Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
1987. július 20., hétfő Somogyi Néplap 5 EMBERNEK KELL MARADNI Latinovits-emlékkiállítás „A művészet sűrítés, meg- érzőképesség, embernek embert reagálása, a megfogható, megfogalmazható, képletbe rögzíthető jelenségekkel szemben: emberi útmutatás vall ami nagyobb, titkosabb lehetőség felé, a számok, gépek racionális valóságával szemben .. . Embernek kell maradni". — írta 1966-ban Jancsó Miklósnak. És írt ő még sok mindent, a Ködszurkáló című művében például színészetről, filozófiáról, humanizmusról, életről, halálról. A balatonszemesi új Lati- noviics emlékkiállítás — amelyet a hét végén nyitott meg dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője — éppen a Ködszur- •kál óból kiemelt idézetek 'segítségével vezeti el a nézőt Latinoviits-hoz e páratlan tehetségű művész és gondolkodó ars poeticájának megértéséhez. A tárlat rengeteg adatot — fotót, tárgyat..;— vonultat föl hogy megidézze személyiségét, életútját, a gyerekkori felhőtlen esztendőktől a sze- mesi sírhalomig. „Rendjén úgy lett volna, hogy amikor szembe-szökitél, dühköpésként a vonatnak, az hátrál meg," — irta L. Z. halála oímu versében Illyés Gyula, s most a Mészáros Emőke és Neumayer Katalin által rendezett tárlaton eltöprenghetünk sorsáról, mely fájdalmasan magyar zsenisors volt. sajnos egyáltalán nem szokatlan kul- túrhiistóriánkban, ezért is olyan szívszorító, megdöbbentő. A minőségért? a teljességért megalkuvást nem ismerő „összeférhetetlenség” örök mementó immár: költők. színesek, rendezők idézhetik fájó megismételhetet- lenségét. „Nem tudok elvontan létezni. Nem lehetek nonfigarutív sakkfigú- ra." A kiállításon láthatjuk hangulatos akvarelljeit — (ezek is bizonyítják menynyire szerette a Balatont, Szemest) néhány használati tárgyát, iskolai bizonyítványait, és sok-sok fotó idézi rendkívül kifejező arcát, szemét, szinte a hangját is halljuk József Attilát, Adyt, Krúdy Gyulát feltámasztó hangjai. Feledhetetlen Szindbádjáról ezt írja Czine Mihály: „Rekedtes hangszíinében, hangsúlytalanul ejtett szavaiból a Krúdy-hős fáradtsága rnu- t átkozik. Azé az emberé, aki talán már mindenütt volt" bálban és temetésen, erdőben és vízparton. Bűnben és erényben ..." S aki abban a nagy tévhitben, élt, hogy mindig vasárnap van.” Tudjuk: a folyton keresett igazán nekivaló alkotói közöséget e nagyszerű feladatra — vállalkozó csapatban a Szindbád' megfilmesítésére — Huszárik Zoltán stábjában találta meg Latinovits Zoltán s valószínű ennek is köszönhető a Színészkirály feledhetetlen alakítása. Sz. A. Megkezdődött a Velencei nyár Egy hónapos program M. Tóth István, Székesfe- hésváron élő és alkotó festőművész munkáiból rendezett kiállítás megnyitásával, valamint a hagyományos Velencei-tavi átúszóbajnoksággal kezdődött meg szombaton Gárdonyban a Velencei nyár '87 rendezvénysorozata. Az egyhónapos program keretében kiállításokat nyitnak, zenei esteket rendeznek, könnyűzenei koncerteket, gyermekműsorokat, sportrendezvényeket tartanak. Kápolnásnyéken vasárnap — július 19-én — nyííik meg Orisekné Farsang Erzsébet naiv festő munkáinak kiállítása. A környék népi hagyományait festményeken megörökítő * művész tárlatát két hétig láthatja a közönség. Pákozdon a Velencei-tó élővilága iránt érdeklődőket várja érdekes tárlat: a művelődési házban július 26-án nyitják meg a környék bogár- és rovarvilágát ismertető kiállítást. Nadapon július 25-én svábbál lesz; a rendezvényre NDK-beli és NSZK-beli, valamint Belgiumból érkező és holland vendégeket is várnak. Az agárdi Napsugár strandon valamint a velencei ifjúsági és üdülőközpontban minden héterr más popegyüttes ad műsort. Fellép többek között a Z’ZI Labor és a Bikini is. Számítógépes szakembereket képeznek Világszerte hódít a számítógép. Kezelése azonban számottevő matematikai ismereteket igényel. Az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara ezért is szervez számítógépes rendszer- és folyamattervezői, valamint a számítógépes programozói képzést. A hároméves levelező oktatás legnagyobb vonezereje, hogy a hallgatók felsőfokú képzettséget bizonyító oklevelet kapnak. Ez azonban csak akkor egyenértékű a más felsőoktatási intézményekben szerzett diplomával, ha a hallgatag a végzettségüknek megfelelő munkakörben helyezkednék el. Az érdeklődés igen nagy. Dr. Padi Jenő matematikai és számítástechnikai osztályvezetőnél szinte percenként cseng a telefon Érdeklődők és beiratkozok kérdezik a részletekről. Az egyetem tavaly kötött szerződést a budapesti Számítástechnikai Alkalmazási Vállalattal, amelynek hat vidéki központja van. A vállalat most Kaposvárnak kínált lehetőséget: ha sikerül beindítani a képzést, számítástechnikai laboratóriummal segíti az egyetemi kart. Sók a jelentkező, de senkit nem szeretnének elutasítani. így a csoport egyik fele szeptemberben, a másik januárban kezdi a tanfolyamot. Felvételi vizsga nincs, viszont az érettségi követelmény. A hat féléves kurzus során a tanulók a különféle programozási nyelvekkel, operációs rendszerekkel foglalkoznak. Az első félévben matematikát tanulnak és a számítástechnika alapjait, illetve a személyi számítógépek programozásával ismerkednek meg. Félévenként vizsgáznak, szigorlatoznak, majd a tanfolyam befejeztével diplomát kapnak. KETTŐS PORTRÉ Buzsáki szívvel Tolctvayék a Magyar Miiéről Mai gondolat ősi formában Háromszáz énekes a színpadon, két zenekar, két énekkar külsőségéiben is látványosan kivitelezett a margitszigeti premier után augusztusban a Szegedi Szabadtéri Játékokon szereplő Magyar Mise. A két alkotó, Tolcsvay László és Tolcsvay Béla azonban inkább a tartalomról beszél, a gondolatról, amely végül is ilyen nagy hagyományú, ünnepélyes zenei formát követelt ki magának. — Az egyéves munka legnehezebb része az volt, amíg rájöttünk, hogy milyen forma felel meg leginkább a mondandónknak — mondja a zeneszerző, Tolcsvay László. — A hitről, a hűségről, a szeretetről akartunk szólni a mai kor, mai gondokkal küzdő emberéhez. Baráti beszélgetések Müller Péterrel, Nemeskürty Istvánnal, Ma- kovecz Imrével, Novák Ferenccel, és a saját gondolataink vezettek oda végülis, hogy felismertük: e mondandónak van már kész szertartása, a mise. A mi dolgunk tehát annyi volt, * hogy zenénk és szövegeink a mai ember szertartásának feleljenek meg, ne valamelyik vallás liturgiáját idézzék csak, hanem valami még egyetemesebbet. Ügy érezzük ugyanis, hogy ez a néhány szóban összefoglalható mondandó minden alkotó és minden alkotás központi magva. — Ha ilyen komplex a mondanivaló és ilyen szigorúan ,klasszikus a forma, mitől mai mégis ez a mise, és főként mitől magyar? — A mise klasszikus tételeit — Kyrie, Gloria, Sanctus — megtartva, sok szöveget is megőrizve írtam a verseket — válaszol Tolcsvai Béla. — Arra törekedte« hogy mindaz, ami nem. csak^ennünket, hanem minden 4fft#e^társun<kat foglalkoztat manapság, helyet kapjon benne. Ilyen általános kérdés az ember és természet, a halhatatlannak látszó világ és a halandó élet viszonya, az emberiesség vagy az áldozat... — Számunkra ilyen visz- sza nem hozható értékek szülője volt a hatvanas évek időszaka — veszi át a szót testvére, Tolcsvay László —, a közösségteremtő , alkotás lehetősége. Ennek ellenére óvakodtunk attól, hogy nosztalgikus művet írjunk. Egy szép kínai mondáshoz tartjuk magunkat, mely a harmónia kötelezettségét rója a tudni kell, hogy Múzsákon mindig is fontos volt a népi együttes. Sikerült most gondos támogatókra találnunk, de még nem érzik igazán magukénak a' fcuzsákiak az együttest. Ha majd többen jönnek... Barcsánics Jánosné mellett Zakariás Istvánná az oszlopa az együttesnek. Férje Barcsánics Jánosnét keresztanyámnak szólítja; ezt diktálja a tisztelet, pedig alig van közöttük néhány év korkülönbség. . — Az öregeke tisztelni kell — mondja a férfi, miközben kedvünkért a citerát hangolja. Felesége épp oly vígkedélyű, mint Barcsánics- né. — Én már kislány koromban táncoltam — fűzi a beszélgetést tovább kedves vendéglátónk, Zakariás Istvánná. Az alapítók közül való. Édesanyja a közelből látogatott át, boltba menet. A hímzésre ő tanította: Proity Istvánná. Ismerős a név. Fia neves fafaragó volt, korán hagyta itt a családot. Táncolni a falu neves tanítónőjétől tanult, akit itt mindenki csak úgy ismer, Olga néni. Tavaly az együttes alapításának évfordulóján együtt ünnepeltek vele á buzsákiak, akiket megtanított táncolni. — Tényleg olyan fontosnak tartja az együttest? — Mi őrizzük a faluban a hagyományokat. Az nem lehet, hogy megszűnjön az együttesünk. — Az asszonykórus a legerősebb az együttesben. Zakariás Istvánná szép hangját szólistaként is meg-megcsil- logtatja. Tengerdi Győző nevét sem hagyhatjuk ki az emlékezésből: a falu tanítójaként ő jegyezte le azokat a népdalokat, amelyeket most a buzsáki asszonyoktól hallhatunk. — Ügy szeretnék a Győzővel egyszer együtt énekelni — sóhajt föl, hogy megmutassa majd a tanítónak, mit is tud ő . .. A férje, a kedves cimbalmos a környék lakodalmi rendezvényeinek fényét emeli. Sokáig a népi együttest is kísérte, ám a gyakori hétvégi szerepléseket nem lehetett egyeztetni a lakodalmakkal, így maradt az úgynevezett trottyos, amelyben két buzsáki is játszik. A hétvégi bajai szereplés után a buzsákiak már a hagyományos kétnapos búcsúra készülnek. A népi együttessel ismét találkozhatunk. ÜQrányi Barna zenészre, hogy ezzel helyreállítsa a csillagok megzavart rendjét. S ez fordítva is igaz: ha nencs rend a csillagok között — úgy érzem — a zenésznek is van itt a földön tennivalója. — A mise magyar voltának magyarázata egyszerű: bármilyen egyetemesen emberi kérdések azok, amelyeket boncolgatunk, saját történelmünk és kultúránk fényében látjuk őket, nem .is láthatjuk másképp. Attól azonban óvakodunk, hogy valamiféle — a gondolatot leegyszerűsítő — magyarkodás hatása érződjék munkánkon. — Kitűnő, és látszólag nem egymáshoz illő alkotótársakat sikerült megnyerniük. Egy éve ünnepelte fönnállásának negyvenedik évfordulóját a buzsáki népi együttes. A hétvégén Bajára utaztak: részt vetfek a Duna menti folklórtaíálkozón. Barcsánics Jánosnéhoz készülődéskor kopogtattunk be. A ház körüli munkák végeztével szépítkezni indult a fodrászhoz. A buzsáki népi együttes hosszú évek óta mindig számíthat rá. — Vincze Máriaként jegyezte el magát az együttessel? — Lánykoromban nem táncoltam; talán tíz éve, hogy az együtteshez tartozom. A férjem és a gyerekek beszéltek rá. Szivemen viselem az itt folyó munkát. Mondom is mindig a fiatalabbaknak: lelkiismeretesen kell dolgozni. A múltkor már kiszaladt a számon a szó, csúnyát mondtam ... Vagy dolgozunk, vagy hazamegyek, mert dolog mindig van a ház körül. Nem lopom én sem az időt. Egy televíziós felvételre készülünk, no meg a bajai szereplésre, ahová rendszerint meghívják az együttesünket. A ház körül valóban van jócskán tennivaló. Baromfi, jószág, szőlő. A férfikézből kiesett a kapanyél, az apróbb teendőket képes csak ellátni. Esténként azonban még van annyi ereje Barcsánics Já- nosnénak, hogy végigdolgozza becsülettel a próbákat a népi együttesben. — Mire emlékszik vissza legszívesebben az elmúlt évtizedből? — örülök minden szereplésnek. Jártunk többször külföldön is. Voltunk Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában. Jól érzem magam a csoportban. Tudja, víg kedélyű vagyok... — Az együttes történetét ismerve jellemzőnek találom, hogy egyszer fönn, egyszer lenn ... — Elég megfogyatkoztunk; most már marcali, lengyeltóti kisegítőink is vannak. Azt — Nagyon sokan azért vették részt szívesen a munkában, mert ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják őket, amelyek bennünk létrehozták a misét. A különböző tételek pedig különféle hangokat, előadói egyéni! sógeket kívánnak. A Kyrie ősi motívumokat megszólaltató tételéhez a Muzsikás együttes és ifj. Csoóri Sándor hangja kívánkozik, a Glóriában szólal meg a tisztaságot képviselő Pitti Katalin hangja Demjén Ferenccel, majd Begány.i basz- szusa, mely mindenre rákérdez. — A Magyar Mise bemutatkozását nagy érdeklődés kísérte, >s a premier idején már a lemezfelvétel is készen állt. — A siker természetesen nekünk is mint minden művésznek, álmunk. A munkának azonban nem ez volt a mozgatóereje; még azt sem tudtuk, előadhatjuk-e, amikor már belefeledkeztünk az alkotásba, s számomra hatalmas zenei szabadságot jelentett a komponálás — mondja Tolcsvay László. — Sokéves bizonytalan időszakainkban is erőt adott, ha dalainkat tereken, iskolákban hallottuk énekelni, egy Erkel Színház-i koncert és zenélés az óvodásoknak egyformán fontos nekünk. Egyvalamit ígérhetünk most: ha negyvenöt percet rászánnak életükből a Magyar Misére, kapnak valamit tőlünk, olyat, amit eddig mpg nem adhattunk. S. G.
