Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

Somogyi Néplap 1987. július 11., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE EGYETEMISTÁK A RAJZTÁBLA MÖGÖTT Mérési gyakorlatból megfelelt Két hétig a megyeszék­hely utcáin nyüzsögtek a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának má­sodéves hallgatói. A száz­húsz egyetemista a belváros különböző pontjain állította fel székét, hogy a rajztöm­bök lapjain Kaposvár leg­szebb épületeit megörökítse. Az első napok az ismer­kedéssel teltek. Kutató pil­lantások mérték föl, vajon mit lehetne a következő na­pokban papírra vetni. A leg­többen a Csokonai köz nem­rég átadott lakóépülete előtt heveredtek le az árnyat adó fák alá. — Nemcsak a hűs miatt választottuk ezt a helyet. Eddigi sétánk során ezt az épületet láttuk a legszebb­nek. A zöldövezet, az em­berléptékű, otthonosan ba­rátságos ház az első pilla­natban megragadott. Szép, bár lerajzolni nem lesz könnyű — vallja meg csen­des mosollyal Tatai Róbert, miközben megfontoltan húz­za a vonalakat, mér, javít, s lassan fölismerhetővé vá­lik a város egyik legmutató- sabb épülete. Előző nap a -megyei tanács épületével próbálkozott a kis csapat, ez azonban kemény diónak bi­zonyult. — Három tanszéki előadó kerékpárral járja a várost, figyeli tanítványait, s ahol kell, segít. Amikor egyikük meglátta, mire készülünk, csak a fejét csóválta, s azt mondta, ilyen nagy épület nem fog ráférni a papírra — idézi fel a tréfás kedvű tanár szavait Csányi Zoltán, aki Bajáról érkezett me­gyénkbe. — Való igaz, mo­dern épületet jóval nehe­zebb rajzolni, mint műemlé­ket. Mivel délelőttönként azokkal foglalkozunk, gon­doltuk, délután valami egé­szen mással próbálkozunk. A nyári főmérési és rajz­gyakorlaton kétféle követel­ménynek kell megfelelniük a hallgatóknak. Délelőttön­ként műemlékfelmérést vé­geznek, ahol a felújításra váró épületek alap-, met­szet- és homlokzatrajzát ké­szítik el jó pénzért az Or­szágos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a Műszaki Egyetem építészettörténeti és elméleti intézetének közös vállalkozásában. A csopor­tokba szerveződött diákok­nak a gyakorlat tíz. napja alatt két-három épületről kell rajzot készíteniük. Dél­utánonként pedig szigorú gyakorlati jegyért utcaképet, épületet, vagy annak egy részletét kell papírra vetni. — Szívesen csináljuk eze­ket a rajzokat, ezért is ké­szülünk építészmérnöknek, még ha nem is tudunk mindannyian a tervezőaszta­lok mellett elhelyezkedni. Sokan kényszerülnek majd közülünk kivitelező munká­ra is, hiszen tervezésből csak a valóban legjobbak él­nek meg. Sokat kell addig tanulni, dolgozni, amíg si­kerül valami eredményt el­érni ezen a pályán — mond­ja Kardos Emese. — Építész szemmel csak annyit mond sokat sejtető mosollyal: ala­kulóban lévő város me­gyénk székhelye, melyen lát­szik az egységes .szellem, a jól meghatározható koncep­ció. Különösen a sétálóutca és a. Gyergyai Albert kollé­gium közelében lévő virágos parkok tetszenek. De azért a kritika sem hiányozhat. — Ide néhány virágot kel­lene ültetni, oda pedig pa­dok kellenének — mutat körbe a Csokonai köz udva­rán a székesfehérvári fiú. Robi, aki a gyakorlat egyik nagy előnyeként tartja szá­mon. hogy végre egy olyan táborba érkezett, ahol sokat adnak enni. Reméljük, hogy a kapos­vári két hét élményei nem tűnnek el nyomtalanul a hallgatók emlékeiből. H. É. Első esztergályos Az okleveleket örömmel mutatja, magáról azonban nem szívesen beszél. Ások ki­tüntetés ékesen szól: Ádám- kovics Gábor ahol indul, biztos nyerő, kevés jobb esz­tergályos akad nála, s nem csupán a Csepel Művek Egyedik Gépgyárának Ka­posvári Nehézgépgyárában. Június közepén a Német Demokratikus Köztársaság­ban rendezték meg a KISZ, a Csepel Művek és a Mono- feld Kombinát közös szak­mai versenyét. Hazánkat Ádámkovics Gábor képvi­selte. A huszonhét éves fia­talember valamennyi vetély- társát leiskolázta. — A verseny gyakorlati részében egy szíjtárcsát kel­lett esztergálni, s a munká­ra egy óra állt a résztvevők rendelkezésére. Én negyven perc alatt készültem el, s az elméleti feladatlapot is sikerült a legtöbb pontszám­mal megoldanom. Ez azért volt nehéz, mert a kérdése­ket németül írták, s előtte egy tolmáccsal kellett ma­gyarra, majd a válaszokat németre lefordíttatni. Na­gyon örültem, hogy a nyelv- ismeret hiánya ellenére si­került a hazai versenyzőket legyőznöm, s még inkább annak, hogy megismerked­hettem az ország életével, a gyár munkájával. A kombi­nátban sok fiatal dolgozik, többségük szívesen nevez versenyekre is. Nálunk nem tudom miért, a fiatalokból kihalt a versenykedv, hiába biztatom őket, kevés fiatalt sikerül csak rábeszélnem, hogy induljanak egy-egy ve­télkedésen. Ilyenkor tréfá­san csak azt mondják: mi­nek, ha te ott vagy, mi már úgysem nyerhetünk. Ezért néha már arra gondolok, jobb lenne nem indulni ennyi versenyen. De még néhány év, s lassan úgyis kiöregszem, hiszen harminc év fölött már nem „illik” nevezni, szóhoz kell juttatni a fiatalokat is — mondja a halk szavú fiatalember, aki szabadidejét legszívesebben feleségével, leányával vagy ol­vasással tölti. Szívesen bön­gészi a szakkönyveket, kü­lönösen versenyek előtt ajánlatos fölfrissíteni az is­mereteket. — Az 503-as Ipari Szak­munkásképző Intézetben végeztem, ahol harmadévben egy nagyon ügyes és rop­pant lelkiismeretes mester mellé kerültem tanulónak. Tőle kaptam a szakma sze- retetét, az anyag formálásá­nak, alakításának vágyát, nála lestem el a szakma for­télyait. Minél többet tanul­tam, tudtam erről a mun­káról, annál jobban érde­kelt. Első munkahelyem az Izzó volt, ahol órabérben dolgoztunk, ezt azonban túl­ságosan nyugodtnak, egy idő után pedig unalmasnak éreztem. így jöttem át a Qgepelhez, ahol teljesítmény­bérben, két műszakban dol­goztunk. Munka van bőven, most is itt áll nyolc-tíz féle megmunkálásra váró anyag, azt sem tudom, melyikhez nyúljak előbb — mutat kör­be az olajtól csillogó, hatal­mas gépek közt. Mozdula­tán látszik, minden szer­szám, minden gép kedves számára. S jó barátok a társak is, akik együtt szur­kolnak Gáborért a verse­nyeken, s egy kicsit talán el is várják, hogy nyerjen. A fiú nem okoz csalódást. A szakma kiváló mestere, technikusi verseny győztese, továbbképzési igazolás, s még ki tudja miféle okleve­lek lapulnak irattartójában. Csak egy hiányzik közülük. A tavalyi ifjúmunkás szak­mai nap első helyezettjének járó elismerés. Ezt a ver­senyt Gábor olyan gyorsan nyerte meg, hogy a szerve­zők nem akarták elhinni: már el is készült a munka­darabjával. Hitetlenkedve csóválták fejüket, ilyet még nem láttak. Ám az okleve­let azóta sem küldték el. Ez azonban csöppet sem bántja Gábort. Az idén is­mét indul a versenyen, s bebizonyítja, nem ördöngös­ség, amit csinál. Horváth Éva Két lány a gyárban — Milyenek a mai fiata­lok? Ezt a kérdést Egres Sándornénak, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyára munkamódszer-át­adójának tettem föl. — Két közgazdasági szak­középiskolás kislány dolgo­zik itt, Huszár Margit és Pákolitz Andrea. Szorgalmas munkával pénzt keresnek a nyári szünetben. Fölveszik a versenyt a legjobb gép­tisztítókkal. Margit már ta­valy is itt dolgozott, tőle kapott kedvet Andrea. Hat hét alatt ötezer-kétszáz fo­rintot is megkereshetnek. Huszár Margit nevető sze­Diszkréciót és szakszerű tanácsadást ígér a napila­pokban, reklámújságban rendszeresen felbukkanó szöveg. Legyenek valakinek házasáági, gyermeknevelési, párválasztási, életvezetési vagy akár munkahelyt gond­jai — fordulhat bizalommal a Tolerancia Családvédelmi Szolgálat munkatársaihoz. Az, hogy most mi is kiírtuk a szolgáltatás teljes nevét, példátlan, ugyanis ingyenes. Az ok: a szolgálat gazdája a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt ku­tatások segítésére létreho­zott Soros Alapítvány. Megvalósítói: az alapít­vány hét ösztöndíjasa. Van közöttük jogász, pszicholó­gus, szociológus és alkoho- lógus, de szinte valameny- nyien pedagógusnak is vall­ják magukat. Mindez azon­ban már a helyszínen, Bu­dapesten, a Feneketlen-tó környéki tágas lakásban de­rül ki. — A hozzánk segítségért fordulókat mi sohasem „ki­oktatjuk”. Egyenrangú, ba­ráti kapcsolatra törekszünk az ügyféllel, egyfajta part­neri viszonyt próbálunk ki­alakítani — bizonygatja Szép Zsuzsa szociológus. — Először is legfontosabb azt kideríteni, valójában mi hozta az illetőt hozzánk, mi a valódi problémája. Mert amit elmondanak: azt több­nyire csak ők érzik problé­FINANSZIROZZA: A SOROS ALAPÍTVÁNY Családsegítés és kutatómunka mának. Tehát munkánk el­ső része abból adódik, hogy a segítséget kérők maguk sincsenek tisztában bajuk eredetével. Csak példaként említem, hogy akad, aki rossz családi életére panasz­kodik, és a beszélgetésből napnál világosabban kiderül, hogy konfliktusainak alap­vető oka munkahelyi ere­detű. Mint említettem, az okok fölismerése önmagá­ban még csak fél siker. Mi a megoldásban is tanáccsal szolgálunk. Tapasztalataink szerint ugyanis az emberek a szokott módon, régi, hi­bás beidegződéseik alapján szeretnék problémáikat meg­oldani. Pedig bizonyos hely­zetekben magatartást, kicsit pontatlan szóval stílust kell váltani. — Olykor bizony elkerül­hetetlen a konfliktusok vál­lalása, a nehézségekkel való szembenézés — veszi át a szót Czikora Györgyi könyvtáros-népművelő. — Sokszor ideig-óráig tolerálni kell a rossz családi vagy munkahelyi környezetet. Semmiféle problémára nem megoldás a világtól való me­nekülés a gyógyszerek, az alkohol vagy különféle egyéb pótcselekvések segít­ségével. A szolgáltatás hivatalos neve egyébként „szociálpo­litikai kísérlet”, mert nem üzleti, haszonszerző céllal létesült, hanem kifejezetten társadalomtudományi ta­pasztalatok gyűjtésére. A csoport tagjai között orvos nincs, valamennyien társa­dalomtudományi felkészült- ségűek. Ha előfordul orvosi eset, akkor „csak” jó ta­náccsal szolgálhatnak, mely az illetékes intézmény vagy szerv fölkeresésére vonat­kozhat. Egy vaskos füzet fekszik a bérelt lakás váró­szobájának asztalán, benne címek és telefonszámok. Pél­dául : Sziget Rehabilitációs Kisszövetkezet, ' Lares Csa­ládsegítő Kisszövetkezet, munkaközvetítő irodák, Szakmunkásképző Nevelési Tanácsadó, Flórián téri If­júsági Iroda és a lelki első­segély-telefonok. No és a te­lefonos jogtanácsadás és drogtanácsadás számai. — Előfordul, hogy a szü­lővel vagy az őt támogató intézménnyel szemben kell „lelkileg” megerősítenünk a kamaszgyereket helyes dön­tésében, ha a fiatalabb látja józanul saját helyzetét, csa­ládjáét — mondja Ambrus Péter szociológus, a szociál­politikai kísérlet másik ösz­töndíjas résztvevője. Mint mondják, a család- védelmi szolgálatnak néha hivatalt, intézményt kell pó­tolnia. Ez történik, amikor például összehozza az unat­kozó kispénzű nyugdíjast az életviteli gondokkal küszkö­dő nagy jövedelmű, elfog­lalt kutatóval, akinek éppen mindenesre van szüksége. Ez a fajta gyakorlati segítség azonban nem kimondott cél- . ja a Toleranciának. Inkább olyan melléktermék, mely a kutatók informáltságából könnyen adódik. Sok fejlett országban már régóta igazolta a tömeges igény a családvédő tanács­adó szolgáltatások létjogo­sultságát. Azt, hogy az em­berek csak ritkán ismerik fel valódi problémáikat: amit észrevesznek. az. már tünet, következmény vagy járulékos gond. Álproblémá­kat pedig csak áleszközök­kel lehet megoldani, így a helyzet csöppet sem javul. A válások, az öngyilkosságok, az alkoholisták számának alakulásáról szóló statiszti­kai adatok szerint volna nálunk is min javítani. Akár csak azzal, ha jobban oda­figyelünk a magánkezdemé­nyezések alapján csírázó humán szolgáltatásokra. A Soros Alapítvány csak meghatározott ideig támo­gatja az egyelőre kísérlet­ként működő szolgáltatást. Utána a családvédők vagy önfenntartóvá válnak, vagy megszűnnek, esetleg valami­lyen hivatal részeivé válnak, beolvadnak. Az ösztöndíjas kutatók számára legmegfe­lelőbb volna a további ön­állóság, ehhez azonban a támogatás lejárta után pénz kell. Ennek érdekében máris saját önálló alapítványt lé­tesítenek, amelynek csekk­számlájára bármelyik ügyfe­lük belátása szerint fizet­heti be támogatását. Ugyan­akkor lényegesnek tartják a kerületi tanácsokkal való munkakapcsolatot, esetükben ez máris jól működik a XI. kerületben. Bíznak munká­juk fontosságában és remé­lik. hogy példájuk nyomán — mint Európában oly sok országban — elterjed az em­berekkel való foglalkozás új formája. És tudják azt is, hogy äz ő bizakodásuk nem elegendő ... V. Gy. mű, Pákolitz Andrea ijedten rebbenő tekintetű kislány. Keresetükből hozzájárulnak a családi költségvetéshez. Andrea a nagyszüleivel és két kishúgával él együtt. — Azért az osztálykirán­dulásra is jut valami — mondta. Egy pillanatra sem hagyta abba a gyűrűsfonó­gép nyújtóműveinek tisztítá­sát az acélfullánkos hulla­déksodró pisztollyal. — Nem könnyű — foly­tatta. — Viszont rendesek a munkatársak. Már a kubai­akkal meg a vietnamiakkal is összebarátkoztunk. — Életcélja? — Az érettségi után sze­retnék továbbb tanulni. Köz­gazdász leszek. Huszár Margit nem ilyen határozott. Egyelőre csak az érettségi gondolata foglal­koztatja. — Aztán, majd meglát­juk .. . Lehet, hogy idejö­vök a gyárba, már csak azért is, mert a szüleim is itt dolgoznak. Két fiatal lány. Szeptem­bertől harmadikosok lesznek a közgazdasági szakközép- iskolában. Mai fiatalok. V. G. Barátkozó egyetemisták Minszk és Nottingham testvérvárosok. A barátsá­gi szerződést harminc évvel ezelőtt írták alá. Azóta a vá­rosok gyakran látták vendé­gül egymás delegációit. A közelmúltban szintén egy nottinghami diákcsoport lá­togatta meg Belorusszia fő­városát. A diákok otthon ipari tervezéssel, pénzügy­gyei és könyvvitellel foglal­koznak. A vendégeket a Be­lorusz Állami Népgazdasági Főiskola hallgatói és tanárai fogadták. Az angol egyete­misták megismerkedtek Minszk nevezetességeivel, előadásokat hallgattak meg, különböző vitákon és klub­esteken vettek részt és ter­mészetesen meglátogatták vendéglátóikat otthonukban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom