Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
1987. június 16., kedd Somogyi Néplap 3 Csípős üdítő Csak nyereséges lehet A tarkálló ládahegyek eltakarják a hosszan elnyúló üzemcsarnokot. A harmincéves múlt leginkább a gépeken látszik meg, de az épület sem tűnt fiatalnak. A Nagykanizsai Sörgyár fonyó- di ásványvízfejtö üzeme a kezdetben bambit készíteti. Akkor nemigen ismertek más üdítőt az országban. A „bambiüzem” az igényeknek megfelelően gyorsan váltott, megpróbálkoztak másfajta hűsítőkkel is, de végül az ásványvíz mellett kötöttek ki. „Ki hallott ilyet, szódát árulni üvegben? — ez a kezdeti idegenkedés még a mai napig sem múlt el, a boltokban is inkább a külföldiek keresik az ásványvizet. A fonyódi üzemnek ettől függetlenül nincs oka panaszra, kapacitásukat teljesen kihasználják, sőt mégegyszer annyit is el tudnának adni. A hatezres gépsor 5100 félliteres üveget tölthet óránként. Űj korában lehet, hogy képes volt nagyobb teljesítményre is, de eljárt fölötte az idő. Mégsem ez a legvénebb masina az üzemben. A „kisgép” valamivel több mint kétezer palackra tesz kupakot óránként. Nem dobhatják ki a kevésbé termelékeny gépet, mert itt töltik a literes palackokat és a csecsemővizet. A kis sor legfontosabb terméke a 0,33 literes kiszerelésű ásványvíz. Az ország legnagyobb szállodáiba is küldenek ebből. Sokszor gyorsan kell teljesíteniük a megrendelést, hogy a piacot megtartsák. Az ötvenéves gépen pedig nem könnyű dolgozni, mielőbb szeretnék kicserélni korszerűbbre. A kűtból felszívott langyos vizet 8—10 Celsius-fokra hűtik, majd a szaturálón, a szénsav—víz keverőn megy keresztül. Az ásványvíz önmaga is tartalmaz egy kevés szénsavat, de néhány gramm széndioxidot kevernek bele, hogy az üdítő egy évig fogyasztható legyen. Az egész napi „hidegvizeskedés” az itt dolgozóknál könnyen okoz reumát. Nem közkedvelt munkahely a bambiüzem. Egy műszakban dolgoznak az emberek, de főmunkaidőben aligha tudnák kielégíteni az igényeket. Délután jó néhá- nyan maradnak géemkázni. Napi tizenkét óra — némi szünettel — nem kis megterhelés. A vevők viszont keresik a Kiváló Áruk Fóruma védjeggyel kitüntetett fonyódi ásványvizet, amelyből télen kétszáz, nyáron 350 hektolitert is töltenek naponta. F. L. Vízben álltak a vizesek Melioráció a Rinya mentén — Reggel is megtartottuk az eligazítást, megszemléltük a földeket, mert azt hittük, hogy végre újból dolgozhatunk. Mire visszaértünk az irodába, ismét megeredt az eső. Így ment ez napokig — fakadt ki Ható Jenő, a Ri- nya-Dombó Menti Vízgazdálkodási Társulat elnöke. Az esős napon — munkatársaival azt lesték, eloszla- nak-e a felhők. Sántha Lajos főmérnök statisztikát mutat: a többéves adatok szerint átlagosan nyolcszáz milliméter csapadékra lehetett számítani Nagyatád térségében. — A legcsapadékosabb területek közé tartozunk. Bizonyítja ezt az idei tavasz is. Volt olyan nap, hogy huszonnégy óra alatt nyolcvan- négy millimétert mértünk. — Tíz éve nem volt ilyen időnk — jegyzi meg Keszi József, a párttitkár. — Nem tudtunk dolgozni, mert a gépek csak sárt dagasztottak. Reggel kivittük az embereket, s tíz órakor már be ke - lett hoznunk őket. Már csak azért is, mert az év első négy hónapjában a tervüknek csupán tizenhét százalékát tudták teljesíteni. Ügy számoltak, hogy december végéig több mint ötvenmillió forint termelési értéket könyvelnek el. Befejezés előtt áll a nagyatádi termelőszövetkezet földjein a komplex melioráció, a második ütemmel folytatódik a kutasi szövetkezeté, megkezdődnek a munkák a gyéké- nyesi határban, építeni kellene a közcélú befogadókat. Felsorolni is nehéz a teendőket. Az év elején négy hét fagyszabadságot kellett tartaniuk, később az eső gátolta őket. Ható Jenő optimista: — Amit erre az évre vállaltunk, azt minden körülmények között megcsináljuk. Persze lesznek kisebb elcsúszások, de ez érthető is. — Lesz-e munkájuk jövőre is? — öt évig nyugodtan lehetünk. A kutasi komplex melioráció 1991-ig tart. A most kezdődő százmillió forintos gyékényesi beruházás ugyancsak több éves feladat. A közcélú munkákat pedig továbbra is ellátjuk. Szembe kell néznünk azonban a gondokkal is. A meliorációs munkák állami támogatását az egy főre jutó bruttó jövedelem alapján állapítják meg 30 és 70 százalék között, így a térségünkben levő szövetkezeteknek általában a költségek hatvan százalékát saját erőből kell fizetniük. Nálunk azonban nincs olyan termelőszövetkezet. amely vállalni tudná. Például Ber- zencén és Babócsán is elkészültek a tervek, de nincs pénzük, ezért mi sem dolgozhatunk. Homokszentgyör- gyön, Barcson és Csokonya- visontán pedig félbe maradt a melioráció. Többször tettünk javaslatot arra. hogy Belső-Somogyot kiemelt térséggé nyilvánítsák. Ez azért is fontos lenne, mert az elkerülhetetlenül fontos munkákhoz ebben az esetben nyolcvan—kilencven százalékon támogatást lehetne biztosítani. Nagy Jenő Az igazgató hétfője LÁTOGATÁS A CUKORGYÁRBAN — Hogyan kezdi a hetet egy igazgató? — érdeklődtem a Kaposvári Cukorgyárban. — Ahogyan minden napot — válaszolta Kováts Imre igazgató. — Tájékozódással. Reggel fél hétkor már az irodámban vagyok, és átnézem a napi sajtót. Az aktuális ismeretek nagyon fontosak egy gazdálkodó egység vezetője számára. Hét óra után kapom meg közvetlen munkatársamtól az előző napon érkezett leveleket, majd pedig — kilenc órakor — következik egy sajátosan hétfői program; az igazgatói értekezlet, — Mi a jelentősége ennek a „hétfői programnak”? — Ekkor pontosítjuk a heti tennivalókat. Mintegy iránytűül szolgál számunkra ez a megbeszélés. Minden hónap első hétfőjén kibővített igazgatói ülést tartunk. A többi hétfőn többnyire négyen tanakodunk — a műszaki és a gazdasági igazgatóhelyettessel, valamint a termeltetési-kereskedelmi főosztályvezetővel. A megbeszélést ebéd követte, majd pedig körútra indult az igazgató az üzemekbe. — Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyárat ne csak beszámolókból és különböző írásos anyagokból ismerjem, hanem személyes tapasztalatokból is. Ezért munkám folyamatos részévé tettem, hogy termelésünk alakulását a gyakorlati oldalról is figyelemmel kísérjem. így valósabb, megalapozottabb döntéseket lehet hozni és köny- nyebb felismerni, hogy mi az, ami gondot okoz a munkában. Amikor egy-egy munkaterületet megnézek, az ott dolgozókkal is beszélgetek. Kitűnő alkalom nyílik ilyenkor a kölcsönös tájékozódásra. — Miben különbözik a hétfő a többi munkanaptól? — Annyiban, hogy — mint már említettem — a hétfő adja meg az irányvonalat. Más tekintetben viszont a munkánk folyamatossága nem tesz lehetővé és indokolttá megkülönböztetést a napok között. Ha sok a dolog, még a hétvégén is folyik a munka. Nekem például szombaton és vasárnap lehetőségem van arra, hogy elmélyülten tanulmányozzam az elemzést igénylő vállalati írásos anyagokat, valamint a szakirodalmat és a szabályozókat. A családom ennek nem örül, de hát be kell látniuk, hogy egy igazgatónak a nap és a hét egyik időszakában sem telik le a munkaideje. — A regenerálódás, a pihenés egy vezetőnek is fontos ... — Erre a célra nekem a sport szolgál. Nagyon szeretek focizni. A legutóbb most hétvégén „hajtottam meg magam", a Magyar Ifjúság kispályás labdarúgó kupa mérkőzéssorozatán. Rendkívül fontosnak és hasznosnak tartom a sport erőnlétnövelő és jellemformáló szerepét. Az én akaraterőmet is jórészt a sport edzette meg. Tájékoztatni, sportolni, jellemet és közösséget formálni — olyan vállalatvezetői törekvések ezek, amelyek a megvalósulásukkal arányosan a termelésben is meghozzák gyümölcsüket. Tájékozott, egészséges, a közösségi és egyéni célokért áldozatos munkára is kész dolgozókkal lehet eredményeket elérni és tartósítani — vallja az igazgató. K. Gy. Megjelent a Pártélet júniusi száma A nyugdíjrendszer módosításának terve és az új adóreform elvei A folyóirat rövidítve közli Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országos Tervhivatal elnökének a Központi Bizottság 1987. április 28-i ülésén elhangzott előadói beszédét, amely a gazdasági kibontakozás feladataival foglalkozott. A Pártélet rövidítésben ugyancsak nyilvánosságra hozta Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának a testület áprilisi ülésén az új nyugdíjrendszer és az adóreform elveiről elhangzott előadói beszédét. A nyugdíjrendszer módosítása érdekében átA politizálás az életeleme Úgy éreztem magam Hoff- manné Pathy Zsuzsanna növényvédő szakmérnöknél, mintha propagandistatársak lennénk. Mindketten belemelegedtünk a politizálásba, egyik témát követte a másik. Legföljebb az szakította meg a párbeszédet, hogy a szomszéd szobában csöngött a telefon, illetve a szennai tsz elnökhelyettese szakmai tanácsért nyitott be az ajtón. Ez megszokott a Növényvédő és Agrokémiai Állomáson, s Hoffmanné egyébként is növényvédelmi és agrokémiai kerületi felügyelő. A cég sárga IZS-ével tizenhat tsz-be jár ki, és gyakran hozzá is bejönnek. — Kaposvári, azaz topo- nári születésű vagyok, pedagógus szülők gyermeke. A Munkácsytan érettségiztem, majd a keszthelyi Agrártudományi Egyetemet végeztem el. Az éppen akkor induló agrokémiai karra jártam, s ez a növényvédelemre is fölkészített. Minden munkatársa előtt nyitott könyv az élete, hiszen friss diplomásként került az állomásra 1975-ben. Itt ismerkedett meg férjével is. Azonnal felfigyeltek rá, mint igazi köeéleti emberre. A gimnáziumtól kezdve KISZ-vezetőségi tagként tevékenykedett, s már az egyetemen jelentkezett a pártba. — Tíz éve annak, hogy propagandista lettem. Az volt a véleményem, hogy aki ilyen tevékenységet folytat, az szerezze meg a felsőfokú politikai végzettséget. A pártvezetőséggel megegyeztem, s elvégeztem a marxizmus—leninizmus esti egyetem szakosítóját. Közben szakmailag is képeztem magam, megszereztem a talajerő-gazdálkodási képesítést. Rokonszenves vonása Hoffmannénak, hogy elsősorban a mindennapi politizálást tartja fontosnak. — Ez lehet kint a tsz-ek- ben, ahova járok, a betanított munkások tanfolyamán, vagy itt az állomáson. Leülünk, s előkerül valamilyen téma, s szinte észre sem vesszük, hogy már politizálunk. A mezőgazdaság jelenlegi helyzetében szinte meg sem lehet kerülni a beszélgetéseket, amikor teszem azt a 6,6 tonnás kukoricatermés eléréséhez nincs meg a műtrágya és így tovább. A szekrény tetején a vizsgálatokhoz szükséges üvegeszközökön kívül különféle politikai folyóiratok halmozódtak fel. Az állomás propagandistája elsősorban a friss ismeretekre esküszik, így a gyorsan érvényüket vesztő politikai könyvek helyett a tévét nézi, a rádiót hallgatja, s a folyóiratok írásaiból gyűjti össze az érveket a vitákhoz. — Régebben nálunk is voltak kötött tanfolyamok, most már évek óta a politikai vitakört választjuk. Nagyon bevált, hogy nemcsak én tartok vitaindítót, hanem különféle előadásokra ismert megyei vezetőket kérünk fel. A dolgozóknak majdnem a fele egyetemet, főiskolát végzett, s ez a forma sokkal jobban megfelel, kötetlenebb. A párttagok és a pártonkívüliek érdeklődéséhez igazíthatjuk akár a kül-, akár a belpolitikai témákat — Érződik ezeknek a vitáknak az eredménye? Egy kis gondolkodás után válaszolt: — Talán a tagfölvételekben ... Az az igazság, hogy manapság nem egyszerű politizálni, az emberek ideje is kevesebb. A mostani helyzetben érthető, hogy sokkal élesebbek a kérdések is ... Még a szakmai propaganda is nehezebb szerintem. Amikor egy évtizede elkezdtem, akkor valahogy könnyebb volt. Már arra is gondoltam, hogy most kellene váltani, ne mindig ugyanaz legyen a pártmunkám. Erre azonban azt mondták: „Zsuzsa, csak nyugi!". S ez nem a könnyű megoldás keresése. Hoffmanné Pathy Zsuzsanna kiemelkedő munkát végző propagandista. A közelmúltban kapta meg a Lenin emlékplakettet a Központi Bizottság székházában rendezett ünnepségen. Lajos Géza fogó intézkedéseket kell tenni. Erre legkorábban 1989-től kerülhet sor. Az ajánlott intézkedések közül a legfontosabb — egyben az előrehaladás kulcskérdése — a nyugdíjkorhatár emelése a férfiaknál 62. a nőknél 58 évre. A művészeti pártszervezetek munkájával foglalkozik Hajdú István, a budapesti pártbizottság titkárg, Megállapítja, hogy a fővárosi művészeti intézményekben működő pártszervezetek létszámának körülbelül egy- harmada művész. Ez azt jelenti, hogy a szervezettség aránya a művészek körében körülbelül 20 százalék. Ez az arány önmagában megfelelő lenne, nem tükrözi azonban, hogy az élvonalbeli művészek jelentős hányada nem tagja a pártnak. Maguk az érintett művészek számos körülményre hivatkoznak, de ezek a nézetek többnyire hamis dilemmákat tükröznek. Nyitrai Ferencné, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke azt a kérdést boncolgatja, hogy mindaz, amit az elmúlt négy évtized szocialista fejlődése során elértünk, maradéktalanul a szocialista vívmányok körébe tartozik-e? Ma már kevesen vannak, akik ne tudnák, hogy a rna- g.yar lakosság egészségi állapota az egészségügyi ellátás folyamatos fejlesztése ellenére sem kielégítő. 13.9 ezrelékes halálozási arányszámunk, Európában a legmagasabbak közé tartozik. Az ifjúság edzettségének javítását, egészséges életmódra nevelését mindenekelőtt a diáksport fejlesztésével lehet és kell megalapozni. Varga-Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese áttekinti, milyen új formák és keretek állnak ehhez rendelkezésre. Napjaink ideológiai vitáiban gyakran szóba kerül a polgári politikai berendezkedés. Az eszmecserék tanúsága szerint a különféle vélekedésekben sok az illúzió. Vannak, akik a polgári pluralista elmélet állításait valóságnak tekintik, a pluralista ideológiát azonosítják a mai polgári rendszerek gyakorlatával. A szerkesztőség kerekasztal-be- szélgetést rendezett a félreértések eloszlatására. Az eszmecserét Lakos Sándor főszerkesztő vezette.
