Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

1987. július 10., péntek Somogyi Néplap 3 Bérek és adórefori Most azon gondolkodnak a szakemberek, hogy az adó­reform esetleges elhatározá­sával és bevezetésével meg­szüntethető-e a létezése óta Oly sok vitát kiváltó, az á-1- ta-lándb szabályozó rendszer- tói lényegében elkülönített keresetszabályozás ? Vannak olyan elképzelé­sek — sokan és hevesen vi­tatják —, hogy esetleg be­vezethető a munkáltatók és a munkavállalók közös meg­állapodásán alapuló kereset­szabályozás. Ez esetben az egyik nagy kérdés, hogy kik képviseljék a munkáltató­kat? Az ágazati minisztériu­mok? Ez aligha megy, lévén hogy az államigazgatás nem léphet fel afféle érdekképvi­seleti szervezetként. A Ke­reskedelmi Kamara szakmai tagozata? Ez már járhatóbb útnak látszik, ám ehhez lé­nyegesen át kell alakulnia a kamarai szervezetnek. És a legnagyobb gond, hogy van- 'dk-e olyan, intézményesen is manifesztálódott érdek- különbségek a munkáltatók és a munkavállalókat kép­viselő szakszervezetek kö- ,zött, hogy ezek alapján va­lóságos alkupozícióban egyezkedjenek a mindenkori béremelések mértékéről. A megegyezéses szabályo­zás támogatói viszont meg­győződéssel hangsúlyozzák, hogy a javasait módszer már csak azért is megvaló­sítható, mert minden eddigi bérszabályozási konstrukció lényegében csődöt mondott. Vagy azért, mert alkalmat­lannak bizonyult a teljesít­ménynövelés érdemleges ösz­tönzésére; vagy azért, mert nem szolgálta az emberi munkával való takarékos, racionális gazdálkodást; vagy azért, mert nem tartotta kel­lőképpen erős kézben a vá­sárlóerő-kiáramlást; vagy éppenséggel azért, mert egyik feladatának sem felélt meg, (Nagyjából — egyes vélemények szerint — itt tartunk most a jelenleg ér­vényes keresetszabályozás­sal.) Most nincs hely annak boncolgatásával foglalkozni, hogy a mindenkori kereset- szabályozástól olyan funk­ciók ellátását várták el, amelyekre e szabályozási metódus minden formájában eleve alkalmatlan. Legalább­is abban a jövedelem-elvoná­si, árszabályozási és támo­gatási környezetben, amely­ben működnie kellett és kell. De vissza az alapkérdés­hez : milyen szabályozási rendszer várható a közeljö­vőben, az adóreform után ? Aligha kétséges, hogy ná­lunk, a személyi jövedelem- adó bevezetésével sem szün­tethető meg valamiféle köz­ponti keresetszabályozás. Azokban az országokban, Nem vagyok műszaki em­ber, ezért kissé félve vettem kézbe néhai Salamon János vasúti főpályamester kazal- nyi műszaki rajza, hivatalos irata közül egynéhány fon­tosabbat. Némelyikhez szük­ségem lett válna a gazdájuk szóbeli magyarázatára, amit már nem kaphatok meg. Az örökké gondolkodó, megtör­tén és elfeledetten is mindig a műszaki problémákon rá­gódó, újító kedvű vasutast 1985 novemberében temették Bogláron. Nem ismertem, mégis miképpen vettem bá­torságot hozzá, hogy fen­tebb megemlítsem néhány jéllemvonását? Egyszerű. Irataiból kiviláglik a tett­erő a világ tökéletlen dol­gaival való örök elégedet­lenség. 1953-ban Salamon János Bailatoniboglár vasútállomá­son szénsalak és bányamed­dő elégetésére szerkesztett kísérleti berendezést. 1954- ben találmányként jelentet­te be ezt az Országos Talál­mányi Hivatalnál. 1955-ben pediiig rendkívül alapos mun­kával a továbbfejlesztett gázfejlesztő, tüzelő- és fűtő- berendezést szabadalmaztat­ta. Előrevetem: nem sok ba­ahol ezt mellőzik, nem azért mellőzhetik, mert adózási rendszerük része a személyi jövedelemadó, hanem azért, mert olyan piaci viszonyok között gazdálkodnak, hogy maga a környezet gátolja, sőt teszi lehetetlenné a tel­jesítményfedezet nélküli bér­kiáramlást. Mi pedig, fájda­lom, ettől messze vagyunk. Az is nyilvánvaló, hogy a mai rendszer már csak tech­nikailag sem tartható fenn, éppen az adózási rendszer változása miatt. Akkor mi lesz, mi legyen? Felmerült a javaslat, hogy mindenkép­pen meg kell szüntetni a téljesítmónyhez kötött sza­bályozást, és át kell térni a lehető legegyszerűbb közpon­ti bérszabályozásra, egy­szersmind a nyereségrésze­sedésnek sokkal nagyobb ösztönző szerepet kell adni, éppen a munkateljesítmé­nyek növelése érdekében. Igen ám, csakhogy a nyere­ség, mint mérce, rendkívül megbízhatatlan. Egy másik elképzelés sze­rint a mindenkori névleges bérnövekedésnek csak egy része függjön a teljesítmé­nyektől, másik részét pedig telj es ítmény feltételektől füg­getlenül is kifizethessék a vállalatok. Ezzel kapcsolat­ban „csak” az a kérdés, hogy ha egyszer túlságosan is ala­csony a népgazdasági terv által megszabott béremelési lehetőség, akkor mi értelme van központilag is meghatá­rozná, meg teljesítménykö­vetelményekhez is kötni a béremelést? Mindezek végiggondolása után alighanem mégiscsak jáirható útnak látszik — nem a közeljövőben, csakis táv­latilag — az érdekegyezteté­sen alapuló bérszabályozás, akkor, ha ennek pontosan 'kidolgozott, kiérlelt mecha­nizmusa körvonalazódna és megfogalmazódna. És addig? Nos, addig — tekintettel ar­ra, hogy a közelebbi jövő­ben, s értendő ez alatt a kö­vetkező néhány év — gazda­ságunk nagyon szerény telje­sítőképességét is figyelembe véve aligha képzelhető el más szabályozási módszer, mint hogy azt a kevéske pénzt, ami a bérek emelésé­re fordítható, központilag osszák el, s valamiképp meg­próbálkozzanak a nyereség- részesedés ösztönző erejének növelésével. Nem a leglát­ványosabb és főleg nem a lleghasznosabb megoldás; úgy is mondhatnánk, hogy kényszerszabályozás lenne ez, mindaddig, amíg a gaz­dálkodási feltételek, no és persze saját munkánk ered­ményei nem változnak, nem javulnak — de gyökeresen. bért termett számára a ko­moly okirajt. Meg merném kockáztatni: a feltaláló megelőzte korát. Az ötvenes években ki hal­lott még energiaválságról, olajárrobbanásról . . . Keve­sen törődtek azzal, hogy egy vasutas gondolkodni is szokott. Különösebb műszaki felkészültség nem szükséges, a szabadalmi okiratból ma­gam is kihüvelyeztem: Sala­mon János találmánya arra szolgál, hogy bányameddő­vel, sálakkal, igen rossz mi­nőségű széninél lehessen je- •lemtős fűtőenergiát előállíta­ná. Megjegyzendő: a feltalá­ló hosszú évekig szinte in­gyen fűtötte saját lakását. Ennyi haszna legalább volt a dologból. Persze igaztalan lenne el­hallgatni, hogy egyszer volt esélye vasutasunknak a si­kerre. Egyszer .. . Lássuk egyik följegyzésének néhány morzsáját: „1954 nyarán dr. Varga József egyetemi tanár, aki a bogiári tüzelőberendezést működés köziben megnézte, javaslatára ... mini kísérle­ti hőerőmű építéséhez fog­tam Budapesten, a Kőér ut­cában llevő MÁV Épület­Böhönyei határjárás KI MINT VET... Az IKR Somogyot is átfo­gó 6000-es termelésszervezé­si egységében a böhönyei tsz nyerte az idei kukonicaveté- si versenyt. Ez már nem is keltett különös feltűnést, hi­szen 84-iben és 85-ben szin­tén elsők lettek. A „Ki mint vet, úgy arat”-mondást lát­szik igazolni, hogy évek óta ők nyerik a rendszer terme­lési versenyeit is. Tavaly 8,4 tonnás hektáronkénti kuko- rieahozammal lettek elsők, ám betakarítottak már 9,4 tonnás termést is. 1984-ben volt ez, mikor a megyében először itt arattak 7 tonnát meghaladó átlagú búzát. Ta­lán kivételesek a termőhe­lyi adottságok? A gazdaság­ban tett látogatás inkább arról győzött meg, hogy az átlagosnál tapasztaltabb, munkájuk eredményességét presztízskérdésnek tekintő embereknek, no meg a va­lóban kitűnő gépparknak köszönhető a siker. Talán ezeknél is fontosabb azon­ban az a sajátos verseny- szellem, amely az évek so­rán a gazdaságban kiala­kult. — Mi a mérce egy vetési versenyen? — Mindenekelőtt az IKR agronómusa által táblánként javasolt tőszámot kell pon­tosan elérni — mondta Mutz János növénytermesztési fő- ágazatvezető. — A kelés után szemlét tantó zsűri egyebek közt a sorok egye­nességét, pontos illeszkedé­sét méri, s persze fontos az összbenyomás is. — Látszólag mindehhez csak a technológiát kell pontosan betartani. — Emellett a dolognak sok fortélya van. Az IKR például lényegében elméleti számítások alapján ajánlja a technológiát.. Az időjárás azonban ritkán felel meg az optimumszámításoknak. Az idén például, ismerve a földjeinket, az előírtnál se­kélyebbre vetettünk, s emel­lett hengerléssel és boroná­val is elősegítettük a kelést. A táblák képe most azzal bíztat, hogy elérjük a terve­zett 8,2 tonnás hozamot. Takács János traktoros profi a szó legjobb értelmé­ben. Évek óta maga veti a gazdaság összes tábláját. elemgyártó Főnökség üzemi területén. Sajnos ezen kísér­leti munkáimra a kritikus idők hatással voltak ... A be­rendezést az első sikeres tü­zelés után ... magára kel­lett hagynom ... megsemmi­sítették. Sajnos ezt a be­rendezést a hozzáértő, fele­lős, tudományos szakembe­rek nem látogatták meg. Dr. Varga József professzor hir­telen halála után teljesen miajgamra maradtam, ki vol­tam szolgáltatva az irigy, rosszindulatú embereknek...” Nem adta föl a küzdelmet. Hiszen néha még télen is nyitott ablaknál aludtak otthon. 1961-ben újabb ne­kirugaszkodásai után a Ne­hézipari Minisztérium és még néhány szervezet fog- lálkozgatni kezdett a dolog­gal De úgy tetszik, csupán azért, hogy végképp „kiüs­se” a föltalálót. 1962-ben ér­tekezletet tartottak a talál­mányiról. Az eredményről pediig tanúskodjék egy újabb jegyzettöredék: „..arról volt szó, hogy nincs szüksége or­szágunknak arra, hogy ala­csony kalóriatartalmú szén­féleségeket használjon fel energia előállítására. Igen­igen hosszú időre el va­Hajdú Ferenc traktoros Ráadásul egy.re többször hívják „vendégszereplésre” a közeli gazdaságokba is. — Fontos a tapasztalat, aztán, érzék is kell hozzá, az eredményesség azonban mégis elsősorban a technoló­gia megválasztásától függ. Az egyik szomszédos gazda­ságban, ahol vetettem, más tőszámot és mélységet írtak elő, így ott nem ilyen szé­peik a kukoricák. — Van-e a gazdaságban idegenforgalmi szempont­ból szinte teljesen érintetlen­nek lehet nevezni azt a te­rületet, amelyről június ele­jén Budapesten, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának székházában ter­melőszövetkezeti és idegen- forgalmi szakemberek vitat­koztak. Hatvannégy szövet­kezet képviselője volt jelen, valamennyien úgy gondolták, hogy kiaknázatlan lehetősé­gyunk látva jó minőségű szenekkel. A szomszéd álla­mok pedig impor;t szénnel tudnak szükség esetén segí­teni. Tehát nincs szükség az ön tüzelési teóriájára, el­mehet.” Elmehet. Lehet, hogy 1962- ben még úgy látszott: sze­nünk van bőven. A Somogyi Néplapban 1963-ban még megjelent egy rövid híradás az ingyen mű­ködő tüzelőberendezésről. Azután 1982-ben Salamon János kapott egy leveleit Po- mezanski György szerkesz­tőtől, a Magyar Televíziótól, miszerit a tévésék közvetve értesültek a találmányról, s föl fogják keresni a feltalá­lót. De — tudomásom sze­rint — ez csak ígéret ma- nemcsak maradtak, hanem rad-t. Az energiagondok pedig sokasodtok. 1954-től 1968-ig üzemelt egy rendkívül gaz­daságos energiaszolgáltató berendezés Balatonboglá- ron . .. Megalkotója — fiók­jában egyéb találmányokkal is — küzdött, s csedben itt­hagyott bennünket. Irattárakban még föllellhe- tők leírásai, rajzai. Luthár Péter minőségi prémium a talaj- munkáknál vagy a vetésnél? — Nincs, és hogy őszinte legyék, akkor sem tudnám jobban csinálná, ha lenne. Nekem fontosabb, hogy megismerjem a magam ve­tette táblát. Szégyellném, ha egyszer nem olyat csinálnék, amilyet tőlem megszoktak, s amire ez a Ciklon 800-as képes. A szomszédos táblában két Rába tárcsázott. Vezetőik — Hajdú Ferenc és Berta Lász­ló — ugyancsak tapasztalt traktorosok. — Itt a tsz-ben csak rit­kán szántunk, annál több a tárcsázás. Ez nemcsak ener- giltakarékosabb megoldás, hanem jobban segíti a talaj­nedvesség megőrzését is. Igaz, nem mindegy, hogyan csinálják a lazítást. A fő-ágazatvezető mondta el, hogy a tavasszal új gép­kocsivezető került a vegy­szerszóró kocsira. „Nagyon izgult, hogy képes lesz-e olyan színvonalú munkát végezni, mint elődje.” — Valóban ilyen nehéz bekerülni ebbe a brigádba? — Az biztos, hogy aki ide. jön, meg kell fognia a mun­ka végét — így Hajdú Fe­geik vannak, ezért beléptek az Agrotours részvénytársa­ságba. Több mint 20 millió forintos tőkével kezdett a társaság, melynek célja első­sorban a külföldi vendégek fogadása, szakmai rendezvé­nyek lebonyolítása, szervezé­se, üdültetés — általában a falusi turizmus fejlesztése a megfelelő adottságokkal ren­delkező községekben, terme­lőszövetkezetekben. A rész­vénytársaság tagja lett So- mogyból a tabi Béke Tsz is, amelynek elnöke, Kovács Ferenc a további elképzelé­sekről mondta: — A részvénytársaság üzemággá kívánja fejleszteni a falusi turizmust. Az ennek megfelelő tárgyi és személyi feltételekről is szó volt az alakuló ülésen. A társaság alkalmasnak látszik országos szinten is átfogni, segíteni a termelőszövetkezetek ide­genforgalmi munkáját, amelybe a TOT külföldi kapcsolatait is felhasználják. A „profilbővítéshez” a fel­tételek tisztázódtak, az alap­tőke megvan. Már „csak” a szövetkezetek ötletein, elkép­zelésein, megvalósításain -múlik az előrelépés. A szer­vezés az 1988-as évre meg­indulhat, ezért a jelenleg is meglévő lehetőségeket job­ban ki kell használni. Emel­lett természetesen új meg­oldásokra is szükség lesz. A Jaba patak völgye Tab- tól északra húzódik, Balaton- endréd és Lulla között. Csendes, ideális környék a pihenésre, esetleg sátorozás­ra, vagy romantikus élményt nyújthat a parasztházakban töltött éjszaka. Itt friss a levegő, gyönyö­rű a környezet. Falusi éte­leket, italokat ehetnek-ihat- nak, vadászhatnak, ' lovagol­hatnak, barangolhatnak, disznótoron, pinceszeren ve­hetnék részt. — A mi helyzetünkben az renc. — Az eredmények ko­vácsolták össze ezit a csapa­tot, s nemcsak másoktól kö­vetelünk sokat, hanem ma­gunktól is. A bért például hektárra kapjuk, de egyi­künk sem a sebességgel akar kitűnni. Fontosabb a jó mag­ágy. Varga László műszaki ve­zetőt is a határban találtuk. — A vetés idején a mű­helyben és a tábláiknál is tartottunk vetési ügyeletet, így műszaki Okból nem volt fennakadás. Az egyik gépen j á r ókerékcsap ágy - cser éré volt szükség. Megcsináltuk hely-ben, amí-g a traktoros ebédelt. — Sokan irigyelnék az it­teni gépeliiátottságot. — Ez a nyitja a biztonsá­gos munkának. Amit meg­termeltünk, veszteség nélkül be is tudjuk takarítaná. Most 8—9 napos aratással számo­lunk. A böhönyei tsz növény- termesztő brigádjában rang­ja van a munkának. Á ma­guk formállta közösségi szel­lem garancia arra, hogy nem szákad meg a versenye­ken elélr-t sikersorozat. sem elhanyagolható — mond­ta az elnök —, hogy a közel­ben van a Balaton. Egy-egy fürdés erejéig rövid idő alatt leruccanhatnak a ven­dégek Tab környékéről is a tóhoz, ha ahhoz van kedvük. Felmérjük adottságainkat, lehetőségeinket, hogy terü­letünkön hol, milyen elkép­zeléseket tudnánk megvaló­sítani az idegenforgalom ér­dekében. Lulla és környéke csak az egyik elképzelhető fejlesztési körzet, ahol példá­ul kempinget vagy üdülő­falut alakíthatnánk ki. A „verseny” azonban nyílt, a községeket öntevékenyen is szépíteni, csinosítani kell. Olyanná tenni, ahová szíve­sen térnek be külföldiek is. Vannak a területünkön zárt­kertek, horgásztavak, me­lyek közül egyiket-másikat talán fürdésre, vízi sporto­lásra is alkalmassá lehetne tenni. A Jaba patak völgye a Balatontól mindössze 6—7 km távolságra van. A bala- tonendrédi összekötő út meg­építésével megnyílhatna az út közvetlenül a Balatonhoz. A termelőszövetkeztek ter­vei egybeesnek az egész ta­bi körzet érdekeivel. Ezért közös összefogásra van szük­ség a tervek végrehajtásához. A tanács, az erdészet és szinte minden intézmény, valamint környéken lakó em­ber együttes érdeke az ide­genforgalom fejlesztése. — Szóba került például külföldi tőke befektetése. Ez- irányú érdeklődés van, de a feltételeket először nekünk kell biztosítanunk. Reméjük, hogy sikerül elképzelésein­ket valóra váltani, s akkor néhány év múlva még több külföldi ismerheti meg a zalai Zichy-múzeumot, a tabi Nagy Ferenc fafaragó galé­riáját, Bábonymegyeren a Rudnay-emlékházat... Gyarmati László Vértes Csaba Néhai Salamon János találmánya és kálváriája Nincs szükség olcsó energiára? Bíró Ferenc Új lehetőségek a Jaba völgyében (?) Idegenforgalom mint melléküzemág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom