Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

2 Somogyi Néplap 1987. július 1., szerda Befejezte ülését a Legfelsőbb Tanács Fejlődő önigazgatás Utódlási csaták könnygázzal Mindennaposak az utcai összecsapások A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kedden befejezte, ülésszakát. A második napon a két ház együttes ülésen fo­gadta el az állami vállalat­ról szóló törvényt, amely el­vi jelentőségű változást hoz az üzemek, gyárak, sőt az or­szág népgazdaságának mű­ködésében. A törvény bővíti a válla­lat jogait, az önigazgatás fej­lesztését célozza. Meghatá­rozottá éíFstabillá válik a vállalat és az állami költség- vetés viszonya. A termelők sorsát nem a minisztériumi utasítások határozzák meg. hanem gazdaságilag önálló termelőegységekké válnak. A törvény értelmében a vállalat gazdálkodása az ál­lami terven alapul, de a tel­jes gazdasági önelszámolás elvei érvényesülnek. A dol­gozói kollektíva, a választott vezetők irányításával maga dönt a termelési és szociális fejlesztés minden kérdésé­ben. A vállalat jövedelméből bizonyos részt átutal az ál­lami költségvetésnek, továb­bá fizet az államnak a ter­melőeszközök — beleértve a föld, az épület — használa­táért. A befizetések után fennmaradó gazdasági elszá­molási jövedelmet a vállalat saját maga, a dolgozói kol­lektíva döntése alapján hasz­nálja fel. Ezt a jövedelmet nem vonhatja el a költség- vetés, ugyanakkor az állam nem visel felelősséget egyes A s Var sói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszter- helyettesei kedden megbe­szélést tartattak Varsában. Áttekintették az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó eddigi munkáját, befejezésének kilátásait. Az össz-európai együttműködés továbbfejlesztését előmozdí­tó kezdeményezéseket vitat­tak meg. Magyarországot Bényi József külügyminisz­ter-helyettes képviselte. Varsóban ma háromnapos tanácskozást kezdenek a Varsói Szerződés tagállamai parlamentjeinek elnökei. A A JKSZ Központi Bizott­ságának elnöksége keddi belgrádi ülésén a tisztségvi­selők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásnak meg­felelően a következő egy­éves megbízatási időre Bos­ko Krunicsot, a Vajdasági Kommunisták Szövetségé­nek küldöttét választotta meg elnökévé. Mlanko Renovicának, a KB-elnökség eddigi elnöké­nek egyéves mandátuma jú­nius 28-án lejárt. Ö a Bo&z- nia-Hercegavtnai Kommu­nisták Szövetsége küldötte a JKSZ KB elnökségében Bosko Krunics 58 éves. szerb nemzetiségű. 1946 óta párttag. 1982-től a vajdasá­gi kommunisták szövetsége tartományi bizottságának tagja és két éven át elnöke volt. 1986-ban választották meg a JKSZ KB elnöksége tagjává. * * * Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üdvö­zölte Bosko Krunicsot abból az alkalomból, hogy megvá­lasztották a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége KB el­nöksége elnökévé. Az üdvözlet hangsúlyoz­za: a szovjet kommunisták a jövőben is következetesen munkálkodni fognak a két párt és ország vezetői kö­vállalatok veszteséges műkö­dése esetén. A következő napirendi pontként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország életének legfonto­sabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsá­tani. A törvényben megfogal­mazott fontos új elem. hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — területeken, városokban, járásokban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vita költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az ál­lampolgárok szabad, aka­dályoztatástól mentes részvé­telét e vitákban. A szovjet törvényhozás ál­tal a mostani ülésszakon el­fogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az ál­lampolgárok milyen módgn kereshetik igazukat a bírósá­goknál a vezető beosztásban lévő személyek jogsértő cse­lekedeteivel szemben. A tör­vény értelmében mind ál­lampolgárnak joga van a ve­zetők, illetve az általuk kép­viselt szervek ellen panaszt tenni, s ha az elkövetett, vi­tatott cselekedet nem tíz év­nél régebben történt, a bíró­ság köteles azt megvizsgálni. A Legfelsőbb Tanács kül­döttei jóváhagyták az elnök­ség által a megelőző ülésszak óta eltelt időszakban hozott rendeleteket. Ezt követően az illetékes vezetők válaszoltak a küldöttek interpellációira. találkozó legfontosabb témá­ja az lesz, milyen szerepet vállalhatnak a tagállamok parlamentjei a nemzetközi légkör, javításában, a nem­zetközi enyhülés újjáéLesz- tésóben, Európa és a viliág államai békés együttműkö­désének erősítésében. A parlamentek elnökei megvizsgálják azt is, milyen új eszközökkel javíthatók a két- és többoldalú interpar­lamentáris kapcsolatok, or­szágaik eredményesebb, szo­rosabb együttműködése ér­dekében. Véleményt cserél­nek országaik parlamenti gyakorlatáról, annak to­vábbfejlesztéséről. zötti politikai párbeszéd fej­lesztése, a Szovjetunió és Jugoszlávia testvéri népei közötti barátság, a egyen­rangú, kölcsönösen előnyös együttműködés erősítése ér­dekében, a szocializmus és a béke javára. % Olcsó élcelődésnek hat, mégis könnyen igaz lehet a gúnyos megállapítás, hogy a jelenlegi, hetek óta húzódó, s egyre feszültebbnek tűnő dél-koreai politikai krízisnek két igazi haszonélvezője akad. Az egyik az a vegyi konszern, ahol a rendőrségi használatra szánt könnygázt előállítják, a másik viszont az a gyár, amely — gyors helyzetfelismeréssel — utcá­ra dobta fölös gázálarc- készleteit. Legkésőbb februárban Abban az utcai összecsapá­sokban, tömegtüntetésekben bővelkedő válságperiódus­ban ugyanis, amely az utób­bi időben jellemzi a távol­keleti államot, gyakorlatilag mindennapossá vált a karha­talmi egyégek könnygáz- gránát sortüze. Ezt több­nyire a pajzsos-gumibotos rendőrök rohama követi a szembenálló, jobbára a fia­talabb korosztályokból ki­kerülő tiltakozók szétoszla- tására. Ám korántsem csu­pán a diákok ezreivel „üt­köznek meg” a jól felszerelt rendfenntartó alakulatok — hamar bejárták a világsajtót azok a felvételek is, amelye­ket asszonyok vagy éppen lelkészek csoportjának erő­szakos feloszlatásakor készí­tettek a fényképészek. Szöulnak még a belső ke­rületeit is naphosszat köhög- tető, — szemet csípő füstfel­hő maradványok ülik meg —. számoltak be egyöntetűen a tudósítók. Mégis (vagy tán éppen ezért), egyelőre nem látszik csökkenni az a hév. amely a kormányellenes meg­mozdulások sorozatát jellem­zi. Ma már aligha lehet két­séges, hogy Csőn To Hvan­nak elnöksége legsúlyosabb válságával kell szembenéznie — épp akkor, amikor volta­képp már megkezdte a poszt­ja átadását célzó manővere­ket. Az érvényben lévő elő­írások szerint ugyanis legké­sőbb jövő februárban át kell adnia helyét az ország élén. Mi több, a kormányzó De­mokratikus Igazságpárt júni­usi országos konvencióján meg is született a döntés az utódjelölt személyéről. Váratlan halasztás A kiszemelt politikus, Ro Te Vu együtt végezte Csőn Tu Hvannal a katonai aka­démiát, s az utóbbi években jó néhány kormányzati meg­bízást kapott, többször vi­selt miniszteri tisztet is — így kiválasztása aligha okoz­hatott meglepetést. Maga is sokáig tábornoki rangot vi­selt — igaz, a sajátos dél-ko­reai közeghez a hadsereg be­folyásos felső vezetésének tá­mogatása nélkül nem is igen számíthat sikerre. Csakhogy a kormányelle­nes indulatok kiéleződése részben épp az utódlás ezen „automatikus" voltával függ össze. A jelenlegi szabályok alapján a decemberben ese­dékes elnökválasztásokon egy szűk elektori testület fog határozni, s ez — állapítja meg joggal az ellenzék -r- gyakorlatilag eleve „lefu­tottá” teszi a versenyt. Fő követelésük ezért a közvet­len szavazás bevezetése, illet­ve — első lépésként —, hogy Csőn Tu Hvan újítsa fel az áprilisban egyoldalúan meg­szakított tárgyalásokat az al­kotmány reformjáról. Az államfő ugyanis tavasz- szal váratlanul bejelentette: a jövő szeptemberben rende­zendő szöuli olimpia „nyu­galmának és zavartalan lég­körének" biztosítása érdeké­ben elhalasztja az alaptör­vény megváltoztatásáról fo­lyó párbeszédet az ötkarikás játékok befejeztéig. A mosta­ni, ritka hevességű tömeg- megmozdulások nyomán azonban az elnöknek máris egy fél lépést kellett tennie hátrafelé: kénytelen volt tár­gyalni az ellenzék egyik leg­tekintélyesebb vezetőjével. Kim Jung Számmal. Áthidalni a szakadékot? A nagy kérdés pillanat­nyilag az, belenyugszanak-e a polgári ellenzék derékha­dát képviselő erők ebbe a fe­lemás helyzetbe, vagy most, a diákság jóval radikálisabb csoportjainak hullámát kö­vetve, igyekeznek-e kenyér­törésre vinni a dolgot? Meg- kockáztatja-e Csőn Tu Hvan, hogy — fő szövetségese, az Egyesült Államok rosszallá­sát is kihíva maga ellen — csupán az erőszakra hagyat­kozva próbáljon túljutni a legújabb válságon? Egyálta­lán lecsendesítheti-e az el­uralkodott indulatokat a rendkívüli állapot kilátásba helyezésével? Fel lehet még általánosabban is tenni a A panamai és az amerikai törvényhozás ujjal mutogat egymásra, A \múlt pénteken a washingtoni szenátus ha­tározatban követelte a pa­namai vezetéstől „az emberi jogok megsértésének be­szüntetését”. Válaszul most hétfőn a kis közép-amerikai ország törvényhozói „per­sona non gratanak”, azaz nemkívánatos személynek nyilvánították az Egyesült Államok, panamavárosi nagykövetét. Feszültté vált tehát ismét a két ország viszonya. Nem meglepő jelenség ez, az utóbbi )negyedszázadban az alig több ,mint kétmillió la­kosú csatorna-országban gyakorta csaptak magasra az Amerika-ellenes indulatok. Washington ugyanis a Pa­nama-csatorna feletti ellen­őrzést úgy értelmezte, hogy joga van beleszólni nemcsak a hajók áthaladásának admi-j nisztratív ügyeibe, hanem a panamai belpolitikába is. Á legendás hírű tábornok-el­nök, Omar Torrijos több mint egy évtizeden át hatál rozottan védelmezte a nem\ zeti függetlenséget. Omar Torrijos 1981-berí bekövetkezett rejtélyes légif- szerencsétlensége óta Wa­shington úgy vélte, módja van ismét befolyást gyako\- rolni a belpolitikára. Torril jos halála után Panamábah polgári politikusok kerültek az államfői székbe, ám a hatalmat a háttérből további­ra is >a hadsereg, s annafc erős embere, Noriega tábor­nok igyakorolja. Noriega, hú nem is mindenben hű köve­tője Torrijosnak, ám kéf­Cson Tu Hvan (jobbra) és kijelölt utódja, Ro Te Vu l^érdést: át lehet-e hidalni azt a szakadékot, ami Dél- Korea hétmérföldes léptek­kel fejlődő, sikert sikerre ^almozó gazdasági élete, s éttől jócskán elmaradt poli­tikai intézményrendszere kö­pött feszül? Ami Washingtont illeti. Szintén kérdéses, hogyan jiozza közös nevezőre saját (stratégiai érdekeit, a szöuli vezetéshez fűződő szoros ikapcsolatait (Dél-Koreában 40 ezres amerikai haderő ál­lomásozik) a demokratizáló- ídási folyamatok támogatásá- jval. Mindeddig kevés konk­rét lépés történt. Reagan el­nök Csőn Tu Hvanhoz kül- jdött magánlevelében a hírek szerint jobbára csupán !..mélységes aggodalmáról” | szólt. Shultz külügyminisz­ter sem igen ment túl azon, hogy a „békés rendezés" és a politikai párbeszéd fontos- | ságát hangsúlyozza. A szük­ségállapot kihirdetése persze esetleg módosíthatja ezt az J óvatos magatartást. Bizonytalanság, nyitott kérdések sora jellemzi tehát I napjaink Dél-Koreáját. Any- i nyi azonban bizonyos, hogy Szöulban — aki beszerezte —, tanácsos, ha magával is viszi az utcai árusoktól vett gázálarcot. Akad már olyan rádiós és televíziós állomás is, amely rendszeresen be­mondja, melyik városrészt ajánlja éppen elkerülendő­nek az utcai csatározások és a terjengő könnygáz-felhők ségtelen, hogy kemény tár­gyalópartner. Washington hosszabb ideje szeretne már szabadulni tőle. Ebben bizo­nyos támogatást élvez a pa­namai polgári és jobboldali erők részéről is, amelyek Noriegát az 1984-es válasz­tási eredmények meghami­sításával, sőt egy politikai személyiség |meggyilkolásá­val vádolják. A közelmúltban nőtt a belső feszültség Panamában, nagyrészt a súlyosbodó gaz­dasági helyzet miatt. Általá­nos sztrájk robbant ki, és sajátos párosításként a mun­kabeszüntetéshez felzárkó­zott ta helyi magántőke, va­lamint a kormány jobbolda­li ellenzéke is. Válaszul rendkívüli intézkedéseket vezettek be. Az amerikai szenátus azt' kifogásolta, s — nyílt beavatkozásként •— a múlt hét végén követelte a rendkívüli állapot feloldá­sát, „az emberi jogok tiszte­letben tartását”, ezzel pár­huzamosan nyílt támadás indult Noriega, Panama erős embere ellen. A panamai törvényhozók­ban, a jelek szerint, a nem­zeti függetlenség csorbítása miatti aggodalom erősebb­nek bizonyult, mint a belső megosztottság Noriega ügyé­ben. Mindazonáltal nincs ki­zárva, hogy a tábornok nap­jai meg vannak számlálva, mert Washington benne lát­ja közép-amerikai politiká­jának egyik |keresztezőjét. Noriega ugyanis változatla­nul jó kapcsolatokat tart fenn a nicaraguai sandinis­ta vezetéssel. O. L. Gy. A Lenin aradból Moszkvába tartó közös szovjet—amerikai békéménél résztvevői útköz­ben egy helyi lakossal beszélgetnek. A menet várhatóan július 4-én érkezik Moszkvába (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Varsói találkozók Krunics a JKSZ új elnöke Össztűz a tábornokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom