Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

1987. június 9., kedd Somogyi Néplap 5 A betegőrzés nem gyógyítás Június első hetében tízévi huzavona után, megnyitotta ka­puit az ötvöskónyi munkaterápiás elmegyógyintézet. Hogy miért vállalkoztak félmegoldásra, tehát a munkaterápiás gyógyítás helyett parkot gereblyéző, kertészkedő betegek megőrzésére, erről kérdeztük dr. Tunyogi Csapó Miklós fő­orvost, aki szakmailag irányítja a gyógyintézetet. Kicsi a kastély A marcali kórház rekonstrukciója-TV-NEZÖ Biotörténelem — Értelmetlenül sok huza­vona előzte meg az intézet megnyitását, s most a szak­mai terveket módosítva kez­dik a gyógyítást. Beletörőd­tek a változtathatatlanba? — Nem gyógyítást kezdünk ötvöskónyiban, hanem, saj­nos, betegmegőrzést. Egyet­len ok miatt egyeztem bele a kissé rosszmájúan nyári szállásnak nevezett ideg-el- meház megnyitásába: ezzel Nagyatádon megkezdődj? e*-» az ideg-elmeosatály elenged­hetetlen rekonstrukciója. Nincs különösebb remé­nyünk a téli ittlétre, hiszen a februári próbafűtéskor a folyosókon mindössze há­rom, a szobákban tizenöt fok volt. Ilyen körülmények kö­zött ugyan nem fagy meg a beteg, de lehetetlen a keze­lés és a foglalkoztatás. Tehát kijöttünk nyárra. A kivitele­ző ígéri a fűtés módosítá­sát... Majd meglátjuk. — Ugorjunk vissza 1977- hez! Mi volt az eredeti cél? — A krónikus, pszichikus, esetenként nehezen rehabi­litálható személyiség- és ma­gatartászavarokkal küszkö­dök és munkaképes alkohol- betegek rehabilitációs fog­lalkoztatása pszicho- és szo- cioterápiával. Egyszerűbben: munkával akartunk gyógyí­tani ideg- és elmebetegeket, alkoholistákat. Tervünk az volt, hogy nyolc órát dolgoz­zanak, nyolc órát pihenje­nek, szórakozzanak, műve­lődjenek és nyolc órát alud­janak. Ehhez külön színte­reket terveztünk. Foglalkoz­tatót az első nyoilc órához, pihenő- és játékszobát a má­sodikhoz és a kastély adta termeket szántuk a pihenés­hez. Csakhogy ember tervez, a kivitelező végez. Az első két helyszín nem épült meg. Illetve: a kastélyban lehet majd valamit csinálni, de a munkaterv «megvalósítása nem kezdődhet el, éppen emiatt. Az eredeti elképze­lésben tervezett személyi feltételeket sem tudtuk meg­teremteni. A legegyszerűbb felállással kezd tehát az öt­vöskónyi intézet: beteg, or­vos és ápoló. — Miért? — Egyszerű lenne az anya­giak hiányára fogni az öt­vöskónyi intézet elpuskázá- sát. De az ideg- és elmeügy mai helyzete teszi bonyolult­tá a helyzetet. Az átvételkor nem volt olyan színtere az épületnek, amivel elégedet­tek lettünk volna. Nem le­het. jól fűteni, tűzveszélyes­ségi szempontból sem felelt meg az épület. Repedések, „ vakolatpotyogás, bizonyta- lanáigok... A kazánról kü- löiw^inulmányt lehetne írni. A^penz elfogyott, félmegol­dással kellett beérni. Nincs elég orvos Nagyatádon, Ót- vöskónyiba nem volt jelent­kező. Ráadásul a pszichiku­sán képzett foglalkoztató sze­mély fehér hollónak számít Magyarországon. így aztán szinte jobb is — mondhat­nám gúnyosan —, hogy nem épültek meg a foglalkozta­tók. — A gazdasági feltételek megteremtése miért nem kö­vette az orvosi feladattervet? — A mai napig sem való­sult meg semmilyen — Öt­vöskónyi céljaihoz kapcso­lódó — gazdasági terv. Nincs program, hogy például itt termeljenek, készítsenek va­lamit a betegek. Mi, orvosok ugyan több ötlettel is előáll­tunk, de mindig intettek ben­nünket: „ennek a területnek vannak felelősei”. így nincs miit tenni: itt van 7 hektár terület, és kertészkedünk. — Mire számít? Mi lesz ezután Ötvöskónyival? — Nehéz helyzetben va­gyok. Orvosi igazságérzete­met — tehát hogy addig ne induljon Ötvöskónyi, amíg a feltételrendszer nincs meg, a gyakorlati érvek miatt felad­tam. Elvileg ez nem lett volna szabad. De tennünk kell valamit, hogy legalább a nagyatádi kórházban ja­vuljon a helyzet. Magyaror­szágon tízezer lakosra két ideg- és tizenöt-tizennyolc elmeágy jut. Ha valaki akár­milyen érvekre hivatkozva ezeknek a számát csökken­teni akarja, az bűnös módon cselekszik. B. J. Gyönyörű környezet, ápolt kert, féltett növényritkasá­gok övezik a marcali kórház kastélyépületét. A néhol tíz ággyal is zsúfolt — láthatóan nem kórtermeknek készült — helyiségek azonban már rég nem felelnek meg a be­tegellátás igényeinek» Néhány hete megkezdődött az épület rekonstrukciója, az intézmény bővítése. A tervekről érdek­lődtünk dr. Borsos Sándortól, a kórház általános igazgató- helyettes főorvosától. — Kórházunkban most 202 ágy van. A kastélyépületben működik a bel-, a nőgyógyá­szat, a szülészet és a sebészét. A gyermekosztály külön épü­lete felel meg leginkább a korszerű betegellátásnak. A kastélyban gondot okozott a termek nagy mérete, mégis hely szűkében vagyunk. A bővítésnél az egyik fontos szempont az volt, hogy a já­ró-, illetve fekvőbetegek ellá­tására közös diagnosztikai egységet hozzunk létre. Az első épületegyüttesben — amelynek építése megkezdő­dött — helyezzük el. a rönt­gent, a laboratóriumot, a gyógyszertárat és a sebészeti osztály traumatológiai rész­legét. A következőbe pedig a központi műtő, az intenzív osztály, a kardiológia, vala­mint a járóbetegellátás kerül. — Milyen osztályok ma­radnak a kastélyépületben? — A földszinten marad a belgyógyászat, az ' emeleten pedig a nőgyógyászat és a szülészet. A rekonstrukció csaknem 130 millió forintba kerül, a Sáév a tervek szerint 1989- ben adja át. A kórház nagy gondot, for­dít a betegellátás javítására Folyamatosan újítja fel a már meglevő épületeket, il­letve újakkal gazdagítja az intézményt. — Á kórház bejátatánál ki­alakított körzeti orvosi köz­ponti ügyelet korszerű tető- tér-beépítéses épületét a kö­zeljövőben adják át. Milyen rendelők működnek majd benne ? — A gyors betegellátásnak az felel meg a legjobban, ha az orvosi rendelők és a központi intézmény közel vannak egymáshoz. Ezért ala­kítottuk ki itt ezt az épületet, amelyben központi ügyelet, felnőtt és gyermek körzeti orvosi rendelők működnek majd. A helyi gmk munkáját dicséri a tetőtér hangulatos kialakítása, ahol orvos és nő­vérszálló biztosítja munka­társaink kényelmét. — Két éve a kastélyhoz tartozó régi magtár épületét is átalakították. Milyen gól­ra? — Itt dolgozik az igazgatási egység, a laboratórium, itt található a könyvtár, vala­mint a tanácskozóterem. — A bővítés során hány ággyal lesz több az intéz­ményben? — ötven ággyal gazdago­dik a kórház, s a műszer­parkunkat is korszerűsítjük. T. R. Már az is történelem — igaz, csupán a családi - kró­nikában lehet helye —, hogy eldőlt az évek óta húzódó vita a tulipánfáról. A Lón- ka-hegyi szomszédban dísze­leg a sűrű lombú termetes fa, amely ha elkezd virá­gozni, olyan, mintha színes kristálypohárkákkal ' díszí­tették volna föl. A másik tu­lipánfa, a közismertebb, a megyei kórház udvarán vi­rágzik tavasszal. Melyik az igazi? A televízió Péntek délután című műsorában a kaposvári dr. Wangler Já­nos nemcsak szakértelem­mel. hanem a ritka növény védelméért szót kérve, ki­fejtette, hogy a Lonka-hegyi az igazi, aminek párja az Agrártudományi Egyetem kaposvári karának udvarán található. Tőle hallottunk még a különféle növények, így a piacokon is árusított kakasmandikó és erdei cik­lámen pusztításáról. A műsorra az volt a jel­lemző, hogy a riporterek alapos tájékozódással alakí­tották ki véleményüket, ta­lán csak az kerülte el a fi­gyelmüket, hogy a környe- -zetvédelem propagandája milyen szegényes. Kevés a felvilágosítás, a büntetés pedig nem mindig éri el a célját. A Péntek délután műsorát a környezetvédelmi világ­naphoz igazították. A kép, illetve a pergő képsorok a képernyőn elszomorító ta­pasztalatokat összegeztek természeti értékeiknek el­hanyagolt állapotáról, a kör­nyezetszennyezésről. Megismerkedhettünk egy új fogalommal is Glatz Fe­renc történész jóvoltából, aki a környezetvédelem mind nagyobb fontosságáról be­szélt. A biotörténelem a XX. század új tudománya. Az ember és a természet kap­Hamarosan építik az utat Csönd a Kék-tó partján csolatát vizsgálja. Nem azo­nos a rousseauizmussal, amely vissza a természethez jelszót hirdette. A környe­zet védelme minden társa­dalom fontos és elodázha­tatlan feladatává vált. Az NSZK-beli zöldek pártja po­litikai rangra emelte a kör­nyezet védelmét, ám a moz­galom ereje kevés ahhoz, hogy átütő sikereket érjen el: össztársadalmi feladat­ról van szó. A Szovjetunió az utóbbi időben mind több állami garanciát nyújt arra. hogy újra átgondolják az ember és a természet viszo­nyát. Az erőművek működé­sét éppúgy, mint a bálna- vadászatot és még sorolhat­nánk a példákat. Hazai----szennyezett — v izekre evezve, a műsor számos esetet tárt föl a kör­nyezet rongálásáról. A pél­dák magukért beszélnek. Nemcsak hanyagság tapasz­talható a természet rongá­lása mögött, hanem a mi szemléletünkben is hiba van. Nem ismertük föl kellően, hogy milyen kár keletkezik abból, ha csupán a * szőnyeg alá söpörjük a szemetet. Mónoron a vegyigyár tíz éve szennyezi a környezetet, még a bírság sem ébresz­tette rá őket arra. hogy olyan megoldást válassza­nak, ami nem jelent ve­szélyt a környezetre. A műsor több példával hívta föl a figyelmet arra. hogy a környezetvédelmet összehangoltan lehet elvé­gezni, s a felelősség alól ne lehessen kibúvót találni. A fokozott * környezetvédelmi propaganda, — amire a műsor is jó példa vplt —, sokat segíthet abban, hogy tudatosabbá váljon hazánk­ban a féltett természeti kin­cseink megóvása. Horányi Barna / - •> TARI JÁNOS NÁCIÓ! k utolsó előtti m Csak jövőre jöhetnek a vendégek Június negyediké volt. Pon­tosan reggel nyolc óra két perc. S ebben a tanévben az utolsó biológiaóra. Csiperke, azaz Varjas Ár­pád általános ' iskolai tanár bejelentése szerint ezen az órán még legalább hat tanu­lónak kell eldönteni az év végi jegyét. Azt, hogy szé­na-e vagy szalma. A széna természetesen a jobb jegyet jelentette, míg a szalma ki­csépelt mivoltának megfele­lően a rosszabbat, amelynek még az említésére is meg­borzongott minden valamire való diák. A sorsdöntő óra hangula­tának megfelelően a myolcar dik B osztály tanulói a pa­dokban csendes reszketőssel várták Csiperke megjelené­sét. Polilacsek Zoltán, aki egykettedre állt, s mostaná­ban olvasta az Egri csillago­kat, ebben a pillanatban tud­ta csak igazán átérezni an­nak a jelenetnek a komor­ságát, amelyben Dobó István a várfalra tétette a fekete koporsót. A fiúk és lányok többsége a könyv fölé kö­nyökölve — vagy sajló hom­lokát fogva kezével — ma­golt. Az osztályban olyan­féle zsongás hallatszott, mint mikor tavasszal a méhek el­lepik a virágzó álmafát. A 8. B osztály tagjai azon­ban 'most egyáltalán nem látszottak sem iméheknek, sem tavaszi virágoknak. A szernek alatt húzódó barna árnyékok mutatták, hogy napi munkaidejük mélyen berfyúlt az éjszakába. A ko­mor hangulatot növelte, hogy a teremben tulajdonképpen csak két helyen volt virág. Az egyik ráadásul csak afféle tölcsérlevelű, rikító krétavi­rág volt, amellyel valami já­tékos diákkéz teleszórta a kopott, fekete tábla jobb sarkát, s felette most értel­metlenül ostobának hatott az egyébként szívet vidító, s naponta gyarapodó betűivel egyre értelmesebbé váló diákszó: ... KÁCIÓ! A másik virág Csiperke asztalán ingerkedett, s gon­dokat feledtető Illatával be­töltötte a katedra komor környékét. Egy hosszú nya-. kú üvegvázában három szál marsalrózsa pompázott. Ezt még reggel Túrák Edit ne­vezetű leányzó csempészte az asztalira Az osztály ugyan gúnyosan mosolygott a stré­ber cselekedeten, de valójá­ban nem haragudtak rá, mert Petőfi nevezetes vers­sorait némi átalakítással ők is magukénak vallották; „Aki a virágot szereti, az rossz ta­nár nem lehet!” Csiperke pedig — úgy is mint biológus, úgy is mint ember — szerette a virágot. Bár meg kell hagyni, hogy a virágoknál egy szép szar­vasbogarat vagy jól prepa­rált, zöld frakkos ájtatos ma­nót jobban kedvelt. Ezen azonban nem lehet csodál­kozni, különösen ha meg­gondoljuk', hogy a szarvas- bogarat vagy ájtatos manót még a leglelkesebb szülők sem tudnak otthonukban te­nyészteni, hiába érzik ebbe­li kötelességüket csemetéjük jobb bizonyítványa érdeké­ben. Nem úgy, mint a ró­zsákat. Ezekből minden föld­rajz- és biológiaórán eddig is oda került néhány szál az asztalra. Nagy tévedés lenne azöh- ban azt hinni, hogy Csiper­ke, más néven Sampinyon, azaz Varjas tanár úr, vala­mi bogaras földrajztudor és évtizedek óta spirituszt sza­goló biológus volt, aki min­dennap keserű szájízzel és nyugdíjára gondolva lép be az iskola kapuján.- Ellenke­zőleg ! Csiperke 34 éves, ma­gas termetű,- robusztus fia­talember, ßkinek megvan az az előnye, hogy kedveli a vfdám szórakozásokat, jól te­niszezik és bár minden sza­bad idejét a vizek mellett tölti, egyetlenegy révet még szerencsésen elkerült: a há­zasság kikötőjét. Ezért aztán az átlagosnál több nő is to­long körülötte. Mindezeket az életrajzi adatokat és jellemvonásokat természetesen számon tartot­ta a nyolcadik B valameny- nyi tagja, de legjobban Kar­dos András, az a zömök, szé­les vállú, kissé füstölt bőrű, barna fiú, aki az ablak mel­letti hatodik padban ül, és sehogy sem tud a mai napra feladott ismétlésre koncent­rálni. Elsősorban azért nem. mert az ő jegyét már lezár­ták, s ha van tanári lova­giasság a világon, akkor az ember minek izgassa magát fölöslegesen; másrészt azért is bajos most a leckét fel­idézni, mert odakinn a gon­dosan lezárt ablakokon fúl szívet vidítóan virít ifi, fa, virág és a fény aranyló .mé­zét teli tálból csorgatja a világra a kora nyári nap. Kint a város utcáin a vad­gesztenyefák roskadásig teli vannak virágfüzérekkel, s a méhek, dongók nektártól bó­dultán, nehéz zúgással rö­pülnek ki a virágcsillárok alól. A rétek és kertek ont­ják a színt, az illatot. Reg­gel a piacról hazatérve Kar­dos Bandi édesanyjának ko­sarában öt kis csokor cse­resznye virított, mint valami vastag húsú, idegen virág. Itt pedig a nyolcadik B ablaka alatt egy kis japán akác rin­gatja halványlila virágait, mintha valami üde lányarc lenne, akbkíváncsian azt le­si, mi történik a gyerekek­kel Varjas tanár úr ultosó biológiaóráján? (Folytatjuk.) 1986 novemberében, ami­kor a terveket először be­mutatták, mindannyian bi­zakodtunk. Szurkoltunk, hogy az elképzelések való­ra váljanak. Az első ütem­ben csupán hétszáz szemé­lyes kempinget szerettek volna megépíteni Lengyel­tótiban; sajnos, ez csak el­képzelés maradt. A Siotour a múlt évben — mint megírtuk — 22 hek­táros területet vásárolt. Rág- nicapusztán, a lengyeltóti if­júsági építőtábor helyén üdü­lőfalu, alapozásaiba kezdtek a Kék-tó partján. A Siotour vezetői lelkese­déssel kezdtek hozzá az elő­készítéshez. Az építkezés első két üteme hatvanmillió forintot emésztene fel, s a tervek szerint 1988-ra há­romcsillagos szállodává ala­kították volna a volt ifjú­sági tábor főépületét. A sátorozók, lakókocsival érkezők júliustól vehették volna birtokukba a kempin­get. A Közútépítő Vállalat munkásai fektetik a csöve­ket, betonozzák a lefolyókat s hamarosan hozzákezdenek az utak építéséhez. Hétszáz ember ellátása nem kis fel­adat, kell hozzá vécé, fürdő és étkezőhelyiség is. Dr. Fo­dor János, a Siotour igaz­gatója elmondta: a Sáév- vel folynak a tárgyalások, de szerződést még nem kö­töttek. ígéretet kaptak, hogy időben fölépítik a szükséges házakat, a vizes kiszolgáló- helyeket. A késést kapaci­táshiánnyal magyarázták. Az indokot könnyen elfo­gadnám, ha egy sokemele­tes épületről lenne szó. Itt azonban csupán néhány ap­róbb házat kellene tető alá hozni, A kempinget augusz­tus végére adnák át, az ide­genforgalmi szezon végén. Az átadás az épületekre ér­tendő, s nem a kemping te­rületére. Ezt végül is csak a holtszezonban tennék rend­be, és csak jövőre, az idény kezdetén nyithatná meg ka­puit. Így jelentős bevételtől esett el a Siotour ebben, az évben. Az igazgató néhány százezerről, esetleg egymillió forintról beszélt. A nagyközség örömmel fo­gadta az utazási iroda el­képzeléseit, pedig több gon­dot okoz nekik is. A vendé­gek kiszolgálásában elsődle­ges szerepe van a Lengyel­tóti és Vidéke Áfésznak. A kempingben kis ABC-t üze­meltetnek majd, de az első időszakban inkább a nagy­község központjába várják a látogatókat. A fejlesztésre félretették a pénzt, de az idén nem lesz rá szükség. Az utazási iroda igazgatója határozottan állította: 1988- ban megnyílik a kemping.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom