Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. június 20., szombat 5 Glindei együttesek Kaposvár vendégei Popkórus és big-band A Cantus Kórus és a Tinc- tonis Régizenei Együttes tavaszi látogatását viszonozza a több éves kulturális kapcsolat jegyében a glindei popkórus és big-band zenekar. Csütörtökön érkeztek a somogyi megyeszél',.e yre s ma Siófokon, a Dél- iatoni Kulturális Központban mutatkoznak be először. A Magyar Népművelők Egyesülete Somogy megyei csoportja ápolja a kulturális kapcsolatot az NSZK-be- lti kisvárossal, Hamburg elővárosával, ahonnan a vendégek érkeztek. A Kaposvári Városi Tanács dísztermében csütörtökön este Vidák Gizella, a városi tanács elnök- helyettese köszöntötte a negyven tagú csoportot. A Somogy Megyei Művelődési Központ egyhetes programról gondoskodott; az együttes három alkalommal lép föl. Vasárnap Barcson hallhatjuk a fiatalokból álló popkórust és a big-band zenekart, kedden Kaposvárod a városi művelődési központban. Dieter Teske, a glindei zeneiskola vezetője az újbóli találkozás első perceiben a kaposváriak tavaszi VendégKezdetben volt gazdag és szegény diák. Sokkal több gazdag, mint szegény, hiszen a nincstelen szülő gyermeke előtt csak különös kegyek révén nyílt meg a főgimnázium kapuja. A szegény diák betevőért, gúnyáért, könyvekért dolgozott. Télen jómódú, de gyatra képességű osztálytársait instruálta. Nyáron kifutó volt egy csemegekereskedésben, vagy aratócséplőbandában verítékezett, port és töreket nyelve júniustól szeptemberig. Igaz, e régi diákok életedzetten erős lélekkel indultak a pályákon, de az utolsó szól sugárig megrabolt nyarakat üszkösen, sötéten hordozták magúkban halálig. Nem volt ifjúságuk, vakációjuk, víz- és napfényillatú élményük, amelyet jóleső nosztalgiával szokott megidézgetni később az ember. Oklevelet, társadalmi tekintélyt verekedtek ki foggal, körömmel, de soha sem érzékelhették például a vizsga utáni pihenés különös ízét. Az én időmben — az 50- es évek vakációiban — ugyancsak dolgoztak a diákok. Akkoriban még bennünket sem a gyakorlat kedvéért, a fizikai munka testi és lelki jó hatása végett küldtek kukoricát kapálni, kazánt tisztítani a szüléink, hanem mert szükség volt minden fillérünkre. Nem a család ellátásához, sem a tan- és kollégiumi díjra (elsős középiskolásként 50 forintot fizettem havonta a diákotthonnak), hanem a ruhára, zsebpénzre. Kenyeret, könyvet már adhatott az állaim, a család, de a ruhát, a Cipőt magunknak kellett megkeresnünk. Megkerestük. Könnyedén — nem erőltetett önhajszolással —, s jócskán maradt időnk úszásra, kerékpározásra, pénzünk is akadt mozijegyre, fagylaltra, esetleg cigarettára. Feledhetetlen régi nyarak ... Volt, aki pár hétig aratott, más cséplőgépnél ellenőrködött, vagy kazánt tisztított a szivattyútelepen, tüskét böködött, ürgét öntött a töltéseken, s néha leúszott a Rápcán, a gátőrháztól a nagy hídig, és a gerincegyenesítő büszkeség, amikor augusztus végén anyánkkal a boltba indultunk, hogy megvásároljuk az szereplésének emlékeit idézte föl. Szívesen emlékezett a kaposváriak korábbi látogatásaira is, a glindeiek számára emlékezetes marad — mondta — a Pedagógus Férfikar és a Somogy Tánc- együttes szereplése. Á vendégegyütteseket bemutatva elmondta: — A glindei zeneiskola két együttest tart fönn, a popkórust és az őket kísérő áhított öltönyt, nagykabátot, bakancsot! Persze ne gondoljon senki valami extra minőségű szövetből remekelt ruhára (nem is igen akadt efféle akkoriban még), legföljebb egy úgynevezett sportöltönyre, amely nagyszerűen festett kamasz termetünkön, míg meg nem pas- kolta, mosta az őszi eső. Ami pedig álmunk netovábbját, a vastag, gumitalpú cipőt illeti (az volt a divat), csak a képzeletben rendezett randevúkon viseltük. A mai diák divatosan öltözködik. Reggelenként sokszor elnéztem az utcán siető középiskolásokat. No, nem az irigység beszél a kitérdesedett, kikönyökösödött sportöltönyök egykori viselőjéből, csupán azt akarom mondani, hogy a mostani lányok, fiúk zöme nem szorul rá a nyári keresetre. Mégis dolgoznak. És keresnek, némelyik nem is keveset. Kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt, segédmunkára jelentkeznek ipari üzemekbe, eladók lesznek élelmiszerboltokban, felszolgálók a vendéglátóiparban, tolmácsok az utazási irodáknál. Csaknem minden üzemben, intézményben találkozhatunk nyáron közép- iskolásokkal. De azt hiszem, nemcsak a pénzért dolgozik a mai diák, hanem azért a rangért is, amelyet csakis a munka adhat. Dolgozik a munka jó ízéért, a fizikai, szellemi erőpróbáért, az ügyesség, a tehetség megcsillantásáért. Nyaranta ideiglenesen pályát választanak, hogy a végleges döntést megkönnyítsék maguknak. Megismerik a for- málandót, s önmaguk formálóképességét. Megismerik a javak értékét, s az érzést, amely akkor segíti az embert, amikor először áll a „saját lábán”. A szülők megveszik a téli holmit (sokszor többet is, mint szükséges volna), de talán még a szabása is különb annak az öltönynek, amelyet a diák a saját erejéből vásárol. Dolgoznak a diákok, kedvvel,, jó ütemben. Majd pihennek a vizek partján, az erdők hűvösén. Ősszel pedig visszatérnek az osztályokba, s összegyűjtött napfényt visznek magukkal, s a munka méltóságos élményét. Sz. A. jazzegyüttest, a csoporthoz tartozik a big-band zenekar, amelyet a reáliskolások alapítottak. A popkórus nálunk nagyon népszerű, négy szólamban énekelünk, elsősorban a hatvanas-hetvenes évek listavezető angol számaiból állítjuk össze repertoárunkat. A zeneiskola vezetőjének zakóján egy zongorát ábrázoló jelvény díszelgett. — ön milyen hangszeren játszik? — Az én feladatom elsősorban a zeneiskola működési feltételeinek a biztosítása, a propaganda, a hangversenyek szervezése. A zongorajelvényt azért viselem a szívem fölött, mert ez a kedvenc hangszerem, de nem tanítok hangszeres zenét. A kórus fiatalokból áll, tizenhat—huszonkét évesek, a zenészek idősebbek. Noha sok a diák a popkórusban Boldizsár László, az MHSZ kaposvári könnyűbúvár klubjának titkára és csapata zaklatott napokat élt át mostanában. A szocialista országok könnyűbúvár tájékozódási felkészítő versenye zajlik közel egy hete a gyéké- nyesi tavakon. A megyei klubok tagjai, mint vendéglátók, egyben a műszaki előkészítés felelősei is. Nemes Zoltán siófoki klubtitkár még most is összerázkódik, amikor a pár nap előtti viharra gondol. Mennydörgés és villámlás közepette, csuromvizesen építették a pályát a másnapi versenyre, s időnként rémülten tapasztalták, hogy a sátrak lapjait méter magasra veti fel a szél. Dómján Béla egy pillanatra nem áll meg, mindig akad tennivalója. Nehéz, hát persze, hogy nehéz — mormogja — de ez a dolgunk. A verseny első napja után nem kell attól tartani,' hogy a fluktuáció gondokat okozzon az együttes működésében, A sok szereplés vonzó a csoport tagjai számára — mesélte a glindei zeneiskola vezetője. A csütörtök esti fogadáson, a városi tanácson kevés résztvevőt kellett bemutatni egymásnak, hiszen a kaposváriak és a glindeiek mát jól ismerik egymást. A vendéglátó Tinctoris Régizenei Együttes és a Cantus Kórus énekkel is köszöntötte a kedves német vendégeket. Tegnap délután a glindei csoport meglátogatta a Rippl Rónai-villla kiállítását, holnap a Balaton-parttal ismerkednek. vasárnap a Dráva- parti városba látogatnak, hétfőn a főváros nevezetességeit tekintiilwmeg, a jövő hét közepén baranyai látogatásra is sor kerül. némileg megnyugodtak a kedélyek, annál is inkább, mert a magyar válogatott férfi tagjai első helyezésit értek el. Csütörtökön az ötbójás versenyszámra került sor. szikrázóan kék volt a víz, s símogatóan, lágyan sütött a nap. Barnára sült festek, mint elegáns delfinek siklottak elképzelhetetlenül gyorsan a tavon. Mohácsi Ferenc, a Magyar Könnyűbúvár Szövetség főtitkára. — Az MHSZ testvérszer- vezeteinek versenye ez, így most minit a szövetség országos központjának könnyűbúvár osztályvezetője figyelem izgatottan az eseményeket — mondotta — ötévenként kerül sor Magyarországon a rendezésre, tavaly Csehszlovákiában mérték össze a válogatott csapatok az erejüket. A találkozó célja. hogy a világversenyek ERŐPRÓ B A Horányi Barna-Víz alatti kaland Könnyűbúvárok tájékozódási versenye RÁDIÓJEGYZET Hallgatni arany Talán alig van olyan család Magyarországon, ahol ne lenne beszédtéma az egészségügy, ha nem is tág értelmezésben, hacsak egy- egy területéről is beszélgetve. A magánéleten kívül a közéletben is meghatározó szerepe van. Valószínűleg ez indította el útjára a Sokszemközt az egészségről című sorozatot, amelynek e heti adása az Egészségügyi Tudományos Tanács munkájával ismertette meg (?) a hallgatókat. A tanács munkája bizonyára nagy érdeklődésre tarthatott számot, ha Esze Károly szerkesztő—műsorvezető számos e témában jártas újságírót is meghívott a stúdióba, dr. Hutás Imre államtitkár, dr. Jávor Tibor belgyógyászprofgsszor és dr. Nagy Zsolt, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese társaságában. Ugyancsak meglepődhetett az, aki figyelmesen hallgatta az államtitkár bevezető szavait, miszerint az orvosok sem sokat tudnak e testületről, amelyik több mint száz éve segíti az egészségüggyel foglalkozó miniszter munkáját. A műsor nyíltan meghirdetett célja, fórumot tartami, ahol az újságírók kérdésére a meghívottak válaszolnak. Hogy ez mégsem sikerült, annak több oka is volt, * Apropó, fórum. A szó olyan összejövetelt kell, hogy jelentsen, ahol a kérdézők nyíltan feltehetik kérdéseiket (ezeket nem kell előtte írásban benyújtani!). Ha senki sem kérdez, akkor a vendégeknek illik a téma lehetőleg sokoldalú megközelítését célul tűzve körüljárni azt. A kedd esti fórumon sem ismertetést, sem kérdezést nem hallottunk. Bár ez utóbbi így nem igaz, hiszen a Veszprémi Napló munkatársa feltett egy kérdést. De ne vágjunk a dolgok elébe. Rövid félóra alatt megtudhattuk, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak negyvenkét tagja van, évente négyszer ülésezik, van elnöksége — héttagú —, akik he- tente-kéthetente üléseznek. Ezenkívül arra is fény derült, hogy hét bizottság létezik még a tanácson belül. Átlagban hetven főt számlál ez a hét bizottság, melynek elnökei tagjai a plénum- nak is. Továbbá minden megyében albizottságok működnek. Aki (bírta idáig — később izgalmasnak ígérkező történeteket is meghallgathatott. Így például azt az esetet, amikor az egyik beteg gyomrában egy kanalat felejtettek, s az orvosi műhiba következtében a beteg ebbe belehalt. Ez az eset az Igazságügyi Orvosi Bizottság hatáskörébe tartozik, melyet ők gondos mérlegelés alapján — a „károsult" családtagjai kérésére — kivizsgáltak, majd kárpótlást szavaztak meg... A műsoridő közben elfogyott, a bizottság munkájáról édeskeveset tudtunk meg, legfeljebb száraz, semmitmondó számadatokat és általános felsorolásokat, melyeket statisztikai táblázatokból szoktak a mélyebb érthetőség kedvéért idézni. S e felsorolás közben a résztvevők úgy elfelejtkeztek a velük szemben ülő újságírókról, hogy egyszer sem adták át nekik a szót. Még arra a műsor elején feltett kérdésre sem válaszoltak, melyet az említett újságíró tett fel: — Nem érzik-e a vendégek, hogy e sok bizottság rendkívül bürokratikus, és mire döntenek egy-egy kérdésben, lehet, hogy a beteg már nem szorul semmiféle ápolásra ? ... Balogh P. Ferenc előtt telmérhessük a telke- szültséget. Ilyenkor van alkalom arra is, hogy a válogatott lányok és legényei baráti alapon ötleteket, módszereket cseréljenek egymással. Augusztusban Lenin- grádban rendezik meg a világbajnokságot, az lesz az igazi nagy erőfelmérés! Tanai Imre, a megyei párt- zottság titkára egyetértőén bólint. Évek óta minden versenyen részt vesz, eleinte, mint mondotta, csak kíváncsiságból jött el. de most már tdljes szívvel drukkol a magyar csapatnak. — Ebben a sportban minden szakágban a Szovjetunió van a spiccen — mondotta —, de a szocialista országoknak sincs okuk szégyenkezni, mi, magyarok pedig sokszor ott lehetünk az első három helyezett között. A szovjet csapatot legyőzni nagy feladat, s büszkék lehetünk, hogy a MONK-versenyszám- ban a mi fiaink lettek az elsők. Ami Veszku ijuli huszonkét éves, Tallinnból érkezett. Először jár Gyékényesen, s vihar ide, vihar oda, csupa örömteli eseményt tartogatott számára ez a hét. A versenyzés kitűnően ment, születésnapi ünnepségre is sor került, s ráadásul a csapatok egyhangúan őt kiáltották ki a legszebb lánynak. A szőke, szép mosoly ú Aini a Szovjetunió bajnoka, világ- és európabajnok. — Gyönyörű ez a tó — mondja —, kristálytiszta és átlátszó. Talán túlságosan is az, én, miután nem tartozom a csapatban a leggyorsabb úszók közé, viszont jól tájékozódom a víz alatt, jobban kedvelem a „zavarosabb” közeget. Hat ország csapatai versenyeznek most Gyékényesen. A magyarok két hét múlva ismét a tó körül gyülekeznek az országos bajnokságra, s aztán következhet a nagy erőpróba, a világbajnokság. Klie Ágnes
