Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
1987. június 3., szerda Somogyi Néplap 5 Tornászlányok A barcsi gimnázium első és második osztályos tanulói közül hatan szabad idejükben sokat tornásznak. Képeinken Bitó Anikó, Nagyfaludy Andrea, Hartman Edina felemáskorlát-gyakorlatai láthatók. Sanzonok hangján A versek, műfordítások kedvelői újabb színfolttal gazdagíthatják gyűjteményüket. Reményi Gyenes István Sanzonok hangján című, kötetének saját versei, illetve hangulataiban páratlan műfordításai hűen tükrözik a szó: „sanzon” köny- nyed, ám megragadóan kedves jelentését. A szerző előszavában azt írja: a sanzon szó jelentése sokat változott az évek folyamán a sikamlós, érzelgős daltól az érzelmes vagy játékos dalokig. Sokan — hibásan — sanzonnak tekintik az igényesebb táncdalt, a végpoénra kihegyezett kupiét is. De ezekbe a kategóriákba vajon hogy fér például az eredetileg sanzon, ám később állami himnusszá vált Marseillaise? A sanzon tematikája tehát végtelen: a pejoratív értelemben emlegetett pikantériától a legsúlyosabb társadalmi kérdésekig mindennel foglalkozhat. Gondoljunk csak Jacques Préver-re — a magát aszfaltköltőnek nevező — francia művészre, aki meghökkentő gondolatritmusaival, szójátékaival a mindennapok, az egyszerű ember gondolatait öntötte versbe. A bestsellerré vált kötetének verseit a magyar Kozma József zené- sítette meg. Joseph Kosmát ma is a magyarok közül elsőként emlegetik Franciaországban, mint olyat, aki a jelenkori francia kultúrát gazdagitotta. Többek között a Kozma—Préver szerzőpáros nevéhez fűződik a Feuilles mortes (nálunk Hulló levelek címen ismert sanzon. A könyvben — még mindig a bevezetőnél maradva — érdekes tanulmányt olvashatunk a műfordítás szépségéről, gyötrelmeiről. Kosztolányi szerint fordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni. S ez a „tánc” azoknál a költeményeknél a legnehezebb, amelyeket megzenésítettek. A szavak hosszúsága, a szótagok hangsúlya, a ritmus, a rímek és az alliterációk mind megannyi akadályt jelentenek, amelyek nehezítik a fordító munkáját. Hogy eddigi — a bevezetővel foglalkozó — bekezdések ilyen hosszúra sikeredtek, azt az indokolja, hogy nagy érdeklődéssel olvastam, s hogy az információkat a hasonló témájú, meglehetősen száraz tanulmányok helyett ebből a rövid, de tartalmas, színes eszmefuttatásból kaptam. A gyűjtemény elején a szerző ifjúkori verseit adja közre, amelyek túlélték a második világháború nagy világégését. A francia sanzonok akkor kerítették hatalmukba, amikor Kozma 1954- ben elküldte neki sanzonkottáit, kérve azok lefordítását. A kötetnek ebben a részében kedves verseket olvashatunk a költők hálás és örök témájáról, a szerelemről, illetve társadalmi képek villanásnyi hangulatáról, a bányászok édes-keserű életéről. A könyv legszínvonalasabb versei George Gershwin zenéjére íródtak. A West Side Story ismert dallamai — az Amerika, a Maria, az öt szeretem — önkéntelenül is fülünkbe csengenek olvasás közben. A kaposvári származású költőnek — Kozma József műveitől Edith Piai dalainak fordításáig — nagy szerepe volt az irodalmi sanzon meghonosításában. A kötet külön érdekessége, hogy Reményi Gyenes István néhány vershez megjegyzést, történetet fűz, megosztva ezzel emlékeit az olvasóval. A könyv hangulatához, a sanzon jellegzetességeihez azonban nem illenek Ruzics- kay György komor, néhol nyomasztó illusztrációi. Befejezésül néhány sor a kötet ars poeticájának választott Mert kék a tenger című versből: Ki költő is, mert magát érzi annak: Magasból látja a kék végtelent, S énekli híven Keletnek, Nyugatnak, Hogy lent is kék, mi kéklik odafent. Tamási Rita Űj magyar vérkészítmények Üjabb hazai vérkészítményeket hasznosíthat az egészségügy a betegségek diagnosztizálásában és gyógyításában. Dr. Elődi Zsusza professzor, az Országos Haema- tológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgató-helyettese elmondta: hamarosan megkezdik a hemofíliás — vérzékeny — betegek kezeléséhez szükséges vérfehérje, az úgynevezett VIII. faktor klinikai kipróbálását. Ezt a készítményt intézetükben állították elő, vírus-inaktivált- ságát az Országos Közegészségügyi Intézettel közösen ellenőrzik. A hemofíliások véréből hiányzó VIII. faktor pótlásával a vérzés megállítható. Egy másik vérkészítményt, az emberi fehérvérsejtekből előállított természetes alfainterferont már törzskönyvezik. Ezt az Egis-vérkészít- ménykutatási-Fejlesztési Termelési Társulás állítja elő az intézet által szállított fehérvérsejtekből. Immunológiai és antivirádis, valamint daganat elleni hatását a Hae- matológiai Intézetben tanulmányozzák. Ugyancsak az Egis—VKFT-vel együttműködve folytatják a gamma- interferon és az interleukin—2 előállításának kísérleteit. E készítmények alkalmazási területeit és az ezekhez szükséges módszereket ugyancsak vizsgálják. Az interleukin—2 a szervezet védekező reakcióiban fontos szerepet betöltő, úgynevezett gyilkos nyiroksejtek működését serkenti. A diagnosztikai vérkészítmények számát is gyarapítják az intézetben. A többi között ritka vércsoport-tulajdonságok kimutatására alkalmas savókat, a transzplantációs antigének (HIA) meghatározására úgynevezett tipizáló savókat állítanak elő. Az átültetett szerv kilökődési reakciójának jelzésére alkalmas diagnosztikai készletet is kidolgoztak. A véralvadási standard plazmát — amelynek használatával megbízhatÓDbak a véralvadási vizsgálatok — a Rfanal Finomvegyszergyárral együttműködve készíti az intézet. Ugyanezzel a gyárral állították elő aat a diagnosztikai készletet, amellyel ellenőrizhetik a szervezet szénhidrát-anyagcseréjét, 2 —3 hónapra visszamenően. Jelentős szellemi és anyagi erőt összpontosítanak a szerzett immunhiány-tünetcso- port, korunk veszedelmes betegsége, az AIDS-diag- nosztikumok hazai előállítására. Ezeknek a kutatásoknak a központja a Magyar Tudományos Akadémia. Izotópintézete, amely a holland Organon Technika céggel együttműködve állítja elő az AIDS-vírus és a hepatitis- fertőzés kimutatásához használatos diagnosztikai teszteket. Az akadémiai intézet a teszt mind több alkotórészét készíti el, ily módon lehetővé válik, hogy hazánkban állítsák elő e fontos diagnosztikai készleteket. KÖNYVESPOLC Megkésett tavasz a Balátán A MEGYEI KÖNYVTÁR KIADVÁNYA Somogyi könyvtárak Az elmúlt év tapasztalatainak összegzése Az idei május olykor „április bolodját” járatta velünk. Csöpörgő eső, éles szél, zord idő szomorította a májusi derűt óhajtó szíveket. Zárt lombozatú gyertyános-tölgyesiben gyalogolunk, két társammal, a Baláta felé. Az erdőt megszálló hideg, szürke ködben ezüstösen ragyogó gyémántok a faleveleken ülő vízcsöppek. A kissé komor hangulatú övezetet magunk mögött hagyva eltűnik fejünk fölül a sűrű lombkorona, szinte kiviiágosodiik a táj. Felkapaszkodunk a megfigyelőtoronyba. Mintegy 10 méterre emelkedünk a táj fölé. Kitágul előttünk a látóhatár. Teljes pompájában kibontakozik a Baláta: világoszöld rekettyefűz-bok- rok koszorújában csillogó víztükör, rajta néhány úszó gyékénysziget. A sok csapadék miatt a magas vízállás következtében nem is láp most a Ba- iáta, hanem erdei tó. Kevés vízimadár látható rajta. Többségük elhúzódott a hideg eső elől. Néhány tőkésréce pihen a vízszegélyben. Egy — fején hátrahajló toll- díszt viselő — kontyosréce is itt késlelkedik. Régen távoli költőhelyén kellene már lennie. Magányos fekete gólya álldogál egy éger oldalágán. Hosszú, korallvörös csőre élénken villan a vízen. Fűzbokron ragadozó madár gubbaszt. Távcső-' vemnek is fúl nagy a távolság: talán barna rétihéja. Jól aláfesti a táj csöndjét a sok száz unka halk, mégis messze hangzó „unk- unk” kórusa. Mintha a láp lágyan lüktető hangját hallanánk. Időnként hangos, érdesen hangzó „re-re-re” töri meg az álmodozó hangulatot : kecskebékák kara harsog. A délkeleti sarok valamikor félig csupasz futóhomokját magas fű, gyomok, számos galagonyabokor hódította meg. Ezzel megszűnt a mocsári teknősök tojásrakónhelye lenni. Régen a teknősök tucatjai rejtették itt a laza homokba kemény héjú tojásaikat. A láp egyik fő jellegzetessége a növényi szervezetek állandó terjeszkedése. És az erdészek itt, a rezervátumban — dicséretükre mondom — nem avatkoznak be a természet rendjébe. Kiöregedett, kidőlt, fák, korhadó zsombékök láthatók itt-ott. Az elhaló növényeken újak telepednek meg, birtokba véve minden négy- zetcentiméternyi helyet. A mocsári pajzsika nevű páfrány ezernyi ezer apró, még csak néhány centiméteres hajtása borítja a tőzeges talajt, a porladó zsombéko- kat. Az élő fák törzsét vastagon belepi a moszat és a moha, az elpusztultakét zuzmó borítja. A növényzet előretör. Ez a törvény. Egyszer majd a vizet is meghódítja. Megkerüljük a tavat. Némán, hangtalanul járunk. (Nem így itt tartózkodó kirándulócsoport : tömegük, hangos csevegésük, bizony, nyugtalanítja az élővilágot.) Amilyen kevés madár volt a vízen, olyan sok a fán, bokron, földön fészkelő faj útvonalunkon. A harkályok éles, ,^tsikk”-keli jelentkeznek, sárgarigó és feketerigó fuvolázik, csilp-csalp füzike ismételgeti kitartóan a nevét, szajkó riaszt a lombkoronából. Berki tücsökmadár pirreg a bokrosban. A gyékényes-nádasból r nádirigó hangos ,k©re-kere-krik” szava hallatszik. Sok madárfaj, sok példánya sürög-fo- rog, hallatja hangját, mert a rossz idő ellenére is május van: udvarolnak, énekükkel jelzik fészkelő körzetük határát, de legfőképpen fáradhatatlanul hordják a már kikelt fiókáknak az élelmet. Zajtalan járásunk eredménye: közel jön hozzánk egy legelésző szarvastehén. Domborodó oldala jelzi: nemsokára világrahozza kis borját. Nem zavarjuk, csendben odébbállunk. Napsütésben érünk egy öreg égerláp-folthoz. ‘ Hatalmas, sudár, mohától zöld törzsű égerek állnak, széles támasztógyökereiken a vízben. Minden ilyen „talp” egy kis sziget, amely most feneketlen mélynek látszik. Tükrözi a kék égboltot, a gomolygó fehér felhőket. Tündérvilág. Csak az élőlények mozgása bizonyítja, hogy nem festményt látunk. Kidőlt fa törzsről* teknős ereszkedik a vízbe. Majd, meglepetésszerűen, kék nyest rohan le az egyik fáról, és elhagyja a színteret. Nos, ilyen ma a Baláta. Titokzatos és lappangó élettől teljes. A 35 év alatt (csekély idő az élőlények rendszerében, sok az emberi életben), amióta vizsgálom, mondhatni, nem változott. Nagyot nőttek a fák, kissé előrébbhaladt a láposodás. Éli a maga életét, az ember védelme alatt és a technikai civilizáció lassan közeledő gyűrűjében. (Szép, korszerű épületek, üdülő a közeli Kaszán, lehangoló hulladékhalom a területre vezető utak mentén.) A természetvédelmi hatóságon áll vagy bukik, hogy megőrzi-e ezt az egyedülálló természeti kincset, a hazánkban csak itt található rovarfogó növényt, az aldro- vandát, a ritka tóalmát, a keresztes vipera — már csak néhány példányban itt élő — alpesi fekete alfaját és a többi növény- meg állatfajt, génbankját a jövendő évszázadoknak. A gerinces állatvilág 35 év után új felmérésre szorul. Az itt élő gerinctelen állatok máig sincsenek kikutatva. Szép feladat volna a létszámban is fejlődött kaposvári múzeum kutatói számára. Dr. Marián Miklós A fenti címmel jelent meg a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár kiadványa, amelynek nagyobb részét a múlt év értékelése, tapasztalatainak összegzése adja. A megyei könyvtárhálózat tavalyi munkáját értékelve Varga Róbert írásának elején leszögezi: Somogy könyvtárügye a gazdasági korlátok ellenére is fejlődött. Megállapítását nemcsak adatokkal támasztja alá — ezek önmagukban nem is jelentenek sokat — hanem utal többek között a video elterjesztésére, a vakok és gyengénlátók részére kifejlesztett szolgáltatásra is. Teljes vagy kiegészítő könyvtári felszereléseket kapott Kaposváron a Berzsenyi, a Rákóczi és a Zrínyi általános iskola, valamint a Gyengyai kollégium könyvtára; könyvtárává tót tartottak tavaly Somogysám- sonban, Csornán, s gyermek- részleggel bővült a lengyeltóti könyvtár is. Általános tapasztalat, hogy a városokban nőtt az olvasók száma, a községekben viszont visz- szaesett; a megyei átlagot nézve így kevesebb olvasóról számolhat be az értékelést végző szakember. Több mint tízéves múltra tekintenek vissza az olvasótáborok, ezek a tíz-tizenkét napos nyári összejövetelek, amelyeket Somogybán nagyrészt gyerekek számára szerveznek. A Báli Aranka által összegyűjtött gyerekvé- leményékből is kitűnik; a táborban résztvevők élményekkel gazdagon tértek vissza szeptemberben az iskolába. Tóth István a szakszervezeti könyvtári hálózat feladatait elemzi. Megállapítja, hogy bár több könyvtár — Kaposgép, Volán, ruhagyár — önálló helyiséggel bővült, ugyanennyi meg is szűnt, s összességében nem javultak a működési feltételek, körülmények. A középtávú tervek elsősorban tartalmi feladatokat j elölnek meg, de a cikkíró azt is leszögezi, erőteljes javulásra nem számíthatnak. Több oldalas összeállítást közöl a tájékoztató a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei szervezetének idei munkatervéről, s az orvosi szakkönyvtár múltjáról is olvashatnak az érdeklődők. Az utolsó oldalak hírei között böngészve azoknak az íróknak, költőknek a listáját találjuk, akik Somogy vendégeként előadást vagy közönségtalálkozót tartottak. Olvashatunk itt Nagyatád, Barcs és Marcali könyvtári életéről is.
