Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

r Tisztelt Szerkesztőség! Szabó Erzsébet, Kaposvár, Kinizsi lakótelep 38. sz. alatti lakos május 28-án megjelen kézbesítési panaszát megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg. Fazekas Zoltán volt Kinizsi lakótelep 38. sz. alatti lakos címváltozást jelentett be hivatalunknál, mely sze­rint a címére érkező küldeményeket az Arany u. 8. címen, szülei lakásán kéri kézbesíteni. Bejelentésekor nem kö­zölte, hogy a lakásban azonos nevű továbbra is lakni fog. E körülményről a lakásban maradó Szabó Erzsébet sem tájékoztatta a kézbesítőt. A küldeményt feladó Városi Bíróság a cím elé írt „GY” betűvel ugyan jelezni kívánta, hogy az idézés if­jabb Fazekas Zoltánnak szól, de részben az írás olvasha­tatlansága, részben a jelölés szokatlansága miatt a kézbe­sítést végző dolgozó ezt figyelmen kívül hagyta . A hasonló helyzetek elkerülése végett, a jelölések egy­értelműsítése érdekében felvettük a kapcsolatot a Ka­posvári Városi Bíróság illetékesével. Tisztelettel: Hegedűs József hivatalvezető Kaposvár, 1. sz. Körzeti Postahivatal Ifjúsági horaásxv9télk«dö Tizenkettedszer rendez­ték meg az országos ifjúsá­gi- és gyermek-horgászvetél- kedő megyei döntőjét szom­baton a Desedán. Az össze­tett, elméleti és gyakorlati feladatok megoldása után a versenyzők népes tábora halfogásban összemérte tu­dását — és szerencséjét. Az eredmény: ifjúsági korcso­portban első Gieber Róbert (Marcali), a második Varga Zoltán (Gyékényes), a gyer­mekeknél Varga János, Kócs Gábor (mindkettő Gyéké­nyes) . A legeredményesebb leány versenyző: Kovács Irén (Kaposvári Sporthor- gász-egyesület). A vetélkedő­vel egy időben lezajlott me­gyei ifjúsági halfogó-bajnok- ságot a gyékényesi Lokomo­tív HE versenyzői nyerték, a második Marcali, a harma­dik Kaposfő csapata lett. • Somogyi Néplap XLIII. évfolyam, 133. szám 1987. június 8., hétfő Kaposvár és Fonyód szolgálatában Emléktábla-avatás, kiállításnyitó Vasárnap délelőtt ■ a fo- nyódi nyári galériában Szigetvári György építész- mérnök, a Somogy Megyei Műemléki Bizottság elnöke idézte fel egy széles látókö­rű, szabadgondolkodó, egy kiváló lokálpatrióta, Németh István emlékét abból az al­kalomból, hogy az épület falán felavatták emléktáb­láját, Weeber Klára szob­rászművész alkotását. Bala­toni villája, amely ma a képzőművészeknek nyújt ki­állítási lehetőséget, bizonyí­ték arra, hogy Kaposvár egykori polgármestere az elsők között ismerte fel, milyen vonzerőt jelenthet a megyeszékhely számára Fo­nyód formálódó fürdőkultú­rája. Mint a Fonyódi Für­dőegyesület tagja, maga is részt vállalt Sándortelep üdülőképének kialakításá­ban. A századforduló körül épített szecessziós épület ma Fonyód büszkesége, a művé­szetek méltó otthona. A Fonyódi Iskola ma épp­oly jól hangzik az értők fü­lében, mint a szentendrei, a szolnoki, vagy a vásárhelyi hasonló művészeti csoporto­sulás. Bráda Tibor, Kovács Péter, Leitnér Sándor, No- vák András, Szabados János, Szentgyörgyi József, Topor András, Tőig Molnár Zoltán most kiállított képei ezt az egységet sugallják. — Azt hiszem, közös múl­tunk ápolásával, a képzőmű­vészet szeretetével és támo­gatásával sokat tehetünk Ka­posvár és Fonyód szellemi arculatának formálásában — mondta Szigetvári György. A Fonyódi Művészeti Al­kotóház gyűjteményéből ren­dezett kiállítás július 8-ig tekinthető meg. Belépés csak fürdőruhában FÚVÓSZENEKARI TALÁLKOZÓ BALATONKERESZTÚRON A címből ítélve úgy vél­hető, hogy a keresztúri eti- ■ kett a koncertlátogatóknak előírja fürdőruhaviselését. Ha a csaknem harminc fo­kos meleget és a helyszínt, a strandot nézzük, mindjárt érthető, hogy a szereplőkön és rendezőkön kívül min­denki fürdőruhában hallgat­ta meg hat fúvószenekar programját. Az 5. balatonkeresztúri fúvószenekári találkozó a barcsi fúvósok menet- és térzenéjével kezdődött va­Könyv a békekonferenciáról sárnap délelőtt. Ezt követő­en két színpadon felváltva hangzottak fel a fúvósiroda­lom legszebb darabjai. Itt Jeszenői László, a balaton- keresztúri pártbizottság tit­kára üdvözölte az együttese­ket és a nézőiket. 1982-ben három zenekar részvételével elindult egy folyamat, mely — egy év kihagyással — a múlt évtől kezdve már a megyei művelődési központ támogatását is élvezve, ha­gyománnyá alakult. * A találkozó nem verseny, nincsenek díjai. A célja nem más, mint á szórakoztatás. A keszthelyi, a kaposvári, a barcsi, a csurgói, a fonyódi és a keresztúri ifjak köz­kedvelt zenével lepték meg a pázsiton napozó közönsé­get. A program délután a hat együttes közös zenélésével ért véget. Ennek hatásáról talán elég annyit említeni, hogy az ismétlésre horgonyt vetettek a vitorlások, kikö-* töttek a csónakok és a vizi- biciklik, közelebb jöttek a napozók. A tapsvihar után Bárdos János, a keresztúri tanács elnöke búcsúzott el a résztvevőktől és a közönség­től. — Végre megjött a nyár, felszabadultan tudtunk örülni a szép zenének, a jó időnek, az üdülési szezon kezdetének — mondta. Egyre nagyabb a béke­mozgalom aktívahálózata megyénkben. Az Országos Béketanács az eddiginél na­gyobb figyelmet fordít arra, hogy egyre több érdekes fü­zet, kiadvány jusson el hoz­zájuk. ízléses borítójú könyvet vehettünk most kézbe az ő kiadásukban a január 31-én megtartott XI. országos bé­kekonferencia anyagából. Olvasmánynak is érdekes, a békemunkában is kitűnően Vitorlás­kikötő Fonyódon A fonyódi hajóállomástól nyugatra javában folynak a vitorláskikötő építésének munkái., A Szúnyogsziget mellett feltöl'tötték a tó egy részét az építők, a Közúti Építő Vállalat és a Balaton Tsz dolgozói, ötszáz méter hosszan és átlagosán 35—40 méter szélességben, mintegy 25 ezer köbméter földet hordtak össze ezen a terü­leten. A kikötő 130 tőkesúlyos hajó számára biztosít majd „parkolási” lehetőséget. Az építés várhatóan 1988-ban fejeződik be. A kikötő építésétől sokat remélnek az illetékesek. Mindenekelőtt a balatoni vitorlássport fejlődését szol­gálja majd. Hátrány jelen­leg, hogy a Balatonnál mű­ködő vitorlásklubok zárt egységet alkotnak, így kí­vülálló személynek gondot okozott a hajó tárolása, ja­vítása. Az új kikötő elsősor­ban a vitorlásturizmus ked­velőinek teremt jobb lehe­tőséget. hasznosítható a több mint kétszáz oldalas, sok fotóval illusztrált könyv. Bizonyít­ja, hogy jó hangulatú, ered­ményes eszmecsere folyt a konferencián. Amint az előszóban olvas­ható: „A nemzeti együtt­működést a legszélesebb ér­telemben mutatta fel, s a béke igenlésében megmu­tatkozó egyetértés a nemze­ti közmegegyezés egyik leg­fontosabb összetartó ereje a nyolovanas évek közepén. A konferencia állásfoglalása sokrétű tevékenységre kínál lehetőséget a következő két évben.”. Somogyiak — dr. Böjti Béla, Páhi Jenő, Ságvári Ró­bert — írásban beküldött hozzászólását is közli a ki­advány. Az Országos Béke­tanács tiszteletbeli tagjainak névsorában ott találtuk a kaposvári Dévai Zoltán ne­vét is. Az MHSZ Mátraaljai Szénbányák Repülő Klubjának sár­kányrepülői megkezdték a Pipis-hegyi repülőtéren a kikép­zési tervben előírt repülési feladatok végrehajtását. A sár kányrepülősök felajánloták segítségüket a Mátraalja mező- gazdasági üzemeinek, vadgazdálkodási társaságainak: segít­séget nyújtanak a határszemlékhez, vízügyi ellenőrzésekhez, vadszámlálásokhoz. Képünkön: A Rémusz névre hallgató dalmatiner gazdájával állandó vendége a Pipis-hegyi repülő­térnek Harmadszor rendezte meg a KPVDSZ Vörös Meteor - Természetbarát Egyesület a Zselic ’40 jelvényszerző éj­szakai teljesítménytúrát. Az idén 141-en indultak. Egyharmaduk nő volt. Az ország minden tájáról ér­keztek a simonfai turista­házhoz, így Pécsről, Eger­ből, Nyíregyházáról, Szeged­ről, Szombathelyről és Bu­dapestről. A legfiatalabb in­duló a kaposvári gyakorló' általános iskola 12 éves le­ánytanulója, a Vörös Me­Lámpíval és tájolóval Éjszakai túra a Zselicben tear 13 éves fiútagja volt. Szombaton este 7 órakor indult a 40 kilométeres túra és vasárnap reggel 7-ig tar­tott. Gálosfa, Sasrét, Ropoly is benne volt az útvonalban, s mindenki a simonfai tu­ristaházhoz érkezett vissza. Csak kilencen álltak ki a túrából, a többiek megsze­rezték a jelvényt és az ok­levelet. Bakonyi János egyesületi elnök szerint a szép kör­nyezet, a jó idő is hozzájá­rult a jó eredményekhez. Mi történt aagóta? Semmi! Azaz egy tilal­mi kötelezettséget feloldó tábla „dereka” — aligha­nem elkeseredésből — meghajolt azóta, hogy Táblaerdő címmel április 25-én megírtuk: a Taszár utáni vasúti átjárónál ti­zennégy közlekedési tábla (állítólag darabonkint 1500 forint!) „vigyázza” az autósok épségét. Ahelyett, hogy kijavítanák az átjá­ró útburkolatát. Jóval ke­vesebbe kerülne! „Mint­ha a süket falnak beszél­nék” — mondta jóapánk, ha figyelmeztetésére sem fogadtuk meg a tanácsát. De fiát ki fogadja el ma­napság „jó atyjának” a közvéleményt, s közvetí­tésének „nesztorát”. Az­óta is nyugodtan ül min­denki a babérjain. Észrevételünkre választ is szívesen vettünk vol­na („természetesen” el­maradt!), de a tettekről jobb kedvvel számoltunk volna be. |Nem tehettük. Az autók azóta is agy­rázkódást keltő tortúrá­val haladnak át a 61-es út e lélekvesztő szaka­szán még akkor is, ha becsülettel — és kénysze­rűségből — betartják a táblák utasításait. Naivitásnak tetszhet, mégis úgy gondoljuk: az átjáró kijavítása a tizen­négyből legfeljebb két tábla árába és egy napi munkába kerülne... Megtehetnénk, ám nem dolgunk kinyomozni, hogy ki a felelős az út­vagy átjáróépítésért. De még mindig bízunk a közvélemény hangjának hatásában... Tarka sorok Kérdés — Én először az antik­váriumban láttam meg a menyasszonyomat. — És mennyit adtál érte? Csak — A férjem mindent megenged nekem. — A hűtlenséget is? — Ilyesmit nem kérde­zek meg 'tőle. Emberismeret — A gyerekeknek két típusa van. Az egyik tí­pus tud viselkedni, ud­varias, készséges, rendes, jól tanul .. — És a másik? — Azok a mi gyere­keink. Udvariasság — Jó napot — mond­ja a vevő, amikor belép az üzletbe. — Viszontlátásra — válaszol az eladó. Indok — Hogy lehet az, hogy maga már megint ké­sett? — Mert későn indul­tam el otthonról. — & miért indult el későn otthonról? — Mert már késő volt ahhoz, hogy korábban in­dulhassak el... Logikus A vállalati közgyűlés még csak a felénél tart, amikor Jaroszlav úr fel­áll és kimegy a terem­ből. — Még nincs vége a gyűlésnek, maga miért megy el? — kérdezi a portás. — Én itt csak félstá- tustan vagyok alkalmaz­va — mondja Jaroszlav úr. Csoda Jaroszlav úr vadászik a fiával. Rálő egy nyál­ra, de nem találja el. — Most láthatsz egy csodát — .mondja Ja­roszlav úr a fiának. — ' Agyonlőttem egy nyulat, és elszaladt! Ízlés — Az én Ajaxom na­gyon furcsa kutya. Csak a barátaimat harapja meg. — Hát akkor nem le­het sok harapnivalója. Munka — Nálunk a gyárban teljes gőzzel dolgozunk három műszakban! — És mit gyártanak? — Táblákat ezzel a felirattal: ,,A lift nem működik!”. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Telex: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, ^ Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János _ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbe- sítő postahivatalnál, a tiírlap- kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat'üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom