Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
2 Somogyi Néplap 1987. június 23., kedd A VSZ országai konkrét javaslatokat terjesztettek elő Bécsben A VSZ országai hétfőn konkrét, írásos javaslatokat terjesztettek a NATO-álla- mok elé az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folytatandó tárgyalásokra. A NATO érdeklődéssel, egyúttal bizonyos fenntartásokkal fogadta a tervezetet, jelezve, hogy a következő hetekben terjeszti majd elő a maga elgondolásait. A két szövetség képviselői között az európai utótalálkozóval párhuzamosan folyó tanácskozások színhelye hétfőn a szovjet nagykövetség volt, ahol a VSZ nevében a szovjet küldöttség terjesztette elő a javaslatokat. A tervezet a VSZ budapesti felhívására, illetve a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének berlini állásfoglalásaira alapítva javasolja, hogy az össz-európai folyamat keretében, a folyamat valamennyi országa biztonsági érdekeit figyelembe véve tárgyaljanak a hagyományos haderőcsökkentésről. A cél, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös biztonság alapján, kiegyensúlyozottan, szakaszosan és érdemben csökkentsék a haderőket és fegyverzeteket oly módon, hogy e folyamatban mindvégig fennálljon valamennyi ország biztonsága. A csökkentés kiterjedne a szárazföldi haderőkre és a harcászati csapásmérő légierőre a hozzájuk tartozó fegyverzetekkel, valamint a harcászati nukleáris eszközökre. A cél, hogy lényegesen csökkeiyen a katonai szembenállás szintje. Olyan területeken, ahol történelmi, földrajzi vagy egyéb okokból aránytalanságok vannak, azokat ugyancsak csökkentés révén kell felszámolni. A haderőcsökkentés területe Európa, az Atlantióceántól az Uraiig. A VSZ álláspontja szerint logikus volna a NATO-tag Törökország egész területének bekapcsolása. A VSZ javasolja, hogy hatékonyan és szigorúan ellenőrizzék a tervezett megállapodást, nemzeti technikai eszközökkel csakúgy, mint nemzetközi eljárással, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. A javaslat tartalmaz kiegészítő intézkedéseket is a váratlan támadások elleni biztonság érdekében és kitér a katonai doktrínák védelmi jellegére. A VSZ tagállamai az ülésen részletesen indokolták a javaslatot, hangoztatva, hogy azt tárgyalási alapul szolgáló munkaokmánynak tekintik, készek válaszolni a másik fél kérdéseire, észrevételeire, várják a NATO elgondolásait. A magyar küldöttség részéről rámutattak, hogy — miután a két fél álláspontja már tisztázódott — elérkezett az ideje a tárgyalási mandátum kidolgozását célzó szervezettebb, gyorsabb munkának. Magyarország, akárcsak a szövetség többi tagállama, üdvözli a tényt, hogy a NATO kész az európai folyamatban tárgyalni a hagyományos haderőcsökkentésről. A magyar képviselő rámutatott: bízunk benne, hogy a kérdésben a NATO reykjavíki ülésén elfogadott megfogalmazások elősegítik az össz-európai keretekben folytatandó tárgyalásokat. A NATO-országok képviselői első reagálásaikban megerősítették, hogy a hagyományos leszerelési fórumot előkészítő tárgyalások érdemi szakaszukba léptek. Míg általában készek az össz-európai folyamat keretében tárgyalni, megismételték az ismert álláspontot: a katonai bizalomépítésről a helsinki folyamatban részes 35 állam keretében kívánnak tárgyalni, míg a haderőcsökkentésről szintén össz-európai keretben, de csupán a NATO és a VSZ 23 tagállamának aktív részvételével. Kifejtették korábbi nézetüket, hogy a hagyományos haderőknél Európában nincsen hozzávetőleges egyensúly és rámutattak, hogy a harcászati nukleáris fegyverzeteket nem kívánják bevonni a tervezett csökkentésekbe. Nasil Bilak a gazdasági reformról A csehszlovák gazdasági reform nem azért elkerülhetetlen, mert az eddigi út helytelen volt, hanem mert gyorsabban szeretnénk előrehaladni — hangoztatta Vasil Bilak, a CSKP KB titkára. Bilak azzal a nyugati állítással kapcsolatban, hogy Csehszlovákiában már „magától a reform szótól is félnek” kijelentette: országában minden, a szociaLizmus javát szolgáló reformot támogatnak, elutasítják azonban a szocializmust, a párt és a nép egységét, a Szovjetunióhoz fűződő barátságot gyengíteni akaró, hamis reformokat. Elhalasztották Dél-Koreában „a demokratikus reformok” bejelentését Szöulban folytatódtak a/, összecsapások a demokratikus al kotmányt követelő diákok és a rendőrség között. Kína és Kelet-Európa találkozása A kínai nyitás „Kelet” felé minden jel szerint sikeresnek bizonyult. Csao Ce- jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, a kínai Államtanács elnöke június 4. és 21. között öt kelet-európai szocialista országban — Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában — tett hivatalos baráti látogatást kettős minőségében. Csaknem három évtized óta ez volt az első legmagasabb szintű kínai látogatás Európa keleti felében. Ez a magyarázata annak is, hogy évtizedek óta első ízben szerepeltek a kelet-európai szocialista országok a kínai sajtó első oldalán, a pekingi rádió és televízió napi híradásának az élén. Ezt nem egyszerűen a hagyományos kínai udvariasság diktálta, hanem az a tény, hogy a szocialista rendszer megújítása, a reform és a korszerűsítés útján haladó Kína valóban nagy fontosságot tulajdonít e nyitásnak. A körút céljáról a kínai vezető, Pekingből való elindulása előtt azt mondta, hogy látogatásai erősíteni fogják a barátságot és az együttműködést és hozzájárulnak a béke fenntartásához. A szocialista országok legfelsőbb vezetőivel folytatott szívélyes, őszinte és kötetlen tárgyalások a kínai sajtó első értékelése szerint azt bizonyították, hogy a hármas célt sikerült elérni. Az ötvenes évek óta első ízben zajlott le kínai és keleteurópai vezetők között olyan párbeszéd, amely teljes mértékben kielégítette mindkét beszélgető felet. Megköny- nyítette a beszélgetést — amely messze túlment a hagyományos értelemben vett tárgyalás keretein — az, hogy Varsóban, Berlinben, Prágában, Budapesten és Szófiában szinte az első pillanattól kezdve sikerült megtalálni a közös nyelvet, szót érteni egymással a szocializmus, a gazdasági reformok és a béke megvédésének kérdéseiben. S annak ellenére, hogy egyik fél sem bizonygatta a maga igazának és gyakorlatának kizárólagos fontosságát és nem folyamodott a múltban használt szóvirágokhoz, udvariassági formulákhoz, kiderült, hogy valóban sok a közös vonás a földrajzilag egymástól távol eső Kína és Kelet-Európa országai között. Eleve megalapozta a kölcsönös megértést és bizalmat az, hogy a tárgyalófelek egymás elveinek és szocialista gyakorlatának messzemenő tiszteletben tartásával közelítették meg a kérdéseket, nem várták el, hogy a másik fél teljes mértékben elfogadja álláspontjukat. Pekingi vélemények szerint helyesnek bizonyult az a kínai — Teng Hsziao-ping által megfogalmazott — tétel, hogy félre kell tenni a szocialista országokat a múltban egymástól elválasztó problémákat és a jövőbe kell tekinteni, azaz új alapokra kell helyezni a hagyományos és most megújuló barátságot. Ez az alap mindenekelőtt azt jelenti, ami közös a szocializmus építésében és a szocialista rendszer megújítására irányuló útkeresésben. Az a tény, hogy Csao Ce-jang nem egy alkalommal kijelentette, Kína kész a tapasztalatcserére a kelet-európai szocialista országokkal és pártokkal, s ennek érdekében híve a gyakori eszmecserének a párt- és állami vezetők között, meggyőzően mutatja, hogy valami lényegesen új született ennek a körútnak az eredményeként: megszűnt a mesterséges távolság Kína és Kelet-Európa között, s olyan fokú egyetértés és bizalom, s kölcsönös tisztelet alakult ki, amely biztos támpontul szolgál a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok lendületes és sokoldalú továbbfejlesztéséhez. Egymás tisztelete, a megértés és a bizalom természetesen nem jelenti egymás folytonos dicséretét. Csao Ce-jang és kelet-európai partnerei ennek megfelelően a legteljesebb nyíltsággal és őszinteséggel vetették fel a problémákat is. A kínai vezető alighanem a lényegre tapintott, amikor kijelentette, hogy a megújulás útján a közös és a hasonló pozitívumok mellett jócskán akad közös és hasonló negatívum, azaz probléma is. Ez utóbbiak leküzdése érdekében Kína kész nemcsak a tapasztalatcserére, hanem arra is, hogy saját szocialista építésében figyelembe vegye a kelet-európai megoldásokat. Kiderült az is, hogy Kína és Kelet-Európa azonos módon közelíti meg az emberiség léte szempontjából legfontosabb világpolitikai problémákat, mindenekelőtt a béke és a leszerelés kérdését, de egyes részletkérdésekben eltérő a megközelítés. A lényeg azonban az, hogy teljes volt az egyetértés abban a kérdésben, hogy Kínának és Kelet-Európának egyaránt tartósan békés nemzetközi környezetre van szüksége a szocialista építéshez. S ebben a tekintetben mindkét fél kész a szorosabb együttműködésre a jövőben is. Mindent összevetve megalapozott az a kínai vélemény, hogy Csao Ce-jang megbízott pártfőtitkár és miniszterelnök most befejeződött kelet-európai körútja új és biztató szakaszt nyitott a szocializmust építő Kína és a szocializmust építő Kelet-Európa viszonyában. Több évtized után Kína ismét találkozott Kelet-Euró- pával, s ez a baráti találkozás hasznára válik a szocializmusnak és a békének. Éliás Béla A dél-koreai vezetők elhalasztották a „demokratikus reformok” hétfőre tervezett bejelentését. Megígérték viszont, hogy Csőn Tu Hvan elnök hajlandó lesz tárgyalni az ellenzéki vezetőkkel. A hatalmon levő Demokratikus Igazságpárt szóvivője hétfőn azt mondta, hogy a reformtervezetről csakkét- három nap múlva várható bejelentés. A tervezetet azzal a céllal állították össze, hogy véget vessenek a csaknem két hete tartó heves utcai tüntetéseknek. A megmozdulások egyik követelése a közvetlen elnökválasztások rendszerének bevezetése. A jelenlegi közvetett választási rendszer eleve biztossá tenné, hogy Csőn Tu Hvan pártjának jelöltje nyerje meg az 1988 februárjában esedékes elnökválasztásokat. Az ellenzék követelésére az elnök már korábban tárgyalásokat kezdett a választási rendszer megváltoztatásáról, de áprilisban megszakította őket. (MTI) London — tíz év után VÁLTOZÁSOK A PICCADILLYN London 1987 nyarán. Hideg, esős napok. Piszkos, zsúfolt utcák, lebontott házak, építkezés. Beállványozva a 44 méter magas Nelson emlékoszlop, a Trafalgáron, körülbástyázva az Erosz szobor a Piiccadillyn. S a teret övező épületek közül kettő is építkezési nylontüggöny mögé került. Milyen más minden, mint ahogy emlékezetemben élt. Igaz, a londoni városi tanács már évtizedek óta tervezi a Piccadylli Circus átépítését — a londoniak és a Londont kedvelők nem kis ellenkezésére. Hiszen a Piccadilly úgy, olyan zsúfoltan, ahogy az 1666-os nagy tűzvész után kialakult — vált London jelképévé. Mégis megkezdődött a bontás, az építkezés. Annak idején vagy húsz éve, úgy hintett, a tér szintjét felemelik, az egyik oldalra 30 emeletes üvegpalotát emelnek, s a betorkolló Regent Streetet árkádos bevásárló- központtá változtatják. Csak a középen álló bronz szökőkút, a szárnyas Erosz szoborral maradna változatlanul. Nem tudom, hol tart a terv, született-e másik, reálisabb, vagy azt az akkorit valósítják meg. Mindenesetre a Picead ililyre ma alig lehet ráismerni. Térnek is aligha mondhatni. Gyerünk a föld alá! Azaz, hogy a várost keresztül-kasul behálózó Undergund (földalatti) áílilomására. I tt az egymás fölött-alatt-mellett húzódó vonalak, s állomásaik olyan világosan, egyértelműen vannak feltüntetve, hogy aki életében először jár Londonban, sem tévedhet el. Ráadásul a peronon rendre megjelennek a beérkező vonat adatai villamytáblán, s a szerelvényen kinagyított út- vonaltérkóp könnyíti a tájékozódást. Ez ugyanolyan, mint annak idején, amikor vagy tíz éve hosszabb időt tölthettem Londoniban — állapítom meg elégedetten. Azóta földalatti köti össze a repülőtereket is a várossal, és néhány újabb szárny vonal is épült. Viszont piszkosak, szemetesek az állomások, italosdoibozok, üvegek a vágányok között, peronokon, a mozgólépcsőkön. Erre akkor figyeltem fel, amikor London délkeleti részében, a Wapping negyedben jártam. Ott, a Wapping Sport Centerben rendezték meg ugyanis az angliai körúton lévő magyar textilkiállítást. Az itthon nyomott katalógusban ugyan mint Wap- p'ng Art Center (művé7 is i központ) szerepel. De ilyen nem lévén, a sportközpontban találtam rá — s most igazán gondolkodnom kell, milyen nevet használjak bemutató helyett. Mert kiállításnak aligha nevezhető. Annyira csak, hogy a téglafalon — a bordásfalak, sporteszközök között valóban ott Tower Hamlets A magyar kiállítás színhelye függtek a magyar textilek, miközben jókedvű gyerekek tollaslabda ztak, pingpongoztak a teremben. Kiállítás-látogató persze egyedül vagyok. A katalógust is árusító gondnoktól tudom meg, volt megnyitó, járt itt magyar kiáltiításrendező, s néhány londoni magyar — többnyire a művészek ismerősei. Az, hogy magyar kiállítás látható Wappingban, ■nem szerepel a vaskos, s minden eseményre figyelő londoni heti műsorban, a What’s on, where to go in London című száz oldalas lapban. És természetesen nincs a sportcentrum külön programjában sem. Szép sajtója és nagy sikere volt viszont a magyar Tokody Ilonának, aki a Royal Operában énekelt Pucolni Bohéméletében. Magyar nevek inkább a múltból, régmúltból találhatók Londonban. Az 1852— 59. között a brit fővárosban élt Kossuth emléktáblája Chepstow Villas 39. számú ház falán, a féltve őrzött Hungarica gyűjtemény a British Múzeum könyvtórában, az 1900-as párizsi kiállításról a világ legnagyobb iparművészeti gyűjteményébe, a Victoria és Albert Múzeumba került magyar bútorok, a Nemzeti Galériáiban Brodky Károly festményei. A mai városban néhány magyar étterem, s a olykor napi politikai események kapcsán felénk forduló érdeklődés révén kerülünk előtérbe. Művészeti produktumainkkal alig. Hát még ha meg se mutatjuk! Vagy ha igen, reklám nélkül, érdemtelenné degradálva! Mát most. ezt a textilkiállítást, amely pedig a világszerte elismert magyar textilművészet legjobbjaitól tartalmaz anyagot. (Folytatjuk) Kádár Márta Hétfő esti kommentár PARDON? Ha mérni lehetne az emberi felháborodást, a műszerek mutatói átütnék a lengéshatárt. Igen, ismét a terrorizmus, ismét egy oktalan tömeggyilkosság. A színhely ezúttal Barcelona, egy nagyáruház alagsori garázsa. Mint ezt már öt kontinensen tudják, az elmúlt hét végén itt halt meg tizenhét ember egy robbanás — legyünk csak pontosak: robbantás — miatt. Ilyen már volt, sajnos, túlságosan is gyakran. Napjainkban alig múlik el hét, amikor ne követelne áldozatot az irracionális, a klinikai őrület partjain átcsapó erőszak. Az azonban alighanem most fordul elő először, hogy a gyilkosok — olyan az egész, mint egy abszurd drámában — bocsánatot kérnek. Ezúttal valóban szó szerint szeparatista szervezet, az ETA példátlan nyilatkozatban közölte a világgal, hogy a péntek délutáni merényletet valóban tagjai követték el, de az „sajnálatos baleset", „súlyos hiba” volt. A közlemény hangsúlyozza, hogy ami történt, az nemcsak technikai, hanem politikai hiba is volt, amit az ETA a jövőben kerülni fog és amiért most „elnézést kér a katalán néptől, mindenekelőtt az áldozatok családjától”. Vannak az életben helyzetek, amikor a bocsánatkérés is csak olaj lehet a tűzre — és ez ilyen helyzet. Tizenhét embert megölni akkor is tömeggyilkosság, ha ezt a köz- büntényes gaztettet — mert erről van szó — bármilyen „ideológiai” csomagolás szta- nioljába burkolják. Nincs és nem lehet politikai tét, amely indokolná a vakvéletlen által „kiszemelt" járókelők, asszonyok és gyerekek, arra vetődő öregek ellen indított háborút. A világ elképesztően nagy részén bizonyosodott be annak az állításnak a hazugsága, amely szerint cél szentesíti az eszközt. A történelem egyik legegyértelműbb tanulsága éppen az, hogy a mocskos eszközök bemocskolják a mégoly magasztos célokat is. Nem lehet sötét szemüvegben vaktában ölni és aztán egyszerűen „pardon"-t mondani. Csak remélhetjük, hogy a barcelonai tizenhetek rekviemjén újabb százezrek ismerik fel ezt az alapvető igazságot... H. E.
