Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

Somogyi Néplap 1987. augusztus 18., keud Az új portugál kormány letette az esküt Letette a hivatali esküt hétfőn az új portugál kor­mány, amelyet a július 19-i választásokon aratott győze­lem után alakított meg a szociáldemokrata Anibal Cavaco Silva. Á 15-tagú ka­binet legtöbb minisztere a 48 éves Cavaco Silva előző kormányának munkájában is ré|szt vett. A portugál demokrácia helyreállítása óta először fordul elő, hogy egy párt absizolút többséggel rendelke­zik a törvényhozásban. A miniszterelnöknek tíz napon belül kell előterjeszteni kor- máya programját a parla­mentben. A szociáldemokraták vá­lasztási programjából ítélve a párt vezetői igyekezni fog­nak magánkézbe visszaadni az államosított ipar jelentős részét. Kínai—szovjet határtárgyalások Pekingiben befejeződött a kiinai—szovjet határtárgyaiá- sok újabb fordulója. A meg­beszéléseket kilenc év szü­net után februárban újítot­ták fel. Akkor megállapod­tak abban, hogy a határvo­nalat teljes hosszában meg­vizsgálják, a munkát a ha­tár keleti szakaszával kez­dik. A Petoingben tartózkodó szovjet tárgyalóküldöttség vezetőjét, Igor Rogacsov kül­ügyminiszter-helyettest hét­főn fogadta Vu Hszüe-csien külügyminiszter, a KKP KB Politikai Bizottságának tag­ja. Szovjet részről magyaráza­tokat fűztek azokhoz az új b ékekezdeményezésekhez, amelyeket Mihail Gorbacsov fejtett ki a Merdeka című indonéz lapnak adott inter­jújában. Vu Hszüe-csien ki­jelentette: Kínában pozití­van értékelik az SZKP KB főtitkárának azt a bejelen­tését, hogy a Szovjetunió kész felszámolni az ország ázsiai részében levő összes közepes hatótávolságú raké­tát. A kínai diplomácia ve­zetője hangoztatta azt a kí­vánságát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok mi­hamarabb érjen el megállar podást ebben a kérdésben, majd kezdjen hozzá a nuk­leáris fegyverzet más fajtái­nak felszámolását célzó meg­állapodások kidolgozásához. A hétfői pekingi beszélge­tés részvevői kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a ha­tárkérdések rendezése a Szovjetunió és Kína között, a szovjet—kínai határ átvál­toztatása a barátság és a jó- szomszédság sávjává nagy jelentőségű lenne nemcsak a két ország számára, de Ázsiá­ban és az egész világon is erősítené a 'békét. Hasznos­nak ítélik azt a vélemény- cserét, amelyet a kínai— szovjet államhatár vonaláról, a határ keleti szakaszát ille­tően folytatnak. Ez volt a témája a most befejeződött pekingi fordulónak is. Szárazság sújtja Indiát, amit az váltott ki, hogy késik a mon­szun esőzés. A képen: szigorúan adagolják a vizet a főváros egyik kerületében. Hétfő esti kommentár Győzelem a világ végén Vf Üj-Zélandon lezajlottak a választások, és a már ismert eredményüket meglepőnek tartják. Hogy miért megle­pő? Azért, mert az egykori brit gyarmat, az 1931-ben függetlenné vált szigetország a maga most is alig három és félmillió lakosával több érthető okból egyszerűennem volt tényező a világpolitikai porondon. Az egyik ilyen ok geopoh tikai természetű: ez az or­szág valóban „a világ vé­gén” van, még „szomszédjá­hoz”, a kenguruk földjéhez, Ausztráliához is nagyjából Budapest—Moszkva távol­ságra terül el a végtelen Csendes-óceánban. Ráadásul sem a bel-, sem a külpoliti­ka nem tartogathatott sok szenzációt. A belpolitika azért nem, mert az ország a hagyományos kétpárti sínen haladt, méghozzá — mivel mindig is magas életszínvo­nal jellemezte — különösebb viharok nélkül. Ami a külpolitikát illeti, Wellington, az új-zélandi fő­város eleinte érthetően álta­lában Londonhoz, a minapi „anyaország” székhelyéhez igazodott, később pedig, me- gintcsak érthető módon Wa­shingtonhoz, elsősorban a térség szovjetellenes csopor­tosulásán, az Anzus-on ke­resztül. Az általános politikai jel- legtelenség korszaka 1984- ben hirtelen látványosan vé­get ért, az akkor mindössze negyvenkét esztendős mun­káspárti politikus, David Lange megválasztásával. Az új kormányfő első nyilatko­zata akkor arról szólt, hogy országa a jövőben nem en­gedi be vizeire az atomfegy­vereket hordozó vagy atom­meghajtású amerikai hadiha­jókat, és ellenzi a térségben történő hagyományos francia atomrobbantásokat. Ezzel David (a publicis­ták ki is használják ezt a ‘ bibliai keresztnevet) egy­szerre két góliátot haragított magára, az Egyesült Álla­mokat és Franciaországot. Mindketten ellenlépésekkel fenyegetőztek, és Washing­ton odáig ment, hogy Üj- Zélandot „nem tekintette többé szövetséges ország­nak”. Ilyen körülmények között került sor a mostani válasz­tásokra. Bizonyos belpoliti­kai dilemmákon túl ezúttal elsősorban annak kellett el­dőlnie, helyesli-e az ország közvéleményének többsége David küzdelmét a góliátok ellen. Ezért került a „világ­végi voksolás” a nemzetközi sajtó vezető helyére. A válasz markáns és egy­értelmű volt: az 1,6 millió szavazó akarata a kilencven- hét mandátumból ötvenha­tot juttatott Lange munkás­pártjának és ezzel harsányan igent mondott a harcos anti- nukleáris politikára is. H. E. Nemzetközi kongresszus a környezetvédelmi szakemberek képzéséről A környezetvédelmi szak­emberek képzésének kérdé­seivel foglalkozó nemzetközi kongresszus hétfőn Moszkvá­ban megkezdte munkáját. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudomá­nyos és Kulturális Szerveze­te (UNESCO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által szervezett öt­napos találkozón több mint 80 ország, valamint számos nemzetközi szervezet képvi­selői vesznek részt. Az UNESCO küldöttségét Ama­dou Mohtar M, Bow, a szer­vezet főtitkára vezeti. Detroiti légikatasztrófa Felszálláskor lezuhant egy DC—9-es Súlyos szerencsétlenség tör­tént vasámnap este — közép­európai idő szerint hétfőn hajnalban — a detroiti repü­lőtéren : felszállás közben le­zuhant a Northwest légitár­saság Phoenixbe induló DC— 9 típusú repülőgépe. A ka­tasztrófát a gépen tartózko­dók közül senki sem élte túl. Hétfőin reggel a hatóságok 153 halottról tettek említést, egyelőre azonban nem bizo­nyos, hogy nem voltak-e ál­dozatok a földön is. A gép a repülőtér közvetlen köze­lébe zuhant le, egy főútvonal mentén. A szerencsétlenség oka nem ismeretes, bár a vizsgálat során megtalálták a gép úgy­nevezett fekete dobozát, adatrögzítő és hangrögzítő berendezéseit. Egyes szem­tanúk szerint a gépen már a felszállás pillanataiban tűz ütött ki, így a vizsgálatba az FBI is bekapcsolódott, mert nem lehet kizárni, hogy bomba robbant a fedélzeten. A detroiti repülőtér irányí­tótornyának személyzete ar­ról számolt be, hogy a DC— 9 típusú gép mindjárt a fel­szállásnál megbillent, és nem tudita végrehajtani a szüksé­ges manővereket. Először egy autókölcsönző vállalat épületének ütközött, majd az országúira és egy parkolóira zuhant. FOLYTATÓDOTT A SZTRÁJK DÉL-AFRIKÁBAN Második hetébe lépett hét­főn Dél-Afrika történetének legnaigyolbb sztrájkja. Az Országos Báinyászszö- vetség (NUM) főtitkára, Cy­ril Ramaphosa vasárnap be­jelentette, hogy szakszerve­zete hajlandó akár már hét­főn tárgyalni az ágazat leg­nagyobb munkáltatóival a sztrájkoló bányászok 30 szá­zalékos bérköveteléséről. Ugyanakkor visszautasította a 330 ezer sztrájkoló négy­ötödét foglalkoztató Anglo— American Corporation (AAC) ultimátumát, amely a bányák erőszakos bezárását helyezi kilátásba, amennyiben a bá­nyászok nem veszik fel hét­főn a munkát. A szeptember közepén Washingtonban sorra kerülő szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó közeledte vei elemzi a két nagyhatalom leszerelési megbeszélései nek alakulását, a megállapodás esélyeit és a fennálló akadályokat az APN sajtóügynökség vezető munkatársa. Moszkvai vélemény KETTŐS NULLAMEGOLDÁS, KISKAPUK NÉLKÜL A NUM főtitkára nyilat­kozatában kifejtette, hogy a bányászok folytatják a sztrájkukat, s az elbocsátás­sal egyet jelentő esetleges bányabezárásokra pedig egy­séges fellépéssel fognák vá­llas zotoi. Független dél-afrikai meg­figyelők vasárnap 45 millió dollárra becsülték a három legnagyobb bányatulajdonos cégnek a sztrájk által oko­zott egy heti nyereségkiesé­sét. A munkáltatók azonban mérsékeltebb veszteségre számítanak, mivel az export- szállításokat egyelőre készle­teikből folytatni tudják, és jelentős összegeket takaríta­nak meg a sztrájkolok ki nem fizetett béréből. Reagan elnök nyilatkozata a szovjet és amerikai nukleá­ris fegyverek két osztályának felszámolásáról, szerintem, mesterkélten derűlátó volt. Ez érthető, hiszen a közvé­lemény igen kedvezően fo­gadta Mihail Gorbacsov kez­deményezését a globális nul­la-megoldásra, így Reagan elnök saját politikai érdekei­től indíttatva tartotta szük- . ségesnek, hogy bizonyítsa megállapodási törekvését. Más indít óvatosságra. Az a mód, ahogyan Washington a világ tudomására hozza, hogy a tárgyalásokon az Egyesült Államok minden tőle függő problémát megol­dott. Ez a nyilatkozatban kifejeződő kettős optimizmus azért gyanús, mert eleve a Szovjetunióra próbálja hárí­tani a felelősséget azért, hogy ha a közvéleménynek a jövőben csalódnia kellene. Az amerikai álláspontban vannak Jalányok, amelyeket nemcsak tárgyalópartnerük, de a világ sem ért. Mi az oka például annak, hogy az amerikaiak Genfben a szó legszorosabb értelmében megkötötték magukat a nyu­gatnémet Pershing 1A raké­ták 72 nukleáris robbanófe­jének ügyében? Sok más, egyáltalán nem helytálló érv mellé az amerikai diploma­ták most azzal a változattal álltak elő, hogy a szovjet fél a legutolsó pillanatban hoza­kodott elő ezekkel a robba­nófejekkel, és tette'ezt nyil­ván nem jóindulatból. E sorok szerzője áprilisban jelen lehetett Genfben a tárgyalások mostani, döntő fordulójának elején. Felje­gyeztem a szovjet küldöttség helyettes vezetőjének beszé­déből a következőket: „Vé­gül a Pershing 1A rakéták 72 robbanófejéről. Szerintünk ezeket is fél kell számolni és meg kell semmisíteni. Ez természetes és megalapozott álláspont. Logikus voltát még a NATO-körök is elis­merik. Ha megállapodunk a közepes hatótávolságú és az európai harcászati-hadmű­veleti nukleáris eszközök nulla változatáról, akkor an­nak teljesnek kell lennie.” Különösen most, hogy mind­két fél kijelentette: célja a kettős és globális nulla-meg­oldás. Az a washingtoni kísér­let, hogy „harmadik ország fegyvere nem lehet a genfi tárgyalások témája”, az Egyesült Államokat olyan helyzetbe hozta, hogy nyíl­tan tagadja a számtani alap­ismereteket, hiszen 0+72 nem lehet egyenlő 0-val! Szembe helyezkedik a logi­kával is (ha a robbanófejek amerikai tulajdonban van­nak, akkor nem lehetnek harmadik ország rendszerei­nek elvitathatatlan részei), s végül ellentmond a nemzet­közi jognak, mert joggal fel­róható az Egyesült Államok­nak és az NSZK-nak, hogy megsértik az atomsorompó egyezmény 1. és 2. cikkelyét. Van még egy változat, eszerint a Pershing 1A ugyanis elavul és így magá­tól lekerül a napirendről ép­pen akkor, amikor — a meg­állapodás-tervezet szerint öt év múlva — befejezik a har­cászati-hadműveleti rakéták megsemmisítését. Ezt az el­képzelést a kulisszák mögött terjesztik. A Fehér Ház kép­viselője viszont július 30-i nyilatkozatában egész mást hangsúlyozott: az Egyesült Államok fenntartja magá­nak a jogot, hogy korszerű­sítse ezt a rakétát. És egy fontos részlet: az amerikai— nyugatnémet együttműködés feltételei között Bonn meg­vásárolhatja e rakéta kor­szerűsített változatát, a Pershing 1B—1 típust. Ez a kitétel mindenképpen figyel­met érdemel, hiszen olyan politikai játékot sejtet, amelyben a szerepeket Wa­shington és Bonn egymás között előre kiosztották. Egy feltételezés, amit nem lehet kizárni: az Egyesült Államok merev álláspontja mintegy azonos értékű válaszlépésre akarja indíttatni a Szovjet­uniót, arra, hogy az NDK és Csehszlovákia területén tele­pített harcászati-hadműveleti rakétáit — a nukleáris tölte­tek fölötti ellenőrzést meg­tartva — bocsássa szövetsé­gesei rendelkezésére. Ha va­lóban van ilyen elképzelés, nyilvánvalóan így akarnak Washingtonnak törvényes lehetőséget adni a nukleáris töltettel ellátott Pershing 1B rakéták telepítésére. De mi történik akkor a kettős nul­la-megoldással, amely nem­csak a közepes hatótávolsá­gú, hanem a hadműveleti­harcászati rakéták megsem­misítését is célozza? Nem kellene választ ke­resni ilyen talányokra, ha a genfi tárgyalásokon képvi­selt amerikai magatartás tej- jes összhangban állna a ket­tős nulla-megoldással, úgy, hogy mindkét nulla egyaránt vonatkozna mindkét félre és nem maradna sehol kiskapu. Szpartak Beglov (APN—KS) Elfoglalta díszhelyét a felújított Auróra Hároméves távoliét után ismét elfoglalta a Néván ki­jelölt díszhelyét az októberi forradalom legendás hajója, az Auróra. A Péter-Pál erőd ágyúi 21 díszlövéssel köszön­tötték a nagy októberi szo­cialista forradalom kezdeté­re jelt adó hajót. A több mint ezernapos tá­voliét magyarázata: az idő nem kímélte az Auróra acél­testét és páncélzatát sem, alapos felújítás vált szüksé­gessé. Az akkori szakértői vélemények megállapították, hogy nagyjavítás nélkül a hajó egy-két éven belül a rozsdatemetőbe küldhetik. A hadihajót a leningrádi Zsda- nov hajógyárban újították fel. Az Auróra legyengült ál­lapotának magyarázatán semmi csodálkozni való nincs, mert az ilyen hajók­nál megszokott szolgálati idő legalább háromszorosát tel­jesítette. A felújítást ellenőr­ző állami bizottság kitűnő­nek értékelte a most elvég­zett „restaurálást”. Az alapos munka előfelté­tele a gondos előkészítés: a felújítás megszervezésekor 1200 archív dokumentumot és 400 korabeli fényképet ta­nulmányoztak át a szakem­berek. A fémszerkezetek ál­lapotát ultrahangos vizsgá­latoknak vetették alá, vegyi elemzésnek az acéltestet és a páncélzatot. Mindennek is köszönhetően az Auróra het­ven évvel a Téli Palota előtt leadott történelmi jelentősé­gű ágyúlövés után ismét eredeti külsejében fogadja a látogatókat. Hároméves távoliét után is­mét elfoglalta helyét a Né­ván az októberi forradalom legendás hajója, az Auróra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom