Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

2 Somogyi Néplap 1987. július 11., szombat ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN VASARNAP: Újabb tüntetések Dél-Koreában, részleges am­nesztia, s több ezer politikai fogoly szabadonbocsátá- sa. - Mind Bagdadban, mind Teheránban kedvezően értékelik a szovjet kezdeményezést, amely a külföldi hadihajóknak az öbölből való visszavonását indítvá­nyozza. - Nagyszabású ünnepségek Algéria független­ségének 25. évfordulóján. HÉTFŐ: I. János Károly spanyol király magyarországi látoga­tása. - Genfben a szovjet-amerikai tárgyalásokon folytatódik a szövegezés munkája, a nyilatkozatok óva­tos optimizmust tükröznek. - Az NSZK államfője, von Weizsäcker Moszkvába érkezik. KEDD: A Biztonsági Tanács állandó tagjai egy közel-keleti békekonferencia lehetőségéről konzultálnak az ENSZ főtitkárával, Genfben ugyanerről a témáról folytatnak szovjet-amerikai eszmecserét. - Csernobilban megkez­dődik a katasztrófáért felelős személyek nyilvános bí­rósági tárgyalása. - Szikh szélsőségesek sorozatos ter­rorakciói Indiában. SZERDA: A szovjet kormányfő Ausztriában. - Az amerikai törvényhozásban háromhónapos halasztást javasolnak a kuvaiti tartályhajók „átlobogózása" ügyében. - Az európai leszerelési tárgyalások további menetéről ta­nácskoznak a NATO-hatalmak Brüsszelben. CSÜTÖRTÖK: Közzé teszik a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti elnökeinek felhívását a helsinki folyamat­ban részes országok törvényhozásaihoz. - Mubarak— Peresz találkozó Svájcban. - Feszültség Panamában, washingtoni vádak a nemzeti gárda főparancsnoka el­len. PÉNTEK: Összeült Genfben az Unctad-nak az ENSZ kereske­delmi és fejlesztési értekezletének újabb ülésszaka. - Az Irangate-ügy kulcsfigurájának, North alezredesnek ellentmondó vallomásai. - Lelepleződtek Marcos, volt Fülöp-szigeteki elnök puccs-tervei. Hazánk vendége volt a spanyol királyi pár. A képen: I. Já­nos Károly és Zsófia királyné a Szépművészeti Múzeumban A hét 2 kérdése Milyen új fejlemények je­lezték a héten a kelet-nyuga­ti diplomáciai mozgásokat? Genfben folyik a szövege­zés munkája, s egyelőre nincsenek híján a kérdője­leiknek, de főként a záróje­leknek, a különböző konfe­renciákon, így a most folyó szovjet—amerikai tárgyalá­sokon, ahol az európai kő­sók közé tartozik például az NSZK-beli 72 Pershing—1A rakéta üigye, amelyeknek ott kell lenni ok a kettős nulla­megoldás nagy csomagjában. A NATO részéről arra hi­vatkoznak, hogy ezek a fegyverek formailag a bun­desweit-, a nyugatnémet hadsereg tulajdonát képezik, tehát nem tartoznak a szov­jet—amerikai megállapodás latkozatában rámutatott: az épületek biztonsági helyze­tével kapcsolatiban emlege­tett alaptalan vádak (ame­lyek szerint lehallgató ké­szülékeket helyeztek el az épülő amerikai nagykövet­ségi palotában Moszkvában, s követelik a washingtoni szovjet diplomáciai misszió már csaknem kész helyisé­geinek lebontását is) mel­lékvágányra terelik és za­varják a két ország viszo­nyát e fontos szakaszban. Hasonlóan se szeri sem szá­ma a cocomalistát érintő kijelentéseknek. Amerikai illetékesek a Toshiba-ügyre hivatkozva (a japán nagy- vállalat állítólag katonai cé­lokra is hasznosítható be­rendezéseket adott el a Szovjetuniónak) szigorítá­sokat követelnek a kelet— nyugati kereskedelemben. „Külső” tényezők is befo­lyásolják tehát — az idézett esetekben — negatív módon a genfi tárgyalásokat, de ugyanígy elképzelhetők ked­vező értelmű ráhatások is. Aligha véletlen, hogy a szovjet külügyi szóvivőnek Moszkvában tett hivatalos látogatást Richard von Weizsäcker nyugatnémet elnök. A ké­pen: a Mihail Gorbacsovval folytatott megbeszélés előtt, Sevarunadze szovjet, és Gen­scher nyugatnémet külügyminiszter társaságában zéphatótávolságú nukleáris fegyverek leszerelése a tét, már megszokott ez a mód­szer. Készítik a szerződést, s ahol vita támad, a különbö­ző megfogalmazásokat záró­jelesen egymás mellé helye­zik. Így azután külön fel­adat a zárójelek feloldása. A szakértők a héten „óva­tos optimizmussal” nyilat­koztak a munka állásáról, ami egyaránt jelent jót és rosszat, tükrözi a haladást és a nehézségeket. Változat­lanul a megoldatlan kérdé­érvényességi körébe. Szovjet Oldalról viszont hangsúlyoz­zák, hogy a rakétákhoz tar­tozó atomtöltetek ameri­kaiak, tehát nehéz lenne el­tekinteni leszerelésüktől. A tárgyalások sikerét elő­mozdítaná a légkör javulá­sa, a bizalom erősödése. Azok a kampányok azonban, amelyek Washingtonban az indulat óikat szítják, nem eb­be az irányba hatnak. Tart a „nagykövetségek háború­ja”, s mint a TASZSZ nyi­Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök Ausztriában tár­gyalt kétoldalú politikai-gazdasági kérdésekről. A képen: Rizskov és Vranitzky kancellár megbeszélése feltették a héten a kérdést, mi a helyzet a korábban emlegetett Sevardnadze— Shultz találkozóval. A vá­lasz nyitvahagyta az ajtókat, jelezve: még nincs végső döntés abban, hogy vajon ellátogat-e még ebben a hó­napban Washingtonba a szovjet külügyminiszter. Közben Európa két része közönt tart a párbeszéd: nagy figyelem kísérte az NSZK államfőjének, von Weizsä­cker szövetségi elnöknek Szovjetunió-beli látogatását. Közismert, hogy a szovjet— nyugatnémet viszony erősen hullámzó, s ebben közreját­szottak Kohl kancellár kije­lentései is, amelyeket a szov­jet sajtó élesen bírált. Ezért, noha az elnöknek nincs köz­vetlen külpolitikai felhatal­mazása (igaz, kíséretében voflt Genscher külügyminisz­ter), moszkvai tárgyalásai Gorbacsovval, mindkét fél véleménye szerint kedvező eredményekkel zárultak. Ausztriában járt Rizskov szovjet kormányfő, s a két­oldalú, főként gazdasági kap­csolatok mellett, jelentős te­ret szentelitek az európai kérdéseknek, a bécsi utókon­ferenciának. Végül, de nem utolsósorban hazánk is újra aktív részese volt az elmúlt napokban a kelet—nyugati dialógusnak, 1. János Károly spanyol király tett látoga­tást Magyarországon, majd Csehszlovákiában. Mi történik a Közel- és Közép-Keleten? Sűrű füstfelhő az Öböl fe­lett: kigyulladt és órákon át égett a Peconic nevű, 273 ezer tonnás óriási tankhajó, amely egy iráni ágyúnaszád támadása következtében ka­pott lángra. A tartályhajó amerikai tulajdonban van, de libériái lobogó alatt ha­ladt. Washingtonban egyelő­re visszafogottak a vissz­hangok, ugyanakkor fellán­golt a vita kuvaiti olajszál­lító flotta jó felének „átlo­bogózása” körül. Ha ugyan­is amerikai zászló alatt ha­józnak majd ezek a tanke­rek, az újabb incidensek forrása lehet. A képviselő­ház háromhónapos halasz­tást indítványozott, a sze­nátus meg nem döntött, s az elnöki vétó áthúzhatja a til­takozást. A történtek új vetületet üpdnak a szovjet kormány­nyilatkozatnak, hogy vonják ki valamennyi, nem a tér­séghez" tartozó ország hadi­hajóit az öbölből. Ezt mind Irak, mind Irán helyeslőleg fogadta, a szovjet javaslat másik követelményét illető­en azonban nincs egyetértés közöttük: Moszkva a harcok beszüntetését javasolta. Több amerikai állásfoglalás is el­hangzott, ezek azonban any- nyira ellentmondásosnak tűntek, hogy aligha lehet egyértelmű washingtoni vé­leményről szólni. A Közel-Kelet felett azon­ban mintha kissé oszladoz­nának a füstfelhők. Az ENSZ főtitkára a Biztonsági Tanács állandó tagjaival ta­nácskozott egy békekonfe­rencia lehetőségéről, Genf­ben pedig — ahol a világ- politika csak nem akar nyá­ri szabadságra menni — két fontos esemény is lezajlott. Szovjet—amerikai konzul­táció a térségről Poljakov és Murphy között, valamint Mubarak egyiptomi elnök és Peresz izraeli külügyminisz­ter találkozója. (A közvetle­nül érintett földrajzi régió­ban is voltak tárgyalások: hosszú szünet után először járt a PFSZ egyik Arafathoz közelálló vezetője Amman - ban, a jordán miniszterel­nökkel folytatott megbeszé­lést arról, hogy milyen mó­don oldhatnák meg a pa­lesztin képviseletet egy nem­zetközi értekezleten. Da- maszkuszban pedig libanoni képviselők tanácskoztak a kis ország válságáról, amely­ből gyors kibontakozás nem­igen várható. Az újabb egyiptomi—iz­raeli kapcsolatfelvétel hjre óhatatlanul felidézi Camp Dávidét, a különalku idősza­kát. Ugyanakkor nyilván nem lehet azonosítani Kairó mai politikáját a Szadat- korszakéval, s Izraelben iminden olyan megbeszélés, amelyen egyáltalán szóba kerül a békekonferencia ügye, koalíciós torzsalkodás tárgya a teljesen elutasító Samir vezette irányzat, s a némiképpen hajlékonyabb Peresz között. A Közel-Ke­let körül mindenképpen mozgásba lendültek az ese­mények, de korai lenne még megítélni, vajon ez a moz­gás valódi és előrevivő, vagy inkább „tempós” egy hely­ben topogás ... Réti Ervin Üdvözlő távirat a mongol nemzeti ünnep alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke távirat­ban üdvözölte Dzsambin Batmönht, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksé­ge elnökét és Dumágin Szodnomot, a Mongol Nép­köztársas ág Mini szt er ta n á ­csának elnökét: Tisztelt Elvtársak! A Mongol Népi Forradalom győzelmének 66. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisz­tertanácsa és népünk nevében szívélyes üdvözletünket és jó­kívánságainkat küldjük Önöknek, a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének, Minisztertanácsának és a baráti mongol népnek. Pártunk, kormányunk és népünk elismeréssel tekint a mongol népnek a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a szocialista társadalom építésében elért eredményeire. Nagyra értékeli a Mongol Népköztársaságnak a béke és a biztonság megszilárdítását, az együttműködés elmélyítését szolgáló ak­tív nemzetközi tevékenységét. Őszinte örömünkre szolgál, hogy közös eszméink és cél­jaink alapján pártjaink, országaink és népeink barátsága és széles körű együttműködése kiegyensúlyozottan fejlődik. Meggyőződésünk, hogy a Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttségének ez évi magyarországi hivatalos láto­gatása, az aláírt dokumentumok újabb hozzájárulást jelen­tenék kapcsolataink további elmélyítéséhez. Nemzeti ünnepükön kívánjuk Önöknek és a mongol nép­nek, hogy érjenek el újabb sikereket a Mongol Népi Forra­dalmi Párt XIX. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sában, a béke és haladás ügyének szolgálatában. * * * Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke táviratban kö­szöntötte Batocsirin Altan - gerelt, a Mongol Népköz­társaság Nagy Népi Huráljá- nak elnökét. Ugyancsak távi iratban köszöntötte mongol partnerszervezetét a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Taná­csa és a Vöröskereszt. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Tény, hogy a piaci viszo­nyoktól nem lehet eltekinte­ni, de azt is figyelembe kell venni, hogy szocialista vi­szonyok között a gazdasá­got nem szabályozhatja csak önmagában a piac. A tennivalók között ki­emelte a szocialista nagy­üzemek helyzetének rende­zését, a főmunkaidőben vég­zett munka megbecsülésének helyreállítását. Szólt arról, hogy meg kell őrizni a kis­vállalkozások értékeit, de látni kell azt is: nem ezek fogják megoldani népgazda­ságunk gondjait. Miközben a vállalkozások kiszélesítésé­vel sokszínűvé tettük az ösz­tönzés rendszerét, a szocia­lista nagyüzemek bérgazdál­kodási lehetősége beszűkült. Ezért a szakszervezet is fe­lelősséggel tartozik, mert ebben a kérdésben a kelle­ténél tovább volt türelmes. A struktúraváltás kérdé­seit elemezve rámutatott, hogy a gazdaság szerkeze­tének átrendezésére feltétle­nül szükség van, de azzal a körültekintéssel, emberség­gel és tisztességgel, amit szo­cialista társadalmi rendsze rünk megkövetel. A szak- szervezetek véleménye is az, hogy a gazdasági átrendező­dés folyamatát meg kell in dítani, vállalva annak min­den következményét. Gazda­sági bajainkból azonban nem a munkanélküliség megte­remtésével lábalhatunk ki, s ezt szocialista viszonyaink között a szakszervezetek sem tudnák célként elfogad­ni. Ugyanakkor fel kell ké­szülni arra, hogy e folyama­tok eredményeként elhelyez­kedési nehézségekkel is szembe találjuk magunkat, s ennek a feloldása nagy kö­rültekintést, emberséget igé' nyel. A szakszervezeti mozga­lom egyik értékmérője, hogy milyen szinten tudja ellátni a doCgozók érdekvédelmét, érdekképviseletét. Ezeknek az alapvető feladatoknak most ki kell egészülniük az­zal, hogy a szakszervezeti mozgatóm szocialista viszo­nyaink között milyen hatást tud gyakorolni a társadalom fejlődésére. Ingatag gazda­sági alapokon ugyanis nem lehet az érdekeket eredmé­nyesen képviselni és védeni, ahhoz biztosítani kell a meg­felelő gazdasági feltételeket is — mondotta a SZOT el­nöke. Ezt követően Nagy Sándor, a SZOT titkára elmondta, hogy a szakszervezetek tá­mogatják a kibontakozás programját, s részt vállal­nak a benne foglaltak meg­valósításából. Széles körű vita után a tanácsülés egyhangúlag elfo­gadta az elnökség által elő­terjesztett állásfoglalás-tér-- vezetet. Állásfoglalásában a testü­let rámutat, hogy a szakszer­vezetek támogatják az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1987. július 2-i állás- foglalását a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás program­járól. A programban a szak- szervezetek saját törekvéseik megvalósulását is. A szak- szervezetek külön is hang­súlyozzák annak jelentősé­gét, hogy a műszaki-gazda­sági megújulást, a gazdasági szerkezet átalakulását a Központi Bizottság állásfog­lalása úgy kívánja elérni, hogy eközben ne szorulja­nak háttérbe a foglalkozta­tás szempontjai, ne rendül­jön meg az emberek szociá­lis biztonsága, s ne növe­kedjen a hátrányos helyzet­ben levők elmaradása. A szakszervezetek a mun­kavállalók érdekeinek kép­viseletében több fontos te­endőt, illetve azok mérlege­lését ajánlják az illetékesek figyelmébe a készülő kor­mányzati program kidolgo­zásához. Hangsúlyozzák pél­dául, hogy a szerkezetvál­táshoz jól átgondolt, konkrét cselekvési programokra, ezek végrehajtásához hatékony eszközrendszerre, jelentős pénzügyi forrásokra van szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom