Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

1987. június 16., kedd Somogyi Néplap 5 j Befejeződött (?) az ásatás Avar csontok, övék, hajkarikák Igaz-e a hír, hogy befeje­ződött az ásatás a kereki ho­mokbányában, ahol a múlt hónapban VIII. századbeli avar temetőre bukkantak? A földgépek már termelik a domboldal homokját. A gé­pek árnyékában azonban még ott hajladozik három régész. Egy sír feltárásán dolgozik. — Valóban a feltárás utol­só napjához érkeztünk — tá­jékoztat bennünket Költő László, a megyei múzeum régészeti osztályvezetője. — Ma vizsgáltuk meg az utol­só megtalált sírt, amelyre június 10-én bukkantunk Ebben egy pár fülbevaló volt a koponyacsonttal együtt. A sír a láb felől megrongáló­dott. — Csalódottnak látszik ,. — Egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen rendkívül gazdag és értékes leletre bukkantunk. Kronológiai szempontból meghatározó fontoságú adatok birtokába jutottunk. Az első napok­ban minden jel arra muta­tott, hogy nagyobb temető fekszik a domb alatt. Most azonban úgy látszik, hogy a végére értünk. A 24 sírban 10 hitelesen rekonstruálható övét találtunk, s ez rendkí­vül értékes leletnek számít. A környéken a VIII. század elejétől a végéig egy avar falu lehetett, ahonnan a ha­lottakat a domboldalba te­mették. Valószínű, békés nép élt errefelé; késeken kívül fegyvereket nem találtunk a sírokban. Bár az is lehet, hogy a fegyvereket nem te­mették ‘el a halottak mellé. — Mitől gazdag a lelet­anyag? — A 24 sírból 22 hitelesen megfigyelt; közülük tízben pedig övgarnitúrát is talál­tunk. Az eddigi gyakorlat szerint ennyi sírra körülbe­lül három öves sír jutna. Az itt élt népcsoport valószínű- gazdagabb volt, mint az át­lag. E csonka temető igen fontos adatokkal is szolgált. Eddig még nem akadtunk olyan sírra, amelyben bronz lemez díszítésű, úgynevezett griffes-indás öveket külön­külön, és együtt is találtunk. A szíjvégeket készítették bronz lemezből, a vereteket pedig öntött bronzból, amelyek griffet ábrázolnak. Előkerült olyan fülbevalótípus is (az úgynevezett többszörös S-vé- gű), amelyekről eddig azt hittük, hogy csupán a IX. században volt használatos. E leletanyag azt látszik igazol­ni, hogy ezeket a lemezes és griffes öveket még a VIII. század végén és a IX. szá­zad elején is használhatták. A sírok közül mindössze kettő volt melléklet nélküli, s ráadásul a sírok épek vol­tak, holott már az var kor­ban divat volt fölnyitni és kirabolni a sírokat. Mind­össze egy dúlt sírt találtunk. — Voltak-e kiemelkedően gazdag sírok? — Az egyikben valószínű a legrangosabb személyt he­lyezték pihenőre. Ebben ara­nyozott övgarnitúrára akad­tunk, amelyben a többi vere­tét ónnal vonták be, így olyan látszatot keltett, mint­ha ezüstös lenne. Találtunk egy kettős sírt is, ahol a fér­jet és feleségét közös kopor­sóba fektették. A hölgy nya­kában 44, dinnyemag alakú, üveggyöngyből font gyöngy­sor volt, fülében fülbevalók, karján karperec. Hogy miért kerültek egy koporsóba, azt csak találgatni lehet. Elég kevés túlvilági útravalóval látták el a halottakat. Mind­össze egyetlen lóra bukkan­tunk, s az elhunytak mellé legfeljebb csirkéket, birkát, marhabordát raktak. Hi­ányoztak az ilyen sírokban megszokott edénymellékle­tek. Az egyik koponyán vi­szont egy fél tenyérnyi lyuk tátongott, amit viselője vagy harc során szerzett, vagy olyan betegségben szenve­dett, amelyet akkoriban ko- ponyalékeléssel igyekeztek gyógyítani. Az „agyafúrtsá­got” végül is túlélte az ille­tő, mert a lyuk mellett a koponyacsont körbeforrt. Az ásatás tehát befejező­dött Kerekiben. Hacsak a munkagépek nem tárnak föl újabb sírokat... Gy. L. Nyári diákétkeztetés — Hol ebédeljen a szün­időben a gyerek? — évről évre visszatérő gondjuk ez a tanév befejeztével a szü­lőknek. A Belkéreskedelmi Mi­nisztériumban elmondták, a tanítási idő alatt ország­szerte 1,1 millió tanuló ve­szi igénybe a szervezett ét­keztetést, többségük az isko­lában, kisebb hányaduk pe­dig egyéni előfizetőként a vendéglátóhelyeken. A nyári vakációban me­gyénkben mintegy ezer di­ák kér napközis ellátást. A napi étkeztetést a városok illetve városi jogú nagyköz­ségek a kijelölt — zömében oktatási — intézményekben oldják meg. A kaposvári és város környéki gyerekek napközis elhelyezésére a to­ponári Szalma István Álta­lános Iskolát jelölték ki. Itt az intézmény közelmúltban elkészült konyhája naponta csaknem 150 diák részére biztosít ebédet. A vendéglátóhelyeken or­szágszerte összesen 23 ezer általános iskolás, s 8 ezer középiskolás tanuló ebédel egyéni előfizetéssel. A ven­déglátóhelyek döntő több­ségénél kötelező előírás az olcsó előfizetéses menü ki­szolgálása, s ezt az igény- bevétel előtti hét közepe tá­ján kell általában befizet­ni. Mivel azonban nyáron az iskolák nem vállalják az ilyenfajta étkeztetés meg­szervezését, a befizetésről, s szükség szerint a gyerekek kíséretéről a szülőknek kell gondoskodniuk. De nem volt lidő tovább álmodozni. A csengő kegyet­len hangja újra felharsant, ugyanaz, amely olyan meg­váltó vidámsággal szólalt meg tíz perccel ezelőtt, s a nyolcadik bé bánatosan vo­nult a vesztőhelyre, azaz az osztályterembe. Bent most mindenki el­hallgatott, mint a csibék, ha a baromfiudvar fölött kánya száll el, mert Filó Borbála kémiaórája követ­kezett. Filó tanárnő 42 éves agg­leány volt. Magas, szikár termetén szinte mindig csak fekete vagy sötét ruhát le­hetett látni. Az egyetlen élénk színfolt a nyakán hordott vörös korralt-lámc volt, amely petyhüdt rán­cait díszítette. Állandóan lapos sarkú bagariacipőben járt hogy a többi nő közül ne emelkedjék ki mindig egy fejjel. Vannak olyan szerencsét­len emberek, akik nem tud­nak mosolyogni. Vagy hideg kígyószemmel néznek a vi­lágba, vagy gonoszul vigyo­rognak. Filó Borbála is ilyen volt. A diákok szemében a mosoly nélküli nevelő. Pedig senki sem tagadta, hogy jó tanár. Tagoltan és világosain beszélt, amit csak lehetett, kísérletileg is be­mutatott. Bukás nála alig volt, mert a félelem nagy tanítómester. Ezért a szülők tisztelték is, mint egy ko­mor szentet. A kisdiákok megilletődve messzire kitér­tek az útjából. A nagyobbak azonban úgy néztek rá, mint ahogy a cirkuszi idomítót kísérik szemmel a nagy macskák. A gyűlölet és félelem elekt­romos szikrái villogtak kö­rülötte. A nyolcadik bé osz­tály fiai és lányai magukon érezték Filó Borbála bőrü­ket metsző ostorát, s egyre többet gúnyolódtak rajta. Különösen a lányok szapul- ták azokat, mert nem tud­tak belenyugodni abba, hogy csipkedi őket. A nyol­cadikba több túlkoros lány járt, olyanok, akik 3—4 év múlva talán férjhez is men­nek. S ha valamelyik nagy­lány arcán Filó Borbála egy parányi rúzst vagy púdert fedezett föl;, még az utcán is letörültette vele. Szinte az volt a lányok érzése, hogy féltékeny rájuk. A ta­nárnő különösen a szép lá­nyokat üldözte előszeretet­tel. Három Lányt el is vit­tek a szülei miatta egy má­sik általános iskolába. Néha-néha a tornaterem­ben szervezett teadjélutáno- Ikon vagy a tánciskolában leült a lányok közé, és ki- vallatta őket, hogy van-e már udvarlójuk. Merre ta­lálkoznak? Szoktak-e csóko- lózni? Mindezt úgy adta elő, mintha a világ legtermésze­tesebb dolga lenne, hogy 14— 15 éves lányok már erősen érdeklődnek a fiúk iránit. Ilyenkor egyik-másik nagy­lány bátorságból vagy dac­ból elkottyantott valamit. Filó nevetve hallgatta őket. Ha azonban rossz napja volt, akkor elmesélte a ta­náriban ezeket az apró val­lomásokat, s egyes tanárok hangosan gúnyolódtak is a lányokon vagy félreérthetet­len célzásokat tettek kama- szos kapcsolataikra. A lányok megfigyelték, hogy a fiúikkal sokkal keve­sebbet törődött, mint velük. Úgy látszik, őket közönyös lényeknek tartotta vagy olyanoknak, akiket a viliág eleve fölment az emberi magatartás kényesebb sza­bályai alól. Az idei tavasz azonban csodálatos változást hozott a „fekete apáca" magatartá­sában. Mint amikor az évek óta elszáradt bőkor fci- zöldül a kertben! A dolog úgy kezdődött, hogy a kliub- délutánon az egyik feltű­nően fehér bőrű lány arcán Filó egy kis rúzst fedezett föl, és mindenki elképedé­sére ezúttal megdicsérte a lányt: — Látod, Vali, aki ilyen ízlésesen festi magát, azt nem szidom meg. Neked jól is áll egy kis rúzs, mert na­gyon sápadt a bőröd! — mondta Szilágyi Valériának. A lányok fölszisszemtek. — Mi van ezzel az öreg- liánnyal ? — Hallottátok? Nem Szi­lágyi, hanem Vali! Ezt is ritkán hallottuk tőle! (Folytatjuk) TV-NÉZŐ MÁRKUS A televízió múlt heti mű­sorai közül szerintem a legtöbb néző a Márkus László emlékét idéző össze­állításra volt a legkíván­csibb. A születésnapon csak archív felvételekben, sze­repeiben lehetett jelen. Nagy gondban lehetett a szerkesztő, Búzáné Fábri Éva, és a rendező, Desewffy Zsuzsa, miként rajzolják meg a mágikus Máhkus em­beri és színészi portréját. Nemcsak sokoldalú színész volt, hanem csak a színház­nak élt és szerepeiben lát­hattuk legigazibb vonásait. Mensáros László az összeál­lítás elején elárulta, hogy rá emlékezve színpadi, film­es televíziós szerepeiben kell keresnünk őt magát. Ügy gondolhattuk, biztos ezekben van a rendhagyó portréfilm, a születésnapi megemlékezésre gondosan válogatták össze a szerep­csokrot. Búzáné Fábri Éva avatottan választja ki a legmegfelelőbb tekercse­ket. Valószínű, nem tehetett róla, hogy hiányérzettel kel­tünk föl a képernyő elől. Márkus bennünk él, a né­zőkben, akik kedvelték, sze­rették őt. Sem kupiéi, sem a Frédi és Béni Frédi-hangjaként, sem a Tizedes meg a töb­biek című magyar film fel­villantott jelenete, sem Shakespeare Hamletiének király-szerepe — és sorol­hatnánk az emlékműsor tartalomjegyzékét — nem volt elég ahhoz, hogy el­higgyük: köztünk van. Már­kus bennünk volt jelen a hatvanadik születésnapján. A pályatársak vallomá­sai is hiábavaló igyekezet­nek bizonyultak, csak egy- egy vonással tudták kiegé­szíteni a portrét. A legmeg- kapóbb talán az a jelenet volt, melyben Darvas Lili (édesanya) és Márkus Lász­ló (a fiú) vallott a szülő és a gyermek kapcsolatáról. Ebben a jelenetben, úgy éreztem, nemcsak a színész szól hozzám, hanem közel enged önmagához a rejtőz­ködő művész is. Feledhetet­len volt. Fábri Zoltán szerint nem volt igazában filmszínész, tehetségét a színpadon bon­takoztatta ki, ám ha kame­ra elé állt, ott is képessége javát nyújtotta. A Két fél­idő a pokolban című film arra is jó példa, hogy Már­kust nem lehetett beskatu­lyázni. Színész volt. A pol­gári színdarabok világában, a Molnár-darabokban tart­ják a legotthonosabbnak, ez sem igaz: Márkus ezekben is Márkus volt, kitűnő te­hetségű színész. Csütörtökön lett volna hatvan éves. Előző nap a híradó kame­rája is jelen volt a sírkő­avatáson. Barátok, rajon­gók sokasága gyűlt köréje. Márkus kedvenc dala, amit egy fiatal színész hozott ajándékba erre az alkalom­ra, szintén azt a zavart mu­tatta, hogy nem tudjuk iga­zán kifejezni szeretetünket, hálánkat. Azt hiszem, később csak úgy lehetséges fölidézni alakját, ha sorra veszi a televízió azokat a színházi szerepeit külön-külön, ame­lyekben nevét emlékezetessé tették. Horányi Barna Bambergi bűvölet (Tudósítónktól.) Bajorországban a minősé­get labdarúgásban a Bayer München, zenében a bam­bergi szimfonikusok képvi­selik. Ez a 70 ezer lakosú kisváros zenekara révén is­mert l«tt az egész világon. S ha valakinek a közelmúlt­ban szerencséje volt meg­hallgatni egy bambergi gim­názium szimfonikus zeneka­rát és énekkarát, ugyanezt az igényességet, a legszínvo­nalasabbra való törekvést érezhették műsorukon. A fonyódi Karikás Frigyes gimnázium 1983-ban vette fel a kapcsolatot a bambergi Franz Ludvig gimnázium­mal, s azóta évente kölcsö­nösen meglátogatják egymást az iskola diákjai. Bálint Lehel, a gimnázi­um igazgatója elmondta, hogy a bajor középiskolások­kal nemcsak Fonyódot, ha­nem egész Magyarországot szeretnék megismertetni. Ezért a néhánynapos buda­pesti. tartózkodás alatt a né­met tanulók kirándulásokat tettek a Dunakanyarba, meg­tekintették Visegrád, Eszter­gom, Szentendre műemléke­it, múzeumait, s így is köze­lebb kerülhettek hazánk tör­ténelméhez, hagyományai­hoz. A múlt évben gimnáziu­munk Helikon aranyérmes néptánccsoportja több bajor városban lépett fei nagy si­kerrel, ezért arra töreked­tünk, hogy a Franz Ludvig gimnázium diákjai Magyar- országon értő közönség előtt mutassák be produkcióikat. Így került sor az énekkar és a szimfonikus zenekar két fellépésére Budapesten. Az egyiket a KISZ Központi Művészegyüttes színházá­ban rendezhettük meg. Ven­dégeink ezután leköltöztek a Balatonra. Csütörtökön este Leltén, a Postásüdülőben adtak nagysikerű koncertet. Figyelmességüket — néhány magyar népdal előadását is — vastapssal köszönte meg a közönség. Szombati programjuk azo­nos volt a fonyódi diákoké­val; részt vettek az iskola tanévzáró ünnepségén, ahol a mintegy félórás műsorban keresztmetszetét adták kon­certprogramjuknak, amit vasárnap a kaposvári közön­ség is hallhatott. Szerda esti elutazásukig bázisuk a gimnázium jól fel­szerelt vízitelepe lesz. Innen szerveznek számukra Bala­ton körüli és pécsi kirándu­lásokat. S ha a német diá­kok hazaérnek, már készül­nek is a fonyódi gimnazis­ták fogadására, akik ezúttal a tanulmányi és a hiányzá- si verseny győztesei, a 3/b osztály tanulói lesznek. AZ OPERAHÁZ TERVEI A Magyar Állami Opera­ház társulatára a repertoár­darabok magas színvonalú tolmácsolása mellett több dalmű felújítása, illetve be­mutatása, külföldi vendég- szereplés vár a következő, a 104. évadban. Az Operaház és az Erkel Színház programjában, s így a meghirdetett bérletsoroza­tokban is több újdonság sze­repel. Mozart: Figaro házas­sága című operáját párhuza­mos szereposztásban újítják fel az Operaházban december 12-én, illetve január 2-án. A művet vendégként Szinetár Miklós állítja színpadra. Pur­cell: Dido és Aeneas című operáját január 30-án és feb­ruár 2-án mutatják be. E művel egy előadásban tűzik 'műsorra Vajda János: Mario és a varázsló című egyfelvo- násos operáját, a varázsló szerepében Melis Györggyel. Mindkét produkciót Békés András rendezésében viszik színre. t / ~ I _____ T AR I JÁNOS Ai misé tlitö m / w y I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom