Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

1987. június 22., hétfő / Somogyi Néplap Baráti férfikórusok Díszhangverseny a múzeumban A hétvégén megélénkült a zenei élet Somogybán. Kivá­ló kórusaink vendégeket fo­gadtak: pénteken a múzeum dísztermében a kisgyaláni termelőszövetkezet férfika­ra együtt lépett föl az NSZK-beli rednitzhenbachi Liederkranz férfikarral, Sió­fokon pedig glindei együt­tesek mutatkoztak be szom­baton. Zászlóbontás tanúi lehet­tünk pénteken délelőtt Ka­posváron a városi művelő­dési központban: a kisgya­láni férfikar vendégei aján­déknak szánták azt a lobo­gót, amelyet tavalyi szerep lésük jutalmául kaptak a rednitzhenbachi Liederkranz gyei minősítő hangversenyen kirobbanó sikert arattak. Elnyerték a fesztiválkórus címet. Az 1942 óta működő kis­gyaláni kórus tavaly mutat­kozott be az NSZK-beli vá­rosban. A somogyi kóruskö­vet sikerrel teljesítette fel­adatát — így emlékeznek közösen a szereplésre. Nán- dorfalvi Nándor, a kisgya­láni tsz elnöke a fogadáson értékelte a két kórus kap­csolatát, megjegyezve, hogy a zene szeretete baráti szá­lakat szőtt Kisgyalán és Rednitzhenbach lakossága között. Farkas István, a Kaposvári Városi Tanács el­nökhelyettese köszöntőjében férfikórustól A kétéves kap­csolat gyümölcse a két kó­rus baráti kapcsolata, amit a zene szeretete pecsételt meg. A Nürnterg melletti hatezer lelkes település fér­fikórusa kezdeményezte a magyarokkal. való kapcsola­tot. A kisgyalániakra esett a választás, miután a me­a város és a környező tele­pülések együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. A vendégek nevében Rolf Schultheis polgármester mondott köszönetét a kap­csolatok ápolásáért. Pénteken este zsúfolásig megtelt a múzeum díszter­me. Először a vendég kórus lépett dobogóra. Műsorában népszerű operakórusok csen­dültek föl, többek között Verdi Nabuccójából a Drá­ga hazám című. De lelkesen fogadta a közönség Brahms Hatodik magyar tánc című művének részletét is, amit Ivanovici Dunai hullámok című kórusművének sikeres megszólaltatása követett Richter Dieter vezényleté­vel. A kórus nemcsak úgy­nevezett sikerdaratokat énekel, szívesen fordul a népzene és az egyházi zene felé is. Günter Damaschek ügyve­zető titkár tizenkét éve tölti be ezt a posztot. Iskolás ko­rában ismerkedett meg a kórusmozga lommal, azóta sokat áldoz az éneklésre szabadidejéből. Az ötvenöt tagú együttes — mint mond­ta — 1906-ban alakult a környékbeli parasztokból. munkásokból; ők alkotják most is a kórusegyesület gerincét, de találni közöt­tük fiatal értelmiségit és egyetemistát is. A kórus öt­venedik születésnapján öt­ven kórus tisztelte meg őket. Évente részt vesznek a tavaszi és az őszi feszti­válon. Nemcsak lelkes kö­zönségre találtak otthon és a környéken, és nálunk is, hanem a pártoló tagok is szép számban segítik tevé­kenységüket. A kisgyaláni tsz férfikara nemcsak a szíves látásból vizsgázott jelesre, hanem felülmúlta NSZK-beli sze­replését is. A kaposvári, majd a göllei hangversenyen sikeresen mutatkoztak be Nagy Endre vezényletével. Erkel Ferenc Éljen a haza! című kórusművének bemu­tatóját erre az alkalomra szánták. Horányi Barna Lengyel cirkuszművészelc Kaposváron DULAS ŰR ÉS A KÉSEK Szombat délután tartotta első nagysikerű előadását a cseri parkban fölállított sá­torban a Varsói Cirkusz. Ezer lelkes kaposvári tap­solta meg a Szymanski lég- tomászcsoportot, Éva Grze- lak lengődróttáncát, s a két Dulast idomított vadálla­taikkal és társaikat. Mi teg­nap délelőtt jártunk a cir­kuszban, amikor bepillant­hattunk a hatvanöt lakóko­csiból álló karaván életébe. Németh Gábor igazgatótól, akiinek ez a második társu­lata^ azt kértük, mutassa be a lengyel cirkuszt. — Negyvennégy lengyel artista művésszel kötött szerződést a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat fél évre. Áprilistól októberig -negy­venhat városban 190 föllé­pésünk lesz. összesen 107-en vagyunk, és az állatok... A airlkusz szíve ez a vadonatúj Graboplast-sátor, ahol há­romezer néző is elfér. A sátrat egyébként négy munkás fél nap alatt állítot­ta föl. Az első előadás min­den zökkenő nélkül lezaj­lott. Az igazgatóval sétára in­dultunk a mini cirkuszvá­rosban. Tolmácsunk Éva Grzelak, aki a levegődrót balerinája, ám most 39 fo­kos lázzal küszködik és egy alapos megfázással. Hegedűs Éva első turnéján ment férjhez egy tehetséges len­gyel artistához, Grzeilakhoz, aki ima éppen a Fővárosi Nagycirkuszban vendégsze­repei. Ö mutatja be nekünk Dulas késdobáló urat is, aki tagnap az egyik legzajosabb sikert aratta forgóállványos késdobál ás ával. Jerzi Dulas állatidomító volt. mígnem az ezernyi párduc- és oroszlánemelge- tés megártott a gerincének. Nem akart eltűnni, a cirkusz világából, ezért tanulta meg kevesen jöttek. Ára egy idős házaspár tegnap például há­rom órát várti az előadásra. Megható volt a lelkesedé­sük. Békés József Rossz időben kevés érdeklődő Leilei ifjúsági napok Próbál a négy Dettlaff felnőttfejjel az életveszélyes cirkuszi számot. Kezdetben •nem is mert partnert hívni a számához, ezért két lányát állította a deszka elé ... A lengyel csoport vezető­je, Joanna Deon elefántokat idomít tizenkét éve. Partne­re: a férje és egy háromton­nás szumátrai elefánt. — Több elefántot is ido­mítottam már; rendkívüli türelem keli hozzá A leg­utóbbi ötévi jó munkakap­csolat után „zabosodott meg”. Nem bírta a sok uta­zást, és produkció közben is veszélyessé vált. — Hol van egy cirkusz­művész otthona: Varsában vagy a cirkuszban? — kér­dezem tőle. — Pihenni valóban Var­sóban tudok, de az életem és a munkám a porondhoz köt... A cirkuszban nincs pihe­nő. A sátorban a 4 Dettlaff próbál és Jakub Jedrysek a kutyáival „társalog”. A hí­res számot próbálják. Az igazgatótól kérdem: — Elégedett a kaposvári előadással, a nézőkkel? — Az eső miatt egy kicsit Harmadik éve, hogy június közepe táján kétnapos prog­ramajánlattal jelentkezik Balaton-parti városunk, Bog- lárleLle. Rendezvényeire az idén is a fiatalokat várta, de a bőségesnek tetsző ajánlat­ból minden nyaraló találha­tott kedvére valót. Már szombaton reggel be­népesült a bogiári platánsor: több mint ötven árus kínál­ta portékáját a népművészeti kirakodóvásáron. Sajnos, több sátorban a népművé­szettel távolról sem rokon vásárfiát láttunk, de voltak e művészeti ágnak igazi rep­rezentánsai is, mint a kosár­fonók, a bőrösök vagy a fa­zekasok. A sátrak körül né­zelődő nagyérdeműt a fonyó- di fúvósszextett szórakoztat­ta, majd vidám énekszóval érkeztek a Kaposvári Ifjúsá­gi Színpad tagjai. Hamar színházzá alakítottak egy szabad utcarészt, és nagy si­kerrel bemutatták Paraszt- dekameron című műsorukat Török T. András rendezésé­ben. A bogiári filmszínházban kalandfilmeket nézhettek a műfaj kedvelői. Nem marad­tak színházi — utcaszínházi — előadás nélkül a lelleiek sem, ők a vasútállomás előt­ti ítéren tapsoltak a Ti és mi című produkciónak. Kínáltak még a szervezők egyéb lát­nivalókat is, ezek azonban elmaradtak. így az ez alka­lomra kiírt női kézilabda­kupa, valamint az érdekes­nek ígérkező Szőlőskislak— Somogyvár—Buzsák útvonal­ra tervezett autóbuszos ki­rándulás. Szűk, mondhatni családias körben várták a Kápolna­dombon a közönséget az esti diákszínház szereplői — hiá­ba. Igaz, kora délutántól esett az eső, így a gyér érdeklő­dés valamelyest érthető. Nem mehetünk el azonban szó nélkül néhány szervezési gond mellett Kevés volt az úgynevezett megállító tábla, összesen három helyen talál­koztunk a két nap rendezvé­nyeit ismertető plakátokkal. Nagyon kevés volt a sokszo­rosított programajánlat is. Az üdülők többsége talán nem is tudta, hogy szabad idejét hol és milyen rendez­vényeken tölthetné el. így nem tudtak a vasárnapi üdü­lőhelyi fórumról sem. A lei- lei szabadtéri színpadra meg­hirdetett ifjúsági fórumra a szakadó esőben — érthető — senki sem jött el. Talán ha a tájékoztatóban szerepel egy fedett helyiség is eső esetére... Nem áztak viszont a SZOT Lelle klubba ellátogatók — itt tekézésben mérték össze tudásukat. Záró eseményként családi futóversenyen vettek részt, valamiht filmvetítésre láto­gattak a boglárlelleiek. B. P. F TÁRI JÁNOS Hí Misi tlittim Csakhogy úgy vagyunk ám mindnyájan az ilyenféle fo­gadkozással, ahogy Bandival később történt. Pénzért nem vádunk meg kedves hol­minktól, de egy könyörgő lányszem könnyedén kicsi­karja tőlünk. A lepkeajándékozás úgy kezdődött, hogy egy szerdai napon Csete Ödön az orosz dolgozatokat összeszedve odafordult az osztályhoz: — Ma csak később megyek haza. Elvinné valaki a dol­gozatokat a lakásomra? Néhány stréber kéz a ma­gasba lendült. Bandi keze is ott volt, pedig ő nem gon­dolt a saját hasznára. — No, Kardos. Gyere majd be egy órakor a tanáribal Ugye, te otthon ebédelsz? — Igen. — Hát előbb elviszed hoz­zánk a dolgozatokat, aztán hazamehetsz ebédelni. így történt, hogy Kardos Bandi egyik kezében a tás­kájával, a másikban az orosz dolgozatok kötegével be­csöngetett Csete ödönék ka­puján. Csetéék egy kis kertes házban laktak a város vé­gén. A kertben nagy piros jonatánalmákat ringatott a szél a fákon. Kati nyitott ajtót. Bordó­színű, virágmintás pongyo­lában volt, amely elöl kissé szétnyílt és a csipkés kék selyemkombinéja is elővil­lant. Mikor Bandi meglátta, szinte felszikrázott a szeme. — Te vagy az? Gyere be! Mit hoztál? — Az orosz dolgozatokat. — Édesapa küldött? — Igen. — A tied hogy sikerült? A fiú vállat vont. — Nem vagyok nagy oro­szos. Olyan közepes lehet. Akkor már a folyosón jár­tak. A lány megfogta a fiú karját és maga felé fordí­totta. Mélyen a szemébe né­zett. — Akarod, hogy beleja­vítsak a dolgozatodba? — Minek? — Kijavítom a hibákat, te buta. Akarod? Ki a fene ne óhajtaná akár az akasztást is, ha egy lány ilyen esengőn néz rá? Bandi előtt hirtelen feltűnt Csete Ödön baljós notesza, s ben­ne a sok kettes-hármas ér­demjegy, amit eddig orosz­ból összeszedett. Mégis meg­rettent a csalás gondolatától. — Nem szabad! Meg a tanár úr amúgy is tudja, hogy milyen oroszos vagyok. Katit azonban nem zavar­ta a fiú józan megjegyzése, ö csak a világrekord páva- szemet látta maga előtt, -s annak a megszerzéséért min­denre képes volt. Rákacsin­tott a fiúra. — Bízd csak rám! Apa nem tud meg belőle semmit! Ez a mi titkunk lesz. Aztán bevezette a szobá­jába. Bandi sóhajtva követ­te. Először volt életében olyan helyzetben, hogy egy lány indok nélkül hoz érte valami áldozatot. Persze a fiú tapasztalatlan volt. Nem tudta, hogy mire képes egy ravasz lány, ha egyszer a fejébe veszi, hogy a világ legszebb pávaszemét meg­szerzi magának. Ha a fiú idősebb és rom- lottabb lett volna, bizonyára bizalmaskodni kezd a lány­nyal. De neki ilyen frivol dolog eszébe se jutott. Ho­mályosan csak azt érezte, hogy ő mint a csodálatos pávaszem tudajdonosa alig­hanem kénytelen lesz en­gedményeket tenni a lány­nak, cserébe a dolgozatért. Kati fölállt egy székre, hogy a szekrény tetejéről le­vegye az egyik rovardobozt. S ahogy felnyújtózott érte, gyönyörű, rózsaszín combja hivalkodva gömbölyödött a fiú előtt. Bandit a lány testközelsé­ge megrémítette. Ijedtében behunyta a szemét. Abban a pillanatban a lány meg­billent a széken, s a fiú kénytelen volt a combjánál fogva megtartani, hogy rá ne essék a fehér vaságy támlájára. — Kösz! — ugrott le a lány vidáman a székről. A fiú piros volt, mint a napsütött paradicsom. A lány bőrének hűvös bárso­nya különös érzést keltett benne. Villamos áram futko­sott az idegeiben. Ez volt az a ritka pillanat, amikor egy kamaszban hirtelen megszü­letik a férfi. Mintha kigyul­ladt volna a sötétségben va­lami fényszóró: két másod­perc alatt megértette, hogy a fiúk és lányok közönyös kapcsolatain túl van egy másik világ, amely a maga örvénylő szenvedélyeivel is­meretlen gyönyörökbe és fé­lelmekbe ránthatja a tapasz­talatlan fiatalokat. Gyorsan elkapta a lányról a lángoló arcát, és kibámult az ablakon: — No, nézd, ez az én lep­kém! — mondta a lány és a celofán mögül tömérdek lep­ke nézett a fiúra hideg fe­kete szemmel, s köztük egy akkora pávaszem, mint az övé. — No, ugye, nem sokkal kisebb ? — Nem, nem. — És talán még szebbek a színei, mint a tiednek. — Igen. — Hát akkor kicseréljük! Ideadod nekem? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom