Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

4 Somogyi Néplap 1987. július 30., csütörtök A családjogi törvény és a szociálpolitika Életbe lépett július 1-jén a módosított családjogi tör­vény. Űj feltételek szerint köthetünk házasságot, más­ként választ el a bíróság, a gyermekek örökbefogadása egyszerűbb lett. Dr. Gayer Gyulánét, a Hazafias Nép­front országos családvédelmi tanácsának titkára az első pillanattól részt vett az új családjogi törvény előkészí­tésében és megfogalmazásá­ban. — Már az előkészítő mun­kában kiderült; vannak olyan családi-szociális kér­dések, amelyeket nem lehet a jog eszközeivel megoldani. Mégis ki kellett cövekelni a törvény körvonalait, például kulturáltabbá tenni a válási folyamatot. — A nehezebbé tett eljá­rás kulturáltabbá teszi a vá­lásokat vagy tovább mérge­síti az amúgy is megromlott kapcsolatokat? — Ezt ma még nem lehet pontosan látni. Azt azonban igen, hogy a törvény mel­lett szükség van egy egészen új intézményrendszerre: lét­re kell hozni a családsegítő szolgálat országos hálózatát. Emellett egész sereg tenniva­lónk van. Két példával vi­lágítanám meg. A törvény­ben fölemeltük a házasulan­dók életkorának alsó határát és megnöveltük a várakozá­si időt. Ez így rendjén van. Most nem beszélek arról, hogy a cigánylányok ezután is a korhatár előtt fognak férjhez menni, mert az alap- probléma az, hogy itt is hi­ányzik az intézményrend­szer. Pontosabban: az isko­lák nem készítenek föl a házasságra, a családi életre, s annak konfliktusaira. Leg­följebb a fogamzásgátlásról világosítják fel a fiatalokat. Vagy gondoljunk a házasság- kötés előtti orvosi tanács­adás gépi ességére! A társa­dalomnak szüksége lenne a házasulandók iskolájára; ez ma azonban nincs. A legjobb minta lenne az egészséges család. A másik: minden csa­lád krízishelyzetbe kerülhet. Ma nem tudnak hová menni, pedig szükséges lenne a krízisintervenció, a beavat­kozás, a segítő szándék. Ezt a feladatot ellátta a nagy­család. Ezeket azonban szét­vertük, sokszor a hamis ipar- politika ürügyével. A krízis­intervenció szerintem azzal kezdődik, hogy a szülők le­gyenek kevésbé elfoglaltak. Ezen túl kellenének olyan személyek is, akik időnként vigyáznak a gyerekekre. Azért, hogy a házaspár ne csak színházba vagy moziba menjen, hanem valahol jól kiveszekedje magát. Vagy el­menjenek andalogni, felol­dódni. Évekkel ezelőtt min­denkit meglepett, aki hallott róla, hogy a dunaújvárosi Családi Ügyeket Szervező Iroda gyermekfelügyelő­szolgálatot indított. Ma már követendő példaként szok­tuk emlegetni. Ahhoz, hogy a család jól működjék, egy sereg humán­szolgáltatásra lenne szükség. Például olyan családi étkez­dékre, ahol nyolc—tíz ember megebédelhet, ahol a sza­kácsnő elmondja a szülők­nek, hogy a gyerek mikor evett és mikor nem, ahol a kisnyugdíjas nem a borra- vailóra sandító pincér kiszol­gáltatottja. Természetesen az ilyen és hasonló szolgál­tatások állami támogatásban részesülnek, hiszen szociális feladatokat látnak el. Nem kell részleteznem, hogy sem a nagycsaládosok, sem az időskorúak nyaraltatása nincs kielégítően megoldva. — A családjogi törvény jú­lius elsejétől már él. — Igen, és én bár tör­vénytisztelő ember vagyok, mégis elmondom, hogy van néhány pontja, amivel nem értek egyet. Például a szülő­tartási kötelezettséggel. Olyan öregségi nyugdíjat kel­lene adnunk, hogy ilyesmi ne kerülhessen törvénybe. Általánosságban azt mond­hatom, hogy a családokat nem lehet adminisztratív esz­közökkel kezelni. Másként: kategóriákban gondolko­dunk, pedig alternatívákat kellene kidolgozni. Engem felháborít például, hogy egy­szerűsített eljárással örökbe adhatják a gyermekeket. A vitában azt mondtam: még a börtön is ad esélyt az elítélt­nek, hogy megváltozzék. Mi miért nem tételezzük fel, hogy egy házaspár élete sín­re kerül, s visszakaphatják gyermeküket? Aggodalom­mal tölt el az is, hogy a ta­nácsi gyámhatóságok gyen­gén képzett munkatársaik­kal hogyan tudják majd el­látni feladatukat. — Azt hiszem, erősíteni kell a társadalmi ellenőrzést. Mit tesz ezen a területen a Hazafias Népfront? — Igen, a társadalmi kont­rollt nagyon komolyan kell venni. S igyekszünk ezt ten­ni. A Családvédelmi Tanács egészen új szempontok sze­rint gondolta végig a kérdé­seket. Nemrég jelentés szü­letett, ezt letettük az elnök­ség asztalára. Hiszem, hogy ezek a betűk az életről szól­nak. R. L. Már nem veszélyes hulladék, hanem értékes alapanyag a mezőgazdaságban felhalmozódó használt polietilén fólia és vegyszeres zsákok tömege. Ugyanis a tsz-ker berettyóújfalui üzemében ezeket újból feldolgozzák. A gépsorokon most gra­nulálják a polietilén hulladékot; ebből az eredetivel azonos minőségű takarófólia, párnazsák és szemeteszsák készül is­mét mezőgazdasági felhasználásra. Képünkön: tömlőfúvás. Osztrák vasúti kiállítás Különleges vasúti kiállítás nyílt Budapesten a kis föld­alatti Kacsóh Pongrác úti végállomása mellett húzódó vasúti vágányon. Ausztriából érkezett a „Vonatok vonata” elnevezésű szerelvény, amelynek minden kocsijában más-más kiállítást rendeztek be abból az alkalomból, hogy 150 esztendeje helyezték üzembe az Osztrák—Magyar Monarchia területén az első gőzüzemű vasutat. Emellett a kiállítást megtekintők lát­hatják a 100 éves magyar nosztalgiaszerelvényt is. Balatoni betyárvilág Néhány apró betyárkodás a nyári Balaton-partról. El­ső helyszínünk: Balatonszép- liak alsó, szabadstrand. Büfé. A kettő közül az egyik, a vízhez közelebb eső (később a másik, ahal a módszer ugyanez). A vendég megve­szd az üdíitót (vagy az üdítő sört), majd sorbaáll — az üvegbetétért. Az eladónak természetesen ilyenkor ezer­nyi más gondja van, s úgy tesz, mintha nem venné ész­re az akciót. Sok ügyfél el is szégyellj magát, és elsomfqr- dál; ne nézzék sóher csórin- gemek, akit az a két-négy- hart-nyolc forint kihúz a baj­ból! Az eladó ekkor persze egyből rácsap az üres üve­gekre. Ha viszont az ügyfél kitartó, alig öt-<tíz perc múl­va — talán — már vissza is kapja az üvegbetétet. Második helyszín: Bala- tanföldvár, a Szántód felőli strand előtti parkoló. Az em­ber megáll Trabantjával a tűző napon. Csak ott van hely, már elfoglalták mások az árnyas oldalt. Fiatalem­ber érkezik, vállán táskával, kezében cetlik tömegével. — Meddig marad? — Négyig — hangzik a válasz. Az idő pedig 2.20. — Húsz forint lesz — mondja szemrebbenés nélkül a parkoló vámpírja. — Húsz forint? No, nem! Az átlagpolgár tehát Tra­bantba száll — ne nézzék madárnak! —, és továbbau- tózik... Harmadik helyszín: Bala­tonszárszó, szintén a strand, de már belül, a főépületben a büfé. Ezúttal hamburgert kér a vendég. Hamarosan kapja is — hogy attól kol­dul ! Huszonvalahány forin­tért (idegességében már az árát sem nézi) egy csökött kis péksüteményben egyetlen szem fasírozott árválkodik. Se sárgarépa, se uborka, se saláta, se paradicsom, se hagyma ... ugyan, haggy ma! Es ilyenkor nincs itt egy ellenőr. Gy. L. Hétvégén: Horgász- bajnokság A hétvégén, szombaton és vasárnap rendezi meg a XXIV. országos egyéni hor­gászbajnokságot a Magyar Országos Horgász-szövetség. A versenyen a válogatott ke­ret tagjai, valamint a csa­patbajnokságokon legjobb eredményt elérő spor.thorgá- szok vesznek részt. Az első fordulót szomba­ton 8 órától 11 óráig rende­zik meg a Ráckevei-Duna csepeli szakaszán, a komp­járat alatt. Délután 3 órakor a Gubacsi-híd alatti jobb ol­dali partszakaszon lesz a má­sodik forduló, majd vasár­nap reggel 8-kor a Rácke- vei-Duna-ág felső szakaszán, az úgynevezett evezőspályán a bajnokság utolsó fordulója. Ugyanitt rendezik az ünne­pélyes eredményhirdetést. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Volánotokkal az HDK-ban SZIGETRŐL SZIGETRE Felszámolták a gombabetegségeket A Német Demokratikus Köztársaság északi határa a Keleti-tenger, s a tengerpart keleten Lengyelországig, nyugaton csaknem az NSZK- ig tele van kisebb-nagyobb fürdőhelyekkel. Ettől a parti térségtől „szakad le” a len­gyel határnál Usedom szige­te, tengeri fürdőiről neves kis településeivel, mint ami­lyen Bansin és Ahlbeck kö­zött Heringsdorf. Hogy ne támadjon kétségünk afelől, honnan kapta nevét a hely­ség: a címeren a tengerre utaló kék alapszínen három halacska — nyilvánvalóan keringek —, s az asztalon a menüben szinte másnapon­ként ott a hal füstölve, pá­colva, rántva... Tengerparti fürdőjét, strandját több mint másfél­száz . éve ismerik s keresik föl szívesen a vendégek. He­ringsdorf a második világhá­borút megelőzően már diva­tos, a nagyburzsoázia által kedvelt nemzetközi luxus­fürdőhely. A háborút köve­tően szovjet katonák építet­ték újjá a strandkaszinót — ma ez az épület a művelő­dési ház. Végig az Ahlbeckbe vivő sétány mentén az egy­kori villákból, nyaralókból kialakított szakszervezeti, ifjúsági, vállalati üdülők so­rakoznak. 1951-ben már 19 ezer beutalt üdült itt, s mos­tanára évente mintegy száz­ezren fordulnak meg a ten­gerparti fürdőhelyen — kö­zülük kilencezren a téli hó­napokban érkeznek üdülő­beutalóval s veszik igénybe a betegségmegelőző kúrákat. A somogyiak kis csoport­ját nem a gyógy kúra szük­ségessége hozta ide, ám hogy felnőtt s gyerek egy­aránt jól érezte magát, ab­ban bizonyosan közrejátszott a környezet, amely nemcsak az újdonság, a különbözőség erejével hatott: a tengervíz, a fenyvesek és tölgyesek rengetege egészséget árasz­tott, s a homokföveny, a dü- nesor, a virágoktól tarka és szökőkutaktól friss parkok segítették a pihenést, a ki- kapcsolódást. Mindehhez hozzájött a greifswaldi házi­gazdák figyelmessége: kirán­dulásra vitték magyar ven­dégeiket Rostockba, saját üzemükbe és Rügen szigeté­re. így vált, ha nem is tel­jessé, de legalább világo­sabbá a kép az NDK-ról, gaz­dagabbá az élménygyűjte­mény. A szakember, persze, nem „kapcsol ki” akkor sem, ha sok száz kilométerre kerül a munka- és lakóhelyétől. Ér­dekli minden, ami foglalko­zásával, hivatásával össze­függ — példa erre a greifs­waldi találkozó az üzemegy­ség gazdasági, párt- és tár­sadalmi vezetőivel, s az üzemlátogatás a vendéglátók központjában. A tájékozta­tást és a beszélgetést köny- nyítette, hogy a házigazdák többsége már járt a Kapos Volán központjában és a so­mogyi vállalat üzemeiben szerte a megyében, mégis vol­tak új kérdések, érdeklődés­sel kísért válaszok, hiszen az évek múlásával annyi min­den történt itt is, ott is ... (Folytatjuk.) Hernesz Ferenc A Somogyi Néplap július 25-i számában Félidőben az aratás címmel megjelent, az időszerű munkákkal foglal­kozó írás kifejezetten téves szakmai információt is tar­talmaz, amikor azt közl:, hogy „különböző gabonabe­tegségek támadták meg a ga­bonákat”. Az aratási időszak­ra ez egyáltalán nem igaz. A kalászosok kórokozó fertő- zöttsége az elmúlt évek átla­gánál alacsonyabb, sőt az el­múlt időszak közel négyhetes perzselő aszálya szinte el­égette a különböző betegsé­geket, illetve azok szaporító képleteit. Ezek a kalászos betegségek csapadékos idő­ben fertőznek, és kifejezetten nedvességkedvelők. A beta­karított szemtermés egészsé­ges, az ún. Fusarium belső magfertőzöttség is alatta van a 10 százaléknak. A gomba­betegségek felszámolásában az aszály mellett a május, júniusi szántóföldi és repülő­gépes nagyüzemi védekezé­sek'is közrejátszottak. A cikkben a gyomosodás- sal kapcsolatos megállapítás is kiegészítésre szorul, mivel éppen az erősen elgyomoso­dott, már-már a betakarítás sikerét veszélyeztető zöld gyomtömeget tartalmazó táb­lákat aratták le elsőként a nagyüzemek. Ezzel az aratás félidejére jelentősen enyhül­tek a gyomosodásból szárma­zó betakarítási gondok. A kultúrnövényeinket sanyar­gató vízhiány, szerencsére, a gyomokat sem kímélte, így azok terjedése — a cikkel ellentétben — mérséklődött. Ezt igazolja, hogy a nagyon gyomos búzatáblák gyors be­takarítása kedvező fordula­tot hozott az aratás meneté­ben. Tóth István a Somogy Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom