Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

4 Somogyi Néplap 1987. június 11., csütörtök A madarakkal könnyebb Tegnap még magvakat keresett, fészket épített, ma pedig kinyuvasztva fekszik egy hűtőláda mélyén. Viga­sza annyi lehet csupán, hogy legalább nem sült lesz be­lőle. Teteme a tudományt szolgálja, s a pénzt, amelyet néhány óra múlva fölvesz, soha többé nem tudja meg­változtatni. — Ez itt a hímfácán. Fi­gyeljétek meg ékes tollát, mely élénken megkülönböz­teti a párjától — mondja majd a pedagógus a csodál­kozó gyerekeknek, akik #éle­tükben talán először látnak közelről is ilyen madarat. S nem csupán madarat. A ka­posvári múzeum Fekete Ist­ván oktatóközpontjában ha­zánk állatvilágának számos képviselőjével ismerkedhet­nek meg a diákok. A gyűj­temény szépen gyarapodik. A kedvenc étellel csábító csapdáknak sokan estek már áldozatul. A szerencsésebbek néhány órai fogság után is­mét a szabadság friss leve­gőjét szippanthatták. — Nem célunk az állatok gyűjtése, még kevésbé ön­célú pusztításuk — mondta Nagy Loránd, a múzeum ter­mészettudományi osztályá­nak munkatársa, a^lerinces állatok preparátora. Csak azokat készítjük ki, amelye­ket szemléltető eszköznek szánunk. Az állatok megis­merése, gondozása különö­sen a veszélyeztetett fajok esetében valamennyiünk fel­adata. Ezt a folyamatot sze­retnénk segíteni. Osztályun­kon a botanikuson, a rova­rászon, az ornitológuson kí­vül növény- és rovarprepa- rátor is dolgozik — mondta, miközben az asztalán levő csipeszek, fogók, ragasztók segítségével a fácánkakas kitömésén fáradozott. Mire elkészül, a madár talán még szebb lesz, mint élőkorában. A pózt nagy gonddal vá­lasztják ki, igyekeznek a leg­előnyösebb oldaláról bemu­tatni az állatot. Aki a mú­zeumban lát először baglyot, rókát, annak nem mindegy, milyennek ismeri meg eze­ket az állatokat. — Olyan ez, mint a szo- bonkészítés. Sokat gondolko­dom, miként állítsam be az állatot, hogy minden látható legyen rajta. Ahhoz, hogy ne csupán egy szőr- vagy toll- csomó legyen, rengeteg fény­képet kell megnéznem az ál­latról, de még jobb, ha a természetben figyeljük meg őket. Kedvenceim a közepes madarak, a fácánok és a varjúfélék. Velük valamivel könnyebb a munka. Az em­lősök több gondot okoznak, pontosabb munkát, nagyobb figyelmet. A moly támadásá­tól nem kell tartani, elég néha leporolni őket — mond­ta a preparátor. aki az álla­tok nagy részét maga szer­zi be. Teheti, hisz több mint tíz évig hivatásos vadász volt. Jól ismeri az állatok le­lőhelyeit, tulajdonságait. Tu­dását most az állatok védel­mében használja fel. H. É. SZÉL VISZI A PERMETLEVET Károk és károsultak Az elmúlt hetekben me- gyeszerte sokfelé lehetett hallani a panaszt, hogy a zártkertekben, a szőlőhegye­ken károkat okozott a kis­termelők ültetvényeiben a nagyüzem. A gyomírtószert, a permetlevet elsodorta a szél, jelentős pusztítást okozva a szőlők, a gyü­mölcsfák, a zöldségfélék lombozatában. — Ezen a tavaszon az át­lagosnál is többen keresték fel ez ügyben állomásun­kat — mondta Tóth István, a megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás igazga­tója —, és nemcsak elkese­redettek, hanem tanácstala­nok is voltak. — Nyilván a nagyüzemi táblákkal szomszédos kis­termelői kertek károsodtak. Viszont rendelkezések írják elő, hogy milyen időjárási viszonyok között szabad per­metezni. — Az az igazság, hogy a párás melegben a gyorsan gázosodó hatóanyagot a leg­csekélyebb légmozgás is el­sodorja. Ráadásul az idei tavasz, a nagyüzemekben sok gondot okozott: késtek, tor­lódtak a munkák és a szük­ség arra kényszerítette a gazdaságokat, hogy olyan időben is permetezzenek, amikor az időjárási körül­mények nem éppen a leg­kedvezőbbek. Minden bi­zonnyal ez az oka annak, hogy ilyen feltűnően sok az idén a panasz. — Hallottunk olyan ag­godalmakat is, hogy a ká­rosodások a légtérben, a szomszédos Jugoszláviából érkeztek, mivel Szabadkán környezetszennyezési okok miatt bezárták egy vegyi üzemet. — A MÉM növényvédelmi és agrokémiai központja el­végezte a szükséges vizsgá­latokat, és megállapította, hogy semmilyen növényvé- dőszer-jellegű, a lombozatot károsító anyag nem került át. Tehát ahol gond van, az bizonyosan a helyben levő szomszédos nagyüzem permetezéséből adódhat. — Mi a teendője a kis­termelőnek, ha észreveszi kertjében a kárt? — Az a legfontosabb, hogy haladéktalanul és írás­ban tegyen bejelentést . a nagyüzem vezetőjénél. A gazdaság vezetője köteles a bejelentést az üzem szakem­bereivel megvizsgáltatni, és a biztosító illetékes kiren­deltségét erről értesíteni. Ezt követően a biztosító kár­szakértői is helyszíni vizsgá­latot tartanak, és bizonyí­tott kár esetén, az úgyne­vezet növényszavatossági biztosítás alapján megtérítik a kár jelentős részét. — Mi a helyzet akkor, ha a nagyüzem vezetője egy­szerűen elutasítja a kár­igényt, vagy nem vesz tudo­mást a bejelentésről? — A kistermelőnek akkor a lakóhelye szerint illetékes községi tanács szakigazgatá­si szervéhez kell fordulni. Tapasztalatunk szerint a ta­nácsok gyorsan intézkednek, felkérik az illetékes szerve­ket — növényvédő, egész­ségügyi állomás — a vizs­gálatok elvégzésére. — Ezek szerint van ta­pasztalatuk az elmúlt he­tekben előfordult károkról. — Igen. Fontos tudni, hogy a károsodás első tüne­tei rendkívül súlyosnak látszanak, riasztóak. Két­ségbeesésre mégsincs ok, mert a növények rendszerint kiheverik ezeket. Terméski­esés vagy a növények pusz­tulása csak ritkán követke­zik be. Ilyen esettel általá­ban csak akkor találkozunk, ha a szomszédok szándéko­san akarnak kárt okozni egymásnak. Egészségügyi szempontból azt is jó tudni, hogy még a súlyos tünete­ket mutató • növényekben is olyan kevés a szermaradék, hogy három-négy napi vá­rakozás után — ha szürete- lésre érett a termés — minden veszély nélkül fo­gyasztható. V. M­Többlettermelés és korszerűsítés a kaposvári fonodában Tíz munkanappal „megtol­dottak” az év első hat hó­napját és megduplázták ex­portteljesítményüket a Mas- terfil Pamutfonóipari Válla­lat kaposvári gyárának dol­gozói. Az előzmények — akárcsak az ország sok más üzemében — itt is kedvezőt­lenül alakultak. Januárban és februárban még a tél okozta termeléskiesés pótlá­sára kellett rendkívüli mű­szakokat szervezni, s mire a hatvanhat tonnás „adósságot” ledolgozták, háromszázról hatszáz tonnára gyarapodott az első félévre' szóló export- rendelés. Minthogy a harmincmillió forint értékű többlettermék előállításához már nem volt elegendő „belső tartalék”, a gyár vezetői további harminc rendkívüli műszak — azaz tíz teljes munkanap — tel­jesítésére kérték a dolgozó­kat. így gyakorlatilag min­den szombaton egy vagy több műszakban termelt a kaposvári fonoda- Eközben a gyár műszaki és karbantartó dolgozói sem csupán napi feladataikat — a termelés kiszolgálását — látták el, részvételükkel áp­rilisban nagyszabású re­konstrukció kezdődött az üzemben. A jelenleg félide­jénél tartó korszerűsítés so­rán a géppark jelentős ré­szét — egyes üzemrészekben a felét — kicserélik. A Hun- garotex külkereskedelmi vál­lalat közreműködésével be­szerzett, részint bérbe vett — lízingelt —■ részint meg­vásárolt berendezések a fo­náselőkészítés legmagasabb műszaki-tecnológiai színvo­nalát testesítik meg. Segítsé­gükkel a legértékesebb fésűs pamutfonalak gyártása az eddiginél olcsóbb alapanyag­ból, kevesebb élőmunkával és jobb minőségben megold­ható. Korábban ehhez a ter­mékhez különleges, hosszú szálú — kizárólag konverti­bilis valutáért beszerezhető — gyapotot használtak fel. Az új technológia a fésűs­fonal gyártását mintegy hat­van százalékban — évente ezer tonnás mennyiségben — mentesíti a súlyos importte- her alól, s minthogy a kül­földön jól értékesíthető var­rócérnák alapanyagáról van szó, egyszersmind gazdaságo­sabbá teszi az exportot. Az új gépek üzembeállí­tására mindössze öt hónapot szántak a kaposvári pamut­fonógyárban. A termelést augusztus közepén indítják, s az év végéig ötszáz tonna fésűs pamutfonalat szeretné­nek gyártani. Az előkalkulá­ciók szerint az új technoló­gia már a lizing-díjak és a hiteltörlesztés időszakában is többletnyereséget hoz a vál­lalatnak. z 1 TAHI JÁNOS Mi stilsé tíítti m Karosnak is gondoktól re­dőzik a homloka. Azon töp- reng, hogy mire lehetne fölhasználni ezt a ritka al­kalmat, a Csiperkével való kabinszomszédságot. Aztán hirtelen megvillan a szeme, összebújik barátjával a fűz­fa sovány árnyékában, és már meg is van a világra­szóló terv: — Gyere, Pityu, menjünk be a kabinba! Addig, míg bent van! Neked csak kér­dezned kelil, majd én beszé­lek! A fiúk belopóznak a ka­binba. Miután meggyőződtek róla, hogy a szomszédból a vetkőzés halk nesze csak Csiperkétől származhat, Osz- ter idegennek tűnő hangon kérdezi: — Te, Kardos Bandi! Me­lyik tantárgyat szereted a legjobban? Kardos megijed a saját megbicsakló hangjától, ami­kor megszólal: — Én Pista, Oszter Pista, legjobban a biológiát szere­tem. De nemcsak azért, mert az biológia, hanem mert Csi... Varjas Árpád tanár úr tanítja. Tudod, ő csodála­tosan tud magyarázni! A szomszédban hirtelen ■megszűnik a vetkőzés zaja. Feszült csend támad. A fiúk szeme megvillan: a 80 kilós óriásharcsa, azaz Csiperke bekapta a horgot. A fiúk újabb támadást in­dítanak Csiperke hiúsága el­len. Végleg meg akarják hó­dítani, illetve az iszákjukba gyömöszölni az áldozatot. Üjra Oszter kérdezi: — Miért szereted te Var­jas tanár urat? — Mert ő is szeret engem. Mindig olyan barátságosan mordul rám az iskolában: „No, te golyhó, mit ugrálsz itt a folyosón?...” Tudod, ő tavaly csak közepest adott nekem, de meg vagyok róla győződve, ha megtudja, hogy én mindig készülök, csak kissé dadogós vagyok, biztos, hogy jobb jegyet ad! Oszter Pityuból majd ki- truccan a röhögés ekkora po­fátlanság hallatára, mert ő . tudja, hogy Kardos egyálta­lán nem hebegős, csak akkor dadog, ha nem tudja a leckét, s a dadogás a gyönge diáknál nemcsak a szöveg ősi szapo­rítási jmódja, hanem megfe­lelő időnyerés is, hogy az j agy tekervényeiből némi tu­dás előszivárogjon. No, de Csiperkének nem kell min­dent az orrára kötni! Most újra Kardos szólal meg elbájoló hangon, de ra­vasz hunyorítással: — Alig várom már, hogy a suliban újra magyarázzon! A két fiú fölpislant, hogy a kabin tető elég szilárd-e? Oszter Pityu befogja a te­nyerével a száját, csak a sze­me ragyog a gyönyörűségtől. Várnak. S a jól megfogalma­zott szellemi csalétek hatá­sát meghatott sóhaj nyugtáz­za a deszka túlsó oldalán. Aztán a fiúk kimennek a kabinból, s amikor 11 óra tájban az alacsony vízben találkoznak Csiperkével, meglepődve és illedelmesen abbahagyják a locsolást. Csi­perke megszólítja őket, majd a kihallgatás után a fiúk az illendőség páros szobraként egyszerre lépve mennek a part felé. Csiperke megha­tott tűnődéssel néz utánuk. Kardos Bandi most hirte­len abbahagyja a filmet, egyrészt, mert Csiperke a K betű körül szólítgatja a ké­tes jegyűeket, s a diáknál év­százados aranyszabály, hogy harapós kutyában és tanár­ban meg ne bízz; másrészt azért, mert ha Sampinyon be is tartja a szavát, újabb tekercset kell betenni a ve­títőgépbe. A történet folyta­tása ugyanis csak tavaly ősszel következett be. Október elején, egy esős őszi reggelen, a nyolcadik osztály éppen Csiperkét vár­ta. Kardos rossz hangulat­ban odasúgta a mögötte ülő Osztemek: — Remélem, nem hív ki, mert csak egyszer tudtam el­olvasni az érzékelést... De hát a sors vak és ke­gyetlen, mint Szophoklés tra­gédiáiban. Abban a pillanat­ban megjelent Csiperke, le­ült a katedrához, és a szo­kásosnál melegebb hangon megszólalt: — Kijön felelni Kardos András! Kardos úgy ment ki a tábla elé, mintha vérpadra menne. Gyilkosán nézett Csiperkére, s magában hó­hérnak nevezte, de több gondolkodásra nem maradt ideje. Csiperke hivatalos hangon megszólalt: (Folytatjuk.) Társadalmi erő a fogyasztók védelmében JELLEMZŐ AZ ÁRDRÁGÍTÁS A fogyasztók megyei ta­nácsa a piacfelügyelet ha­tékonyságának növelését, tűzte ki célul. Legutóbbi ülésén Gelencsér Sándor, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettese tar­tott tájékoztató előadást a somogyi helyzetről. Hangsú­lyozta, hogy a piacfelügye­let egységes, átfogó kor­mányzati feladat, de nem terjed ki a nemzetközi szer­ződésekből eredő kötelezett­ségekre. — A megyei tanács-vb szakigazgatási szerveinek piacfelügyeleti tevékenysé­gét az ipari osztály szerve­zetében működő és helyi ta­nácsi hálózattal rendelkező árellenőrzési szervezet fogja össze — mondta. — Fontos­nak tartjuk a fogyasztók megyei tanácsával való együttműködést; a társadal­mi bázis kiszélesítésével munkánk hatékonyabbá vá­lik. A piaci viszonyok fi­gyelésével, valamint azzal, hogy folyamatosan elemzi a keresletet és a kínálatot a kereskedelemben, olyan jel­zéseket tud továbbítani a kereskedelmi osztálynak, amelyeknek ismeretében pontos és azonnali informá­ciókat adhatunk a kormány­zati szerveknek. A tisztességtelen gazdasá­gi tevékenység, az árdrágí­tás, és egyéb szabálytalansá­gok körét tárhatja föl a tár­sadalmi szervezet. A földe­rítő munkának köszönhető, hogy az országosan kezelt, úgynevezett piaci interven­ciós alapból tavaly megyénk részesült a legkedvezőbb arányban. Ennek az alap­nak az egyik bevételi for­rása a jogtalan többletbevé­telekből származó elvonás. A múlt évben a gyógy-, illet­ve üdülőterületeken működő idény-élelmiszerboltok több­letköltségének részbeni megtérítésére lehetett pályá­zatot beadni, így a Kapos- ker például 6., a Balaton- parti áfészek pedig 4,1 mil­lió forintot kaptak. Megem­lítjük, hogy országosan mindössze húszmillió forint­tal rendelkezett a piaci in­tervenciós alap. Három és fél millió forint jutott azok­nak a gazdálkodó egységek­nek, amelyek a zöldség- és gyümölcsfélék megfelelő téli tárolásának kialakításá­hoz kértek segítséget. A tájékoztató után Ma­scha! Zoltán, a megyei ta­nács ipari osztályának veze­tőhelyettese szólt a megyei árellenőrzési tapasztalatok­ról. Ismertette a helyi ta­nácsok kezdeményezésére indított eljárások eredmé­nyét. Tavaly tizenkét szoros kereskedelmi és tíz vendég­látóipari egységet jelentettek föl szabálysértésért. Jellem­ző hiányosság az árfeltün­tetés elmulasztása, a lejárt szavatosságú termékek for­galmazása, a minőségcsök­kentés, az árdrágítás. A fogyasztók tanácsának, a társadalmi ellenőröknek nagy szerepük van abban, hogy a vásárlók mindig megfelelő minőségű áruhoz juthassanak. Elősegíthető az is, hogy csökkenjen a megyében azoknak a száma, akik tisz­tességtelen kereskedői ma­gatartást tanúsítanak. Melegágyak a csernobili földön Nehezen képzelhető el, hogy melegágyakat művelje­nek Pripjatyban, ahol a csernobili baleset elsőként éreztette hatását. Ám a vá­rosba érkezve, majd néhány utcát elhagyva, szembetűn­nek a fényesen kivilágított melegházak, amelyek építé­sét már a baleset után fejez­ték be. E parcellákon a tudomá­nyos-kutató munka csupán egy része a 30 kilométeres övezet határain belül folyó nagyszabású tevékenység­nek. Az ország sok intézeté­nek szakemberei fognak itt több célprogram keretében kutatásokat folytatni. A melegágyi parcellákon hagymát, petrezselymet, szó-» banövényeket termesztenek, de nem eladásra. A meleg­ágyi parcellákon az alacsony sugárzási háttér, valamint a „szennyezett” talaj hatását fogják vizsgálni. Egyebek közt azt kutatják, hogy mi­lyen növények képesek a ta­lajból és a levegőből szor- beálni a radioaktív eleme­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom