Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

2 Somogyi Néplap 1987. július 2., csütörtök A Minisztertanács ülést tartott (Folytatás az 1. oldalról.) marad, miközben a kor­mányzati munkában, s a vég­rehajtásban nagyobb hatá­rozottságot és fegyelmezett­séget kívánunk elérni. Nem a politikai vonalnak, hanem a munkastílusunknak keli hatékonyabbnak, ha úgy tet­szik, keményebbnek lennie. Változatlan elvi politikánkat kívánjuk tehát nagyobb ha­tásfokkal megvalósítani; ez szükséges ahhoz, hogy előbb megfékezzük, majd visszájá­ra fordítsuk a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat — hangsúlyozta a szóvivő. Kitért arra is, hogy a kor­mány elnöke a haladéktalan, valamint a rövid- és a hosz- szabb távú feladatokat szám­ba véve tesz majd nyilatko­zatot az országgyűlésnek a kormány programjáról, vár­hatóan a következő üléssza­kon. E témához kapcsolódott a következő kérdés is, aki a kormány esetleges átalakítá­sáról érdeklődött. Bányász Rezső válasza: — Magától értetődően to­vább folyik a megfelelő szer­vezeti és személyi feltételek megteremtése ahhoz, hogy a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programja minél gyorsabban és minél hatéko­nyabban, egyértelműbben valósulhasson meg. Az atomenergetika bizton­ságát szolgáló kutatási-fej­lesztési programról szólva a szóvivő rámutatott, hogy az atomerőművekkel kapcsolatos kutatásokat — mint szerte a világban — hazánkban is ki­emelt feladatként kezelik, a kormányzat jelentős eszkö­zöket fordít e célra. A most elfogadott program tennivalói közé tartozik a paksi erőmű biztonságának további növe­lése, a felkészülés az erőmű bővítésére, az új, ezer mega­watt teljesítményű blokkok építésére és sugárvédelm1, sugárbiológiai kutatások el­végzésére. Másfél száz tudós és szakember, számos inté­zet vesz részt a munkában; a program felelőse az ipari miniszter. Az Ózdon feleslegessé vált munkaerő sorsát funtató kér­désre Bányász Rezső kifej­tette, hogy Ózdon az ipar szerkezetátalakításának je­lentős programja kezdődött meg. Határozottan kell lépni e tekintetben, s a kormány el is van szánva e lépések megtételére, úgy, hogy egy­úttal humánusan gondosko­dik minden érintettről. Óz­don pontos, személyre szóló felmérések készültek arról: kik azok, akiket az üzemeken belül irányítanak át más Varsóban tegnap háromna­pos tanácskozásra ültek ösz- sze a Varsói Szerződés tag­államai parlamentjeinek el­nökei. Tapasztalatcserére ke­rül sor a baráti országok parlamentjeinek szerepéről a szocialista országokban napjainkban végbemenő vál­tozásokban. A tanácskozáson részt vesznek: Sztanko Todorov. a Bolgár Népköztársaság népi gyűlésének elnöke, Alois Indra, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnöke. Sarlós István a Magyar Népköztár­saság Országgyűlésének elnö­ke, Horst Sindermann, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Népi Kamarájának elnö­ke, Roman Malinowski, a Lengyel Népköztársaság szejmjének elnöke, Nicolae Giosan, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyű­lésének elnöke és Lev Tolku- nov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa szövetségi ta­nácsának elnöke. Roman Malinowski, a len­gyel szejm elnökének meg­nyitó beszéde után a tanács­munkakörbe, illetve akik ed­digi teljesítményük, munka­fegyelmük okán nem érdem­lik meg, hogy a vállalat gon­doskodjon róluk. Ez utóbbi­ak jelentős része már ki is lépett, és sokan mások is sa­ját maguk kívánnak munkát keresni. Mintegy kétszáz dol­gozóról a helyi, tanácsnak kell gondoskodnia; őket egyelőre közhasznú munká­val foglalkoztatják. Az értekezleten kérdések hangzottak el egyes pénz­ügyi rendelkezéseikkel kap­csolatban. A szóvivő elmon­dotta, hogy az úgynevezett kísérleti bérgazdálkodás — amely feloldja a vállalatok bérkifizetésre, illetve a költ­ségekre fordított összegeinek egyébként meglevő megkü­lönböztetését — nem csupán kedvező tapasztalatokat ho­zott. Több helyütt lehetővé tette az idén is megalapo­zatlan, teljesítményfedezet nélküli béremeléseket, pré­miumkifizetéseket. Amíg te­hát az a gyakorlat, hogy a béremelés költségeit a vál­lalatok automatikusan érvé­nyesítik az árakban, addig a nagyobb közösség érdeke az, hogy a gazdálkodók ne legyenek túlzottan érdekel­ve a „bérforintok" elkölté­sében. A gazdaság egyensú­lyának megszilárdítása ér­dekében átmenetileg, rövid távon ezért feltétlenül szük­ség van a szigorú szabályo­zás betartására, hosszabb távon viszont valóban a bé­rek megkülönböztetett sza­bályozásának megszünteté­sére kell törekedni. Kitért arra is, hogy a kormány már az idén a költségvetési hiány lényeges csökkentését kívánja elérni, ezért minden forint helyét kétszer meg kell nézni a közkiadások területén is. A kormányzat a tanácsok idei támogatási összegét ezért a közelmúltban három száza­lékkal, összesen mintegy két és fél milliárd forinttal csökkentette. Ez egyébként az összes tanácsi kiadás 1,8 százaléka. Persze, ez sem je­lentéktelen összeg, de kény­szerű intézkedésről van szó, amelynek fegyelmezett vég­rehajtása feltétlenül kívána­tos. A tanácsok költségve­tésükkel továbbra is önál­lóan gazdálkodnak, s most úgy kell csoportosítaniuk feladataikat, hogy a csök­kenés se veszélyeztesse a ta­nácsi intézmények, így az iskolák, óvodák, bölcsődék, kórházak folyamatos ellátá­sát, működését. A tanácsok­nak ugyanakkor lehetőségük van helyi gazdaságszervező munkájuk olyan megjavítá­sára, aminek révén a ko­kozás első napján Sztanko Todorov, Sarlós István és Horst Sindermann szólalt fel. A .magyar országgyűlés el­nöke beszédében többek kö­zött kifejtette: „Az a moz­galmas kor, amelyben élünk, minden szocialista ország pártjaitól, állami és társadal­mi szerveitől megköveteli, hogy határozott és céltuda­tos intézkedésekkel javítsák meg gazdaságuk irányítását, tegyék korszerűvé a társada­lom minden intézményét." Sarlós István a' továbbiak­ban kiemelte; „A szocialista országok par­lamentjeinek kötelessége a jogalkotás és a törvényho­zás minden eszközével azon munkálkodni, hogy a szocia­lista közösség együttműködé-’ se minden területen erősöd­jék. Parlamentjeink eddig is megtalálták a módját an­nak, hogy együttműködje­nek, hogy tapasztalataikat kicseréljék. Ügy hiszem, hogy most tovább kell lép­ni”. Ma, a találkozó második napján újabb felszólalások­kal, majd vitával folytatódik a tanácskozás. rabbinál nagyobb összeghez juthatnak a vállalati bérfi­zetésekből. Bányász Rezső egy kér­désre válaszolva rámutatott, hogy a határ menti árucse­re-forgalom fontos szerepet játszik az érintett területek ellátásában, a. választék bő­vítésében, esetenként orszá­gos áruellátási gondok eny­hítésében is. Ezért hazánk a forgalom bővítése mellett foglal állást. A magyar—ju­goszláv határmenti árucsere az elmúlt esztendőben némi­leg visszaesett, a szakembe­rek szerint főként a megme­revedett áruszerkezet és a magas árszint miatt. A for­galom újbóli fellendítését szolgálhatná az igényekhez jobban igazodó termékek szállítása. A kormány szóvivője tá­jékoztatást adott a hazai kábítószer-helyzetről is. Ki­emelte, hogy a kábítószer­bűnözés elleni harcról ren­delkező két nemzetközi egyezményhez Magyaror­szág is csatlakozott, és eb­ből adódó kötelezettségeink­nek folyamatosan eleget te­szünk. A rendőrség együtt­működik mind a szocialista országok, mind az e tekin­tetben leginkább érintett tő- késcirszágak rendőri szer­veivel: s a közös munka feltételei Interpol-tagságunk nyomán számottevően javul­tak. Más országok jelzései, felkérése nyomán, s a gyors információcsere révén haté­kony segítséget tudunk nyújtani külföldi kábító­szercsempészek felkutatásá­ban, leleplezésében. Hazánk a kábítószerkereskedelem szempontjából nem célor­szág,, inkább tartalék tran­zit-útvonalként szerepel a bűnözők terveiben. Ki mit tudott? Ha a tv egyik legemléke­zetesebb vetélkedősorozatá­nak címe a Ki mit tud? volt, joggal titulálhatjuk a napja­inkban Washingtonban fo­lyó véresen komoly politikai­hatalmi kötélhúzást ezzel az elnevezéssel: ki mit tudott? Vagy talán még inkább így: ki mit nem tudott? Annak a beható, ám szin­te csak a bennfentesek szá­mára követhető kihallgatás­sorozatnak ugyanis, amely a hírhedt iráni botrány kulisz- szatitkait van hivatva kide­ríteni, épp ez lenne a fő fel­adata. Hiszen a tények, a Te­herán számára küldött kato­nai szállítmányok, a libanoni túszszabadítás kísérletei, vagy a nicaraguai ellenfor­radalmárok pénzügyi támo­gatásának csatornái immár közismertek. Újabb részletek napvilágra kerülhetnek még a továbbiakban, ám az igazi szenzáció inkább már a mö­göttes területről, vagyis a személyi vonatkozások körül várható. Érthető tehát az a megkü­lönböztetett érdeklődés, amely a botrány egyik fősze­replőjének, North alezredes­nek tegnap megkezdődött kongresszusi meghallgatá­sát kíséri. A nemzetbiztonsá­gi tanács egykori befolyásos alakja hosszú hónapokon ke­resztül megtagadta a tanús­kodást, s valószínűleg most is csak a részleges büritet- lenség ígérete vette rá állás­pontja megváltoztatására. Feltűnő ugyanakkor, hogy — némileg túllépve magán az Irangate konkrét fejlemé­nyein — Washingtonban egy­re több szó esik az elnök po­zíciójának általános meg­gyengüléséről. Egyelőre azonban sok függ attól, ki nyeri a sajátos wa­shingtoni társasjátékot, ki győz a „ki mit nem tudott?” újabb fordulójában. Érthető tehát — s erre a mostani North-kihallgatás csupán újabb bizonyíték —, hogy a kongresszusi vizsgálóbizott­ság ténykedése továbbra is az amerikai közfigyelem homlokterében marad. Sz G VSZ parlamenti elnökök találkozója Véleménycsere napjaink gondjairól TÖRTÉNELMI KAPCSOLATAINK Az Aréna Madridban, a bika­viadalok színhelye Messze van Spanyolország. Sok min­den eszünkbe jut, ha ezt a szót halljuk. Elsősorban persze a jól ismert, híres dolgok, no meg egy kis ro­mantika a flamencóról vagy a bikaviadalokról. Ennek az országnak szülötte volt Cer­vantes, aki Don Quíjote-val halhatatlanná tette nevét. De itt élt és alkotott Goya, Picasso, vagy Salvador Dali. A Real Madrid futballcsa­pata, a több mint 3000 ki­lométeres tengerpart, a hí­res vörösborok, s még le­hetne sorolni, hiszen mind­ez Spanyolországhoz tarto­zik. A számok ennél jóval szárazabb adatokat közöl­nek. Területe 505 ezer négy­zetkilométer, lakosainak szá­ma 38 millió. Fővárosa Mad­rid, több minit 2000 kilomé­terre van Budapesttől, vagy­is tőlünk az egyik legmesz- szebbre lévő európai ország. De tényleg „messze van-e Hispánia?” — A térképen igen, de valójában nem — mondja dr. Nagy László, az IBUSZ madridi irodájának igazgatója, aki egyben a magyar idegenforgalmi hi­vatalt is képviseli Spanyol- országban. — Az itteni „turistapiac” teljesen nyitott, nagy a konkurencia. Az ország la­kosaiból évente 14 millióan utaznak külföldre. Hagyo­mányosan a szomszédokat, Franciaországot és Portugá­liát keresik fel a legtöbben. Magyarországot általában kevésbé ismerik, ezért sze­retnénk felkelteni az érdek­lődésüket. Erre jó alapot ad­nak a történelmi kapcsola­tok. A középkorban erős ka­pocs volt a katolikus vallás és a latin nyelv. A mohácsi csatában elesett II. Lajos magyar király emlékére Spanyolországban is gyász- szertartást rendeztek, mivel felesége, Mária spanyol volt. Tavaly Buda visszavételének 300. évfordulóján, spanyol „harcosok" látogattak Bu­dapestre, korhű öltözékben, fegyverrel a kézben, sőt egy könnyű ágyút is hoztak ma­Perzselő napfényben a spa­nyol tengerparton e Hispánia? gukkal. Ök a Club Numan- tia tagjai, akik évről évre a spanyol hadi dicsőség nyom­dokain járják a világot. Megkoszorúzták azt az em­léktáblát, amely a várért folytatott harcban elesett spanyol önkéntesek emlékét őrzi. Dr. Nagy László csak úgy sorolja érdekesebbnél érde­kesebb közös dolgainkat. Például azt, hogy a XVIII. század végéig Kecskeméten minden évben rendeztek bi­kaviadalt. Bár ez különbö­zött az „eredetitől”,' mivel itt a város legerősebb hen­teslegénye a szarvánál fog­va kényszerítette a földre a bikát, de nem ölte meg. Az­tán 1904-ben Budapesten az IBUSZ szervezésében tar­tották bikaviadalt. A biká­nál maradva: a spanyolok­nak is van bikavér nevű boruk. Magyarország sok városában találhatók közös történelmi emlékek. Például Sopronban, Esztergomban, Egerben, Debrecenben, Ta­tán, Székesfehérváron és Budapesten. S hógy miért tartja eny- nyire fontosnak Madridban egy idegenforgalmi szak­ember a hagyományok ápo­lását, sőt az emlékek fel­élesztését? Erre dr. Nagy László a következőket mond ja: — A Franco-rendszer 40 éve alatt, 1936—76 között semmilyen kapcsolat nem volt országaink között. Ez­alatt felnőtt egy generáció, amely emiatt keveset tud rólunk. Ezért igyekszünk ér- . dekes és közös történelmi emlékeket is beépíteni itteni j propagandánkba. Ha sikerült j felkelteni az érdeklődésüket j Magyarország iránt, akkor számíthatunk a turisták szá- j mának növekedésére is. S hogy ez a módszer sike­res, azt bizonyítják a követ­kező adatok. Évente 16—17 ezren érkeznek hazánkba Spanyolországból, ami uta­zási szokásaikat ismerve nem kevés. Általában euró­pai körutazás keretében töl-) tenek 3—4 napos Buda-| pesten. A jövő feladata, Madridi utcarészlet hogy Magyarország önálló úticélként is „eladható” le­gyen. A hatékonyabb reklá­mozáshoz tartozik, hogy évente 5—6 kiállítást ren­deznék hazánkról. Többször tartanak árubemutatókat, gasztronómiai napokat is. Az IBUSZ madridi kiren­deltsége együttműködik 36 utazási irodáival, s mintegy 90 olyan programot kínál­nak, amely Magyarországot érinti. Jő lehetőségnek ígér­kezik a kongresszusi turiz­mus, a gyógyidegenforgalom. a nagyszabású kulturális- és sportesemények. Az üzleti sikerhez azon­ban olyan „egyszerű” dolgok is hozzátartoznak, mint a spanyol életformához tör­ténő jobb alkalmazkodás. Tehát ne akarjunk nyolc órakor reggelit felszolgálni, s ne ültessük be őket este 6-kor a vacsorához. Ez na- gon fontos, mivel az átlag spanyol szívesen utazik oda, amit ismerőse, rokona aján­lott. Legjobb ajánlólevél persze a királyi pár közel­gő budapesti látogatása, amely sok egyéb haszna mellett, újabb lendületet ad­hat a két ország közötti idegenforgalomnak is. Szőts István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom