Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
1987. július 1., szerda Somogyi Néplap 5 EgywaUlotl élet HAGYOMÁNYOK, LEHETŐSÉGEK Múltba nyúló hagyományai vannak Magyarországon az egyesületeknek. Hogy pontosan mennyire, azt majdani egyesülettörténészek fogják kimutatni. ' ám annyi bizonyos, hogy jó kétszáz esztendővel ezelőtt a magyar bányavidéken működtek kölcsönös biztosító bányászegyesületek, s majdnem ugyanolyan nagy hagyományai vannak a helyi — és később országossá bővült — művelődési egyesületeknek is. Újjászületőben Alig van olyan község (és város még kevésbé), ahol ne működött volna legalább egy önkéntes tűzoltóegyesü- let, gazdakör vagy asztaltársaság, amely időnkénti közös rendezvényeivel, elhunyt tagjai hozzátartozóinak segítésével ne bizonyította volna egyesületi jellegét. Egészen 1948-ig. Akkoriban az egyesületek nagy részének teendőit állami intézmények, vállalatok vették át. Napjainkban reneszánszát éli az egyesületi mozgalom. Nem túLzás: gombamódra szaporodnak a különböző egyesületek, s már 1983-ban kimutatta a Központi Statisztikai Hivatal, hogy hazánk minden harmadik felnőtt lakosa valamelyik egyesületnek a tagja. Ez a szám azóta tovább növekedett, s noha nincsenek rál'a újabb adatok,' valószínű, hogy a különböző, kisebb-naigyöbb egyesületek tagjainak száma összesen elérte a felnőtt lakosság 50 százalékát is. Mindez alig hat esztendő alaitit töriténit, az Elnöki Tanács 1981-ben hozott törvényerejű rendeletet az. egyesületekről. Tagja lehet minden nagykorú magyar á'il ampáiig ár. S azóta a kör tovább bővült: ha az egyesület alapszabálya megengedi, kiskorú is beléphet, sőt alakultak ifjúsági egyesületek is. Ami pedig a magyar állampolgárságot illeti: ez se minden esetben feltétel. Alakítottak egyesületeket hazánkban tanuló külföldi diákok, s például a Bem József tábornok nevét viselő magyar—lengyel egyesületben mindkét nép fiai részit vesznek a kulturális munkában. A legtöbb egyesület kulturális, művelődési célú. Országszerte alakultak irodalmi egyesületek, amelyek sokáig szinte nem is tudtak egymásról. Az idén országos találkozót tartottak Győrött, s a művelődési miniszter volt a főelőadó. Szeptemberben pedig a művészeti körök tartanak összejövetelt Zebegényben. Egyesület alakulását is a tanácsnál kell bejelenteni. Nem engedélyt kell kérni, csupán — legalább tíz aláírással^- bejelenteni a te- rülettóelfék illetékes tanács Igazgatásii Siszitályán az egye- sülef^lqjegalakulását. Ha az igazgatási osztály harminc napon belül nem jelent be kifogást, ki lehet mondani a megalakulást. A tanácsi osztálynak csupán azt kell megvizsgálnia, hogy az egyesület céljai nem ellentétesek-e a Magyar Népköz- társaság alkotmányával és az egyesületekről szóló törvényerejű rendelettel. Öntevékenység, önállóság Minden további — az egyesület tagságára, illetve vezetőségére és a felügyeleti szervre tartozik. Talán a legtöbb egyesület fölött gyakorol felügyeleti jogot a Művelődési Minisztérium, nem sokkal kevesebbnél a Hazafias Népfront látja el ezt a feladatot. Ez azonban nem jelent — nem is jelenthet — beavatkozást az egyesületek belső életébe. Egyesület működésének feltétele, hogy öntevékeny és önálló legyen, önmaga szabályozza saját belső életét. Gazdasági tevékenységet nem fejthet ki egyesület, de alapíthat például gazdasági társulást, amely viszont már nem az egyesületekre vonatkozó rendelkezések alapján működik. Szép számmal vannak a Hazafias Népfront törvényességi felügyelete alatt baráti körök, amelynek tagjait az fűzi össze, hogy az országnak ugyanabból a városából, megyéjéből származnak, vagy épp egyazon iskolába jártak valaha. Némelyikük szép példáit adja a szűkebb haza iránti szeretetnek, még ha van is abban jó adag nosztalgia. Jól mutatja ez is az egyesületek szaporodásának egiyk fő okait: mind többen vannak, aki,k a mai elidegenítő világban az azonosságot, az összetartozást keresik. Azt igyekeznek kifejezni az egyesületalapítáissal, hogy tartozni kell valahová. Előkészületben: az egyesületi törvény Hamarosan — valószínűleg már az előre tervezett 1989-es időpont előtt — az országgyűlés elé kerül az .egyesületekről sróló törvényjavaslat. Javában tartamiak a tanácskozások a népfrontnál, mostanában összegezik az eddigi tapasztalatokat, részt vesznek a megbeszéléseken különböző szakemberek, köztük az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályának képviselői. S mert a jelen és a jövő alapja — ha sokára ismertük is fel — a múlt, máris pályázatot hirdettek az egyesületek történetének feldolgozására. Célja minde- nekedőtt a tanulságok összegyűjtése, a jó hagyományok átvétele, továbbfejlesztése. No meg az, hogy az egyesületeik révén mind több ember, „tanulja" a közéletisé- get, a tevékeny részvétéit a kisebb . és az országos közösség örömeiben, gondjaiban. Várkonyi Endre És itt a Lásson jött, akadozva, de most már végre itt van. Gondoltam, s mondtam is atyai nagybátyámnak, amikor legutóbb a szülőfalumban jártam: ha érik a gabona, renden szárad a réti fű, bejárom újra a határt, mert ha most nem teszem, ki tudja, mikor — s egyáltalán — keríthetek-e még sort ilyen kószálásra. Könnyen mondtam ezt, megtenni annál nehezebb lenne. Mert indulhatnék régi dülőutak keresésére, minden ötödik—hatodikat, ha megtalálnám. Hogy juthatnék el — mondjuk — a Tolvaj-völgybe vagy Jeklék akácfájához? Talán helikopterrel, mert évtizedek múltával a dűlök több száz hektáros táblává duzzadtak, eltűntek a határt keresztül-kasul szabdaló utak . . . Bátyújn még emlékszik a^pfrfßf^ezörej a Hatosra, a Masina-rétre, túl a hetvenen is vállalkozna talán az útitárs és kalauz szerepére, de hát hogy juthatnánk a bitumenes úton túl, a mezők gabonatengerén át. az Elkészült a barcsi gimnázium Régen láttam olyan szép, ..emberléptékű" épületet, mint a£ új barcsi gimnázium. Révész Márta, a Déldunántúli Tervezővállalat építésze által megálmodott nyolctantermes létesítmény külsőleg a hajdani patinás gimnáziumokat idézi emlékezetembe. A létesítmény 43 millió 800 ezer forintba került: a kivitelező a barcsi ÉSZKV és a Tövál volt, s honvédfiatalok is segítették a munkát. Az épülethez egy hatszázadagos konyha is tartozik; itt egyszerre 200 gyerek étkezését tudják megoldani ön ki szolgádé rendszerben. A tervek szerint 1989. szeptember 1-jéig egy tornatermet is építenek. Ehhez 16 miilllió forint áll rendelkezésre. A barcsi gimnázium — amelynek műszaki átadá- én volt — belie 300 ezer Már csak a Semmelweisemlékünnepség Megelőzési program az iskolafogászatban Az anyák megmentő jeként tisztelt orvosra, Semmelweis Iginácra emlékezitek tegnap Kaposváron, a Somogy Megyei Tanácson rendezett ünnepségen, ahol tizenhárom egészségügyi dolgozó, az alapellátásban kiemelkedő munkát végzett orvos, ápolónő, védőnő kapott elismerést. Dr. Vjsághy Erzsébet, a megyei egészségügyi osztály vezetője emlékezett meg Semmelweis Ignác születésének százhartvanikilencedíik évfordulójáról. A megyében negyvennégyen kaptáik meg a Kiváló Munkáért kitüntie- ítésit, huszonnégyen részesülitek mimiszíteri dicséretben dolgozó vett át megyei főorvosi dicséretet. A városi tanácson tartott ünnepségen a megyeszékhely egészségügyi dolgozóit dr. Bártfai Anikó városi főorvoshelyettes köszönitöitite. Megemlékezésében röviden méltatta Semmelweis munkájának jelentőségét, azt a felfedezést, amivel sikerült a szülő nőik fertőzés miatti gyakori hálálozésátt visszá- szonítanli. Kiemelte, hogy Semmelweis ma is példakép az orvosok előtt. Az ünnepségen hárman vették át Kiváló Munkáért kitüntetést; ketten miniszteri dicséretet kaptak, ketten megyei főorvosi dicséretet. Ki.lencvenha- tan részesülitek törzsgárdaju- t alomban. A megszokottól eltérő váróterem. A falakon színes plakátok szólnak a helyes táplálkozásról,- a fogápolásról. Barátságos környezet. Ha gyerek lennék még, biztos nem félnék annyira az iskolafogászaton. mint annak idején. Évekkel ezelőtt az Ezredév utcába jártunk. Hideg, fehér csempés volt a váróterem, megkopott fogorvosi székekkel, a falakon alig volt egy-két kép, az is elrettentő szuvas fogat ábrázolt, mellette az egészséges fog jelképe, a piros alma. A mai iskolafogászat más, mint a régi. A fogkezelésen kívül több feladatot is magára vállal. Erről — és munkájáról — beszélt dr. Geisz Emília, az iskolafogászat vezető fogorvosa, aki több mint tíz éve végzi ezt a munkát lankadatlan lelkesedéssel, szeretettel. — Tizenkét évvel ezelőtt én is’ az Ezredév utcában kezdtem, lényegesen rosszabb körülmények között. Rövid átmeneti időszak után kerültünk ide, a Füredi lakótelepre, ebbe a szép, új épületbe. Megpróbáltunk olyan környezetet kialakítani, hogy a várakozó gyerekek figyelmét eltereljük a kellemetlen dolgokról. A plakátokra és a váróterem berendezésére gondolok. Egyik munkatársunk előadást tart a helyes fogápolásról, táplálkozásról. Gyakorolni is lehet a szakszerű fogmosást. Naponta negyven-ötven gyerek fordul meg a rendelőben a tanévben. Nyáron lényegesen kevesebben vannak, nekünk sem annyira feszes a munkánk . .. A gyerekeket' arra kell szoktatnunk, hogy felnőtt korukban is rendszeresen járjanak fogorvoshoz, ne csak akkor jöjjenek, amikor baj van. A mi elsődleges feladatunk a megelőzés; a fogorvos munkája azonban kevés ehhez. Nagy szükség van a pedagógusok és a szülők segítségére is. — Emlékszik olyan gyerekre, akit különösen nehéz volt meggyőzni? — Volt egy kisfiú, aki borzasztóan akarta, hogy rendbe tegyük a fogait, de mire a székbe ült, már nem volt hajlandó kinyitni a száját. Rajzolhattunk vele, mindent megmutattunk, beszélgettünk, aztán lassan beleegyezett. Talán ő volt a legnehezebben meggyőzhető ... Nekünk az ötvenedik gyerekkel is ugyanolyan türelemmel kell bánni, mint az elsővel. A legfontosabbak az első tapasztalatok. — Mi az, ami a pályán tgrtja akkor is, amikor fáradt vagy nehéz napjai voltak? — A szakma szeretete. Talán nem hiábavaló ez a sokrétű megelőzési program, hiszen itt a gyerekek tanulnak is. És remélem, nemcsak a kellemetlen élmény marad meg bennük. Bendi Éva és huszonegy egészségügyi nyár, megint emlékekben még élő színhelyekre? Mondjuk oda, ahol a háború utáni években, tavaszi szántások idején, jól látszottak a futóárkok cikk- cakkjai: a sárga homok a barna agyag fölé került, amikor az árkokat ásták, s hiába dobálták a gazdák a földet vissza az árkokba, ez a nyom megmaradt, ugyanúgy, mint ahogyan a „szo- tyolázó" katonák is emléket hagytak az el nem vetett, mégis kikelt napraforgóval — tavasz végére a nyurga növény sárga tányérvirágai virítottak a futóárkok „nyomvonalán” ... Szóval ilyesfajta határjárást, gyerekkori emlékkeresést és -idézést emlegettem a bátyámnak. S közben arra gondoltam: ha sor kerülne rá, vajon találkoznék-e iskolás kofÚj- gyíffJcöcökkel a falu határaff ott, ahol a házvégi kertek kukorica- és búzaföldekhez, rétekhez csatlakoznak és csak néhány akác- vagy tölgyfa jelöli a mesgyét? Látnék-e árokparton tehenet legeltető, a sertésfalka után anyakocát és malacokat terelő gyerekeket? Klottgatyás fiút, amint ebédet s friss vizet visz apjának a rétre, aki füvet kaszál? Mert ott már abrosz terül a tarlóra a fűzfa árnyékában, s a tarisznyában — talán — a kaszasuhintás elöl menekülni képtelen süldő nyúl lapul . . . Beszélgetünk, s vágyakat hessegetünk. A gyereknép nyaranta ma inkább elrepül á faluból, mintsem ide seregiem. Mennek városi rokonokhoz az ország minden részébe; van, aki külföldre is eljut és tenger vízében mártózik. Mentiek strandot, vidámparkot, állatkertet, autó- és villamosseregletet nézni, repülővel és hajóval világot látni, mert ezeknek a gyerekeknek már kicsi a falu . . . iát. Äcd4^)iilyen kicsi i.% tén^é^kfffötték-e? Ott van körülötte a szépséges szép mező, a titkokat rejtő szőlőhegy öreg présházaival és pincéivel; ott talán még nyújtózkodhatna a gyermeki fantázia. Nagy, bejárhatatlan birodalom vár arra. hogy fölfedezze, birtokba vegye az ifjú ember. Ha másért sem, csak azért, mert része, belőle való ő maga is, s csak addig élhet, amíg mindez itt van körülötte. Mi az, ami az út menti árkon túl sárgul? Kérdezi a gyerek, aki már városban született. Őszi árpa, mondom, s hogy eléje menjek újabb kérdéseknek, folytatom: ott lucernát kaszálnak, amott kukoricát sarabolnak, távolabb meg burgonyát vegysze- reznek. Megyünk az autóval úyolcvan körül, mindezt az ablakon át látjuk ... Ha a bátyámmal mégis kimennénk együtt a határba és találkoznánk ott gyerekekkel — falustikkal, nem városból id.e jött nyaralókkal —, vajon ők, a „bennszülöttek" megmondanák-e, hogy az aratásra érő gabonafélék közül melyik az őszi árpa és melyik a búza, melyik a zab és melyik a rozs; ráismernének-e a soroló kukoricára, a lucernára és a vörösherére? Valóban tudniuk, ismerniük illene mindezt? Nekik, akik ott nőttek fel a mezők, a rétek ölelésében? Akiknek elsőként kellene érzékelniük, hogy megint itt a nyár? Talán. Heroesz Ferenc Magyar diákok külföldi egyetemeken Az új tanévben mintegy 250 fiatal kezdi meg tanulmányait ösztöndíjasként a szocialista országok egyetemein, főiskoláin. A felvételi vizsgákon mintegy 700 pályázó közül választották ki azokat, akik ősztőr nyolc ország csaknem félszáz felsőfokú intézményének valamelyikében tanulhatnak műszaki, agrár, orvosi illetve társadalomtudományi szakokon. Mint minden évben, ezúttal is azokra a szakterületekre lehetett jelentkezni, amelyek hazai egyetemeken nem találhatóak meg, illetve amelyeknek ismeretanyagát az illető ország egyetemein igán magas színvonalon lehet elsajátítani. A kiutazó diákok július elején háromnapos előkészítő tanfolyamon vesznek részt; konzultációkat folytatnak a szaktárcák, illetve a diplo- rtiaciai testületek képviselőivel: A legtöbben az idén is a Szovjetunióban tanulnak. Őket — mintegy 130 fiatalt — július közepétől hathetes kijevi nyelvi és szakmai előkészítő várja.
