Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
Somogyi Néplap 1987. július 11., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE EGYETEMISTÁK A RAJZTÁBLA MÖGÖTT Mérési gyakorlatból megfelelt Két hétig a megyeszékhely utcáin nyüzsögtek a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának másodéves hallgatói. A százhúsz egyetemista a belváros különböző pontjain állította fel székét, hogy a rajztömbök lapjain Kaposvár legszebb épületeit megörökítse. Az első napok az ismerkedéssel teltek. Kutató pillantások mérték föl, vajon mit lehetne a következő napokban papírra vetni. A legtöbben a Csokonai köz nemrég átadott lakóépülete előtt heveredtek le az árnyat adó fák alá. — Nemcsak a hűs miatt választottuk ezt a helyet. Eddigi sétánk során ezt az épületet láttuk a legszebbnek. A zöldövezet, az emberléptékű, otthonosan barátságos ház az első pillanatban megragadott. Szép, bár lerajzolni nem lesz könnyű — vallja meg csendes mosollyal Tatai Róbert, miközben megfontoltan húzza a vonalakat, mér, javít, s lassan fölismerhetővé válik a város egyik legmutató- sabb épülete. Előző nap a -megyei tanács épületével próbálkozott a kis csapat, ez azonban kemény diónak bizonyult. — Három tanszéki előadó kerékpárral járja a várost, figyeli tanítványait, s ahol kell, segít. Amikor egyikük meglátta, mire készülünk, csak a fejét csóválta, s azt mondta, ilyen nagy épület nem fog ráférni a papírra — idézi fel a tréfás kedvű tanár szavait Csányi Zoltán, aki Bajáról érkezett megyénkbe. — Való igaz, modern épületet jóval nehezebb rajzolni, mint műemléket. Mivel délelőttönként azokkal foglalkozunk, gondoltuk, délután valami egészen mással próbálkozunk. A nyári főmérési és rajzgyakorlaton kétféle követelménynek kell megfelelniük a hallgatóknak. Délelőttönként műemlékfelmérést végeznek, ahol a felújításra váró épületek alap-, metszet- és homlokzatrajzát készítik el jó pénzért az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a Műszaki Egyetem építészettörténeti és elméleti intézetének közös vállalkozásában. A csoportokba szerveződött diákoknak a gyakorlat tíz. napja alatt két-három épületről kell rajzot készíteniük. Délutánonként pedig szigorú gyakorlati jegyért utcaképet, épületet, vagy annak egy részletét kell papírra vetni. — Szívesen csináljuk ezeket a rajzokat, ezért is készülünk építészmérnöknek, még ha nem is tudunk mindannyian a tervezőasztalok mellett elhelyezkedni. Sokan kényszerülnek majd közülünk kivitelező munkára is, hiszen tervezésből csak a valóban legjobbak élnek meg. Sokat kell addig tanulni, dolgozni, amíg sikerül valami eredményt elérni ezen a pályán — mondja Kardos Emese. — Építész szemmel csak annyit mond sokat sejtető mosollyal: alakulóban lévő város megyénk székhelye, melyen látszik az egységes .szellem, a jól meghatározható koncepció. Különösen a sétálóutca és a. Gyergyai Albert kollégium közelében lévő virágos parkok tetszenek. De azért a kritika sem hiányozhat. — Ide néhány virágot kellene ültetni, oda pedig padok kellenének — mutat körbe a Csokonai köz udvarán a székesfehérvári fiú. Robi, aki a gyakorlat egyik nagy előnyeként tartja számon. hogy végre egy olyan táborba érkezett, ahol sokat adnak enni. Reméljük, hogy a kaposvári két hét élményei nem tűnnek el nyomtalanul a hallgatók emlékeiből. H. É. Első esztergályos Az okleveleket örömmel mutatja, magáról azonban nem szívesen beszél. Ások kitüntetés ékesen szól: Ádám- kovics Gábor ahol indul, biztos nyerő, kevés jobb esztergályos akad nála, s nem csupán a Csepel Művek Egyedik Gépgyárának Kaposvári Nehézgépgyárában. Június közepén a Német Demokratikus Köztársaságban rendezték meg a KISZ, a Csepel Művek és a Mono- feld Kombinát közös szakmai versenyét. Hazánkat Ádámkovics Gábor képviselte. A huszonhét éves fiatalember valamennyi vetély- társát leiskolázta. — A verseny gyakorlati részében egy szíjtárcsát kellett esztergálni, s a munkára egy óra állt a résztvevők rendelkezésére. Én negyven perc alatt készültem el, s az elméleti feladatlapot is sikerült a legtöbb pontszámmal megoldanom. Ez azért volt nehéz, mert a kérdéseket németül írták, s előtte egy tolmáccsal kellett magyarra, majd a válaszokat németre lefordíttatni. Nagyon örültem, hogy a nyelv- ismeret hiánya ellenére sikerült a hazai versenyzőket legyőznöm, s még inkább annak, hogy megismerkedhettem az ország életével, a gyár munkájával. A kombinátban sok fiatal dolgozik, többségük szívesen nevez versenyekre is. Nálunk nem tudom miért, a fiatalokból kihalt a versenykedv, hiába biztatom őket, kevés fiatalt sikerül csak rábeszélnem, hogy induljanak egy-egy vetélkedésen. Ilyenkor tréfásan csak azt mondják: minek, ha te ott vagy, mi már úgysem nyerhetünk. Ezért néha már arra gondolok, jobb lenne nem indulni ennyi versenyen. De még néhány év, s lassan úgyis kiöregszem, hiszen harminc év fölött már nem „illik” nevezni, szóhoz kell juttatni a fiatalokat is — mondja a halk szavú fiatalember, aki szabadidejét legszívesebben feleségével, leányával vagy olvasással tölti. Szívesen böngészi a szakkönyveket, különösen versenyek előtt ajánlatos fölfrissíteni az ismereteket. — Az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben végeztem, ahol harmadévben egy nagyon ügyes és roppant lelkiismeretes mester mellé kerültem tanulónak. Tőle kaptam a szakma sze- retetét, az anyag formálásának, alakításának vágyát, nála lestem el a szakma fortélyait. Minél többet tanultam, tudtam erről a munkáról, annál jobban érdekelt. Első munkahelyem az Izzó volt, ahol órabérben dolgoztunk, ezt azonban túlságosan nyugodtnak, egy idő után pedig unalmasnak éreztem. így jöttem át a Qgepelhez, ahol teljesítménybérben, két műszakban dolgoztunk. Munka van bőven, most is itt áll nyolc-tíz féle megmunkálásra váró anyag, azt sem tudom, melyikhez nyúljak előbb — mutat körbe az olajtól csillogó, hatalmas gépek közt. Mozdulatán látszik, minden szerszám, minden gép kedves számára. S jó barátok a társak is, akik együtt szurkolnak Gáborért a versenyeken, s egy kicsit talán el is várják, hogy nyerjen. A fiú nem okoz csalódást. A szakma kiváló mestere, technikusi verseny győztese, továbbképzési igazolás, s még ki tudja miféle oklevelek lapulnak irattartójában. Csak egy hiányzik közülük. A tavalyi ifjúmunkás szakmai nap első helyezettjének járó elismerés. Ezt a versenyt Gábor olyan gyorsan nyerte meg, hogy a szervezők nem akarták elhinni: már el is készült a munkadarabjával. Hitetlenkedve csóválták fejüket, ilyet még nem láttak. Ám az oklevelet azóta sem küldték el. Ez azonban csöppet sem bántja Gábort. Az idén ismét indul a versenyen, s bebizonyítja, nem ördöngösség, amit csinál. Horváth Éva Két lány a gyárban — Milyenek a mai fiatalok? Ezt a kérdést Egres Sándornénak, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára munkamódszer-átadójának tettem föl. — Két közgazdasági szakközépiskolás kislány dolgozik itt, Huszár Margit és Pákolitz Andrea. Szorgalmas munkával pénzt keresnek a nyári szünetben. Fölveszik a versenyt a legjobb géptisztítókkal. Margit már tavaly is itt dolgozott, tőle kapott kedvet Andrea. Hat hét alatt ötezer-kétszáz forintot is megkereshetnek. Huszár Margit nevető szeDiszkréciót és szakszerű tanácsadást ígér a napilapokban, reklámújságban rendszeresen felbukkanó szöveg. Legyenek valakinek házasáági, gyermeknevelési, párválasztási, életvezetési vagy akár munkahelyt gondjai — fordulhat bizalommal a Tolerancia Családvédelmi Szolgálat munkatársaihoz. Az, hogy most mi is kiírtuk a szolgáltatás teljes nevét, példátlan, ugyanis ingyenes. Az ok: a szolgálat gazdája a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt kutatások segítésére létrehozott Soros Alapítvány. Megvalósítói: az alapítvány hét ösztöndíjasa. Van közöttük jogász, pszichológus, szociológus és alkoho- lógus, de szinte valameny- nyien pedagógusnak is vallják magukat. Mindez azonban már a helyszínen, Budapesten, a Feneketlen-tó környéki tágas lakásban derül ki. — A hozzánk segítségért fordulókat mi sohasem „kioktatjuk”. Egyenrangú, baráti kapcsolatra törekszünk az ügyféllel, egyfajta partneri viszonyt próbálunk kialakítani — bizonygatja Szép Zsuzsa szociológus. — Először is legfontosabb azt kideríteni, valójában mi hozta az illetőt hozzánk, mi a valódi problémája. Mert amit elmondanak: azt többnyire csak ők érzik probléFINANSZIROZZA: A SOROS ALAPÍTVÁNY Családsegítés és kutatómunka mának. Tehát munkánk első része abból adódik, hogy a segítséget kérők maguk sincsenek tisztában bajuk eredetével. Csak példaként említem, hogy akad, aki rossz családi életére panaszkodik, és a beszélgetésből napnál világosabban kiderül, hogy konfliktusainak alapvető oka munkahelyi eredetű. Mint említettem, az okok fölismerése önmagában még csak fél siker. Mi a megoldásban is tanáccsal szolgálunk. Tapasztalataink szerint ugyanis az emberek a szokott módon, régi, hibás beidegződéseik alapján szeretnék problémáikat megoldani. Pedig bizonyos helyzetekben magatartást, kicsit pontatlan szóval stílust kell váltani. — Olykor bizony elkerülhetetlen a konfliktusok vállalása, a nehézségekkel való szembenézés — veszi át a szót Czikora Györgyi könyvtáros-népművelő. — Sokszor ideig-óráig tolerálni kell a rossz családi vagy munkahelyi környezetet. Semmiféle problémára nem megoldás a világtól való menekülés a gyógyszerek, az alkohol vagy különféle egyéb pótcselekvések segítségével. A szolgáltatás hivatalos neve egyébként „szociálpolitikai kísérlet”, mert nem üzleti, haszonszerző céllal létesült, hanem kifejezetten társadalomtudományi tapasztalatok gyűjtésére. A csoport tagjai között orvos nincs, valamennyien társadalomtudományi felkészült- ségűek. Ha előfordul orvosi eset, akkor „csak” jó tanáccsal szolgálhatnak, mely az illetékes intézmény vagy szerv fölkeresésére vonatkozhat. Egy vaskos füzet fekszik a bérelt lakás várószobájának asztalán, benne címek és telefonszámok. Például : Sziget Rehabilitációs Kisszövetkezet, ' Lares Családsegítő Kisszövetkezet, munkaközvetítő irodák, Szakmunkásképző Nevelési Tanácsadó, Flórián téri Ifjúsági Iroda és a lelki elsősegély-telefonok. No és a telefonos jogtanácsadás és drogtanácsadás számai. — Előfordul, hogy a szülővel vagy az őt támogató intézménnyel szemben kell „lelkileg” megerősítenünk a kamaszgyereket helyes döntésében, ha a fiatalabb látja józanul saját helyzetét, családjáét — mondja Ambrus Péter szociológus, a szociálpolitikai kísérlet másik ösztöndíjas résztvevője. Mint mondják, a család- védelmi szolgálatnak néha hivatalt, intézményt kell pótolnia. Ez történik, amikor például összehozza az unatkozó kispénzű nyugdíjast az életviteli gondokkal küszködő nagy jövedelmű, elfoglalt kutatóval, akinek éppen mindenesre van szüksége. Ez a fajta gyakorlati segítség azonban nem kimondott cél- . ja a Toleranciának. Inkább olyan melléktermék, mely a kutatók informáltságából könnyen adódik. Sok fejlett országban már régóta igazolta a tömeges igény a családvédő tanácsadó szolgáltatások létjogosultságát. Azt, hogy az emberek csak ritkán ismerik fel valódi problémáikat: amit észrevesznek. az. már tünet, következmény vagy járulékos gond. Álproblémákat pedig csak áleszközökkel lehet megoldani, így a helyzet csöppet sem javul. A válások, az öngyilkosságok, az alkoholisták számának alakulásáról szóló statisztikai adatok szerint volna nálunk is min javítani. Akár csak azzal, ha jobban odafigyelünk a magánkezdeményezések alapján csírázó humán szolgáltatásokra. A Soros Alapítvány csak meghatározott ideig támogatja az egyelőre kísérletként működő szolgáltatást. Utána a családvédők vagy önfenntartóvá válnak, vagy megszűnnek, esetleg valamilyen hivatal részeivé válnak, beolvadnak. Az ösztöndíjas kutatók számára legmegfelelőbb volna a további önállóság, ehhez azonban a támogatás lejárta után pénz kell. Ennek érdekében máris saját önálló alapítványt létesítenek, amelynek csekkszámlájára bármelyik ügyfelük belátása szerint fizetheti be támogatását. Ugyanakkor lényegesnek tartják a kerületi tanácsokkal való munkakapcsolatot, esetükben ez máris jól működik a XI. kerületben. Bíznak munkájuk fontosságában és remélik. hogy példájuk nyomán — mint Európában oly sok országban — elterjed az emberekkel való foglalkozás új formája. És tudják azt is, hogy äz ő bizakodásuk nem elegendő ... V. Gy. mű, Pákolitz Andrea ijedten rebbenő tekintetű kislány. Keresetükből hozzájárulnak a családi költségvetéshez. Andrea a nagyszüleivel és két kishúgával él együtt. — Azért az osztálykirándulásra is jut valami — mondta. Egy pillanatra sem hagyta abba a gyűrűsfonógép nyújtóműveinek tisztítását az acélfullánkos hulladéksodró pisztollyal. — Nem könnyű — folytatta. — Viszont rendesek a munkatársak. Már a kubaiakkal meg a vietnamiakkal is összebarátkoztunk. — Életcélja? — Az érettségi után szeretnék továbbb tanulni. Közgazdász leszek. Huszár Margit nem ilyen határozott. Egyelőre csak az érettségi gondolata foglalkoztatja. — Aztán, majd meglátjuk .. . Lehet, hogy idejövök a gyárba, már csak azért is, mert a szüleim is itt dolgoznak. Két fiatal lány. Szeptembertől harmadikosok lesznek a közgazdasági szakközép- iskolában. Mai fiatalok. V. G. Barátkozó egyetemisták Minszk és Nottingham testvérvárosok. A barátsági szerződést harminc évvel ezelőtt írták alá. Azóta a városok gyakran látták vendégül egymás delegációit. A közelmúltban szintén egy nottinghami diákcsoport látogatta meg Belorusszia fővárosát. A diákok otthon ipari tervezéssel, pénzügygyei és könyvvitellel foglalkoznak. A vendégeket a Belorusz Állami Népgazdasági Főiskola hallgatói és tanárai fogadták. Az angol egyetemisták megismerkedtek Minszk nevezetességeivel, előadásokat hallgattak meg, különböző vitákon és klubesteken vettek részt és természetesen meglátogatták vendéglátóikat otthonukban.
