Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 15., szombat Augusztus 28—30: Munkásfiatalok országos találkozója Tatabányán ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Egy amerikai olajszállító hajó aknára futott a Hor- muzi-szoros bejáratánál. - Iraki légitámadás iráni olaj­ipari objektumok ellen. - Nyolc latin-amerikai ország (a Contadora- és a Limai-csoport) külügyminiszterei Sao Paulában támogatásukról biztosították a közép­amerikai rendezési tervet. KEDD: Az NSZK-nak le kell mondania atomhatalmi törek­véseiről, hangsúlyozták Moszkvában. - Genfben beje­lentették: nem tartanak nyári szünetet a szovjet-ame­rikai tárgyalásokon. - Brit és francia aknaszedő hajók indultak a Perzsa (Arab)-öbölbe. - Pekingben megkez­dődött a kínai-szovjet határtárgyalások újabb fordu­lója. SZERDA: Szovjet ellenőrzési javaslatok a vegyi fegyverek le­szerelésével kapcsolatban. — Ortega a nicaraguai el­lenzéki pártok vezetőivel tárgyalt. - A teheráni kor­mány bírálta az ENSZ Biztonsági Tanácsának tűzszü- neti határozatát. - Megalakult az új portugál kormány. Anibal Cavaco Silva kabinetjét a jobbközép irányzatú Szociáldemokrata Párt tagjai alkotják. CSÜTÖRTÖK: A dél-afrikai bányászsztrájk az ország törté­netében a legnagyobb, már 340 ezren hagyták abba a munkát. - Reagan elnök az iráni-kontra botrányban volt felelősségéről is szólt tévébeszédében. - Daniel Ortega Kubába utazott és Fidel Castróval a közép­amerikai rendezési tervről tárgyalt. - A Missouri ame­rikai csatahajó is megérkezett az öbölbe. PÉNTEK: Négy jobboldali ellenzéki párt és az egyik kommu­nista párt Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök lemon­dását követeli. - A dél-koreai kormány válaszolt a KNDK-nak a párbeszédet sürgető javaslatára. - A Zöl­dek a nyugatnémet parlament rendkívüli ülését sürge­tik a Pershing 1A rakéták ügyében. - Irán hozzákez- * dett az öbölben található aknák felkutatásához és megsemmisítéséhez, miután Teheránban azt állítják: más hatalmak hajói helyezték el azokat. A hét fo kérdése ,-V hét elején Tel Avivban tárgyalt Shultz amerikai kül­ügyminiszter különmegbízottja, Charles Hill (balra), aki a képen Samir izraeli miniszterelnökkel vitatta meg a közel- keleti rendezés esélyeit Ezen a héten is feszült volt a helyzet a Perzsa (Arab)- öbölben, miután újabb amerikai, brit és francia hadihajókat irányítottak a térségbe. A képen: Irán ENSZ-képviselője tá­jékoztatja Pérez de Cuellart, a világszervezet főtitkárát or- száma álláspontjáról a Biztonsági Tanács békehatározatával kapcsolatban Péntekien sajtótájékozta­tón ismertették Tatán a munkásfiatalok augusztus 28-a és 30-a között Tatabá­nyán megrendezendő III. országos találkozójának programját. Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára elmondta: a háromna­pos találkozó politikai és fesztiváljellegű programok­ból. áll, s célja hármas. Egyiik fö feládata, hogy a csaknem 1500 résztvevő áttekintse az ifjúsági szövetség legutób­bi kongresszusán kidolgo­zott megújulási program eddigi végrehajtását. A má­sik kiemelt cél annak mag­fogalmazása, hogy a KISZ miként segítheti a társadal­mi, gazdasági kibontakozási program megvalósítását. A Csütörtökön Chicagóban megkezdődött az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának XXIV. kongresszusa. A kongresszus munkájában csaknem ezer küldött, meg­figyelő és meghívott vesz részt. Jelen vannak a test­véri kommunista és munkás­pártok képviselői is. A kongresszusi beszámolót Gus Hall, a párt főtitkára tartot­ta. Hangsúlyozta, hogy a vál­tozó feltételek fontos takti­kai és stratégiai kérdések elé állítják a pártot. rendezők — a KISZ KB If­júmunkás Tanácsa és a KISZ Komárom Megyei Bi­zottsága — változatos kul­túr- és sportrendezvényekkel is emlékezetessé kívánják tenni a rendezvényt. A fórumokon, kerékasz­tal-megbeszéléseken a fiata­loknak alkalmuk nyílik a vezető politikusokkal meg­vitatni a kibontakozási program feladatait. Emel­lett az ipar különböző ága­zataiban dolgozó küldöttek az országos hatáskörű szer­vek és a szakszervezetek képviselőivel beszélhetik meg az egyes ágazatok hely­zetét, jövőjét. A résztvevők megismerkedhetnek Komá­rom megye jelentősebb üze­meivel is. szólva Gus Hall egyebek közt azt hangsúlyozta: „Az iráni fegyverszállítási bot­rány a polgári-demokratikus rendszer válságának meg­nyilvánulása. Hall rámuta­tott arra, hogy a fehér házi manőverek csökkentették az elnöki intézmény, a két- párti választási rendszer, s általában a kapitalista rend iránti bizalmat. Az óriási katonai kiadások miatt egy­re több a válságjelenség a gazdaságban. Valóban van esély szov­jet—amerikai leszerelési, fegyverzetkorlátozási meg­állapodások megkötésére? Az egyik héten bizakodás­ra okot adó jelentések ér­keznek a leszerelési, fegyver­zetkorlátozási tárgyalások „frontjáról”, a másik héten inkább a megállapodások út­jában álló akadályokról esik több Szó. Most, úgy látszik, a pozitívumok kapnak na­gyobb hangsúlyt: biztató pél­dául, hogy a genfi tárgyaló- küldöttségek nyári szünet nélkül folytatják munkáju­kat, mert mihamarabb tető alá akarják hozni a fegyver­zetkorlátozási megállapodá­sokat. A washingtoni külügy­minisztérium szóvivője re­ményének adott hangot, hogy sikerül megállapodni a ha­dászati eszközök számának csökkentéséről éppúgy, mint a közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról. Ez utóbbi kérdés megoldá­sában köztudottan az NSZK- ban levő Pershing lA-raké- ták ügye a legvitatottabb. (A Bundeswehr rakétáinak nukleáris robbanófejei ame­rikai tulajdonban vannak.) Viktor Karpov szovjet lesze­relési szakértő kijelentette, hogy a Szovjetunió nem tesz több engedményt a szovjet— amerikai megállapodás érde­kében. Csak olyan egyez­mény megkötéséről lehet szó, amelyben a 72 Pershing 1A leszerelése is benne foglalta­tik. Bonnban a kormány egyes tagjai ragaszkodnának a Pershing lA-rakéták továb­bi hadrendben tartásához, de például Genscher külügymi­niszter — anélkül, hogy ne­vükön nevezte volna ezeket a rakétákat — a héten úgy nyilatkozott, hogy az NSZK- nál több haszna egyetlen más államnak se lenne abból, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok felszámolná a köze­pes hatótávolságú rakétá­kat . .. Genscher szerint az NSZK minden lépést támo­gat, amelyet az Egyesült Ál­lamok e cél érdekében tesz! A Zöldek rendkívüli parla­menti ülést sürgetnek az ügyben, hogy a bonni hon­atyák végre valljanak színt: vállalják-e a felelősséget egy ilyen fontos megállapodás kudarcra kárhoztatásáért. A pozitívumok Tcözé tar­tozik, hogy a vegyi fegyve­rek megtiltását szolgáló szer­ződés ügyében közeledik a moszkvai és a washingtoni álláspont. Méghozzá a min­denkor legkényesebb, de a jelek szerint legfontosabb részletkérdésben: az ellenőr­zést illetően. A genfi lesze­relési értekezleten a szovjet küldöttség vezetője bejelen­tette, hogy a Szovjetunió hozzájárul a kötelező jelle­gű, helyszíni ellenőrzéshez, úgy, ahogyan azt az Egye­sült Államok javasolta. S például már konkrét lépést is kilátásba helyezett: októ­ber 7-én és 8-án a leszere­lési értekezleten résztvevő országok küldöttei megláto­gathatják a sihani körzeté­ben levő szovjet vegyifegy- ver-raktárt. Egyes diplomáciai megfi­gyelők tudni vélik, hogy már­is létrejött a megállapodás arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képvi­selői kölcsönösen ellátogat­nak a másik állam vegyi fegyvereket gyártó üzemeibe, a vegyi fegyverek raktáraiba és ellenőrzik a készletek megsemmisítésének előké­szítését. Talán nem ünneprontó kérdés Mi indokolja az indiai kor­mányfő elleni belpolitikai tá­madásokat? Első pillanatra azért tűn­het talán ünneprontónak a kérdés, mert India éppen most ünnepli függetlesége ki­vívásának 40. évfordulóját. (Az addigi gyarmaios.tó, Nagy-Britannia, 1947. au­gusztus I5-én volt kénytelen India alkotmányjogi függet­lenségét elismerni, 1950 ja­nuárjában lett aztán szuve­rén köztársaság az óriási, szubkontinensnek is mondott ország.) A gyarmati múlt nyomai nem tűntek el négy évtized alatt sem. Az „oszd meg és uralkodj" kolonialista elvet túlságosan is ügyesen alkal­mazták India korábbi urai. A politikai, nyelvi, vahási, gazdasági, kulturális ellenté­tek, amelyek ma annyi gon­dot okoznak a központi kor- mánynák, nagyrészt a majd­nem két évszázados gyarma­ti uralom következményei. India ma a világ második legnépesebb országa, de már­is hallani olyan véleménye­ket, hogy az évezred kezde­tén utoléri és megelőzi majd e téren Kínát... A mai túl­népesedés súlyos problémát jelent akár a foglalkoztatás, akár a közellátás terén. A központi kormány intézkedé­sei csak részben és csupán időlegesen hoztak eredménye­ket. Üj-Dellii gazdaságpoli­tikáját jobbról is, balról is bírálják. Jellemző, hogy négy jobboldali párt hevesen tá­madja Radzsiv Gandhi kor­mányát, ugyanakkor az In­diában működő két kommu­nista párt egyike is tiltako­zik a gazdaságpolitika ellen. Az indiai kormány egyik legnagyobb visszatérő gond­ja a szikh—hindu ellentét. Csak ez évben már kevés hí­ján 600 halálos áldozatot kö­veteltek a villongások, a mi­nap is 13 hindut mészárol­tak le szeparatista szikhek. Sajnos, úgy látszik, az erő­szakos cselekmények folyta­tódnak. S a hét kedvezőtlen híre volt, hogy Pandzsáb ál­lamban a szélsőséges szikh erők kerültek meghatározó pozíciókba. Az India szomszédságában levő Sri Lankán régóta dú­ló polgárháborús tamil—szin- galéz ellenségeskedés is érintette Üj-Delhit, hiszen India déli részén jelentős ta­mil lakosság él. Radzsiv Gandhinak sikerült Colom- bóban megállapodást nyélbe ütnie Sri Lanka vezetőivel és a „tamil tigrisek” nevű szervezettel, hogy megpró­báljanak békét teremteni a szigetországban. A megálla­podás végrehajtásának és a tamil fegyverletétel ellenőr­zésére több ezer indiai kato­na érkezett Sri Lankára. Radzsiv Gandhi tekintélyé­nek növeléséhez szükség-s lenne, hogy valóban érvény­be lépjen, megvalósuljon a megegyezés. Gandhi kormányfő külpo­litikai vonala ismert: követ­kezetesen antiimperialista, az el nem kötelezettséget ér­vényesíti. Ez sokaknak nem tetszik Londontól Washing­tonig, s ezekben a főváro­sokban az indiai jobboldal­nak jó személyes kapcsolata­ik vannak. Ezt sem lehet fi­gyelmen kívül fagyni, ami­kor az Űj-Delhiben kavargó belpolitikai vita okait kutat­ja valaki. Kcndurok Untadnak a kelct-jeruzsálemi amerikai konzulátus előtt a mintegy felszáz amerikai és nyugat-európai fiatalra, akik azt követelték, hogy Izrael vonuljon ki Csiszjordániábél és Gázából. Többen megsebesültek, hét személyt őrizetbe vettek Újabb bevándorlási hul­lám elébe néz a túlnyomó­an feketék és spanyolaj- kúak lakta kétes hírű new yorki negyed, a Harlem. A fehérek eddigi kedvelt lakókörzeteiben elfogytak a szabad helyek, csillagá­szati magasságokba szök­tek a lakbérek és telek­árak. A New Yorkban a karrierükben már sikeres, fiatal értelmiségiek, a jup- pyk számára nem maradt más lehetőség, minthogy Manhattenből benyomul­janak a Central Park északi szegélyén kezdődő Harlembe, nem riadva vissza a féketek ellenséges fogadtatásától, akiket vi­szont — csak idő kérdése — fokozatosan kiszoríta­nak abból a körzetből, ahol maguk között, ha nem is háborítatlanul, de még megélhettek. Először a park mentén üresen álló házakat veszik birtokba azután, hogy jó üzleti ér­zékkel megáldott ingatlan- ügynökök meg-kaparintot­A feltörekvő Harlem ták és gondoskodnak fel­újításukról a Spanyol Har­lem .peremén. Az első hüllámban, a jö­vő év közepén 2200 lakás­ba költözhetnek be, ame­lyek közül a legszerényeb­bek ára 60 ezer dollárnál kezdődik az „alacsonyabb keresetűek számára". A jobbakért 200 ezer dollárt vagy a keresettől függően még többet is le kell szur­kolniuk a beköltözőknek- Az átépítések során kiala­kítandó három szintes lu­xuslakások árát ma még senki sem képes megjósol­ni. Ha ennyit áldoznak ér­tük, akkor aligha tartanak a rossz hírű szomszédság­tól, a néger nyomorne­gyednek és a bűnözés köz­pontjának a közelségétől. Bár Harlem 466 ezer la­kosának jelenleg 49 száza­léka fekete, 34 százaléka spanyolajkú, főleg Puerto Rico-i, és csak 14 százalé­ka fehér — a többiek ázsiaiak — a fehérek tu­lajdonképpen visszahódít­ják a városrészt, amelyet a kisebbségiek csak a szá­zad elején választottak ma­guknak otthonul. Harlemet 1758-ban George Washington a füg­getlenségi háborút vezető tábornok szerezte meg az indiánoktól. Először hol­land és német telepesek népesítették be. Amikor 1873-ban New York City- hez csatolták, a legdivato­sabb előkelő külvárosá­nak számított. 1904-től követhető nyo­mon az a folyamat, amikor az ingatlanügynökök kezd­ték becsalogatni a fe­ketéket, és egyre nagyobb összeget vágtak zsebre ab­ból-, hogy a házakat előbb kis lakásokra leválasztot­ták, majd szobánként ad­ták ki. Lassan hagyomány- nyá vált a zsúfoltság és az is, hogy hagyták lepusztul­ni az épületeket — a kar­bantartáson is sokat spó­roltak. A húszas években New Orleans mellett — Harlem már a fekete Amerika és a jazz fővárosa volt. A leg­előkelőbb fehér közönség ■is szívesen látogatta hí­res mulatóit, köztük a Cot­ton Clubot, ahová négerek akkor be sem tehették a iábukat. Ez az aranykor azonban az 1929-es fekete csütör­tökkel beköszöntő -gazda­sági válsággal lezárult. A csillogásra rátelepedett a sötétség és á negyed nyo­morövezete mindinkább szétterült a környéken. Különös módon sem New York város tanácsa, s-em a magánbefektetők ad­dig, amíg Harlemet feke­ték és spanyolajkúak lak­ták, nem találtak megol­dást arra, hogy a környé­ken jelentősebb összegeket áldozzanak akár lakásépí­tésre és felújításra, akár munkahelyek teremtésére. Ahogy kiderült, hogy a fe­hér elitrétegek betelepü­lésére lehet számítani, máris átfogó programokat terveznek, még szabadidő- centrumok és más szolgál- tatóközponto-k építésére is. Tizenöt évvel ezelőtt Harlemben néhány ezer dollárért már ingatlant le­hetett vásárolni, 1980-ban már átlagosan 140 ezer, 1985-ben pedig 450 ezer dollárért cseréltek gazdát a házak. Ha az árak így emelkednek tc-vább, akkor joggal elvárható, hogy azok. akik ott lakást vá­sáréinak, vagy akár csak bérelnek, egyéb fogyasztá­sukban sem lesznek szűk­markúak. Hegnyílt Chicagóban az Egyesült Államok KP XXIV. kongresszusa Az amerikai belpolitikáról Pálfy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom