Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
Viktor Grisin lemondott mandátumáról 2 ________________________________________ K ohl—Teng-találkozó Pekingben Somogyi Néplap Miért ellenezzük az „egyenlősdit ?” írta: Gavril Popov, a Moszkvai Állami Egyetem professzora 1987. július 15., szerda A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa lejárta előtt megszüntette Viktor Grisin képviselői mandátumának érvényességét, mert Grisin bejelentette: lemond képviselői megbí za tásáról. Az 1914-ben született VikGiovanni Goria kereszténydemokrata politikust, eddigi kincstárügyi minis/.Nem mondható, hogy az olaszok nincsenek hozzászokva a közéleti meglepetéseikhez. Nyugat-Európa egyik legszövevényesebb politikai rendszerében annyi „bakugrás” történt az elmúlt évtizedekben, hogy az odaszoknak már nemigen tudnak újat mondani. Most azonban mégis meglepetésről ír a sajtó: négy hónapig tartó kormányválság után Francesco Cossiga államfő Giovanni Goriát nevezte ki minászt erelmőknek. Az elmúlt hetekben rengeteg üatlállgatás látott napvilágot az olasz belpolitikával kapcsolatban. Az nyilvánvalónak látszott, hogy a Kereszténydemokrata Párt (DC) nem egyezik bele a növekvő tekintélyű Bettino Oraxi újabb kormányfői megbízatásába, jóllehet a Szocialista Párt tovább erősítette pozícióit a júniusi választásokon. A DC elsőszámú jelöltje (vagy önje- löiitje?) Cirieco De Mita, a párt főtitkára volt, a szocialisták azonban a vele Való tárgyalástól zárkóztak el, mivel a négy évig jói működött öit pánti koalíció szétbomlásáért mindenekelőtt őt tették felelőssé. Napvilágot láttak olyan elképzelések is, hogy „megfordítják” az eddigi Craxi— Andreotti párost: Andreotti lett volna a miniszterelnök és Craxi a km ügy miniszter. Egyesek még azt a megoldást sem zárták ki teljesen, hogy kisebbségi DC-kor- máiny alakul, esetleg az OKP külső, passzív támogatásával. Goria eddigi pályafutását áttekintve azonban a meglepetés tényleg nem is olyan nagy. A kis termetű, szakállas, kifejezetten megnyerő külsejű politikus az elmúlt évek olasz fellendülésének egyik atyamestere volt. Goria 1943. július 30-án született a borairól ismert észak-Olaszországi Astiban. Közgazdasági diplomát szerzett a torinói egyetemen. 1960-bain lett tagja a Kereszténydemokrata Pártnak. Oiriaco de Mita védenceként 1976-ban került be először az olasz törvényhozásba. Mint pártjának gazdator Grisin 1967—1986-ig a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja, 1971—1986 között az SZKP KB PB tagja, 1967—1985-ig pedig a MosÁ- vai Városi Pártbizottság első titkára volt. tért bízta meg hétfőn este az új olasz kormány megalakításával Cossiga köztárságpolitikai szakértője, több kormány munkáját segítette, majd három kormányfő alatt is,‘ egészen a legutóbbi kormányválságig, rendületlenül kincstárügyi mi - niszterként szolgált. A Craxi-konmány idején az ő nevéhez fűződtek azok a gazdasági szigorító intézkedések. amelyeknek célja az államkincstár kiegyensúlyozása volt Goria nem kis szerepet játszott abban, hogy az ölt- párti koalíció — részint az állami kiadások jelentős csökkentésével, részint az olasz tőke külföldi beruházásainak időleges korlátozásával — 4 százalékra csökkenthétté a csaknem 20 százalékos inflációt. Tavaly decemberben a L’ Espresso című tekintélyes hetilap közvélemény-kutatása szerint az olaszok már őt tartották a tárcáját legnagyobb szakértelemmel vezető miniszternek. Goria kormányfői kinevezése megnyugtathatja. az eddigi, fellendülést hozó gazdasági program megbé- nulátsától tartó olasz gazdaKedd esti kommentár Sikerül-e a dél-koreai mentőakció? A legutóbbi 48 óra fejleményei tükrében ezt a kérdést két megközelítésben is fel kell tenni. S a válasz a kérdésekre szorosan összefügg. Csőn Tu Hvan diktátor-elnök mostani nagyszabású kormányátalakítása alkalmas-e az ellenzék hetek-hónapok óta tartó tüntetéseinek ,lecsillapítására? Az igen avagy a nem választól pedig nem kis mértékben függ, hogy miként alakul az 1988-as szöuli olimpia sorsa. Hétfőn iCsőn Tu Hvan elnök korábbi ígéretének megfelelően lényeges személycseréket határozott el a kormányában. Hét poszton változtak a miniszterek azzal a kimondott céllal, hogy a kabinetnek politikailag semleges színezete legyen. Ennek a kabinetnek kellene biztoA hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt kedden Pekingben fogadta Teng Hsziao-ping, a Kínai KP Központi Tanácsadói Bizottságának elnöke. sítania a hatalom „pártatlanságát” a még idén avagy a jövő év elején megtartandó ' elnökválasztásokig. Huszonnégy órával később a kormányzó Demokratikus Igazság Pártban is változások történtek: állítólag távozott 27 olyan, a kemény vonal híveként iszámontartott politikus, akik közvetlenül avagy közvetve felelősek voltak az utóbbi évek diktatórikus irányvonalának megvalósításáért. Formailag ezzel megtisztították az utat Ro Te Vu pártelnök számára, hogy az elnökválasztásokon egy mérsékelt „demokratikus meggyőződésű” politikus személyében indul- hassson, s — a kormányzó pártja reményei szerint — többséget kaphasson, nymodon átmentse a dél-koreai rendszert. Nehéz ■ eldönteni, hogy Csőn Tu Hvan szöuli diktátor-elnök hajlandó lett Kína legtekintélyesebb politikusával a szövetségi kancellár másfél órán át tárgyalt. Teng a megbeszélésen kijelentette, hogy országa „hálás” az NSZK-nak a két ország fejlődő kapcsolataiért. „Az NSZK tovább nyitott Kína felé” — nyugtázta elégedetten Teng. Elégedetlenségének adott hangot azonban Teng a nemzetközi helyzetről szólva. A kínai vezető szerint az elmúlt években nem sokat változott a világ. Teng kijelentette: ugyanazok a nemzetközi problémák várnák megoldásra, mint azt Kohl legutóbbi, három évvel ezelőtti kínai látogatása alkalmával megállapították. Kína belpolitikájáról szólva — mint azt a találkozó után a nyugatnémet kormányszóvivő újságíróknak elmondta — Teng a gazdasági reformfolyamat felgyorsítását említette. Teng — idézte Ost — kijelentette, hogy az októberben esedékes „kínai pártkongresszus jóvá fogja hagyni ezt a reformpolitikai irányvonalat és azt új politikai szerkezet létrehozásával is támogatja majd”. Ma feloldják a rendkívüli állapotot Tajvanon Ma feloldják Tajvanon az 1949 óta tartó rendkívüli állapotot. Az ország hivatalos hírügynökségének jelentése szerint Csang Csing- kuo elnök keddi rendeletében jóváhagyta a parlament álltai már a múlt héten megszavazott törvényt. Ennek értelmében a katonai bíróságok ezentúl nem ítélkezhetnek civilek fölött, ha azokat lázadással vagy felforgatással vádolják. Engedélyezik a politikai- pártok működését, de csák akkor, ha nem kommunisták, és támogatják Tajvan és Kína tajvani értelmezés szerinti újraegyesítését. Ezentúl nincsenek tiltva a tüntetések, s megszűnik a hadsereg cenzúrája a sajtótermékek felett. Úgyszintén megszűnik a hadseregnek az a joga, hogy ellenőrizhesse az országba látogató külföldieket. Tajvanon 1949 óta volt érvényben a rendkívüli állapot. Ebben az évben űzték ki a kommunistáikat a polgárháborúban vesztes Kuomüntamigat Kína szárazföldi területeiről. volna-e a külcsín ilyen megszépítésére akkor is, ha nem fenyegette volna a háttérből az olimpia rendezési jogának elvesztése. Néhány hete több amerikai város már nyíltan is bejelentette igényét a sportesemény rendezési jogának átvételére, amennyiben a dél-koreai belső állapotok, az állandó tüntetések légköre miatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi döntésének felülvizsgálatára kényszerült volna. A nemzetközi sportdiplomácia most valamelyest fellélegezhetett. Időközben felújultak az érintkezések Dél- Kor ea és a KNDK között is arról, hogy hány és milyen rendezvény jogát kapná meg Phenjan.) A végső szót azonban várhatóan mégiscsak a dél-koreai ellenzék mondhatja ki. Elfogadja-e a rendszer által felkínált biztosítékokat a demokratizálásra A munka bérezési rendszerének reformját minden túlzás nélkül nevezhetjük a „peresztrojka” központi kérdésének. Hiszen ennek a problémának a radikális megoldása nélkül nem számíthatunk komoly sikerekre a gyorsítás, a termelés hatékonysága növelése terén. Ez érthető is: az igazságos bérezés nemcsak az elvégzett munkáért járó megérdemelt fizetség —, hanem rendkívül fontos motiváló tényező is. Számunkra elvileg mindkettő nagyon lényeges, az átalakítás feladatainak és céljainak megvalósításában azonban a fizetés elsődleges szerepe — az ösztönzés. Igazságos munkabérrendszer nélkül, valamint a munkások „gazda-szellemének” hiányában — ezt az előző évtizedek példája jól mutatja — minden más kényszerítő erő hatástalan: közönybe és apátiába ütközik minden kezdeményezés. Gondoljuk csak végig: mi sarkallja a munkást teljesítményének fokozására, ennék érdekében új technológia elsajátítására, új technika ' alkalmazására ? Az ember veleszületett mindig újra törekvése, szorgalma, lelkesedése, öntudata, kötelességérzete? Jelen esetben ezeket a motívumokat sajnos csak közvetve említhetjük. Minden fejlődés motorja — a gazdasági haladásé pedig különösen — mindig is az „érdek” volt, és az is marad valószínűleg sokáig. Egy termelőközösség „érdeke” — a birtokában maradó bevétel: az egyes tagoké pedig — a fizetés és azok a javak, amelyeket a vállalat szociális fejlődése biztosít számára. Miből tevődött össze a szovjet dolgozóik fizetése? A munkások zöme (70—75 százalék) tarifa szerinti munkabért kapott. Mi az a tarifa? A dolgozó végzettségének, a munka jellegének függvényében központilag megállapított munkabér. Mivel ez a tarifa meghatározott hozzáértést feltételez — a vezetés csak ennek a képességnek megfelelő termelékenységi szintet követelhet meg az adott munkástól, és nem többet. A tarifás megoldás támadható azért is, mert nem írja elő a kötelezően megtermelendő mennyiséget. A munkásnak elég csupán megjelenni a munkahelyén —, s már törvényes joga van a munkabér felvételére. Elvileg az egyéni munkavégzéssel arányos a fizetés és a prémium egyaránt. A gyakorlatban azonban a kollektíva teljesítménye levelet a most kinevezett új Julnak avagy a mostani kormányátalakítást csupán megtévesztő mentőakciónak tekinti, s folytatja kampányát Csőn Tu Hvan elnök rendszere ellen. A keddi szöuli lapok maguk sem zárják ki, hogy az ellenzék kevésnek ítéli majd a fejleményt. Az új kabinet ugyanis távolról alapján — aszerint, hogy a műhely, a részleg, illetve az üzem miként teljesítette (esetleg túlteljesítette) a havi, negyedévi, éves tervet — mindenki egyformán részesedik, Ezért nehéz válaszolni arra a kérdésre, miért kapják a szovjet dolgozók a fizetésüket. Természetesen a munkájukért. A „munka szerinti bérezés” elve azonban napjainkban úgy valósul meg, hogy a fizetés nagy része felülről garantált, a pótlékok pedig nem az egyéni eredményektől, hanem a közösség teljesítményétől függenek. A munkavégzés szerinti bérezés alapelvének megszegése végül az „egyenlősdi”- hez vezetett. Aki jól dolgozott, szinte ugyanannyi fizetést kapott, mint a közepes teljesítményt nyújtó. A jó munkás jár rosszabbul. Aki gyengébben dolgozott — szintén közel annyit keresett, mint aki közepes eredménnyel végezte munkáját. Ez szociális igazságtalansághoz vezetett. Tavaly fontos határozat született az iparban dolgozók munkabérrendszeré- nek módosításáról, amelyben először szögezték le, hogy a munkásoknak és alkalmazottaknak kifizetendő bért a vállalatnak kell megtermelni? Az elosztás elve azonban még mindig nem tartalmazza az új tarifás központi szabályozás elemeit. A tarifarendszer a szovjet gazdaságban — véleményem szerint — a múlté, kell, hogy legyen. Legfontosabb negatívuma ugyanis — nem ösztönöz a munka termelékenységének a növelésére. Következetesebben oldják meg a bérezés kérdését a teljesen önálló gazdasági elszámolásra, önfinanszírozásra áttérő kollektívák. Ez év január 1-jétől valameny- nyi termelőágazatban új gazdaságtervező és -szervező rendszer szerint dolgoznak. Az új szisztéma több mint 75 millió embert érint. Az anyagi ösztönzés követelményeit, feltételeit, mértékét maga a kollektíva határozza meg. Csupán a vállalat vezetője kivétel — az ő munkája értékelésének szempontjait az illetékes minisztérium, illetve hatóság jelöli ki. Ezentúl egy összeg létezik a közösség premizálására, amelyet saját maguk osztanak szét, a brigádok, részlegek, műhelyek között — azok munkálja alapján. A műhdlyéken, brigádokon belül pedig már maguk a munkások döntik el a jutalmazás arányát. (Telefotó: — AP—MTI—KS) sem tekinthető „semlegesnek", hadügyminisztere például az a Csöng Ho Jong lett, akit az elnök legközvetlenebb barátjának tartanak, s aki májusig belügyminiszterként döntő szerepet töltött be az ellenzék megmozdulásainak keménykezű elfojtásában. O. L. Gy. Giovanni Goria alakít kormányt Rómában A kormanyalakitassal megbízott kereszténydemokrata-párti politikus, Giovanni Goria nyilatkozik a sajtó képviselőinek A meglepetés-ember, aki nem G. N. L. Szöuli mentőakció Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök (balra) átnyújtja a megbízóminiszterelnöknek, Kim Csüng sasági elnök. Goria a megbízást — fenntartással — elfogadta. Végleges választ a pártokkal való tárgyalás után fog adrni, amikor kiderül, képes-e létrehozni egy kormánykoalíciót. Mostani megbízatása őt is meglepetéském érte. Mint újságírók« előtt az első pillanatokban kijelentette, nem számított rá. A kereszténydemókrata vezetőség pozitívumnak tekinti azt, hogy a jelölésnél a párthoz tartozó politikusra esett a választás. A kommunista párt részéről Chiaromonte szenátor úgy véli, hogy Goria a tapasztalatok szerint a Craxi- kormány konzervatív szárnyán helyezkedett él, ellenezte a reformokat, s az állam szociális szerepének csökkentését szorgalmazta. A CGIL szakszervezete főtitkára szerint a kilátások egyáltalán nem megnyugtatóak. is meglepetés sági köröket és a külföldi beruházókat: az olasz gyáriparosok szövetsége például a múlt héten nyíltan azzal vádolta a huzaikodó pártokat, hogy ismét gazdasági csődbe vezetik az országot. Zuhantak a tőzsdei árfolyamok, veszített értékéből az Olasz líra a dollárral szemben, sokan már hamaros leértékelésit rebesgettek. Ha Giovanni Goriát elfogadják a koalíciós partnereik, akkor a 46. olasz kabinet élén áll majd minden idők legfiatalabb miniszterelnöke. Római megfigyelők szerint azonban a Goráa- korimány csupán „technokrata-kormány” lesz — vagyis nem politikai irányító, hanem gazdasági szakkormány —. és nem valószínű, hogy belátható időn belül valóban megoldódik az olasz politikai rendszer akut válsága. Ám, h'a legalább a gazdaság jól működik, akkor a politikusok végeláthatatlan vitái nyilván kevesebb gondot okoznak majd a lakosságnak.
