Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-21 / 170. szám

1987. július 21., kedd Somogyi Néplap 5 Műrészek kezdeményezésére HETVENÖT ÉVES MAJOL1KAGY AR A század elején, 1912-ben öt vásárhelyi képzőművész (Tornyai János, Endre Béla festő-, Pásztor János, Kallós Ede, Rubetzky Géza szob­rászművész) egy műszaki és egy számviteli szakemberrel együtt megalapította a Mű­vészek Majolika- és Agyag­ipari Teliepét. A jubileum alkalmából a gyár dokuimen- tumoíkból és a háromnegyed század termékeinek váloga­tásából kiállítást rendezett Hódmezővásárhelyen a Tor­nyai János Múzeumban. A Vásárhely határában le­telepedett újkőkori ősember is fölfedezte már, hogy bő­ségben található ott agyag. A réz-, vas- és népvándorlás­kori népcsoportoktól egészen máig szinte mindig foglal­koztak az itt élők kerámia készítésével A török idők­ben terjedt el a mázas kerá­mia, a XIX. század közepén pedig a legnagyobb fazekas­központtá fejlődött Vásár­hely. Egyes források szerint 150, mások szerint 400, de mindenesetre több száz fa­zekas készített díszes edé­nyeket. A XIX. század má­sodik felében azonban első­sorban a gyáripar versenye, az olcsóbbá vált porcelán, s mindenekelőtt a kőedény el­terjedése nehéz helyzetet teremtett a fazekasoknak. Egyre fogyott a számuk. Ezt a veszélyt látva a népi kerá­mia gazdag formakincsének, értékeinek megmentésére alapították a már említett A gyár épülete művészek az üzemet. Per­sze nem nagyon értettek az üzemvezetéshez, ezért és bi­zonyos személyi okok miatt is elég hamar kiváltak a részvénytársaságból. Viszont kezdeményezésük életké­pességét bizonyítja, hogy az üzem ma is létezik, műkö­dik, sőt az utóbbi pár évti­zedben fejlődött eredményes gazdasági egységgé. Az ala­pítás után Smurák József avatott műszaki irányításá­val húszan-harmdncan dol­goztak a gyárban. Folytatták a fazekashagyományok ápo­lását, és a kor divatjának megfelelően szecessziós edé­nyeket '*■ is készítettek. Ez utóbbiak nagy részét Endre Béla festőművész tervezte. Az első világháború után, de a húszas évek végére az üzem helyzete már megszi­lárdult, egyre több hazai és nemzetközi (Milano, Fiúmé, Barcelona, Athén, Párizs stb.) kiállításon arattak si­kert termékei. A két világ­háború között elsősorban Vértes Ágost vezetésével bő­vítette tevékenységi körét: kályhacsempét kezdtek gyár­tani és épületkerámiai fel­adatokat is vállaltak. A felszabadulás utáni első éveket tőkehiány, bizonyta­lanság, szétzilált gazdasági állapotok jellemezték. Ilyen körülmények közt az 1950- ben bekövetkezett államosí­tás a megszilárdulást és a nyugodt fejlődést hozta. En­nek eredményeként az üzem technológiailag is fejlődött (korszerű kemencék) és dol­gozói létszáma 200—250 kö­Két mai vásárhelyi edény Aláírások az alapítóokmá­nyon rül állandósult. 1971-től az Alföldi Porcelángyár keretén belüli működik a majolika­gyár. Tevékenységi köre ma­jolika díszmű, használati tárgy és samott díszkerámia előállítása. Ezen belül meg­őrizték a hagyományos kézi korongozást, az írókázást, vésést és karcolást, a faze­kashagyomány szerinti dí- szítőmódokat. Az alapítókon kívül más művészek is kapcsolatba ke­rülitek a majolikagyárral. Medgyessy Ferenc is több kerámiaszobrát, reliefjét (Kölyökszörny, Béka, Mene­külők stb.) készítette el az üzemben. Szabó Iván szob­rászművész elsősorban tálak, Csizmadia Zoltán festőmű­vész pedig épületkerámiák kivitelezésénél működött együtt a gyárral. Majdnem fél évtizedig Fekete János és Végvári Gyula keramikus­művész biztosította az üzem termékeinek esztétikai szín­vonalát. Végvári Gyula nevé­hez fűződik az országosan elterjedt henger formájú, sa­mott virágváza tervezése. Kajári Gyula grafikusmű­vész Szabó Sándor korongos­sal együttműködve népi ala­pokra épülő, komoly színvi­lágé, dinamikus, nagy edé­nyeket alkotott. Gerle Margit és Fábri Judit a modem ke­rámia területén fejlesztette a termelést. Takács Győző sokoldalúságát az egyszín- mázas edények, a humorral átírt népi fogantatásé tár­gyak és a Szolnokon, Béké­sen, Jászberényben fölrakott fali kerámiák mutatják. Sza­bó Mária tevékenységét az egyszerű étkezőkészlet és a finom virágmiintás csempe­együttesek fémjelzik. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az utóbbi negyed­század eredményessége Faze­kas Gábor vezetői tevékeny­ségéhez kapcsolódik. D. .1. Festett tréfák Az emberek többsége még a legnehezebb időkben is szeret nevetni. Vannak, akik midőn már , minden ölve­szett, akkor is tudnak mo­solyogni, ha máson nem, a tragédiáival terhes körülmé­nyeken. Irodalomtörténé- szök megfigyelései szerint a nagy művészeti korok min­dig egy-egy hatalmas önpa- rodisztikus művel számolnak le önmagukkal. A kelet-európai ember el­sősorban a kelet-európai hu­mort szereti. Vagyis inkább igényűi. A régi mondás vi­szont ismerik a televízióban is: megsiratni könnyű a kö­zönséget, magnevettetni vi­szont művészet. Nem is si­kerül néha hónapokiig igazi jó humort felvonultató elő­adásokat bemutatni. A kelet-európai humornak vannak sajátosságai. Lénye­gesen eltér például az angol gondolatmenettől, s érdemes megfigyelnünk, hogy a mi vidékünkön késiült tréfák esetében nem veszik igény­be a rendezők a nevetőgé­pet, hiszen a humorban ná­lunk Olyan demokrácia van, hogy mindenki akkor ne­vet, ha akar. Nem szüksé­ges mesterségesen fölhívni a figyelmet arra, hogy most poén van. Angolhonban viszont ez amolyan szolgáltatás. A né­ző szereti, ha tisztában van azzal, hogy amit közölnek ve­le, az vicc-e avagy komolyan gondolták. Tréfaügyben elég sokat tudunk az angolokról, viszont sokkal kevesebbet a Szovjetunióról. Ezért volt érdekes szombat este a Pil­lantás a szomszédba című csaknem egyórás összeállítás szovjet humoristák írásaiból. Hét jelenetet láttunk, s ezek közül tetszésemet egy nyerte meg igazán. Egysé­ges vélemény volt a címe, s röviden arról szólt, hogy a beosztott vitatkozni kezd a főnökével, afölött, hogy egy elkészült munkadarab — egy táska — színe zöld-e, avagy sárga. Láthatta mindenki, hogy a táska sárga. A főnök viszont sárgára akarta befestetni, amiből számomra világossá vált, hogy ő még régi típusú fő­nök, döntésképtelen, s ha eddig még nem söpörte el az újítás széle, akkor re­mélhetőleg hamarosan el fogja söpörni. Egy darabig nagyon jól szórakoztam a jeleneten, az­tán a komikusnak induló történetben véleményem sze­rint — mint a jó tréfákban általában — a tragikum je­gyei is fölcsillantak. Egy működő mechanizmust lát­tunk magunk előitt, azt, hogy ha az ember sokszor hall valamit igazságként feltün­tetve, azt előbb-utóbb ő is átveszi s igazságként köny­veli el. Később aztán már ellenőrzés nélkül hagyja, így mondta rá a jelenet vé­gén munkásemberünk is a sárgára, hogy zöld. És éppen ez a mozzanat teszi annyi­ra viccessé, ugyanakkor szá­nalmassá az egészet. Előnye viszont ennek a fajta tréfálkozásnak, hogy tisztában vagyunk azzal, hogyan kell viselkednünk. Nem nevethetünk önfeled­ten, hiszen tudjuk, többről van szó, mint egyetlen sze­rencsétlen ember egyetlen szerencsétlen esetéről. Mósolygunk, de ezzel egy- időben emlékszünk hasonló esetekre, csak azok talán nem voltak ennyire vidá­mak, hiszen velünk történ­tek. Mint ahogy meinyugtató volt látni, hogy ezek a tré­fák nem nálunk íródtak. Igaz, viszont, hogy elgon- dolkodtatóan ismerősek vol­tak. Ez meg némileg szomo­rú .í . Varga István BERLINI ROCKÜNNEP Vasárnap este véget ért az eddigi legnagyobb NDK-beli rock-rendezvény: a hat na­pig tartó rendezvénysoroza­ton 7 ország 29 zenekara és szólistája lépett a közönség elé a Berlin egyik parkjá­ban felállított színpadon. Magyarországot a Varga Miklós Band képviselte — „Európa” című slágerükkel az NDK-fiatalök körében is nagy sikert arattak. EGÉSZ NYÁRON TELJES KIHASZNALTSAG Diákok csereüdültetése Éjszakánként tanult magyarul Német pedagógus a leltei könyvtárban Kaposvár nem bővelkedik olcsó diákszállókban. A ki­ürült kollégiumok közül sem mindegyik fogad nyáron vendégeket. Az Agrártudo-' mányi Egyetem Állattenyész­tési Karának kaposvári kol­légiuma kivétel: nyáron is olyan ä forgalma, mintha a tanulmányi idő kellős köze­pén lennénk. — Nálunk nyáron is min­den szoba foglalt — mondja Horváth József igazgató. — Majdnem háromszáz gyerek üdül itt kéthetes turnusok­ban. öt éve rendszeresen jönnek hozzánk a nyaralni vágyók; most a Mezőgazda- sági Dolgozók Szakszerveze­tének szervezésében vannak itt iskolások az ország kü­lönböző részeiből. — Milyen programokkal várják a gyerekeket? — Városnézést szervezünk. Felkeresik az első napokban Szennát és Ropolyt, s eljut­nák a Balaton-partra is. A déli part minden nevezetes­ségét igyekszünk nekik meg­mutatni. Jó időben persze strandolnak; búvárúszó-tan­folyamot is szerveztünk min­den csoportnak. A főiskola pályáin pedig teniszoktatók várják őket, s gyakran ren­dezünk nekik játékos sport- vetélkedőket. Boczkó Attila orvostanhallgató vezetésével Olyan játékokon is részt vesz­nek a gyerekek, amelyeken elsajátíthatják a higiéniát. Nagy sikerük van ezeknek a játékoknak. A múlt heti'lo­vasversenyen egyik táboro- zónk fogta meg a malacot, együtt sütöttük meg, és meg is ettük. — Kik foglalkoznak a gyerekekkel ? — Tanító- és tanárképzős hallgatók vannak velük. Tá- borvezető-helyettesünk, Se- linger Jánosné szervezi a programokat, természetesen a gyerekek igényeit, érdeklő­dési körét figyelembe véve. A táborozás »-végén mindig közvéleménykutatást vég­zünk, mivel voltak elégedet­tek vagy elégedetlenek, s a következő turnusoknál esze­rint is változtatunk a terve­ken. — Láttam itt lengyel gye­rekeket is. Nekik milyen programokat szerveznék? — Mi csak a szállást ad­juk, az elfoglaltságról ők gondoskodnak. Ez az első év, hogy otthont adunk nekik. — Hoz-e hasznot önöknek a táboroztatás? És van-e le­hetőségük a kiránduló, túrá­zó diákoknak, hogy itt olcsón szálláshoz jussanak? — A nyári telt ház révén természetesen pénzhez ju­tunk, s ezt a kollégium fej­lesztésére fordítjuk. A zsú­foltság miatt külön szobákat nem tudunk fenntartani a kirándulóknak, de ha diákok járnak erre, mindig szorítunk nekik helyet. Pálvölgyi Anikóval kora reggel a kollégium előtt ta­lálkoztam. Barátnőjével együtt éppen a buszt várta, ami majd városnézésre viszi őket. — Pestről jöttünk — mondta. — Még soha nem jártunk Kaposváron ... Ma a várossal ismerkedünk, hol­naptól pedig, ha jó idő lesz, a strandra megyünk.... Bendi Éva Kedves, törékeny alkatú asszony; őszülő hajú, barát­ságos mosolyú. Mikor beszél, szavainak hangsúlya elárulja, hogy nyelvünket nem a szü­leitől tanulta. A boglárlellei városi könyvtárnak a nap forró sugaraitól enyhet adó teraszán beszélgettünk Honti Lászlónéval, lánynevén Lieb- scher Ruthtal. — Én nem jól beszélem a magyar nyelvet — szabadko­zik, ám hamarosan kiderül, hogy csupán némi idegenség érezhető szavain. Barátságos — néhol kislányos zavart tükröző — válaszai megnye- rőek. — 1969-ben kerültem Drez­dából Magyarországra. Ak­kor született a kislányunk, aki alig volt hároméves, ami­kor meghalt az édesapja. Az ezt követő években ezzel a súlyos tragédiával küszköd­tem. A 70-es évek közepén kezdtem el dolgozni ebben a könyvtárban, az első munka­helyemen. A nyelvtudásom igen csekély volt, ami a pá­lyán jelentős hátrányt jelen­tett. Nappal dolgoztam, éj­szaka pedig tanultam a ma­gyar nyelvet. Nagy gondot okozott az is, hogy nem is­mertem a magyar írókat, csupán Illyés Gyula Puszták népe című könyvét olvastam Drezdában, természetesen né­metül. Ezt a lemaradást is be kellett hoznom, mivel egy magyar bibliotékában nyil­vánvaló a követelmény. — Drezdában mit dolgo­zott? — Pedagógus voltam. Mi­után ide kerültem a könyv­tárba, hamarosan elvégez­tem Siófokon az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot. S hogy melyik pálya a. kedvesebb^ arról árulkodik az a fiatalos lendület, aho­gyan a munkahelyét bemu­tatja: — Több mint 20 ezer kö­tetünk van, köztük számos idegen nyelvű: . angol, fran­cia, orosz, német. Gyönyörű könyvtár; szívesen és gyak­ran jönnek hozzánk külföl­diek is! Négyen dolgozunk könyvtárosként, négy egymás gondjait és problémáit meg­értő és remekül együttműkö­dő ember. — Német anyanyeüvét hol tudja kamatoztatod ? — Mint említettem, sok külföldi jár hozzánk. Rész­ben könyvet kérnek, részben pedig információt. ' Az első komp indulását tudakolótói az orvosi rendelőt keresőig számos idegen megkeres bennünket. Ilyenkor jól jön a német nyelvtudás. A közel­múltban Berlinből érkezett hozzánk egy házaspár. Ott­hon hallották, hogy ha vala­mi baj van, akkor menjenek a könyvtárba, mert ott bizto­san segítenek neki. Gyakran segítek az utcán is a turis­táknak. A könyvtárban pe­dig minden évben német nyelvtanfolyamat vezetek felnőtteknek. Közben megérkezik Angé­la, beszélgetőpartnerünk 18 éves leánya. Szerencsés hely­zetben van: édesanyjától a magyart és a német nyelvet is anyanyelvi szinten tanul- ' ta meg — az idegenforgalom­ban dolgozik. v — Az NDK a hazája vagy Magyarország? — Bár Drezdában szület­tem s minden évben néhány hetet az idős édesanyámnál töltök, az otthonom Magyar- ország. Tamási Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom