Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

2 Somogyi Néplap 1987. június 24., szerda Megnyílt Moszkvában a nők világkongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) giaforrásak kimerülésétől, milliók éhezésén és szegény­ségén át a gyakorlatilag minden országot érintő öko­lógiai kérdésekig. Ezeik és más problémák így vagy úgy összefüggnek az atomháború veszélyének elhárításával. A nőszervezetek és mozgalmak határozott, szenvedélyes há- borúellenes kezdeményezé­sei és megmozdulásai a tár- sadalmi-poUítilkai légkör el­választhatatlan sajátosságai­vá váltak. A nemzetközi nőmozgalom érzékelhetően szilárdította a béke, a jóaka­rat erőit. E mozgalom valódi politikai tényezőt jelent — mondotta a főtitkár. Amiit a nőik adnak és ad­hatnak a társadalomnak, az attól is függ, hagy a társa­dalom nyújt-e valódi jogo­kat, szociális védelmet a nők- nek, hogy biztosítja-e szük­séges társadalmi közérzetü­ket. A női emancipáció foka az egész társadalom egyenjo­gúságának is fokmérője. A nők helyzete bármely állam demokratizmusának, az em­beri jogok tiszteletben tar­tásának is mércéje — mon­dotta az SZKP KB főtitkárai A Szovjetunióban a nők valóban a férfiakkal egyen­lő, sőt annál nagyobb jo­gokkal rendelkeznek. Nincs megkülönböztetés a fizetés­ben, egyenllőak az oktatási feltételek. A Szovjetunióban a felső- és középfokú vég­zettséggel rendelkező szak­emberek 60 százaléka nő. Mindezek ellenére nem le­het azt mondani — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy minden rendben van. Egyes problémáik kiéleződtek a szolgáltatások és a kereske­delem hiányosságai miatt, így a nők szociális megter­helése növekedett. Igen idő­szerű társadalmi feladatunk a A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában megkezdte munkáját a nők világkongresszusa. A képen: Freda Brown, a Nemzetközi emelvényen Demokratikus Nőszövetség elnöke a szónoki családok helyzetének javítá­sa'. Mihail Gorbacsov szólt az átalakítás céljairól és mód­szereiről, s hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés szá­mít a nőknek e folyamatban való tevékeny és kezdemé­nyező részvételére. Ezért nemrégiben jeLentős lépést tettek: létrehozták az ország­ban a nőtanócsok hálózatát, s ezt a szovjet nőbizottság vezetésével egységes rend­szerré formálták. A gyermeknevelés gondjai­ról szólva a főtitkár rámu­tatott: a családban, az isko­lában és az élet minden te­rületén a nők hatalmas fele­lősséget viselnek azért, hogy a leendő állampolgárokat ko­ra ifjúságuktól kezdve né­pük, a kultúra, a többi nem­zetiség és emberfajta tiszte­letére neveljék. A XX. század vége fordu­lópontot jelentő időszakká vált az emberiség történel­mében — folytatta a szónok. A Szovjetunió megítélése Garda gondjai Kormányválság robbant ki keddre virradóra^ Peruban. A mintegy húszmillió lakosú, hatalmas területű dél-ame­rikai ország elnöke, Alan Garcia két évvel ezelőtti be­iktatása óta most találja magát szemben első ízben kabinetválsággal. A spanyol alkirályok egykori városá­ból, Limából tudósító hír- ügynökségek véleménye megoszlik arról, hogy mi hú­zódik meg a válság hátteré­ben. Luis Alva Castro mi­niszterelnök és gazdasági miniszter mondott le hétfő este, a kabinet többi tagja formálisan ugyancsak be­nyújtotta lemondását, hogy szabad kezet adjon az el­nöknek a kormány átalakítá­sára. A rendkívül népszerű, fia­tal Alan Garcia és kor­mányfője közti nézeteltéré­sekről már hosszabb ideje cikkeztek a limai lapok. Mégsem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy taktikai döntésről van szó. A kormá­nyon levő szociáldemokrata színezetű Apra párt már az 1990-ben esedékes elnökvá­lasztásra gondol: olyan időszakban kívánja teher­mentesíteni az államfői jelö­lés érdekében Alva Castrót, amikor a kormányzás „mé­zeshetei” tovatűnnek, s Pe­ru mind súlyosabb gazdasá­gi és szociális gondokkal küszködik. Alan Garcia súlyos örök­séget vett át 1985 nyarán az ország élén. A munkanélkü­liség, a hivatalos statiszti­kák szerint is majd 30 szá­zaléknyi, a hatmillió lélek- számra duzzadt fővárosban, Limában csaknem negyven százalékra teszik azok ará­nyát, akik nem rendelkez­nek állandó megélhetéssel. Ebben a közegben tevékeny­kedik a szélsőséges terror­szervezet, a polpotista esz­méket követő Fényes ösvény. Az elnök erőfeszítései elle­nére sem sikerült visszaszo­rítani sem a gerillákat, sem a nagyvárosi bűnözést. Alan Garcia nagyszabású tisztoga­tást hajtott végre a korrupt rendőrségben, több mint ezer tisztet bocsátott el. A bizton­sági erők azonban azóta is visszavágnak: éppen egy hónapja tartottak háromna­pos sztrájkot a fővárosban, s a nyílt zendülést csak a katonaság bevetésével sike­rült elfojtani. Az elnök gazdaságpolitiká­ja kezdetben jelentős ered­ményeket hozott. Béremelé­sekre került sor, miközben az árakat befagyasztották. Növelte Alan Garcia népsze­rűségét, hogy hadat üzent a hitelezőknek. Bejelentette, hogy Peru 15 milliárd dol­lárnyi adósságának törlesz­tését az ország fizetőképes­ségéhez igazítják, így csupán az exportbevételek 10 szá­zalékát fordítják a kamatok visszafizetésére. Időközben a tartalékok így is kimerültek — ez év elejétől a kormány már a béreket is visszafog­ta. Fokozódik a tömegek elé­gedetlensége, amit a májusi egynapos általános sztrájk is jelzett. Elkerülhetetlennek látszik a további nadrágszíj- megszorítás, ami várhatóan az elnök népszerűségének megkopását hozhatja magá­val. Ezt a pillanatot választotta a lemondásra Alva Castro. A felelősség így egyedül Alan Garciát terheli, s a volt kor­mányfő abban reményked- hetik, hogy három év múlva „tiszta lappal” indulhat az elnökválasztáson. Csakhogy Peru gazdasági és szociális gondjai megmaradnak. O. L. Gy. szerint a fejlődés érdekében leszerelésre, bizalomra és együttműködésre van szük­ség. Ez az a három kiinduló­pont, amelyről a jövőbe le­het lépni. A Szovjetunió — jelentet­te ki a szónok — az új po­litikai gondolkodásmódot kö­veti, s külpolitikájának cél­ja a fegyverkezési hajsza megakadályozása, a nukleá­ris veszély felszámolása, a nemzetközi légkör javítása. Az Egyesült Államok eköz­ben továbbra is a fegyverek erejére épít, a katonai ver­sengés különböző színterei­nek — beleértve a világűrt is — bővítésére törekszik. Ezután a szónok a Szov­jetunió leszerelési kezdemé­nyezéseiről és az ezekre adott válaszokról beszélt, majd a jelenlegi tárgyalá­sokra utalva azt mondta: mint korábban annyiszor, a NATO most ismét arra tö­rekszik, hogy visszalépjen Moszkva és Washington po­litikai szinten létrejött meg­állapodásától. Ismét olyan követeléseket hangoztatnak, amelyek el­lentmondanak az egyenlő biztonság elveinek. Az ame­rikai kormányzat nagyon nagy mértékben függ a mi­litarista csoportoktól. Ezt jelzi, hogy engedményeket tesznek azoknak, akik nem akarnak megbékélni a nuk­leáris leszerelést szolgáló el­ső ilyen megállapodás létre­jöttének lehetőségével — mutatott rá Mihail Gorba­csov. Végezetül hangsúlyozta: a nők világkongresszusán résztvevő küldöttek széles köre és nagy száma azt bi­zonyítja, hogy az asszonyok komolyan veszik a béke ügyét. Ez egyben megerősíti azt a hitet, hogy a béke nem utópia, s ha a férfiak és nők világszerte összefog­nak és együtt cselekszenek a célért, akkor sikerül is meg­őrizni a békét — mondotta az SZKP KB főtitkára, és sikert kívánt a találkozó és a nőmozgalom munkájához. Elutazott a Nicaraguái Köztársaság belügyminisztere Tomás Borge Martinez, a Nicaraguái Köztársaság bel­ügyminisztere Kamara János belügyminiszter meghívásá­ra — június 18. és 23. között belügyi delegáció élén hiva­talos baráti látogatáson Ma­gyarországon tartózkodott. A tárgyalások során a minisz­terek vezette delegációk át­tekintették a két miniszté­rium közötti kapcsolatok alakulását, és véleményt cseréltek az egymást kölcsö­nösen érdeklő kérdésekről. A küldöttség látogatást tett a BM rendőrtiszti főiskolán. A nicaraguai belügyminisztert fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, továbbá Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Borbély Sándor, a Munkásőrség or­szágos parancsnoka. A nicaraguai delegáció kedden elutazott Budapest­ről. A Ferihegyi búcsúzta­táson jelen volt Földesi Jenő belügyminisztériumi állam­titkár és Lizandro Chávez Alfaro, a Nicaraguai Köz­társaság magyarországi nagykövete. Weinberger a csapat- csökkentésről „Az olyan tervek, hogy akkor csökkentsük az ame­rikai csapatok létszámát Nyugat-Európában, amikor éppen csökkentjük ott a nukleáris elrettentő erőt, a legsúlyosabb veszélyeket te­remthetik meg” — írja Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter a The Wa­shington Post keddi számá­ban. Cikkében Weinberger Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó­nak válaszol : Brzezinski egy korábbi írásában azt java­solta, hogy a közel-keleti és a Perzsa-öbölben kialakult helyzet miatt az Egyesült Államok vonjon ki mintegy százezer katonát Nyugat- Európából és tartsa őket ké­szenlétben saját területén. Ez a volt tanácsadó szerint arra ösztönözné Washington NATO-partnereit, hogy nö­veljék saját katonai erőfe­szítéseiket. A hadügyminiszter szerint Washingtonnak elegendő ereje van jelenleg is arra, hogy adott esetben bevet­hesse azokat a Közel-Kele­ten. Ha Nyugat-Európában csökkentenék az amerikai erőket, akkor ez jelentős költségtöbblettel járna, mert meg kellene teremteni gyors visszaszállításuk lehetősé­gét, a szükséges légi és ten­geri szállítási eszközöket. London — tíz év után THATCHER — HARMADSZOR Ezekben a napokban Lon­donban még Tina Turner vendégszereplését, és a nem­zetközi hőlégballon-verse­nyeket is elhomályosították a választás izgalmai. A vá­rost szinte ellepték a válasz­tási felhívások, a postalá­dákba ömlesztették a kortes­plakátokat. Több házra, ab­lakra a bentlakók kiragasz­tották képviselőjelöltjük portréját, kiírták pártállá­sukat. Az újságok hatalmas szalagcímekben közölték pártjuk ígéreteit, választási agitációjukat. Képes riportok szóltak a pártvezérek, kép­viselőjelöltek magánéleté­ről, a televízióban mindenki mosolyogva, reménykedve jelent meg, természetesen szintén mosolygó hitvese ol­dalán. A kommentárok az előrejelző intézetek adatait mérlegelték. Aztán elérkezett június 11.. a választás napja. Nagy- Britannia polgárai este tíz óráig adhatták le voksukat. És a számítógépes összegzés­sel 10 óra 5 perckor nyilvá­nosságra hozták az első eredményeket, a konzervatí­vok „fantasztikus győzel­mét”. S akkor a televízióban több mint egy órás fergete­ges műsor kezdődött. Nem unalmas interjúkkal, nem választási beszédekkel. - Ha­nem valami — nekem hihe­tetlennek tűnő — puppet show-szerű bábparádé. Amelyben a jellegzetes és nagyon karakterisztikus báb Thatcher, Kinnock, Haeley képviselőjelöltekkel „elját­szották” a választásokat. Szellemes, gunyoros, tiszte­letlen és parádés műsor volt. Csak ezután következett egy igazi villáminterjú, az igazi Thatcherrel, aki nem a győzelmet jelentő V-t, ha­nem harmadszori újravá­lasztását jelezte három ujját felemelve, természetesen mosolygó férje oldalán. Másnap Londont szinte el­árasztották a konzervatívok kék kokárdái, szalagjai. Új­ból nagybetűs újságcímek: Százhetven év legnagyobb győzelme ... Nem ülünk tét­lenül a babérokon ... Har­madszor is Thatcher, mi lesz veled Britannia? ... Most következik az igazi válasz­tás ... Skócia a munkás­párté ... — és így tovább a lapok pártállásától és szen­zációhajhászásától függően. Az emberek meg úton-út- félen arról beszélnek, mit várhatnak az elkövetkezen­dő évektől. Mennyire emeli a kormány a házadókat, s az árakkal arányban nőnek-e a nyugdíjak is, milyen lesz az oktatási reform? Aztán persze ment tovább az élet. A sietős londoniak dolguk után néztek. Ám ha néhány percre kisütött a nap, megteltek a terek, sé­tányok padjai, a mindenütt fellelhető nyugágyak, fényre, melegre vágyó városiakkal. A kirakatokban újabb és legújabb divatok — mert­hogy mostanság London is diktál e témában. Az élel­miszerpultok roskadoztak a méregdrága, gyönyörűen csomagolt finomságoktól, a piacok tele spanyol cseresz­nyével, marokkói parancs­csal, déli gyümölcsökkel. Is­merős és ismeretlen zöldsé­gekkel. Az Oxford Street-i Selfridges, a legnagyobb lon­doni áruház sajtpultjánál számokat osztanak, s a szá­mok sorrendjében szolgál­nak ki az eladók. Apropó, eladó. Londonban csaknem minden áruházi al­kalmazott kalauz, pincér, fagylaltárus színes bőrű. S a mostani képviselőválasz­táson is indult több színes bőrű munkáspárti jelölt. Néhányukat meg is válasz­A barcelonai határon bombamerénylet után megszigorították az ellenőrzést a spanyol—francia Thatcher asszony harmad­szor is diadalmaskodott tották, köztük a dél-afrikai Diane Abbott-ot, az első színes bőrű nő képviselőt, aki Oxfordban végezte tanul­mányait. De Londonban a választá­sok után visszazökkent ren­des kerékvágásába az élet. Nyár lévén a hazaiak sza­badságra utaznak, és egyre több turista lepi el a város „kötelező” nevezetességeit, a Westminstert, a Big-Bent, a Towert, a Buckingham pa­lotát, a Hyde Parkot, a So- hot, és a páratlanul gazdag gyönyörű anyaggal büszkél­kedő múzeumokat, a Bri- tish-t, a Nemzeti Galériát, a Victoria és Albert Múzeu­mot, a Taté Galleryt... Akinek több ideje jut Lon­donra, még számtalan arcát felfedezheti a városnak. A mulatók vagy a színházak, a mozik, a szabadtéri hang­versenyek esti programjait. A Covent Garden, a Royal Albert Hall, a Királyi Zene- akadémia hangversenyeit, világhírű operaelőadásait. A világ csaknem valamennyi konyháját, köztük természe­tesen a magyart is, meg a kínait, az indonézt, a portu­gált, a görögöt. Az időszaki kiállításokat, a művészeti aukciókat Christie-nél, So- theby-nél, Phillips-nél, Az idei nyár színházi csemegéit, a még mindig sikeres Macs­kákat, a Csókolj meg Katá­mat, a Három nővért, a Ró­meó és Júliát, vagy Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstein halott című új darabját a Piccadilly Thea- terben. De ehhez már nem napokat, nem is heteket kel­lene ott tölteni... Kádár Márta Találkozók Géniben A genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokon az elmúlt napokban több ta­lálkozó zajlott le Jurij Vo- roncov, a szovjet küldöttség vezetője, a szovjet külügy­miniszter első helyettese és Max Kampelman, az ame­rikai delegáció vezetője, amerikai külügyminiszteri tanácsadó között. A találkozók során figye­lemreméltó volt a haladás a közepes hatótávolságú raké­tákról kötendő egyezmény- tervezet kidolgozásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom