Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
Somogyi Néplap 1987. június 13., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE ' Tanulás, pihenés Fonyód ligeten Dolly az edzőt is ledobta Tímea, Jancsi és Zsolt az egyik kedvenccel Lehet-e tanulni a Bala- ton-pasrton néhány nappal a tanév vége előtt, amikor már odakacsint a nyár a diákokra? A tantermektől távol, a magyar tenger partján lehet-e a tudást szolgálni? Ráadásul, amikor az ifjú ember nyolcadikos, tehát bezáródik mögötte az általános iskola kapuja? A kaposvári Toldi általános iskola 33 nyolcadikosa azt bizonyította, hogy lehet. A gyerekek és a tanáraik váltig állították: ha valami mindenre kiterjedő tesztelés, tudásmérés követte volna a hetet, szinte biztosan kitűnő eredmények születtek volna. Honnan az elhatározás, kérdeztük Szalai Imre igazgatót, aki részt vett ebben a pihenve tanulásban? — Tavaly indítottuk el A Kaposvári Tanítóképző Főiskola orosz szakkollégista hallgatóinak az első évben lehetőségük van arra, hogy intenzív nyelvgyakorlaton vegyenek részt Odesz- szában. A felsőbb évfolyam hallgatóitól sok jót hallottunk, mégis vegyes érzelmekkel vártuk az indulást, hiszen ilyen sokáig egyikünk sem volt távol az otthontól. Két és fél napos utazás után napaütéssel várt Odessza. Nem .felejtem el azt az öreg vasutas bácsit, aki megtudta, hogy magyarok vagyunk, köszöntött bennünket április 4-e alkalmából. Talán két mondatot mondott, mégis nagyon jól esett. Hat hétig a nagy múltú Állami Mecsnyikov Egyetem hallgatói lehettünk. Érdekesek voltak az előadások. Nekem azonban jobban tetszett a kollégiumi élet. Az, hogy megismerkedhettünk a világ minden tájáról érkezett fiatalokkal. Hamar megbarátkoztunk a kubaiakkal, kik segítőkészek voltak, s jóindulattal adtak tanácsot. Nem felejtjük el a dél-amerikai fiúkból álló együttest sem, amely nem sokkal a megérkezésünk után csak nekünk adott koncertet. Sokat sétáltunk a városban. Föl akartuk fedezni Odesszát. Az egyik legszebb a Puskin utca volt. Ott van az a ház, amelyben 1823—24 telén lakott Puskin. Ott fejezte be a Boh- csiszeráji szökőkutat és a Cigányok című elbeszélését. Odesszában nagyon büszkék erre. Tanáraink is beszéltek erről, előadást is hallgattunk Puskinról. Nem messze onnan van egy hatalmas tér, s ott az operaház, amelyet a világ legszebb operaházai között tartanak számon. Többször megfordultunk benne. Olyan híres darabokat láttunk, mint a Borisz Godunov, a Giselle, a Hattyúk tava és a Diótörő. Ügy érzem, ezeknek az előadásoknak az emlékét sokáig megőrzőm. Több előadásra nem sikerült jegyet kapni. Politikai előadásokban vettünk részt. az első Balaton-sulit; akkor 123 gyerek táborozott Fo- nyódligeten. ök teremtették meg a táborozás alapjait — diákmunkával. A tábor célja, hogy a diákok tanáraikkal együtt átfogóan dolgozzák föl az ismereteket. Az ismeret elraktározása jóval könnyebb, ha a gyerek kezébe veheti azt, amiről tanul, láthatja, vagy végigsétálhat valamilyen történelmi esemény színhelyén. A tanulási menetrendet úgy szerveztük, hogy elsősorban a Balaton biológiája, történelme, irodalma szerepeljen benne. Mit mondanak erről a módszerről a gyerekek? — Sokkal jobban ment a tanulás — felelte Kalangya János, aki az ősztől a kaposvári 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanulja majd az autószereEgyik alkalommal Leninről beszélgettünk. Egy indiai és egy etióp diákkal szemben Európát képviseltem, és Lenin tanácsköztársasági kapcsolatait elevenítettem föl. Orosz nyelvi tudásunk bővítése a cél, amikor elutaztunk. Odesszai tanáraink igyekeztek mindent elkövetni azért, hogy a magyar hallgatók tudásszintje emelkedjék. lést. — Kisebb csoportokat alkottunk, így féltucat gyerek beszélte meg az anyagot. Fábián Lívia, aki szeptembertől a Táncsics gimnáziumban folytatja tanulmányait, azt látta a legfontosabbnak, hogy a tanulási héten megnőtt a diákok önállósága. Ha kellett, sokkal részletesebben vizsgáltak meg valamit... Iványi Klaudiának leginkább az tetszett, hogy -kirándulásokat, sétákat tehettek. Akármelyik tanulóval beszéltem, jónak tartották a kezdeményezést, jóllehet az idő nem kedvezett nekik. Nagysikerű Ki mit tud?-ot is rendeztek, s nyilvánvaló volt, hogy mi aratta a legnagyobb sikert. Amikor a diákok tanárokat alakítottak, hangos nevetés követte a paródiákat, és amikor a tanárok diákokat... Ök énekszámokkal rukkoltak elő. A tanulmányi táborozás — ahogy valamelyikőjük elnevezte — sikeréhez nagyban hozzájárult a két kony- hás néni is, akiktől a lányok főzni tanulhattak, és felszabadultak a pedagógusok is, akik ezúttal csak egy nevelési módszert alkalmaztak: a meggyőző, vidám hangú tanári szót. Bizonyították, hogy csak ennek lehet igazi hatása. Emellett rengeteget tanultunk emberségből. Segítettük egymást, vigyáztunk egymásra. Közben rengeteg barátot szereztünk. Levelezünk, felidézzük az odesszai napokat, és mindannyian tudjuk, hogy élményeink egy életre szólnak. Búcsúzáskor azt mondták nekünk, hogy Odessza visz- szavár. Szívesen visszamennénk ... FICKÓK A JAVÁBÓL Csendes Jancsiból harapófogóval kell kihúzni a szavakat. A 13 éves eddei fiúnak azonban megoldódik a nyelve, amikor a lovakról kell beszélni: — Hétéves koromban ültem először lóra, azóta a legszívesebben mindig nyeregben lennék. Szerencsés helyzetben vagyok, mert édesapám a fedeztetési állomás vezetője, így mindig voltak lovak a háznál. Néhány éve saját hátaslovaink is vannak. Annál nagyobb gyöyörűségat nem is tudok elképzelni, mint amikor vágtatunk a zöld gyepyen. A másik fiú is bólogat, amikor Jancsi beszél, de felállnia kissé bajos. Két napja a Dolly nevű ló ledobta Panger Zsoltot. Rögtön visszaszállt, pedig az akadály is rádőlt. Másodszor újra így járt. — Pedig jó ló a Dolly, csak megmakacsolta magát. Mellé futott az akadálynak, megtorpant. Amikor másodszor is a földre nyekkentem, az edzőnk próbálkozott vele. ö is póruljárt. Dolly nem volt hajlandó akadályt ugrani. Zsolt két éve lovagol. A somogyjádi hatodikos fiú is tagja az iskolai lovasszakkörnek. — Megszerettem a lovaglást. Addig nem volt semmi olyan hobbi, vagy sport, amiért tudtam volna lelkesedni. A környéken egyébként hódít a lovaglás. Somogy- geszti neve — Mernyéhez kapcsolódva — jól ismert. Most Somogyjád környékén is sok helyen lovagolnak. Eddén is lovas pályát csináltak az egykori focipályából, de Várdán is lóhátra lehet ülni. Csendes Jancsitól azt kérdezem: mi az oka, hogy egyre több gyerek vonzódik a lovagláshoz? — Mindenek előtt az, hogy a suliban támogatják a lovaglást. Az iskolásokat nagyon jó edzők nevelik. Fetter Gyuri bácsi, aki most mezőőr, Fábicsné Karácsony Judit, aki gyeden van, de már újra foglalkozik velünk, és az állatorvosnő. ök is lovagolnak és edzenek bennünket. Ha tehetem, naponta legalább két órát lovagolok. Panger Zsolt szerint — akinek a nővére, Tímea is jó lovasnak számít — a lovaglás a legjobb nevelési eszköz. Fizikai szempontból és a jellemnevelésben is. Bátorságra tanít, kitartásra, állatszeretetre, együtt küzdésre. Zsolnák még nem volt jelentős eredménye, Jancsi azonban már több helyezést szerzett a dél-dunántúli A történet szinte hihetetlen. Olyannyira, hogy magam se hinném, ha nem ismerném már két éve ezt a lányt. Belleegyezett a beszélgetésbe, de azóta óvatop lett. Arra kért, tartsam titokban a nevét és a címét. A lány tizenhét éves gimnazista, de gondolkodásmódja már egy felnőtté. Az eset óta néhányan elmarasztalóan nyilatkoznak róla. Meggyőződésem : többségüknek megváltozna a véleménye, ha igazán megismernék. .— Kérem mondja el, hogy mi történt! — Egy hétig tartottak az elmeosztályon — ha jobban hangzik, a zártosztályon — idegkimerültség miatt. Felesleges szépen fogalmazni, tudatos öngyilkossági kísérlet volt, gyógyszerrel. Hogy mit és mennyit szedtem be azt 'nem mondom meg. Az első adagot otthon vettem be reggel, a másodikat az iskolában. — Miért ment el az iskolába? — Nem akartam otthon meghalni. — Mi történt ezután? — Az első adagtól zsibbadtam, úgy éreztem zsugorítják az agyamat. A máso-dik adag után nagyon rosz- szul lettem, kórházba vittek, kimosták a gyomrom, ezután vittek az elmeosztályra. — Hogyan jutott el az ön- gyilkosság gondolatáig? — Régi tervem volt, most minden összejött. A fő ok az volt, hogy nem bírtam elviselni saját gondolataimat és a világot. Olyan ez, mint amikor a kezébe nyomnak egy cukrot és azt mondják: edd meg, mert finom. Aztán, ahogy a szájába veszi, rájön, hogy nem is olyan finom, sőt ilyen rossz ízű cukrot még sohasem evett. A pesszimizmus mélypontján voltam. — Miért borúlátó? — Nem születtem annak, ebben a világban lettem ilyen. Teljesen egyedül maradtam. Előfordult, ha egyedül voltam otthon, dobáltam magam az ágyon. Vízióim voltak. Egy alaktalan, nemtelen emberrel beszélgettem, de ennek az embernek csak azt volt szabad mondania, amit én akartam. Ez a hang vádolt gyávasággal az első adag gyógyszer után. Meg akartam mutatni neki, hogy nem yagyok gyáva, van bátorságom meghalni. — A családjának mennyiben volt köze a döntéshez? lovasbajnokságon a meghívásos versenyeken. Somogyjádon csaknem két tucat gyerek lovagol rendszeresen. Az iskola elhatározta, hogy támogatja a fiatalok elképzelését. A megyében talán nekik először lesz „sulilovuk”. Hogy a kivitelezés és a lótartás hogyan alakul, ezen még fő a fejük a tanároknak és a diákoknak. De hogy kell a ló, ebben valamennyiüknek közös az álláspontjuk. — Érzelmileg eltávolodtam a szüleimtől. Ez akkor tudatosult, amikor egy alkalommal, lefekvés után ^hallottam, hogy rólam beszélnek. Azt hitték alszom. Apám ezt mondta: „Hát csoda, hogy ezt a lányt nem lehet szeretni?” Kegyetlen kimondani, de a szüléimhez már csak az köt, hogy egy fedél alatt élünk. — Térjünk vissza a kórházhoz. Mi történt az osztályon? — Először az döbbentett meg, hogy minden ápolót ismertem. Nem tudtam, mi vár rám. Az első kórterembe kerültem, ahol a viszonylag normálisak voltak, "főleg alkoholisták. — Milyen volt az ápolás, milyen vizsgálatokat végeztek? — Jó lett volna, ha egy pszichológus beszél velem. Pszichológiai vizsgálat csak egyszer volt, amikor a főorvos rajzoltatott velem. Az ápolás? Elég, ha annyit mondok, hogy néhány ápoló le akart feküdni velem? Nem voltam és most sem vagyok őrült. Tudatosan akartam meghalni, mert nem kellett az élet, és én sem'kel- lettem neki. Egyedül voltam, senkinek sem volt szüksége rám. Amit tettem, vállalom. — Ezek szerint ugyanolyan pesszimizmussal szemléli a világot mint azelőtt? — Egy ember napról napra ment tönkre a szemem előtt Sokkolással akarták meggyógyítani. Ez a negyvenéves alkoholista férfi legalább hetvennek nézett ki. Nem változtam meg, de jól érzem magam itt. A normálisabbak hamar befogadtak. Jó érzés volt, hogy szükségük volt rám. Egy öreg nénit elhanyagoltak az ápolók, mert az alsóteste elsorvadt, az egy i t keze béna voilt. Etettem és mosdattam. Szegény, a kezemet fogva sírt, így köszönte meg. Nem undorodtam tőle, természetesnek éreztem, hogy gondozom, mert szüksége volt rám. — Hogy él most? — Szerencsére még idejében megtaláltam a társam, egymáshoz tartozunk. Vettünk a barátaival együtt egy tanyát. Ott világosodott meg előttem, hogy meg kell állni ebben, a rohanó világban, és figyelni egy kicsit egymásra, a természetre is. Különben nem tudjuk befogadni a szépét. Németh Attila fonyódi gimnazista Nagy Judit A közös tanulás eredményesebb A zongora tetején szótárak, nyelvkönyvek, füzeték. A magnóból mintha Sógun hangja szólna. Taraniaga és Amdzsiinszan nyelve elárasztja a szobát. Semmit sem értek belőle. Katalin fordítja. — Ez már kicsit bonyolultabb lecke, mint az elején volllt, amikor azt kellett ismételgetni, hogy a kutya egy állat, a szék egy bútor. Azóta sok mindent megtanultam. Egyre jobban, el tudok igazodni a hétköznapi beszédben; lassan a háromfajta szótagírást is megiismenem. Nem könnyű nyelv a japán, sok energiát igényel. Két európai nyelveit is meg lehetne tanulni ennyi idő alatt — mondja Kalmár Katalin, aki termetben, kitartásban, szorgalomban, udvariasságban méltó társa lehetne az ázsiai népnek. A Munkácsy gimnázium második osztályos Itanuiléja angol tagozatú osztályba jár, s az orosz mellett magánúton a Körösi Csorna Társaság nyelvstúdiójában ismerkedik a japán nyelvvel. S hogy miként jut eszébe egy kedves és mosolygós európai lánynak a szamurájok nyelvét választani? A gyökerek a gyermekkorba nyúlnak vissza. LEVELEK JAPÁNBA Egy lány, aki más szemmel nézi a Ségunt — Édesapám, aki egyedül nevel engem, vallástörténettel fogllailkozik, szenvedélyes irodalombarát. Rengeteg olyan könyvünk van, amely a távoli népek életével, szokásaival foglalkozik. Szívesen forgattam ezeket, s egyre jobban megszerettem a távolkeleti embereket, a sejtellmességet, ami 'körülveszi őket. Szeretném minél j abban megismerni őket. Nyelvisimeret nélkül azonban ez elképzelhetetlen. Ezért kezdtem el tanulni a japánt. Később a spanyollal is szeretnék foglalkozni, hotgy a dél-amerikaii népek életéről, történelméről is eredeti nyelven olvashassak. Az angolt is nagyon szeretem, szívesen olvasok ilyen nyelvű könyveket. Próbálkoztam már fordítással is: álmom, hogy Shakespearet anyanyelvén olvashassam. Az ő művein nevelkedtem fel, munkássága olyan a számomra, mint a mindennapi kenyér. Nyelvezete viszont nehéz, mostani tudásommal nem értem meg — vallja meg a csendes, szerény lány, áki érettségi után külkereskedelmi főiskolám, vagy a bölcsészkar angol—orosz—japán szakára szeretne felvételezni. Könyvek, könyvek, és könyvek. A lakásban tengernyi írás, többségük ritkaság. Ka- taliim róluk — akárcsak a megtanult szavakból — jegyzetet készít. — Ez utóbbira tá vagyok kényszerítve, mert nehezen lehet hozzájutni távolikeleti szakirodalomhoz. Szótár például egyáltalán nem kapható. Magam kezdtem el készíteni egyet. A világ minden tájáról próbálok könyveket szerezni, két japán kislánnyal is levelezek, tőlük is ikérdk majd néhány jegyzetet — mutatja Katalin japán barátnői fényképét. Horváth »Éva B. J. NYELVTANULÁS ODESSZÁBAN Űj barátokat szereztünk Békés József „AMIT TETTEM, VÁLLALOM!”
