Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

1987. július 17., péntek Somogyi Néplap ■ ’ 5 EGY MAREK HAZAI FÖLD Ha szállnak az évek, se feledd azokat, kik vissza már sose térnek ... R. Rozsgyesztvenszkij Ülök a kaposvári 503. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet kollégiumának beteg­szobájában. Körülöttem a több mint ezerhétszáz ki­lométer távolságból érke­zett sztavropoli Misin csa­lád. Az ötvenéves apa, Anatolij Dmitrijevics ve­lem szemben egy széken, s mondja, mondja a történe­tüket. Mellette a tífc osz­tályt végzett lánya, Jelena ül az ágyon, s hallgatja az elbeszélést — ki tudja há­nyadszor — a hősi halált halt nagypapa és nagybá­csi sírjának megkeresésé­ről. Felesége, Valentyina Ivanovna, aki főiskolai ta­nár, a másik ágyon helyez­kedett el, s olykor-olykor közbeszól, hogy pontos me­derbe terelje a férje kitá­rulkozását. A férfi levél tárcájából képek kerülnek elő a báty­járól, Ivan Dmitrijevicsről. Az egyiken nyakkendősen, öltönyben látható. A másik már katonakép. Hátlapján gyöngybetűkkel írt vers Szüleimnek a fiuktól cím­mel' Anatolij Dmitrijevics kérésemre felolvasta. Leg­jobban az a rész kapott meg, mely a várva várt vi­szontlátásról szólt. — Tanító volt a bátyám. 1939-ben vonult be sorka­tonai szolgálatra. A nyuga­ti határon szolgált, 1940- ben pedig Besszarábiában, ezt a képet is onnan küld­te. 1941-ben szerelt volna le, de addigra kitört a há­ború. Először jött a vissza­vonulás, később aztán a tá­madás. ö a harckocsielhá- rítóknál szolgált. 1943-ban már levél is érkezett tőle a Kaukázusból. Kitörtek a bekerítésből, kapott öt nap szabadságot, s hazajött. — Mire emlékszik? — Hát, sajnos, nem sok­ra, ültem a karján ... ak­kor még kicsi voltam. In­kább az édesanyám elbe­széléséből tudom, mi tör­tént. Akkor már tiszti, váll- lapja volt. Édesapámmal nem találkozhatott, mert' addigra már ő is katona volt. Egy levél azonban jött 'tőle, s a bátyáig el akart menni oda, az egysége szolgált, édesanyám azonban lebeszélte. Csupán egy-két levél jött még, ez tudósította a családot a fronton történtekről. Egy apámtól, hogy megsebesült, aztán a bátyám parancsno­kának köszönőlevele, hogy ilyen hőst neveltek a szüle­im. Aztán Ukrajnán át megindult a nagy ellentá­madás nyugati irányba. Ment apám, ment a bátyám is az egységével... Anatolij Dmitrijevics egy pillanatra elhallgat. — Aztán már csak az ér­tesítéseket kaptuk arról, hogy hősi halált halt a bá­tyám a magyarországi Osz- topánban 1945. március 22- én, aztán az édesapám “a szlovákiai Sterkovóban 1945. április 22-én. Az egyik huszonöt, a másik negyven­hat éves volt. A bátyám mint százados megkapta a Vörös Csillag, az Alek- szandr Nyevsz'sáj Érdem- rend^-A Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatát azonban már az ,, édes­anyámnak adták áh — Mikor határozták el, hogy fölkeresik a sírját? •— Édesanyám mindig szeretett volna eljutni Ma­gyarországra és Csehszlo­vákiába. ö azonban 1971- ben meghalt. Akkor én vgí- tem kezembe az ügyek in­tézését. A Vöröskereszt ré­vén tudtam meg, hogy apá­mat később Zilinán (Zsol­nán), a bátyámat pedig Ka­posváron- temették el. 1979- ben kerestem föl először a sírokat. Apám a zitinai szovjet hősi temetőben nyugszik. C úgy esett el, hogy nem tudott a legidő­sebb fia hősi haláláról. A bátyámat először a Szabad­ság parkban kerestük Ka­posváron, aztán kiderült, hogy a Keleti temetőben te­mették el. Most másodszor vagyok Magyarországon, az első úton az unokaöcsém volt velem, mert a nővé­rem nem vállalta az utát, most pedig a kislányunkat hoztuk el. örülünk, hogy mindig mindenben segítet­tek nekünk. A Kapos Vo­lán MSZBT-tagcsoportja pártfogolt minket. Elmen­tünk Osztopánba is, ahol először eltemették a bátyá­mat, aztánt kimentünk a Keleti temetőbe. Sok szőttjét családról ír­tam már, s nem csodálkoz­tam, amikor Anatolij Dmit­rijevics, aki egyébként a sztavropoli építők bank­fiókjában dolgozik, el­mondta, hogy hazai földet hozott a kaposvári, a zilinai sírra a virágon kívül. — Vettem.egy marékkai a kaposváriról a zilinaira és fordítva ... Könnyebb most a lelkem, mert szinte úgy érzem, a föld egyesí­tette az apámat és a bátyá­mat, mintha találkoztak volna ... Egy szót se szólunk egy darabig, a két hősi halott­ra gondolunk. — Kaposváron 1979-ben és most is mindenki segí­tett nekünk. Jólesett az együttérzés, az, hogy meg­értették: miért utaztunk ide több mint ezerhétszáz kilo­méterről. Lajos Géza MEGÚJULÓ MŰVELŐDÉSIOTTHON-HÁLÓZAT Együtt a társközségekkel Kevesen állnak meg Lát- rányban, néhány kilométerre a Balatontól. Somogytúron a Kunffy-gyűjtemény kedvéért többen megszakítják az útju­kat. Beljebb, mondjuk Visz- re, ki kíváncsi? Űticélunk most mégis Lát- rány volt, az a falu, amelyik sokat törődik a művelődési intézményekkel. Jól megérti itt egymást a tanácselnök és. a népművelő. Cs. Bíró János, a körzeti művelődési ház ve­zetője a közös tenni akarás­ról ezt mondta: — Többet változott a négy falu az utóbbi két évben, mint elő­zőleg egy évtized alatt. Fényképek készülnek fo­lyamatosan a változásokról, a tanácselnök épp azt sorolta, mit kapjon lencsevégre a fo­tósként is ügyes népművelő. Az őszi falugyűléseken ezek­kel a diafelvételekkel egészí­tik majd ki a beszámolókat. Tavaly újították föl a viszi művelődési otthont. Az isko­lából csak az épület ma­radt meg a faluban, ezt ren­dezték be könyvtárnak, mo­zinak, ifjúsági klubnak. A háromszázlelkes település társadalmi munkában az élenjárók közé tartozik a megyében. Egy lakos önzet­len keze munkája tavaly 2859 forintot ért. A hatmil­liót érő vízmű megépítése mellett gondot fordítottak arra is, hogy a közös szóra­kozás, művelődés otthonát korszerűsítsék, családiassá varázsolják. Somogytúron volt a leg­elhanyagoltabb a térségben a művelődési ház. A Kunffy- gyűjteménynek otthont adó épülettel szemben már az utolsó simításokat végzik a felújításon. — ötszázezer forint támo­gatást kaptunk a megyei ta­nácstól az életveszélyessé nyilvánított művelődési ház rendbetételére — mondta Emri Gyula tanácselnök. — Egymillió-ötszázezerbe kerül, mire elkészül. Augusztus 20- án szeretnénk avatni. Az utcafrontról nem látja az átutazó, hogy a vörös kő­vel borított homlokzathoz új szárny csatlakozik. Itt kap otthont á községi könyvtár is, melynek berendezéséhez segítséget nyújt a megyei könyvtár. Több klub is a la­kosok rendelkezésére áll. — A VII. ötéves terv költ­ségvetését a művelődési ott­honok felújításának rendel­tük alá — avatott be a ta­nácselnök a gondosan előké­szített programba, -r Egy év teljes felújítási költségét So- mogytúrra szántuk. Cs. Bíró János a faluban született, népművelőként több év eredményes munká­jával járult hozzá, hogy a négy településen jobban érezzék magukat az embe­rek. Többnyire a fiatalokat tudhatja maga mellett, élénk klubélet folyik a falvakban. Látrányban jól működik a nyugdíjasok klubja, a nép­dalkórus lány és asszony ala­pítói mellett már férfiakat is találunk az együttesben. Országos minősítő hangver­senyre készülnek. Babodon is örömest énekelnek. Somogybabodon tavaly fe­jeződött be a művelődési ház felújítása. Kétszázezret köl­töttek a látrányi művelődé­si ház fűtésének korszerűsí­tésére. Az ideiglenes tanter­meket visszaadta az iskola, ezekben csinos ifjúsági klu­bot rendeztek be, háromszáz új széket vásárolt a tanács. Egy eléggé megkopott iro­dai székre mutatva — a sa­játjára — a tanácselnök mo­solyogva jegyezte meg: — Az első a művelődési ház csinosítása volt... A megújuló művelődési- otthon-hálózat jó példa a négy falu tenni akarására. És arra is, hogy a lakossági igényeket nemcsak meghall­gatja a tanács, hanem azokat igyekezett kielégíteni is. — Sokat segített bennün­ket a somogybabodi terme­lőszövetkezet — folytatta Emri Gyula. — A boglárlel- lei áfész ötvenezer forintot adott, a helyi takarékszövet­kezet színes televíziót vásá­rolt a látrányi művelődési háznak, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat video­magnót ígért. Cs. Bíró János elégedetten nézett körül a somogytúri művelődési háznál. — Egyedül nem mennék semmire. A társközségekben népművelési ügyvezetők dol­goznak. Mindenben számít­hatok rájuk. A négy falu összefog... Horányi Barna Kaposváron, a Kilián György Városi Művelődési Központban a Nemzetközi Vizuális Művészeti Tábor al­kotásainak kiállítása láthátó. A Zselic SE holnap a Szent- jakab—Nádasdi erdő útvo­nalán kirándulást szervez. A kaposvári helyőrségi klub fedett teraszán fiata­loknak rendez játszóházat ífolnap tíz órától. Szemerey László bűvész segítségével a résztvevők bepillantást nyer­hetnek a papírhaj togqtááVnű- vészetébe. .* A gyerekek figyelmet sze­retnénk fehívni két kaposvá­ri mozi hét végi matinémű­sorára. A Vörös Csillag FiLmszíházban vasárnap dél­előtt 11 órától a Panda maci kalandjait, a Mozimúzeum­ban pedig délután fél négy­kor a Flepp, a róka című filmet vetítik. Sokak érdeklődésére szá­mító kiállítást nyitnak hol­nap délelőtt tizenegy órakor Balatonszemesen. A Latino- vits Zoltán-emlékkiállítást dr. Selmeczi László, a Mű­velődési Minisztérium Múze­umi osztályának vezetője ajánlja a közönség figyelmé­be. A XI. Dráva menti nyár rendezvényeként vasárnap két órakor a barcsi strand szabadtéri színpadán a Vi­téz László kalandjai című bábműsort mutatja be Ke­mény Henrik, a népművé­szet méstere. Nagyatádon, az ötvöskónyi városrészben holnap kilenc órától családi sportnap lesz. A programban foci, kötélhú­zás, tollaslabda és röplabda szerepel. Vasárnapi három órától a helyi mozi matiné- előadásában a Hüvelyk Pan­na című japán rajzfilmet, délután fél öt órátójl pedig Kemény Henrik bábműsorát láthatják a gyerekek;. Holnap este nyolq órakor Berzencén, a várdormbi ifjú­sági parkban a barcjäi Deto- nic rockegyüttes ad koncer­tet. Utána a szekszárdi Sansz együttes közreműködésével szórakozhatnak a fiatalok. Ma délután hat órától a boglárlellei Vikár Béla Mű­velődési Központban 'fáncház lesz. Közreműködik a tánc­ház vezetője, Nagy Zoltán Jó­zsef, a népművészet ifjú mestere, zenél a Méta népze­nei együttes. Pénteken és szombaton a Csiky Gergely nyári színház előadásaként Alfred Jarry: Übü király cí­mű művét láthatja a'közön­ség este fél kilenc 1 órától. Szombaton 11 órától, a Pla­tán strand dlőtti téren a glindei Spilmancug fúvósze­nekar ad térzenét, A Kék és Vörös Kápolnában a Delphy fajanszok és a zsidó kegy­tárgyak tekinthetők meg. A Dózsa György utca 13-as szá­mú házában a bogiári kézi­munkaszakkör 32. kiállítása várja az érdeklődőket. Siófokon, a szabadtéri színpadon ma este fél ki­lenckor Dolly Roll-koncert kezdődik, vasárnap pedig es-, te kilenc órakor operettgála lesz Kálmán Imre és Lehár Ferenc műveiből. A kőröshegyi műemlék templomban ma este nyolc órakor Herbert Hoffmann NSZK-beli orgonaművész és az Ars Renata énekegyüttes koncertjét hallhatja a közön­ség. Ma este a balatonföldvá- ri szabadtéri színpadon Mo­dern Hungária-koncert lesz. Fonyódon, a Galériában Weeber Klára szobrászmű­vész és Szabados János fes­tőművész tárlata látható. Képünkön (balra): Weeber Klára Florentin című alko­tása. Színház a XIII. századi templomban Grúzia fővárosa, Tbiliszi központjában, a' Kura-folyó partjának meredek szikla- csúcsán emelkedik az ősi Metechi-templom. A Tbiliszi alapítójának, Vahtang Gor- gaszalnak tiszteletére emelt lovas szobra és a templom környéke a turisták kedvelt kirándulóhelye. A XIII. szá­zadban épült templom 1974 óta a Tbiliszi Állami Ifjú­sági Színházi Stúdiónak ad otthont. Az épület belsejét apró változtatásokkal szo­katlan, de rendkívül kelle­mes teremmé alakították át, ahol valamivel több mint száz néző fér él kényelme­sen. A Metechi Színháziban szinte egybeolvad a színpad és a nézőtér: a színészek gyakorlatilag a közönség kö­zött játszanak. A hagyomá­nyos színházi felfogással szakítva, sajátos stílus ki­alakítására, a közönséggel való közvetlen kontaktuste­remtésre törekednek. A stú­dió repertoárjában grúz klasszikusok, szovjet és kül­földi szerzők érdekes alkotá­sai kapnak helyet. Az ifjúsági színházat meg­alakulása óta Alékszandr Mrevlisvili irányítja. A Le- ningrádi Színművészeti Fő­iskola végzős hallgatójának ars poeticája: az előadáso­kat .minimális díszletekre, ugyanakkor a társulat szí­nészi adottságainak és lehe­tőségeinek maximális ki­bontakoztatására kell ala­pozni. JÁTSZÓHÁZ MÁSODSZOR Kedden délután a Krénusz iskola udvarán gyülekeztek azok a gyerekek, akiket a nagy hőség, ellenére sem csábított a vízpart. A Kilián művelődési központ másod­szor szervezett az idén ját­szóházat. Hangos zene buz­dította az alkalmi focicsapa­tok résztvevőit, közben pedig folyt a toborzás a bicikli afca” dályversenyre. Akadt jelent­kező bőven, hisz nagy adag édesség volt a beígért nye­remény. Az árnyékban bábosok, játékkészítők mutatták be fortélyos tudományukat a kíváncsiskodóknak. A leg­egyszerűbb és legolcsóbb alapanyagot Szabó Gyuláné használta fel. Száraz kuko­ricacsuhéból csinált babákat. Egy kis spárga kell még hoz­zá, fejnek jó lesz a ping­ponglabda is. Az apró bábo­kat Horváth Zoltánná, készí­tette. Az egész játék csak egy fejből áll, hogy milyen állatfigura lesz, azt a rára­gasztott filc alakítja ki. Az egyik kisfiú, Törő Tamás baglyot formált. Este hatig tartott a játszó- ház, befejezésől kedvére ki- ugrálhatta magát mindenki a táncmulatságon. A szerve­zők elmondták, hogy a leg­közelebbi rendezvény augusztus harmadikán lesz a Desedán. A víziparádón szí­vesen látják a szülőket és az idősebbeket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom