Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

4 Somogyi Néplap 1987. június 18., csütörtök Jövőnk a tét A tetteken a sor Mit tehetnek gazdaságun­kért a fiatalok? Képes-e az ifjúsági mozgalom önmagát megújítva mozgósítani egy közös célért? Sok kérdőjelet fogalmaztak meg a Jövőnk a tét-mozgalom meghirdeté­sekor. Lelkes, őszinte viták zajlottak le a tavasz elején. Mi történt azóta? A kezdeti feltuzdulást követték-e a tet­tek? Erre voltunk kíváncsiak három nagyatádi üzemben. Horváth Imre, a konzerv­gyár KISZ-bizottságának tit­kára : — A vita során elhang­zott, hogy a műszaki raktár­ban sok hasznos alkatrész van, de olyan is, amit nem lehet használni. Fel kellene mérni, hogy szükségesek-e ezek. Ha nem, akkor értéke­sítsük azokat, s az így ka­pott pénzt hasznos dolgokra fordíthatjuk. Bizottságunk vállalta, hogy ezt véghez- vkszi. A készáruraktárban állt egy csomagológép. Nem használtuk semmire. Javasla­tunkra leszereltük és elad­tuk. Nemcsak pénzhez, ha­nem jelentős területhez i? jutottunk. A fiatalok vállal­ták, hogy még a szeon előtt piackutatást végeznek, hogy rostos ivólevet gyárthassunk, ha arra kereslet van. Kuti Margit, a cérnagyár KISZ-bizottságának titkára: — ötvennégy tonna selejt cérna gyűlt össze az elmúlt években. Csak a raktári kész­letet terhelik. Vállaltuk, hogy feldolgozzuk, kiválogatjuk a használható szálakat. Másfél hónapja minden csütörtökön kettőtől hatig dolgozunk. Két tonna cérnát válogatunk egységcsomagokba, amit a gyár dolgozói vásárolhatnak meg. Régi kívánság volt, hogy olcsón juthassanak cér­nához. Ezúttal lehetőség lesz rá. A KISZ is jól jár. A mun­káért kapott pénzből magne­tofont szeretnénk vásárolni. Reménykedünk abban, hogy továbbra is igénylik mun­kánkat, s a többi cérnát is feldolgozhatjuk, s akkor ta­lán videót is vásárolhatunk. Dr. Dezső László, a« mező- gazdasági kombinát KISZ- bizottságának titkára: — Az újítómozgalom meg­újítására vállalkoztunk. Évek óta halódott nálunk, ezért el­határoztuk, hogy a magunk módján támogatjuk, s a fia­talokat ösztönözzük a leg­sürgetőbb gondok megoldá­sára. Az első három heiyt. zett harmincöt éven aluli újító a kombinát harkányi üdülőjébe kap beutalót, a ne­gyedik, ötödik és hatodik vá­sárlási utalványt kap. A ver­senyben legjobban szereplő egység tíz újítóját koncert­vagy színházlátogatással egy­bekötött kirándulásra visz- szük. Most van a munka dan­dárja, ezért november végé- ,ig várjuk a pályázatokat és decemberben hirdetünk eredményt. A helyi sajátosságokhoz al­kalmazkodó ötlettel álltak elő mindenhol.. Erre számí­tottak a mozgalom hirdetői, s atffa, hogy az ötletekből nem fogynak ki a fiatalok. A hétköznapok mindig kínál­nák valami tennivalót. A Jö­vőnk a tét-nek akkor lesz igazi értelme, ha megőrzi folytonosságát. N. J. 1 Űj ház, szépülő utca Ha „féloldalasán is”, de csinosodik Kaposvá­ron a Berzsenyi utca. A nyugati oldal öreg házai­val a régmúltra emlé­keztet, a kerti oldalon vi­szont egyre-másra emel­kednek a többszintes épületek. Ebben a szép házban például a föld­szinten üzletsor, az eme­leteken összesen huszon­négy lakás kapott helyet.- Az épületet a Somogyterv tervei alapján alagút­zsalus technológiával a Tanép építette. Összedőlt a kétszázéves öreg iskola Apostagon összedőlt az Iskola utcai négytantermes általános iskola csaknem 200 éves épülete. Mivel a tanév befejezése után történt, a falak között már nem tar­tózkodott senki, személyi sé­rülés nem történt. A szakértőik a romok vizs­gálata során megállapították, hogy az iskola épületének életveszélyes voltára semmi nem utalt előzetesen, össze- dőlése valószínűleg az esőzé­sekkel, a magas talajvíz­szinttel függ össze: a sok nedvesség feláztatta, megpü- hította az öreg vályogfala­kat. Elismerés a gólyák védelméért A Magyar Villamos Mű­vek Tröszt első ízben ismer­te el pályadíjjal az üzem- igazgatóságok dolgozóinak a gólyák védelmében kifejtett tevékenységét. A díjátadás alkalmából - a tröszt, valamint a győztes üzemigazgatóság, a Madárta­ni Intézet és az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal képviselői be­számoltak arról a széles kö­rű összefogásról, amellyel Magyarország a gólyák vé­delmében Európában egye­dülálló eredményt ért el. Nálunk ugyanis nem csök­kent, hanem emelkedett — és 4600 pár karül stabilizá­lódott — e védett költöző­madarak állománya. Tőlünk nyugatra már szinte telje­sen kipusztulták a gólyák, Közép- és Kelet-Európábán pedig — hazánkat kivéve — lényegesen lecsökkent és to­vábbra is* apad az állomány, mert egyre kevesebb a ma­dár fészkelő- és táplálékszer­ző élőhelye. A fészekrakásra alkalmas száraz, magas fákat manap­ság mindenütt kivágják, s miután kevesebb a fészke- lésre megfelelő fedeles ké­mény is, arra kényszerülnek a gólyapárok, hogy a vil­lanyvezetékek oszlopainak tetején építsenek otthont. Az utóbbi, két évtizedben 2-ről tölbb mint 50 százalékra emelkedett a vil'lanyoszlopos fészkek aránya, ám az. áramütés is mind tölbb ál­dozatot szedett a gólyák kö­zül. Ez a helyzet akkor vál­tozott meg, amikor a 70-es évek második felében az MVMT és az OKTH megál­lapodott abban, hogy a vil­lamososzlopokra rakott fész­keket magasabbra emelik, ezzel ugyanis megelőzhető a gólyák áramütéses balesete. A környezetvédők adják a magasításhoz szükséges fém- kosarat, amelyeket a Vil­lanyszerelők társadalmi munkában helyeznek el az oszlopokon. 1600-at szereltek fal a villanyoszlopokra, to­vábbi 197 fészek elhelyezé­sére külön oszlopot állítot­tak fel. ­NEM KURIÓZUM Elektronika a biztosításban Somogy vállalta a vendég­látó szerepét a Hungária Biz­tosító megyei, területi igaz­gatóinak, s a vezérigazgató­ság főosztályvezetőinek ta­nácskozásán. A szakemberek három napig Gálosfán vitat­ták meg az alig egyéves biztosító eredményeit. Uzonyi Tamás, a HB ve­zérigazgatója néhány félre­értést kívánt eloszlatni. El­mondta, hogy ma is sokan úgy érzik: nélkülük döntöt­tek, amikor egyik napról a másikra egy másik biztosító- társaság intézte ügyeiket. — Tevékenységünk fő vo­nala a casco, a vállalati és a nemzetközi biztosítás, ösz- szasségében nyereséges évről adhatunk számot, úgy érez­zük, kialakítottuk sajátos ar­culatunkat. A hálózatépítés­nél nem voltak kötöttségek. Jobban alkalmazkodhattunk az igényekhez, így például csak Budapesten öt területi igazgatóságot hoztunk létre, s a megyékben is kialakítot­tuk a kirendeltségeket. — A biztosítási szakmá­ban az üzleti dolgozókra vo­natkozó érdekeltségi rend­szer közismert. Milyen vál­tozásra törekednek az ügy­vitelben? — Tizenöt éves lépéshát­rányban vagyunk, és ezt ne­héz behozni. Hiba volt, hogy az Állami Biztosító a hatva­nas évek végén visszautasí­totta a számítógépes rendszer bevezetését az ügyvitelben. Most a gépjárműkárok kiszá­mításánál már felhasználjuk az elektronikát, de ez még csak részleges eredmény. A z 1 TAHI JANOS Hl Mist llílll SIS 7" 7 9.1 —r­Csend volt. Aztán a férfi megszólalt. — Mondja, Boriska, nem fárasztja magát az a sok gye­rek? — Dehogy! Én szeretem őket... És olyan kedvesek. A lányok kuncogtak ezsn a bokrok között. Filó és a szeretet! Itt csak mutatni akarja a palinak, hogy majd megvesz a szíve a gyere­kekért. A férfi lecsípett egy leve­let az egyik odahajló bokor­ról és elgondolkodva mor- zsolgatni kezdte: — Nekem is van kettő. Hi­szen tudja, Boriska. De már nagyok. A fiú sebész a kór­házban. Hiszen ismeri. A lány meg most érettségizik. — Hogyne tudnám! Négy éve még tanítottam. — Persze. Aztán állásba megy ... Lassan egyedül ma­radok. A lányok a bokorban ki­várták a beszélgetés végét. Aztán mikor minden elcsön- desült és finom köd szállt a parkra, dobogó szívvel, egy­mást kézen fogva hazasuhan- tak. Másnap az osztályban bi­zalmas barátnőiknek kun- cugva elmesélték a találka lefolyását. — Képzeljétek! Filó dere­kát átfogta az öregfiú. És a végén smároltak! — Az mi? — kérdezte egy kövér, copfos lány, aki még kezdő volt ezen a téren, és a fiúk helyett inkább a cse­megeüzletek kirakatait bá­multa. — Csókolóztak, te hülye! Lassan eltelt egy hónap. Filó Borbála továbbra is vi­lágos és könnyű muszlinru­hákban járt. A tekintete ál­modozó volt, és az osztályo­zó naplóban a fiúk és lányok kémiajegyei közt egyre job­ban szaporodtak az ötösök. Ó, a szerelem ismét csodát tett, imég olyan gyöpös szív­vel is, mint Filóé. Az osztály pedig kedvére sütkérezett Boriska néni örömében és engedékenységében. Most már barátságos volt hozzá­juk, többet beszélgetett ve­lük, védte őket, érdeklődött egyéni dolgaik iránt. A lányok egyre-másra kezdtek elszemtelenedni nála. Álnok szeméremmel divattanácsokat kértek tőle, s kárörömmel élvezték, hogy Filó most pótolja csak a ki­esést az öltözködés tudomá­nyából. Akkor már május volt. Aztán egyszercsak váratla­nul, egyik napról a másikra, Filó visszaváltozott azzá a nővé, aki volt. Olyan volt ez, mint valami természeti csapás. Az ég hirtelen bebo­rult, újra dörgött, villámlott, az osztály nyakába szakadt a jégeső. Boriska néni dúlt arccal jelent meg a tante­remben, gyűlölettel villogott kisírt szemhéjú szeme. Üjra gyilkolni kezdte a diákokat, különösen a lányokat. Az osztály értetlenül állt a természeti csapás előtt. Mi történhetett? Ide megint Jó­kai fantáziája kellene, hogy megmagyarázza a lélek- cserét. A korábbi változások most visszafelé kezdtek peregni. A következő napon Filó Borbá­la lábáról eltűnt a vidám, magas sarkú, betétes cipő. A lábán újra az otromba, régi bagariacipő myikorgott. A szoknyái visszaszürkül­tek. Meg is nyúltak, egészen a térd alá. A frankó lábból, amelyet már a fiúk is kezd­tek elismerni, újra a régi slampos, vékony „szipka” lett. A feszes francia melltartót máról holnapra levetette, is­mét lapos lett a blúza. így változhattak át a középkor viruló lányai a kolostorba készülő, minden világi hiv- ságot maguk mögé hagyó apácává. A lányok sajnálgat- ták Filót, de sajnálatukban az önmaguk iránt érzett rész­vét is benne volt. Szegény Filó és szegény kémiaórák! De még senki nem tudta, hogy mi is történt valójában. Üjra működésbe lépett a nyomozólánc. És a következő napon, amikor az első tíz­percben az udvaron össze­bújtak a lányok, hogy közvé­lemény-kutatást rendezzenek, az egyik tapasztalt nagylány már hozta is a helybeli Ga- lupp-intézet véleményét: — Ne törjétek a fejeteket, csajok! Filó palija olajra lé­pett ... Ami legalább olyan biztos diagnózis volt, mint a hely­beli kórház híres, Kossuth- díjas szívprofesszoráé szo­kott lenni. (Folytatjuk.) fogyasztó érdekében teljes körű számítógépes szolgálta­tásra kell törekednünk, a vi­lágos és érthető adatrögzítés ugyanis növeli a bizalmat. — Várható-e valamilyen áttörés a nemzetközi biztosí­tásban? — Feltétlenül. A fogyasztói érdekvédelem ezen a terüle­ten is felgyorsult. A nemzet­közi piacon eladhatatlan az a termék, amelyre nem köt­nek termékfelelősségi bizto­sítást. Ügy gondoljuk, ez az a legnagyobb váltás, amely a magyar külkereskedelmet és ipart érinti. — Tavaly novemberben alakult meg az Állami Biz­tosító Felügyelet. Mi a sze­repe ennek a testületnek? — A két biztosító működé­si feltételeit ellenőrzi, s a biztosítottak érdekeit tartja szem előtt. Nem a parnere- inket ért esetleges sérelmek orovosolására jogosult, ha­nem a jogi felügyeletet lát­ja el. — Hiba lenne az új üzleti vállalkozásokról • faggatnom önt. Mégis megkérdezem: mi­lyen stratégiát alakítottak ki? — Teljes körű profilra tö­rekszünk, ez nem titok! Üj biztosítási módozatokat dol­gozunk ki például a lakás- biztosítás területén is. A változó világhoz és az egyéni igényekhez szeretnénk alkal­mazkodni. Olyan különleges kívánságoknak is eleget tu­dunk már tenni, amelyek egyénre szabottak. így pél­dául nem kuriózum már az sem, ha egy operaénekes a hangját akarja biztosítani. K. Á. Egy baleset is baleset A munkavédelem színe és fonákja Mintegy tizennyolcezer dolgozóra terjed ki a mun­kavédelmi tevékenység a megyében a tanácsi iparvál­lalatoknál és a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tálya felügyelete alá tartozó vállalatoknál együttvéve. Ez a tölbbezer ember naponta ki van téve annak, hogy saját, vagy más hibájából balesetet szenvedjen, illetve másoknak balesetet okozzon. Hogy a tavaly előfordult üzemi bal­esetek és az ezek nyomán a munkából kiesett napok szá­ma sok vagy kevés, attól függ, hogy mihez viszonyít­juk az. adatokat. A „hol állunk” kérdésre a mértékadó választ leginkább akkor kapjuk meg, ha azt vizsgáljuk: a munkavédelmi helyzet a saját portán belül minden tekintetben kielégí­ti-e a követelményeket. Az ilyen mérlegelés ugyanis nem tesz különbséget egy és tizenegy, nyolc napon belül gyógyuló és csonkulásos, esetleg halálos kimenetelű baleset között, mellőzi az anyagi lehetőség mércéjét, mint a munkavédelmi elő­írások megtartásának gyak­ran hangoztatott előfeltéte­lét. Csak egy szempontot emel ki: az ember épségé­nek védelmét. Az emberét, aki tagja a családnak, a munkahelyi közösségnek, a társadalomnak, s értéket új­ratermelni csak addig ké­pes, amíg egészséges. Erre gondoltam tegnap, miközben a • Somogy Megyei Munkavédelmi Bizottság ülésén újra átfutottam a megyei tanács építési és vízügyi, illetve ipari osz­tályvezetőinek írásos elő­terjesztését, hallgattam a kiegészítést, a vitában fel­szólalók okfejtéseit. A hely­zet nem aggasztó, ám min­denképpen elgondolkodta­tó. „A munkavédelmi tevé­kenységnek minden szinten a vezetői munka szerves ré­szévé kell válnia, és fokoz­ni kell a megelőző, számon- kérő és ellenőrző munkát." A felszólításban benne van a helyzetkép, vagyis: a munkavédelem nem minde- ' nütt vált a vezetői munka ' szerves részévé, elégtelen a megelőzés, a számonkérés, az ellenőrzés. Ettől még mutathat javu­lást a statisztika, de az egy baleset is baleset, egy sze­rencsétlenség is figyelmezte- ■tő. Mint ahogyan az is, hogy akad Somogybán olyan tanácsi iparvállalat, ahol be­töltetlen a munkavédelmi vezetői munkakör ... A munkavédelem, a mun­kaegészségügy túljutott azon a ponton, hogy szerény-fé­lénk kopogtatással kérjen bebocsátást az üzemekbe. S hogy szerepe mégis sok he­lyütt olyan, mlint a megtűrt vendégé, ennek oka a veze­tők hibás szemléletében ke­resendő. A tegnapi ülésen hallottam: a belső ellenőr­zés hiányosságai összefügg­nek _ a munkavédelemmel kapcsolatos mulasztásokkal, s még ma sem ismerték föl mindenütt a műszaki fej­lesztés és a biztonságtech­nika kölcsönhatásait. Géem- kák, maigánkisiparosok, ma­gánjogi , társulások tervez­nék, kiviteleznek úgy, hogy súlyos munkavédelmi fogya­tékosságokkal kínálják megvalósításra szolgáltatá­saikat ... Pedig nekik is — minden­kinek — tudniuk kell: a legfényesebben ragyogó munkasikerre is árnyékot vet az az adat, mely azt mutatja, hogy a csúcsra ve­zető úton — a termelés so­rán — baleset is történt. Ennek kellene elejét venni minél többször. jj

Next

/
Oldalképek
Tartalom