Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
1987. június 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 Meleget vár a határ Kétség Tavaszból a nyárba hajlanak a munkák a somogyi földeken. De hát volt-e tavasz úgy istenigazából az idén? Kiszámíthatatlan az időjárás, tudtuk, s tudjuk ezt, és azt is, hogy egy olyan „műhelyben”, amelynek a teteje nem más, mint a csillagos vagy borult ég, és fűteni is csak napenergiával lehet, ez a kiszámíthatatlanság az ember által befolyásolhatatlan tényező. Pedig jó lett volna ezt az évet jól kezdeni!... A sok esős nap miatt azonban csúsztak a munkák, a hidegben dideregtek az őszi kalászosok, sárgán-sápadtan soroltak és megrekedtek földközelben a zsenge tavászi vetések. A megye gazdaságaiban azért elvetették a magot - igaz, néha nem oda, ahova eredetileg szánták -, s ezzel túljutottak az időszak dandárján. Most az újabb erőpróbára, a nyári munkákra készülnek. Tapasztalatokról, napi tevékenységről, céljaikról beszélnek összeállításunk írásainak szereplői - bizakodással és felelősséggel, a kedvezőtlen indulás után a kedvezőbb folytatás reményében. Rugalmas szervezés, példás összefogás — Nem most álllapítjuk meg először, de ezen a tavaszon újólag bizonyították megyénk termelőszövet kezeOrdacsehi határában hatvanhat hektár új, tavaszi telepítésű szőlő nyújtózik. Ezzel az ültetvény területe már meghaladja a száz hektárt. Hamarosan a Viticoop egyik „izmos” szőlősgazdaságává erősödik a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet. Azt a mezőrészt veszi birtokba az ágazat, ahol a falu gazdái évszázadokig szüretelték a bornak valót, s ahol legkisebb a fagyveszély: jóval a Balaton szintje fölött sorainak a tőkék. A mélyebb fekvésű helyeken — például Ordacsehi és Fonyód között jókora darabon — a „feneketlen” tőze- ges földek egy részén most is áll a víz, s ott — Klabu- zai Miklós élnök szerint — június elején is vadkacsák úszkálhatnának. Ez is közrejátszik abban, hogy a tavaszi vetésekről készített „leltár” adatai itt-ott eltérnek a tervtől. tei, hogy felnőtté váltak: rugalmas, a körülményekhez igazodó és előrelátó intézkedésekkel csoportosítottak át hoz képest, amilyen időjárás kísérte ősztől mostanáig a kalászosokat, szép a növényállomány, július közepe előtt azonban aligha arathatnak . . . — Lassan ugyan, de fejlődésnek indultak a tavasziak is — mondta Klabuzai Miklós. — A természet szemlátomást arra törekszik, hogy utolérje önmagát, behozza a lemaradást, s mi is ezen igyekszünk. Idegeskedésre — úgy védem — semmi okunk: tavaszi vetéseink — azoktól a területektől eltekintve, ahol most is víz gátolja a munkát — oda kerültek, ahova azokat eredetileg terveztük. Most már a gondos növényvédelmen a sor, s ha az időjárás is kedvez, nem okoz csalódást az idei betakarítás ... a vetésire kijelölt táblákat, irányítottak át gépeket, segítettek egymáson; példás szervezéssel törekedtek az eszközök és a munkára alkalmas idő lehető legjobb kihasználására — mondta dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője. Az elmúlt időszakban a kukoricavetés adta a legnagyobb feladatot. A tervek szerint 82 200 hektáron várt ez a tennivaló a somogyi téeszekre, egy héttel ezelőtt 80 ezer hektárnál tartottak, s a mai napig a teljesítés közelébe értek. Valószínűleg nem kerül a kukorica magja a földbe az egész tervezett területen, ugyanis sokhelyütt még ma is víz borít többkevesebb hektárt. A legutóbbi vetéshez már igen rövid tenyészidejű fajtákat használtak, s ezekből is lehet még — jó időjárás esetén — kielégítő szem- vagy silótermés. Az osztályvezetőtől megtudtuk; a többi tavaszi vetésű növény nem ad okot különösebb panaszra. Így az a mintegy 4300 hektár cukorrépa sem, amit a gazdaságok — a rossz csírázóképesség miatt — „rátartással” vetettek. Sorol és melegre vár a napraforgó 17 ezer hektáron. Az ősziek közül a repce már induláskor lelohasztotta a reményeket, ugyanis hiányosan kelt, télen sok kifagyott — több mint ezer hektárt kellett tavasszail kiszántani —, s ez idő szerint újabb gond támadt: a hűvös, csapadékos időjárásban elhúzódik a növény virágzása, emiatt nem érhet be egyszerre, körülményes lesz majd a betakarítása. Az őszi kalászosokból nem sok pusztult ki, inkább csak az őszi árpa sínylette meg a telet, s most már szépen fejlődnek. Okszerű növényvédelem és kedvező időjárás a feltétele, hogy kielégítő eredménnyel záruljon az aratás. Kukorica helyett cirok remény A karádi tsz gyönyörű búzatábláit látva túl szerénynek vélhetnénk a 4,6 tonnás hektáronkénti tervet. Egy pillantás a naptárra azonban meggyőz, hogy az embereknek és az időjárásnak egyaránt ki kell tenniük magukért, hogy ez a terv megvalósuljon. Az a búza jó — tartják a régiek —, amelyből György-napkor nem látszik ki a varjú. Csakhogy most már Péter-Pálhoz vagyunk közelebb! A felfokozott tempó, amellyel a tavaszi munkákat végezték, Karádon is sokat pótolt az időjárás okozta lépéshátrányból, így is maradt azonban 2-3 hetes, már behozhatatlan lemaradás a növények fejlődésében. Az 1500 hektárnyi kukorica vetésével csak május 22- re végeztek. S ami ennél nagyobb gond, hogy ma alig látszik különbség az április végi és májusi vetések közt: a hideg talajban csak sínylődött a mag. A 680 hektár borsó fejlődése a jól sikerült gyomirtásnak köszönhetően — a lemaradás ellenére is — biztató, és szépen kelt a napraforgó is, amelyet tíz év után vetettek most ismét 250 hektáron. Sajnos, az utóbbiban nagy károkat okozott a gyakran lezúduló májusi eső nyomán az erózió. A domboldalak ároknyi vízmosásait látva érthetjük meg igazán, hogy a gyenge termőhelyi adottság korántsem csak a rosszabb minőségű földet jelenti, hanem a kárba veszett' hatóanyagot, a túlerőltetett gépeket, azaz a meg nem térülő többletköltséget és munkát is. Az egyik mély fekvésű, nedves táblán például még a hét elején is küszködtek a talajművelő gépek, mintegy 80 hektár azonban így is kiesik a termelésből. Hogy a gazdaságban ennek ellenére nyoma sincs kedvetlenségnek, az annak köszönhető: már jó előre számoltak azokkal az eredménynövelő lehetőségekkel, amelyek pótolhatják a növénytermesztés kieséseit. A sertéstenyésztésben például a minőség javulásának köszönhetően 2,5 milliós nyereséget várnak. Ugyancsak eredményesnek ígérkezik a Bábolna-szárítók felújítását bérmunkában végző melléküzemág tevékenysége. Kárpótlást nyújt az esők nyomán rekord mennyiségű zöldtakarmány is. — Száz hektáron vetünk cirkot, ez hatvan hektárral több, mint amennyivel korábban számoltunk. A kukoricának szánt területre ugyanis a fölázott talaj miatt nem mehetett rá a gép, s ehelyett a takarmánynövény helyett a még június közepén is vethető cirkot választottuk: kombájnnal betakarított magját daráljuk és a sertésekkel etetjük majd. Mintegy 80—100 hektárra tehető az a szántóterület, amely még ma sem bírja el a .gépet... Fonyódon és Ordacsehiben összesen ezerkétszáz hektárnyi földön gazdálkodik a Balaton Tsz, s az adottságok miatt nem vetélkedhetnek számos más gazdasággal kukorica- és búzatermesztési eredményeik. Ezt belátva a növénytermesztésiben a vető- magelőállításra, az állattenyésztésben a tenyészkoca- nevelésre rendezkedtek be, és arra, hogy ültetvénnyel hasznosítsák a területet főként az ordacsehi részen. A nagyüzemi telepítésen kívül a meglevő szőlőtermesztő szakcsoport mellett őszibarack-termesztő szakcsoport is munkához lát: a gyümölcsfaoltványokat az idén ősszel telepítik. A búzával sem kell azonban szégyenkezniük — ahÁz első takarmány Az idei tavasz szeszélyes időjárása kevés növényi kultúrának kedvezett, ám legkevésbé ártott a vetett takarmánynövényeknek — így az évelő pillangósoknak — és a gyepterületeknek, a réteknek és a legelőknek: a lucerna, a fű gazdag hozammal fizet, s akár zölden, akár szénaként kerül a jószág elé. megalapozhatja az idei tö- megtakarmány-bázist. Csak éppen a betakarítással nen- szabad késlekedni, hogy mielőbb kasza alá nőhessen a második, majd a harmadik hozadék. Ebből a megfontolásból igyekszenek sok helyütt mielőbb betakarítani az első termést a táblákról. A hét elején láttuk: sűrű, vastag a rend a kasza nyomán az igali téesz határában (első képünk), sokasodnak az értékes lucernaszénából készített petrencék a török- koppányi szövetkezet földjén (második képünk). Az első kaszálású pillangós és réti fű különösen nagy becsben áll az állattartó gazdaságokban: ki tudja, kedvez-e az időjárás, hogy asar- jú bő termést adjon ... Június 1-jén még csak virágban volt az őszi árpa, és szárban a búza. Ez sejteti, hogy csak a „második félévben” kezdődhet az aratás. A tsz-ben máris minden együtt van a veszteség nélküli betakarításhoz. Három műszaki szakemberük újítása az a most épülő két, egyenként 250 vagonos tároló, amellyel az aratás idejére 1500 va- gonnyira gyarapodik tárolóterük. Ez nemcsak a biztonságosabb raktározást segíti, hanem módot ad arra is, hogy az átvételi csúcs idején szállítójárműveik ne a GMV-telepeken rostokoljanak. Szakembereik most dolgoznak egy, az aratási munkákhoz kapcsolódó érdekeltségi rendszer kialakításán — hasonló vállalkozási forma már a tavaszi munkáknál bizonyította rendkívüli húzóerejét. A két nagy munka között ezekben a napokban is élénk a karádi határ. A terepadottságoktól függően helikopterrel és földi gépekkel is végzi a kalászosok levéltrágyázását és védőpermetezését, s folyik a takarmánybetakarítás is. 122 hektár 24 óra alatt Ezt a rekordot az idén tavasszal a kukoricavetésben állította föl Horváth Tibor, a lengyeltóti Somogy Népe Tsz fiatal* traktorosa. Igaz, a reggel héttől másnap reggel hét óráig tartó munkában társa is volt: névrokona, Horváth József szerelő, aki — minthogy a helyszíni készenléti szolgálatban alig volt szükség javításra, alkatrészcserére — a kukoricavetés tizenkét napja alatt gyakran felült a vetőgépet vontató IHC rektorra. A traktoros most „átnyergelt” egy MTZ-re és rendsodróval járja a lucernatáblát; a szerelő a Claas kombájnt készíti föl az aratásra; Kesztyűs György, a növényvédő brigád vegy- szerkeverője a két permetezőgéphez — a búza liszt- harmat elleni védekezéséhez — készíti elő az anyagot. Hármójukkal és Szabó Károly termelési elnökhelyettessel beszélgettünk a hét elején arról, hogyan sikerült mindössze tizenkét nap alatt végezni a kukoricavetéssel, s hol tartanak ma az időszerű tennivalókkal. — Már ősszel hiányosan kelt a repcénk, s télen az is kifagyott, ezért kitárcsáztuk, kiszárítottuk mind a 218 hektárt. így a tervezettnél több mint másfélszáz hektárral nagyobb területen került földbe a kukorica magja. Nőtt az előirányzotthoz képest a napraforgó és a zab vetésterülete is. Táblákat csoportosítottunk át már március elején, amikor láttuk, mi lesz a repce sorsa, így amikor vetni kellett, mindennek megvolt a helye, s április 21-én indulhattunk a kukoricával... — Sikerült befejezni a munkát még az esős napok előtt, május elején. Végigdolgoztuk a húsvétot, még május elsején is vetettünk. Mindenki megértette, hogy sürget az idő. Ösztönzött a mennyiségi munkáért járó bér, a minőségi prémium. Napi egyszeri tankolással ment a vetőgépet vontató traktor: pótüzemanyag elhelyezésére alkalmas tartályt szereltünk a gépre, s nem kellett feltöltés miatt abbahagyni a munkát... A beszélgetésből kitűnt, hogy „együtt voltak” a munkákban a vegyszerezőik, a műtrágyaszórók, a magágykészítők, a vetők, a szerelők. Nevek hangzottak el — Sápi József, Kiss István, Vacsi Mihály traktorosé, Kosár János, Iváncsics Lajos, Béres Béla vegyszere- zőké és másoké —, ők voltak a tavaszi munkák fő részesei, s ha megvalósul a kukoricánál a hektáronkénti 7,2 tonnás átlagtermés, ez nagyrészt nekik köszönhető. Dicsérhető, persze, a munkák jó időzítése is: vagy eső előtt végeztek valamilyen tennivalóval, vagy a közbülső napokban sikerült növelni a tempót. Dicsérhető az erőgépek - körültekintő fölkészítése is, hiszen a nyolcéves IHC traktor és a nála is idősebb vetőgép is állta a megpróbáltatást, a szinte megállás nélküli „hajtást”. Gépeknek, embereknek most is helyt kell állniuk. Sokasodnák megint a halasztást nem tűrő feladatok Lengyeltótiban is. Igaz, nem olyan sürgetően, mint egy hónappal ezelőtt volt, azonban az őszi kalászosokon a gomba betegségek elleni védekezés, az első kaszálású lucerna betakarítása, az utak rendbetétele a határban ugyancsak fontos munka. A lucernaszénára például több ezer angóranyúl vár. A napokban kezdték a dinnye és a kukorica kulti- vátorozását, s mihelyt lehet, hozzálátnak a cirok vetéséhez is azon az ötven hektáron, ahol egyelőre még elsüllyedne a gép ...
