Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
1987. június 29., hétfő Somogyi Néplap 5 Hétvége a baleseti sebészet ügyeletén Sok a „fűnyírás" sérült A baleseti ügyelet várótermében csönd volt tegnap reggel, a rendelő, a gipszelő és a röntgen ajtaja előtt nem várakozott senki. Vajon jellemző ez a csönd és nyugatom a hétvégi ügyeletekre? — kérdeztük dr. Horváth Lászlótól, az ügyeletes orvostól. — Az ügyelet szombat reggel kezdődött és hétfő reggelig tart. Eddig több mint hatvan betegünk volt. Ez átlagos forgalmú ügyeletnek felel meg. — Milyen sérülésekkel találkoznak nyáron a leggyakrabban ? — Szinte nincs ügyelet .,fűnyírósok” nélkül. Nyírják a gyepet, es magukat is. A szombati legsúlyosabb sérülést is fűnyíró okozta. Vakáció Idején általában sok gyerek kerül hozzánk csonttörés — főleg csuklótörés — miatt. A gyermekbaleseteknél érdekes, hogy mindig a játékidő végén — tehát este nyolc, kilenc óra tájban — jönnek. Ilyenkor hazatérnek az udvarból, a játszótérről, s sérülések fájni kezdenek. Szerencsére gyakran csak az ijedtség sodorja hozzánk a fiatal pácienseket. — Csak sürgős eseteket látnak el? — Az ügyeleti munka akut ellátó szakrendelés, tehát a friss sérültek ellátása a cél. Ennek ellenére, sajnos, sokszor előfordul, hogy 2—3, sőt 4 napos sérülésekkel is bejönnek. Ezt azzal magyarázzák, hogy ilyenkor nem kell annyit várni; nem veszik figyelembe, hogy ezzel az ügyelet munkáját nehezítik. S vannak általunk táppénzharcosoknak nevezett ..sérültek". Nincs kedvük hétfőn dolgozni, s e tényt már a hétvégén be akarják biztosítani. Pedig akinek valóban baja van, az türelmes, tud várni. Elég sok gond van a részeg sérültekkel. Hajnalban bezárnak a bárok, s az ittas emberek — mivel a szeszszint és az agresszivitás többször kapcsolatba hozható — verekedésbe keverednek. Az elmúlt éjszaka is volt ilyen eset. — Van különbség az ügyelet nyári és téli forgalma között? — A betegek számában nincs, csak a sérülések fajtája más. Télen a töréses betegek száma nagyobb, nyáron pedig a házi baleseteké. Mindkét évszakban ügyelőienként 100—120 ember fordul meg nálunk. Gyakorlatilag a beérkezők felével kell komolyabban foglalkozni, megközelítőleg 30 százalékuk indokolatlanul keresi föl az ügyeletet: többnyire ijedtség miatt vagy a mér említett táppénz érdekében. — Az időjárási frontok befolyásolják-e a betegek számát? ' — Érdekes, hogy ilyenkor megnő a kutyaharapásos sérültek száma. A front főleg »4ős embereknél okoz idegfeszültséget, s ez is balesetekhez vezethet. — Szombaton milyen súlyosabb esetek voltak? — Négy betegnek kellett az osztályon maradnia — böngészte az ügyeleti naplót Kovács Éva ügyeletes asz- szisztens. — Az egyik boka- sérültet már meg is műtötték. Egy idős részeg ember a fejét ütötte meg, egy másikat pedig hajnalban megvertek. Az osztályonfek- szik az a sérült is, aki létráról esett le. — Volt valamilyen érdekes esetük a közelmúltban? — Inkább tragikomikusnak nevezném — folytatta az orvos. — A sántosi temetőben lezajlott verekedés után az egyik sérült, aki csákánnyal hadakozott könnyezve mesélte, hogy az általa püfölt szerencsétlen embernek családja, gyereke van, de ő akkor is agyonverte volna, ha hagyják. Ezt valahányszor elmesélte, a sajnálkozás könnye patakzott a szeméből. A folyosón kisgyerek sír föl, befejeztük a beszélgetést. Tamási Rita Zsidó kegytárgyak, delfti fajanszok Kultúránk becses értékei Tegnap nyitotta meg dr. Dávid Katalin művészettörténész a boglárlellei kék kápolnában' a - Zsidó kegytárgyak, a vörös kápolnában pedig a Delfti fajanszok című kiállítást. A budapesti zsidó és az esztergomi keresztény múzeumból kölcsönzött műtárgyak a hívők és a történészek, művészet- történészek közössége számára több rétegű jelentést hordoznak. Mai műveltségünkből hiányoznak az évezredes vallási kultúráikhoz' kötődő művészet tartalmának ismeretei. A látogatók többsége a zsidó kegytárgyakban mesterfokon alkotott ötvösmunkát lát. A Zsidó Múzeum kincseit a német megszállás napján a Nemzeti Múzeumban rejtették el, így mentették meg a gyűjteményt, majd a háború 'után hiánytalanul visszaszolgáltaititák jogos tulajdonosának. A fajansztárgyaik reprezentatív jellegük miatt kerültek eredeti gazdáikhoz. Három—'négyszáz esztendeje a technika és a díszítés újszerűségéből az egyre világiasabbá váló korban a társadalom vezető rétegei előtt egy sajátos, nekik szóló, a népi fazekasságtól eltérő, keleties jelleget mutató kerámiaművészet alakult ki. A fajansztárgyak értéke az évszázadok múltán oóttön- nött. Napjainkban a harmonikus fárgyalkotás és a kézművesség eredeti tárgyait — esztétikai értékeik mellett — kultúrtörténeti becsük miatt is fokozottabban tisztelhetjük. Reprezentatív jellegük tartalma a technikai civilizáció erősödésével ilyen értelemben átalakult. A boglár leltei kápolnákban az Utóbbi években a kantárs magyar művészet mellett vallástörténeti múltunkból fennmaradt emlékeket is bemutatnák. Teszik ezt azzal a dicséretes szándékkal, hogy a konkrét ideológiai vonatkozásokon túlmutató, tragédiákkal terhes történelmünkből fennmaradt nemzeti értékeinkre irányítsák a figyelmet. Arra, ami az alkotó ember munkájára, közösségi összetartozására emlékeztet és minden kor öntudatának kialakításához nélkülöző et etlen. A kiállítások megnyitásakor Bánffy György kiváló művész, Lisznyai Mária orgonaművész és Tóth Emil, az Országos Rabbiiképző Intézet kántora teremtett előad óművészetével meghitt hangulatot. A kiállításokat — hétfő kivételével — augusztus 2-ig (látogathatják az érdeklődőik, 9—12 és 13—18 óráig. Vásárhelyi Tibor Pozsonyi pillanatok A Pozsony utcáin sétáló magyar turista gondolatai önkéntelenül is az izgalma-- san szép város történelmében kalandoznak. A város az utóbbi ötezer év során, tizenként nevet kapott az itt megtelepedő népektől. Ezek a népek nemcsak nevet adtak a városnak, hanem a magúik képére is formálták, így született meg és gyarapodott Szlovákia fővárosa, amelyet akár a Duna Gibraltárjának is nevezhetnénk. Pozsony szívében sétálva, az általunk Övárosnak nevezett történelmi városmag utcáin a magyar és a szlovák történelem — közös történelmünk — örömteli és fájó pillanatai sejtenek föl. A város egykori négy kapuja közül a Mihály-kapu ma is áll: nagyobb ünnepeken rézíúvósok adnak itt klaszszikus toronyzenét, idézve a régmúlt hangulatát. A várból impozáns kilátás nyílik az egyre terjeszkedő új városrészre, valamint az óvárost az új lakóteleppel összekötő Szlovák Nemzeti Felkelés hídjára. (Foto: Kiss József) AZ EURÓPAI ZENE KÖVETEKÉNT FEUŐD3ÖN A GYEREK... Egy év Bagdadban A zenei életben megszokott, hogy zeneművészek, zenepedagógusok hosszabb- rövidebb ideig külföldön dolgoznak. Zenekari tagként, szólistaként képviselik Magyarországot, Európát. Két évvel ezelőtt egy fiatalember. Kollár István zongorista,'a fonyódi zeneiskola tanára is külföldre utazott egy távoli, sajátos kultúrájú országba, Irakba. Egv évet töltött Bagdadban, az ottani Állami Zene- és Balettintézetnél. — Kire várt nagyobb feladat: a pedagógusra vagy az előadóra? — Munkám nagyobb. részét a -tanítás töltötte ki. amellett a balettintézet korrepetitoraként is dolgoztam. Ebbe az intézménybe egy országos válogatás után Irak legtehetségesebb gyerekei kerültek azzal a céllal, hogy tanulmányaikat majd külföldön — főleg Európában — folytassák. Volt köztük kisgyerektől a tizennyolc évesig szinte minden korosztályú. Természetesen koncerteken is felléptünk a többes számot az indokolja, mert négyen voltunk magyar zenészek. Ve lünk egy „tantestületben” dolgozott egyébként a moszkvai Nagyszínház koncertmestere és kürtöse is, ez szakmailag nagy előnyt jelentett számunkra. Mindegyikünket az európai klasz- szi'kus zene terjesztése céljából szerződtettek, mert az iraki zenekultúra szinte gye rekcipőben jár. — Miben különbözött ottani zenepedagógiai munkája az itthonitól? — Kevés tanulóval és sokkal nagyabb óraszámban folyt a munka. Nekem négy tanulóval keltett mindennap foglalkoznom. Tehetséges fiatalok voltak, viszont a szorgalmuk nem hasonlítható össze a magyar diákokéval. Nem szakmai szempont, érdekesség az ottani időbeosztás. Kora délután és kora este voltak az órák, a péntek volt a munkaszünet; a csütörtök felelt meg a mi szombatunknak. — Látott-e valami különlegeset? — Irak kultúrájával is sok különlegeset nyújt az európaiak számára. A vallási szokások szabályoznak a magánélettől a házasságkötésig szinte mindent. Az iraki nők. bár már nem hordanak fátylat az utcán, csak statisztaszerepet kapnak az életben. Elképzelhető ugyan, hogy valaki szerelemből házasodik, de még jellemző, hogy elég nagy összeget kell letenni az asztalra leendő feleségéért, akit egyébként jó előre kiválasztanak számára. Érdekes, hogy nagy lakótelepeik üresen állnak, jobbára a családi házakat szeretik. Élésen elkülönül egy- egy városon belül is a szó szerinti nyomor és pompa. Roppant drága az alkohol, a kóla ára is több liter benzin árával vetekszik. — Furcsa érzés volt látni a kirákatokban egy-két hazai terméket, legnagyobb számban a badacsonyi szürkebarát képviselte hazánkat A hazaiból egyébként nem szenvedtünk hiányt, kamionok szállították nekünk a több hétre elegendő élelmiszert. — Sokan a külföldi munkavállalás* anyagi oldalát hangsúlyozzák ... — Természetes, hogy az ottani fizetés nem említhető egy napon a hazaival. De ha arra gondol, hogy milliomosként tértem haza, téved. Balogh P. Ferenc Az anyatejet semmi sem pótolja A gyerek éhes, az anya ideges. Nincs tej, a tápszert pedig nem eszi a lurkó. S hol vannák már a szoptató dajkák? Eltűntek az idő homályában. Az anyatej pótlását azonban megoldják. A kaposvári kórház anyatejgyűjtő állomására bátran bekopoghatnak a rászorulók. Olsovszky Arpádné évek óta foglalkozik már anyatejgyűjtéssel, s annak megszervezésével, .hogy minél előbb megkapják a rászorulók. — Végigjárjuk az újszülöttosztályt. s az anyukákat megpróbáljuk meggyőzni, hogy a fölösleges tejet adják az állomásnak. Nagyon fontos azoknak a kisbabáknak, akiknek az anyja valamilyen okból nem tudja szoptatni a kicsit, hiszen az anyatej hosszú ideig optimális táplálék a csecsemőnek. Minden olyan tápanyagot tartalmaz, amely a fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Mégis egyre többen vannak, akik nem vállalják a szoptatás terhét. — Az volna az ideális, ha nem lenne szükség erre az állomásra, mindenki szoptatná a saját gyerekét, hiszen rossz anyatej nincs, csak türelmetlen anya, aki a szoptatás nyűge helyett a praktikusabbnak tetsző tápszereket választja, holott még a legkorszerűbb sem pótolja a természetes tápanyagot, az’ anyatejet. Az emancipáció, • a felgyorsult életritmus egyik káros következménye, hogy csökkent az anyákban a szoptatási készség, kedveltté vált a cumisüveg, amely megfosztja az anyát a gyermekkel való személyes kapcsolattól, a telki fejlődés elengedhetetlen feltételétől — mondja dr. Pékó Teréz gyermekgyógyász főorvos. Azt is megtudtuk tőle, hogy tavaly több mint ezerötszáz liter tejet gyűjtöttek be az állomáson, s a felét az újszülöttosztályon használták fel. A legnagyobb gond, hogy a kórházból hazatérő kismamák nem szívesen adnak tejet, pedig az állomás dolgozói tavasz óta reggelenként házhoz mennek a tejért. Ennek ellenére még mindig csak hét anyukéra számíthatnak a tejbegyűjtőben — ők körülbelül három csecsemő napi téjadagját tudják pótolni. — Ez természetesen nagyon változó, a gyerek étvágyától, az anya állapotától is függ, hogy mennyi fölösleges tej marad, amelyért literenként kilencven forintot fizetünk az anyukának. A kiosztott tej viszont ingyenes. és a tejre váró csecsemő mindig ugyanattól az anyukától kapja. A tejet adó anyáik nevét titokban tartják, szűrővizsgálaton viszont kötelező részt venniük. — A jelentkezéskor elbeszélgetünk az anyukákkal; egészségügyi, higiéniai szokásaikról is kikérdezzük őket. Van néhány olyan ok, amely kizárja, hogy valakinek a tejét felhasználjuk; ilyen például a dohányzás — mondja OJsovszkyné. Az állomásra került tejet felforralják, majd lehűtik, így huszonnégy órán át felhasználható. Az állomás azonban csak a kórház és a .városi gyerekek számára tud tejet biztosítani, a falvakban sok helyen még ma is egymás közt oldják meg e gondot az asz- szonyok. Horváth Éva
