogy a csa­lád a gyermek bátyjának nevelését is vállalta. Az intézet igazgatójához egyetlen kérdésünk volt: — Mi indokolta a sok kel­lemetlen huzavonával járó intézkedést, miért volt szük­ség, hogy ilyen drasztikusan elszakítsák a fiút a nevelői­től? — Bármennyire is fájó volt ez a nevelőszülőknek, de tisztán kellett látnunk az ügyben. Ha az apáról nem derül ki, hogy képtelen a gyerekek fölnevelésére, ak­kor jogosult lett volna arra, hogy magához vegye őket, bármennyire is jól, harmo­nikusan nevelték „valakik” eddig a fiút. Az érzelmi ne­veléshez ezúttal kapcsoló­dott a jogok korlátja. Az apának törvényes joga van a gyermekei visszaszer­zésére, s ha bizonyítja szán­dékának alaposságát, valósá­gát, a gyermekét neki kell adjuk. Az, hogy a mi intézkedé­sünk fájdalmat okozott a nevelőszülőknek, az a serpe­nyő egyik oldala. A másik viszont az, hogy most min­den kétség nélkül megbizo­nyosodtunk, náluk van a legjobb helyen a gyermek. Ez volt a huszonhatodik örök- befogadás az idén. Vannak megyék, ahol már százon felül tartanak. Mi azonban elmondhatjuk, itt nem do­bálják vissza a gyerekeket, éppen az előkészítés alapos­sága miatt... Az ügy tehát lezárult. Fe­lejtse el, mondhatnánk. Az új szülőknek azonban kéte­lyeik vannak. Mi lesz, ha felbukkan az egykori apa — mint alig egy hónapja — hrízen ismert a címet. Mi lesz azzal az egy hónappal, amikor lelkűk vásott volt és végtelenül szomorú? (Sze­rintük inkább ártott, mint használt a gyerekeknek e borzasztó lelki tusa.) Az igazgató mondatával érdemes cikkünket és az ügyet végleg befejeznünk. Azé a gyermek, aki tisztes­ségesen fölneveli. Az örök- befogadókat ismerve most már valóban föllélegezhe­tünk. Békés József Társadalmi folyamatok az ifjúság körében Mondjuk, .zsörtölődni ? Mert azt tesszük, nemde? Mi mást tehetnénk, amikor nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, s azt tapa&zitaljuk, hogy ,a ri­porter és a riportalany ke­délyesen elcseveg sokunkat érintő — kellemetlenül érin­tő — témáikról, g aztán, mi­után a szóban-, levélben megbírált illetékes szépen kibújik a kritika alól, köz- megegyezéssel, kommentár nélkül úgy' zárul le a po­lémia, hogy a levegőben ma­rad a megoldás. Mi meg, akik láttuk, hallottuk az egé­szet, füstölöghetünk imigyen: vajon miért hagyta a ripor­ter szó nélkül az elhangzot­takat, holott nyilvánvaló, hogy a kérdezett (bírált) sze­mély „elkente” a problémát? S ehhez megkapta a ripor­ter áldását is. Legutóbb — augusztus 18- án délelőtt — a rádióban szülők, nagyszülők kifogá­solták az iskolás korú gye­rekek tansze.rellá'tását, a táskát, az iskoláköppenyt. A riportalany, alkdvel ismertet­ték a legiMetékesebbek, a gyereket iskolába járatók észrevételeit, rendületlenül bizonygatta, hogy a bírált táska — amelyik ugyan nem bír ki egy tanévnyi „vise­lést” sem — igenis jó tás­ka, csak hát nem szabad ve­le verekedni. Ő is volt isko­lás, ő is használta ilyen cél­ra a táskát, mondta beisme- rően, de azért a táska he­lyett a nebulókra hárította a „felelősséget”. Szóval ne tessék berzenkedni, kedves anyuka, nagymama, ez a tás­ka n.em rossz táska. És a könyvborító Is csak átmene­tileg hiányzik. Meg gyapjú alapanyagú iskolaköpenyt se tessék keresni. Igaz is, ami­kor annyiféléi?) egyéb anya­gú és fazonú köpeny kapha­tó, miért kell különcködni a gyap j úh ólmával ? Hall az ember megnyilat­kozásokat a különféle észre­vételekre; más mondja el ugyan a gondját-baját, de többen is bízvást „rácsatla­koznának” a témára jó né­hány saját tapasztalattal. De nem tehetik: a készülékek ellőtt ülnek és zsörtölődnek. Például akkor, amikor hall­Jelentős évfordulóhoz ér­kezett a magyar kulturális- művészeti élet: 150 esztende­je nyílt meg a Nemzeti Szín­ház. Ettől az évtől, 1837-től számítja a magyar színház- történet a folyamatos ma­gyar nyelvű színjátszás'kez­detét is. Az évforduló ünnepi eseményeiről, valamint a színház új évadjáról tájé­koztatták kedden az újság­írókat a Fészek Művész­klubban a Nemzeti Színház, a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Színházi Intézet képviselői. A jubileum méltó megün­neplésére emlékbizottság ala­kult a Művelődési Miniszté­rium, a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudomá­nyi Bizottsága, a Magyar Színházi Intézet, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Nemzeti Színház képvi­selőiből. Az évfordulót kö­szöntő rendezvénysorozatra készülve már tavaly meghí­vásos drámapályázatot hir­dették meg a szervezők: je­les írókat — köztük Sőtér Istvánt, Szakonyi Károlyt, Dobai Pétert és Szabó Mag­dáit — kérték fel új művék írására. A napokban már megje­lentek az eltelt másfél év­századot bemutató ünnepi ki­adványok. így a Gondolat Kiadó adta közre a színház 150 éves történetét feldolgo­zó kötetet; a Corvina doku­mentumsorozatban foglalko­zik a nemzet színházával. Szekér László a Nemzeti Színház építészettörténeté­vel ismerteti meg olvasóit. (ez a kiadvány a Műszaki Kiadó gondozásában látott napvilágot). A Szépirodalmi Kiadó a ..Magvar leveles.tár” című sorozatában adta ki A vándorszínészéből a Nemze­ják, hogy a mai tankönyvek csak egy tanévet bírnak ki. vagy még annyit sem, tehát „átörököltetésük” kivihetet­len. Eszi, nem eszi, a szülő nem kap mást a kérdésére, csupán ezt a választ, amivel — tankönyv helyett — ugye. mégsem töltheti degeszre a táskáit. Amelyik ugyancsak fölmondhatja a szolgálatot, még a tanév vége előtt... H. F. ti Színházig című kötetet; amelynek anyagát 1790 és 1837 között int levelekből ál­lították össze. Augusztus 22-én — szom­baton — a Nemzeti Színház 150 évvel ezelőtti 'megnyitá­sának napján a színház tár­sulata ünnepi ülésit tart. Itt találkoznak majd a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségei, a nemzet szín­házának egykori és mai nagy művészegyéniségei is. Közö­sen róják le kegyeletüket a pesti Magyar Színház, vala­mint a volt Blaha Lujza té­ri épület emlékkövénél, s emléktáblát avatnak a szín­ház mai otthonának, a He­vesi Sándor téri épületnek a főbejáratánál. Az évforduló alkalmából számos kiállítás nyílik, tük- röztetve a magyar színház- •örténet múltját, fejlődését és jelenkori helyzetét is. A ma­gyar dráma napján, szep­tember 21-én a Várszínház Galériáiban jubileumi tárla­ton, eredeti dokumentumok felhasználásával tárják a kö­zönség elé a színház törté­netének másfél évszázadát. Szeptember 22-én és 23-án az MTA székházában nem­zetközi tudományos konfe­renciára gyűlnek össze a szakemberek. hogy véle­ményt cseréljenek a nemzeti színházi eszme és gyakorlat európai tapasztalatairól. A Nemzeti Színház tervei­ről szólva elmondották, hogy szeptember 21-én díszelő­adást tartanak, ezen az estén Madáchnak Az ember tra­gédiája című drámáját viszik színre. Október 30-án Vámos László rendezésében mutat­ják be a Bánk bán-t. majd február 12-én a Csongor és Tünde, május 6-án pedig A revizor következik. Százötven éves a Nemzeti Színház Az utóbbi években növe­kedtek a fiatalok léthelyze­tének feszültségei l változat­lanul nagy gondjuk a lakás­hoz jutás, kedvezőtlen mun­kájuk anyagi elismerése, és növekszik körükben az ala­csony iskolázottságúak szá­ma. A többi között ezekre a gondokra is rávilágít az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének most megjelent kötete, amely „Társadalmi folyamatok az ifjúság körében” címmel a hazai ifjúságkutatás eredmé­nyeit összegzi. Az ifjú nemzedékről — a népesség 44 százalékát, a je­lenlegi keresők egyharmadát kitevő nagy társadalmi cso­portról — készült összegzés kollektív munka. Támaszko- dik’többek között Andics Je­nő, Andorka Rudolf, Gazsó Ferenc, Harcsa István, Kéri László, Schiffer Péter és Ta­hin Tamás külön tanulmá­nyaira (e munkák később önállóan is megjelennek) és a Központi Statisztikai Hiva­tal ifjúsági szakmai munka- közösségének társadalom­statisztikai elemzéseire. A kutatók megállapították az ifjúság rétegződéséről, hogy abban lényeges és egy­re növekvő szerepet játszik a fiatalok foglalkozása és szüleik társadalmi helyzete. Különösen a szakmunkássá­gon belül vált igen erőssé a differenciálódás. A divatos, azaz a második gazdaságban is jól hasznosítható szakmák (autószerelő, mechanikai és elektroműszerész), valamint a kereskedelem és szolgálta­tás az utóbbi évtizedben egy­re nagyobb utánpótlást kapa fiatalok soraiból. Eközben az értelmiségi, szellemi pályá­kat egyre kevesebb férfi vá­lasztja. Az is megállapítható, hogy a segédmunkások és a szakképzetlen mezőgazdasági munkások alkotják a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű, aktív keresőréte­gét. Fokozott mértékben kell a társadalom- és gazdaságpoli­tika alakításakor „demográ­fiai ciklusokban” gondolkod­ni — szögezik le a kutatók. Az utóbbi öt évben ugyanis a 30 éven aluli fiatalság lét­száma 330 ezerrel csökkent. Ötven százalékkal nőtt 1970 óta a két gyermekkel felbon­tott házasságok száma, de lényegesen csökkent az el­váltak újraházasodása. A je­lenlegi tendenciákat előre­vetítve: 2020-ban a 30 éven aluliak száma 1,3 millióval lesz kevesebb a mostaninál. Nagyok a különbségek az eltérő társadalmi réteghez tartozó fiatalok iskoláztatá­sában: a vezető és értelmi­ségi családból kikerülők 01 százaléka, a szakmunkásré­teghez tartozók 45 százaléka, a betanított és segédmun­kások gyerekei közül 23 szá­zalék végezte el a középis­kolát. A Társadalomtudományi Intézet kiadványában a fia­tal nemzedék egészségi álla­potáról, gazdasági aktivitásá­ról, társadalmi mobilitásáról, kereseti és lakáshelyzetéről és az ifjúság politikai szocia­lizációjáról is szól egy-egy fejezet. Az összegzés kiemeli, hogy a munkamegosztás sok terü­letén szigorúan életkorhoz kötődő keresetkorlátozás ér­vényesül, és a fiatal értelmi­ség helyzete is tovább rosz- szabbodott a bérezés tekin­tetében. A társadalom — e tendencia szerint — egyre kevésbé honorálja a maga­sabb tudás és szakképzett­ség megszerzését. A válto­zatlanul nagy lakáshiány a családalapító ifjúságot külö­nösen sújtja. Romlottak a bejutás esélyei a diplomás rétegbe, és nőtt az alacsony iskolázottságú, szakképzet- len segédmunkásréteg belső újratermelődése. Hosszabb ideje egy-egy korosztálynak mintegy 30 százaléka legföl­jebb az általános iskolát vég­zi el. A szocializációs folyamat bonyolult jelenségkörének vizsgálata a kezdeti lépések­nél tart. Az eddigi kutatások szerint az ifjúság értékvilá­gának befolyásolására hiva­tott intézmények, a család, az iskola, az ifjúsági szervezet hatóereje nagyon meggyen­gült az elmúlt évtizedben. Ötezer esztendős titkok Szenzációs régészeti leletek kerültek a napvilágra a Nóg- rád megyei Fesztvén, ahol a szakemberek ásatása nyo­mán a kőkorszakban élt ember egyik telepét tárják fel. Hazánkban eddig mindössze Aszódon találták hasonlót, s az ötezer esztendővel ezelőtt élt ember kultúrájáról árul el titkokat. A régészek eddig nyolc gödröt, köztük méhkas alakú gabonavermet tártak föl. Az itt talált tár­gyakból rekonstruálni lehet az akkori élet mindennap­jait. EGYÜTT KÖNNYEBB? Balatonföldváron Lova- si Beatrix vegyészmér­nök ötlete nyomán a Ba­latonban található egyik algafajból kozmetiku­mot készítenek. Az in­tenzív szaporodásra kész­tetett algák bőrnyugtató és bőrregeneráló anyagot termelnek. A technológia során — amelyet szaba­dalom véd — steril kö­rülmények között kerül­nek a tégelyekbe az alga kozmetikumok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom