Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-28 / 176. szám

1987. július 28., kedd

Somogyi Néplap

5

GYÓGYÍTANI, FELTÉTEL NÉLKÜL

Orvosetikáról — kritikusan

Gyakori téma mostanában a gyógyítómunka színvonala, körülményei, a betegellátó intézmények felszereltsége és az orvos—beteg viszony. Dr. Szilárd János professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora az Országos Orvosetikai Tanács tagja mondta:

— A hippokratészi tanítás lassan már kétezer-ötszáz éves, de még egyik tétele sem vesztette érvényét. Az emberi történelem első „aranykorában” olyan világos és igaz teória született, amely a gyógyítófoglalkozás szinte minden lényeges kérdését érintette. Sokan vélik ma úgy, hogy nem kell új etikai kódexeket fogalmazná, bizottságot szervezni: be kell tartani azt, amire a jelölt felesküszik az avatásán. Ez, szerintem, túlzóan leegyszerűsíti a problémát. Nem vesz tudomást arról, hogy a technika és a tudomány jóvoltából a gyógyítás elvi lehetőségei milyen nagymértékben megnövekedtek. Húsz—harminc éve nem jelentett, nem jelenhetett problémát a . szervátültetések, a mesterséges megtermékenyítés, a génmanipuláció vagy a géppel való életben tartás megítélése. Vannak persze új, jogi s legfőképpen szakmai előírásaink, de a hozzáállás, a magatartás kérdéseiben a lelkiismeret, az erkölcs az igazi iránytű. Gondoljunk például a beteg kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés eshetőségére.

— Azt hiszem, az orvos—beteg kapcsolat módosulása is befolyásolja a szakma megítélését. Hip- pokratesz még azt tanácsolta a lakiusnak, hogy „az orvost imádd, mint az istent, mert az Olümposz-s ról származik". Ettől a szemlélettől már elég távol vagyunk.

— A gyógyító és a páciens kapcsolatában századunkig voltak az ókorihoz hasonló misztikus elemek. A máig használt terminológia is erre utal! A „tudós” ember ma is rendel, vizsgál, tilt vagy kiír ... A kúrát igénylő ember „hitt” a mesterének. A mai ember — leegyszerűsítve a dolgot — teste, egészsége és élete felett szabadon rendelkező személy, aki probléma, betegség esetén átruház az orvosra néhányat a jogai közül, mert ő ért a terápiához, a diagnosztizáláshoz. Azt azért naivságnak érzem, amit a szociológusok oly tetszetősen szoktak leírni: az orvos— beteg viszonya, a modern társadalmakban, egyenlő felek szimmetrikus partner- kapcsolata. Az igaz, hogy a mai ember rákérdez a gyógymód miértjére, és nem is elégszik meg akármilyen válasszal, de — ha nem is „olümposzi” eredetről van szó, a szakmában jártasság, a specializálódás mindig jelent bizonyos fokú szakmai jés nem emberi) minőséget, különbséget, amely bármely, különféle tudással rendelkező emberek között fennáll vagy kialakul. Ehhez járulnak még a betegségből adódó lelki tényezők. . .

— Szerintem épp ez: meghittség és bizalom hiányzik ma leginkább. A

bajba jutott nem érzi, hogy vizsgálójának fontos az, hogy ő meggyógyuljon.

— Valóban van bizalmi válság az egészségügyi dolgozók és a társadalom többi tagja között. Ennek okát elsősorban a tömeges, „nagyüzemi” betegellátásban — túlzsúfolt rendelők, egyperces diagnózisfelvétel, túlzott gyógyszerezés stb. — látom. A másik ok: az utúbbi tíz— tizenöt évben sok általánosan fogalmazó, nem konkrét személy vagy eset, hanem az egész orvostársadalom ellen írt cikk jelent meg a sajtóban. Én fontosnak tartom a kritikát. Ne kendőzzük el a visszaéléseket, a mulasztásokat! Az őszinte szó a tisztulást segítheti, de az orvosperek vagy műhibák kapcsán így fogalmazni: „az orvosok”, „több orvos”, ez etikátlan. S harmadsorban: nem feledkezhetünk meg a mai magyar értelmiség általános közérzetéről sem, ettől az orvosok sem függetleníthetik magukat...

— Miért „szenvednek” az újságírók bűneiért a páciensek?

— Mert, ha azt olvassa valaki, hogy „borzasztó esetek történtek szülészeti osztályokon”, fél odamenni és azt keresi fel, aki hiányzó szakismerettel „segít”: például lakáson vezeti le a szülést, elvégzi az abortuszt.

— Engem például bosz- szant, hogy a kórházainkban méterenként olvashatom a figyelmeztetést: „intézményünkben a kezelés ingyenes, dolgozóinkat ne háborgassák a hálapénzzel". Ugyanakkor a feliratok alatt várakozó betegek és hozzátartozóik— okkal — másról sem beszélnek, mint hogy „menynyit szoktál vagy kell, esetleg illik adni ennek vagy amannak”? Nem bántják ezek a táblácskák az ott dolgozó Hippokra- tész-utódok szemét?

— Valóban, így akár a

kocsmákban is ki kellene írni: „a bicskázást a törvény bünteti”. Bántó és bosszantó a mostani helyzet, az orvosok számára is. A paraszolvenciát a politikusoktól az egyszerű emberekig sokféleképpen ítélik meg. Szerintem a forint születése idején történt hiba . a bérek megállapításánál: a nem termelő szakmákat alábecsülték,

csaknem haszontalannak nyilvánították. A kérdés az: lehet-e egyáltalán a beteg— orvos viszonyban olyan tényező, hogy „hála”? Szerintem igen. Persze ezzel is vissza lehet élni, mint minden mással... Talán egy reálisabb bérpolitikával és a biztosítási szolgáltatások korszerűsítésével föl lehet számolni majd ezt a mindkét félnek problémát jelentő kérdést. Jóllehet tudom, ez nem megy egyik évről a másikra, de már máskor, máshol sem titkoltam véleményemet: minden társadalom jövőjének kulcskérdése,

hogy milyen mértékben becsüli meg „kiművelt emberfőit”, anyagilag, erkölcsileg egyaránt.

Farkas P. József

Palehi-kiállítás a tengerentúl

Tizennégy országban állítják ki az idén a világhírű palehii művészet alkotásait. Megtekinthetik a többi között Franciaországban, Kanadában, Finnországban, Norvégiában, Venezuelában, Belgiumban, Angliában és~ az NSZK-ban ... A lakk- mináatűr-festészet mesterei egyedülálló vándorkiállítási anyagot állítottak össze, s tíz hónapig láthatja majd az

amerikai közönség. A pale- hiek kiállítása része lesz a „Szovjetunió — ember, család, társadalom” elnevezésű, nagyszabású kulturális seregszemlének, amelynek megnyitóját augusztusban tartják New Orleansban. Ez a hagyományos orosz miniatűrfestészet eddigi legrészletesebb tárlata, amelyet az utóbbi tizenöt év alatt Amerikában bemutattak.

SxínháxMűlfiás

Kétmillió dollár értékű áruval fizetünk

Fontos tárgyalásra került sor Kaposváron a Csiky Gergely Színház jugoszláv építői és a beruházók, illetve a külkereskedelmi partnerek között. A színház felújítását hárommililió-két- száznegyvennégyezer-öt- százharmincöt dollár értékű áruval egyenlítjük ki, ebből eddig csaknem másfélmillió dollár értékű tűzifát, nitro- papírt, Videoton-terméket, Ganz Electric-gépet, farostlemezt szállítottak a magyar partnerek Jugoszláviának.

Az eredeti szerződésben meghatározott építkezés befejezési határidejének tartása végett megállapodás történt, hogy augusztus végéig az elvégzett munka ellenértékéként legalább kétmillió dollár értékű árut szállítunk.

Karsai József, a megyei tanács művelődési osztályának gazdasági csoportvezetője elmondta: az újabb egyeztető tárgyaláson megállapodtak, hogy az Astra százkilencvennyolcezer dollár értékben síküveget vásárol a Feruniontól. A hónap végén írják alá a szerződést a Transelectróval, amely akkumulátoredényeket szállít majd. Magyar mozdony vásárlása is szóba került — ennek értékét is beszámítják a színházfelújítás költségeinek kiegyenlítésébe.

A tárgyaláson tájékoztató hangzott el az alvállalkozó Tanép késéséről, illetve a Sáév anyagszállításáról.

Az idei nyáron ünnepelte hároméves 'fennállását Salgótarjánban a Gedőc-tetőn a TIT Uránia észlelő és bemutató csillagvizsgálója. Ez alkalomból új főműszert adtak át: egy Newton rendszerű tükrös távcsövet------------------^

T

V-NÉZÓ

A Mozart-kugli esete

Már negyedik alkalommal rendezte meg a magyar és az osztrák televízió közös műsorát Szomszédolás címmel. Vetélkedő ez természetesen, amely jelképes is lehet a két nép esetében, hiszen történelmük során nem egyszer volt vetélytárs. így hagyományai vannak a versenyformának, s megbizonyosodhatnak a nézők is: egyik félből sem halt még ki a virtus, kész összemérni erejét.

Sajnos nem zárult történelmünk során mindig olyan fényes sikerrel az erőpróba, mint pénteken este,' amikor három magyar kislány legyőzte (igaz, szoros küzdelemben) az osztrákok csapatát. Persze hasonló szoros küzdelmek előfordultak máskor is, ám akkor rendszerint szomszédainknak (a sógoroknak, ahogy mondani szokták) sikerült learatni a babérokat.

Ezúttal minden másként volt.

Nem tudom, hogy a tévénézőkben milyen érzel melket keltett a verseny, hogy egyáltalán a nyári kánikulai estében a sok elfogyasztott sör mellett jutott-e energiájuk az izgalomra, jómagam szinte tövig rágtam a körmömet. Megérdemelte a nagyon rokonszenves magyar csapat, hiszen három, párját ritkító naiv kislányból áílt, akit rögvest szívébe zárt a finomságokra egy kicsit is fogékony néző.

ök hárman bebizonyították: vannak még tartalékaink, igenis, tudunk — ha kélll — kockáztatni is, a nagyon áhított siker reményében.

S lányaink vállalkoztak a legreménytelenebb feladatokra is. Szemük sem rebbent például, ha magyar paprikát kellett eladniuk

Salzburg főterén, míg ve- télytársaik Mozart-kugLit árultak Szegeden. A győztes pontokat természetesen az szerezte meg, aki adott mennyiséget hamarabb eladott.

Ebben a számban lemaradtunk.

Nem tudom, hogy honfitársaink közül hányán vállalták volna ezt a feladatot. Nem azt mondom, hogy néhány nemzet csapatával nem állhatnánk ki versenyt árülni, ám éppen az osztrák finom csokoládé és a magyar édespaprika küzdelmében, gyaníthatóan, nem mi vagyunk az esélyesek.

Nagyon sok tanulsággal szolgált viszont a vetélkedő. Versenyzőink ezúttal saját bőrükön érezhették: milyen is a cserearányromlás, melyek azok az értékesítési nehézségek, piaci gondok. Osztrák kollégáiknak irigylésre méltó helyzetük volt: egyszerűen közölték az érdeklődő magyar vevőkkel, hogy addig vegyenek, amíg tart a készlet, mert ezután tíz évig nem lesz hasonló akció. Képzeletben már új szállóige születését is láttam, amely eképpen hangzik: egyszer volt Szegeden Mozart-kugli. (Azt, hogy Salzburgban lehet-e kapni magyar paprikát, nem tudom.)

Mindenesetre ahogy a műsor végén a riporter is megállapította: a vetélkedő nagyon jól szolgálta a két nép barátságát, tovább mélyültek a személyes kapcsolatók. Ezzel egyet is érthetünk, azzal a kiegészítéssel, hogy gyakoribbá kellene tenni ezeket a vetélkedőket. Hadd szokják meg a fiatalok, hogy olyan idő ez, amikor folyvást versenyezni kell.

Varga István

Régészeti kutatások Görögországban

Egy görögországi barlangban már tíz év óta tartó ásatásak során a történelem előtti haszonnövények átfogó „panorámáját” tárták fel, egymást követő rétegsorokban.

Az i. e. XII. században jelent meg először a lencse, amely akkoriban különösen kicsi volt — átmérője kisebb volt két milliméternél. Ebben a rétegben kis bük- könymagokat is találtak, továbbá pisztáciát és mandulát. Az i. e. 12 500-ból származó rétegben bukkantak először árpamagvakra, s a 7300 körüli időszakban jelent meg először a vadkörte — nemcsak magvait, hanem egész gyümölcsét is megtalálták.

Itthon a juniorversenyen győzött

Szőke lány a ,,billentyűk bálján“

A csinos, szőke lány március óta a siófoki Generál Epületkarbantantó Leány- vállalat dolgozója. Korábban a városi tanácson dolgozott, s évek óta rendszeresen részt vesz a különböző gépíróversenyeken. Dölles Irén a közelmúltban hazánkat képviselve ott volt a firenzei világbajnokságon.

— Másodikos középiskolás korom óta versenyzek, városi szinten 1985-ben és 1986- ban a legjobb voltam, 1985- ben az országos bajnokságon a sebességi versenyen harmadik, a hibátlanságiban a hetedik lettem. Az idén februárban a junioroknál — itt 24 éves korig indulhatnak a versenyzők — országos bajnokságot nyertem. Ennek köszönhetem, hogy tagja lettem a 13 tagú magyar csapatnak. Az elektromos kategóriában indultam, és a 131 versenyző között az ötven- haitodik helyet szereztem meg a mintegy 20 kg súlyú Daro 202-es villanyíirógé- pemmel.

— Hogyan és milyen körülmények között zajlott le a „billentyűk bálja”, a világbajnokság Firenzében ?

— Gyönyörű, modern épületben, tágas, légkondicionált, nagy terem állt rendelkezésünkre. Három kategóriában 23 ország 250 versenyzője indult, s a gépírók kategóriánként külön versenyeztek. A 131 vetélytárs közül 37-et nem értékelitek, mert a hibátlansági versenyben például öt hibával érvénytelen a dolgozat.

A tízperces hibátlansági feladat sem volt könnyű, de a fél óráig tartó gyorsasági verseny már kemény igény- bevételt jelentett.

— Különösen azért, mert én néhány hónappal azelőtt még a juniorok között indultam, s ott csak tizenöt percig kellett írni. A, gyorsasági versenyen mindenki ugyanazt a szöveget gépelte, a saját anyanyelvére lefordítva. A szöveg tele volt számokkal, országnevékkel, idegen szavakkal, úgy hogy közel sem lehetett a ' szokásos sebességgel gépelni.

Hogy jobban bírjuk u megpróbáltatásokat, banánnal és finom hazai csokival tömtük télé magunkat, mert az állítólag serkenti az agyműködést.

— Milyen további elképzelései, tervei vannak?

— Szeretnék tagja maradni az országos élmezőnynek, ez azonban nem lesz köny- nyű. Üj munkahelyemen ugyanis kevesebbet kell gépelnem, miint korábban a tanácson, ahol a leíróknál dolgoztam, így külön tréninge/.essel igyekszem színien maradni. A firenzei világ- bajnokság után a vezetők eldöntötték: ezentúl több

versenyzési tehetőséget teremtenek majd, hogy a két év múlva Drezdában sorra kerülő következő VB-n még jobban szerepelhessünk. Az én nagy gondom, hogy az írógépem elavult, versenyzésre már nemigen alkalmas. Egy jó írógép pedig mintegy 150 ezer forintba kerül.

Gy. J—