Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
1987. május 11., hétfő Somogyi Néplap 5 Orvosírók és képzőművészek találkozója Kaposváron XXIII. BALATONI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI NAPOK Száznegyven előadás, ötszáz hozzászólás A balatoni közegészségügyi napok történetében először került sor úgynevezett záró plenáris ülésre, s miként a résztvevő szakemberek megállapították, a rendezői elgondolás helyesnek bizonyult, hiszen az ilyen sokrétű, bonyolult témájú tanácskozás, tapasztalatcsere után szükség van a nívós összefoglaló megfogalmazósokra, a szintézisre. Pápay Dénes néhány elgondolkodtató adattal is alátámasztotta érveit, melyek a többi között a betegségek megelőzésére, az egészségesebb életmód hatékonyabb népszerűsítésére hívták föl a figyelmet. 1986- ban az országban naponta 270 ezren voltak táppénzen, 42 ezer embert rokkantosítottak, főiként keringési zavarok miatt, s évente átlag 30 ezren halnak meg daganatos betegségben. Bíró György az élelmezés-egészségügyi témakör átfogó értékelésére vállalkozott, s megjegyezte, hogy e témakörben kevés előadás hangzott el a balatoni problémákról. Kaposvári Júlia az ifjúság higiéniájáról, az egészségnevelésről, és a nemzeti egészségprogram társadalmi bázisa szélesítésének lehetőségéről szólt, majd Börzsönyi Mátyás, a település-egészségügyi szekcióban elhangzott előadásokat méltatta, és a környezet higiéniájával kapcsolatos soron levő feladatokat ismertette. Az utóbbi szekciókban 29 előadás közül a legtöbb a Balatonról és környékéről szólt; a többi között a vízminőségről és az itt nyaraló gyerekek különböző betegségeiről. örvendetes, hogy a vízminőség javult, s már a keszthelyi öbölben is nyugodtan lehet fürödni. Vass Adám az AIDS-el kapcsolatban hangsúlyozta az egészségügyi felvilágosítás fontosságát, e témában röplapok, füzetek, könyvek jelennek meg. A magyar higiénikusok társaságának főtitkára, Takács Sándor mondott zárszót. Méltatta a háromnapos tudományos fórum jelentőségét, eredményeit. Ötszázötven szakember jött el a tanácskozásra az ország 120 intézményéből, s a fórumon több mint 140 előadás, és mintegy 500 hozzászólás hangzott el. A főtitkár megidézte a legfontosabb megállapításokat, tanulságokat s megismételte a higiéniai társaság felhívását a dohányzás ellen, külön felhívta a figyelmet az ifjúság higiéniájára, az egészségnevelés jelentőségére a nemzet jövője szempontjából. Külön köszöntötte dr. Mét- neky Jánost, aki már az első balatoni közegészségügyi rendezvényen is részt vett 1958-ban. A háromnapos fórumon országos kérdéseket tárgyaltak, de különös figyelmet fordítottak a balatoni környezetre, közegre. Tóth János, a Somogy megyei párt- bizottság titkára a háromnapos tanácskozást köszöntő beszédében a többi között ezt mondta: — Fodor József, megyénk szülötte, a pesti egyetem első közegészségtan tanára nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az egészségügyi ismeretek az emberek minél szélesebb rétegeiben váljanak az élet szerves részévé és így megfelelő egészségügyi közvélemény alakuljon ki. Ez volta mostani rendezvény legfontosabb célja. SZ. A. Harmadik alkalommal adott otthont a somogyi megyeszékhely a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köre rendezvényének. Szombaton az oktatási igazgatóság épületében dr. Varga Levente, a megyei kórház főigazgató főorvosa kiállítást nyitott meg azoknak az egészségügyi dolgozóknak az alkotásaiból, akik kedvtelésként a képzőművészetekkel foglalkoznak. A találkozón ott volt dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese is. A kaposvári egészségügyi dolgozók népes számban veszik ki részüket a kör tevékenységéből. Ez megmutatkozott a kiállításon és a felolvasóesten is. Dr. Balogh Imre, dr. Czinkotay Frigyes, dr. Csapiáros Zsuzsa, dr. Szalay Zoltán alkotásait láttuk, írásaiból olvasott föl dr. Csapiáros Zsuzsa és dr. Franki József. Tizenöt évig töltötte be a kör elnöki tisztét dr. Han- kiss János budapesti orvos. ■ — Eredménynek azt tartom, hogy sikerült a körnek folyamatosan tevékenykednie. 1966 fontos állomása volt a kör megszületésé gondolatának. Itt tartotta összejövetelét a nyári egyetem keretében a világszervezetünk. Volt példa előttünk. Azóta szervezettségünk és tevékenységünk meghaladta a külföldiekét. Arra is vállalkoztunk, hogy az egészségügy minden dolgozójának biztosítjuk a szereplési lehetőséget. És nemcsak az irodalommal foglalkozóknak teremtettünk fórumot, mint Európa többi országában a nemzetközi szövetséghez tartozók, hanem bevontuk körünkbe a képzőművészetekkel barátkozókait is. Ezt nem helyeselték a külföldi csoportúk, ám tíz év után elfogadták a magyar modellt. Ma, 1987-ben azt mondhatjuk körünkről, hogy a tagság tevékeny és jó közösség kovácsa. Új elnököt választott legutóbbi közgyűlésén a kör. Konkoly Thege Aladár pécsi orvos szívesen vállalta a megbízatást, hiszen maga is tevékenyen kivette a részét a tizenöt év alatt a kör munkájából. — Szívesen vállaljuk, hogy amatőrnek tartanak bennünket. Nagyon kellemes emlékeim vannak találkozóinkról, baráti összejövetelekről. Üt- leírásokkal kezdtem, később az orvosetikával foglalkoztam írásaimban, mostani esszémben a haza fogalmával foglalkozom. Az én idős korosztályom véleményét igyekeztem megfogalmazni a nálunknál fiatalabbak számára. H. B. Virágdíszes kapuk, tantermek DIÁKBÚCSÚZTATÓ Amint megjelentek a ki- rakatoKban a tablók, hamarosan fölcsendültek a kaposvári éjszanában a szerenádok. Búcsúztak az alma matertől a végzős középiskolások. Somogybán mintegy kétezren készülnek az érettségire. Szombaton ballagtak megyeszerte. Virággal díszített kapuk, tantermek fogadták az ünnepeiteket, akiket az iskola tanárai, a szülők, a hozzátartozók, a barátok köszöntötték. A Kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola és Gépíró Iskolában százkilencvenhárman fejezték be tanulmányaikat. Nem volt még ilyen népes ballagási ünnepség Kaposváron: ez is mutatta, hogy megkezdődött a nagy létszámú általános iskolás korosztály átáramlása a középiskolákba. A ballagási ceremónia ugyan változatlan, ám évről évre mások búcsúznak s ezért úgy érezzük, az ünnep megismételhetetlen. Sokan jöttek el a Noszlo- py Gáspár szakközépiskolába, ahol Kraliczky Zoltánná igazgatónő búcsúztatta a meghatódott fiatalokat. A tanulásban helytálló diákokat az érettségi után várják a munkahelyek. Többségük már biztosította elhelyezkedését, mások az egyetemi, főiskolai felvételire készülnek. A szakközépiskolában az idén végeznek azok, akik elsőként iratkoztak be a számítástechnikai folyamat- szervezői tagozat osztályába. Sikerrel szerepeltek az iskola diákjai az országos gép- és gyorsíró versenyen. Jo tanulmányi eredményűért többek között dicséretet kapott Tóth Judit. Vele beszélgettünk. — Számítástechnikai folyamatszervezőként huszonnégyen végzünk az iskolában. Szeretnék továbbtanulni. Pécsen, a közgazdaságtudományi egyetemen, az ipari tervező és szervező szakon, vagy a számviteli főiskolán. Ezen a pályán ugyan kevés nőt foglalkoztatnak, én mégis többre értékelem, mint az irodai munkát. Tanulmányaim során sok olyan ismeretet szereztem, amit korábban nem tudtam elképzelni. Ilyen a programozás, a rendszertechnológia. A berzencei Hajdú család három személygépkocsinyi rokonsággal érkezett Erika ballagására. A gyors- és gépírói iskolában végez. Ütravalóúl szülei ezt mondták: — Azt kívánjuk, a munkában is találja meg örömét, ha férjhez megy, boldog legyen a családi élete. Erika első munkahelye a berzencei tanács. A ballagás után a tizenöt főnyi rokonság otthon folytatta az ünnepséget. Huszonhárom vendégnek terítettek. Horányi Barna Dél-somogyi amatőrök kiállítása Színek és árnyak Hetedszer állítanak ki együttesen a dél-somogyi amatőr képzőművészek a nagyatádi művelődési házban. Hétvégi tárlatmegnyitójukról kissé vegyes érzelmekkel távozhattunk csalódottan, mert kevesebben mutatkoztak be, mint. korábban, örömmel azért, mert új színfoltokat láthat a kíváncsiskodó és megint csalódottan azért, mert sok kép ismétlés. A nagybajomi Tibol László szakfelügyelő az amatőr képzőművészeti tanács megyei elnöke ismerősként érkezett a megnyitóra. Alig egy hónappal korábban a II. számú általános iskola rajztagozatos osztályának munkáit ajnálotta a látogatóknak. Tőle hallottuk: —A dél-somogyi amatőrök évente rendszeresen kapnak bemutatkozási lehetőséget a Gábor Andor Művelődési Központban. Az itt élő, képzőművészettel foglalkozó emberek erre számíthatnak, készülhetnek, ez a lehetőség sarkallja őket a folyamatos, rendszeres alkotásra.' Az idén hatvanhat .munkával jelentkeztek a kiállí-' tásra az amatőrök. A szigorú zsűri közel harmincat talált érdemesnek a bemutatásra. A nagyatádi Magyar Károly — alighanem a szobortelep közelségének köszönhetően is — az idén meglepően tetszetős, könnyed vonalvezetésű, tiszafából faragott szoborral mutatkozott be. A Szimbólum című munkája az anyaság jelképe. Ország László, a nagyatádi kollégium nevelőtanára szinte egyetlen helybeli tárlatról sem maradhat el. Á fotó- klub kiállításain ugyanúgy részt vesz, mint a társművészetekén. Korábban érezni lehetett grafikáin, hogy foGERENCSÉR MIKLÓS Siketet ná&zéi&zcika avagy mit mesél a valódi vőlegény 57. Nem tenném szóvá ezeket a vastag disznóságokat, de így lehervasztani az ember emelkedő önbizalmát! Mert hiába duetteznek az operettben, hogy „illúzió a szerelem”, az én számomra egyáltalán nem volt az. Komolyan kellett vennem. Zita olyan vadul kezdett kihámozni öltözékemből a sötétben, ahogy a torkos kislányok szokták lerángatni a banánról a zöld frakkot. Csakhogy Zita mohósága túltett valamennyi kislány torkosságán. Mire a nyakkendőmért nyúltam, ő már a cipőmet is lecibálta. Úgy látszik, százszor tehetségesebbnek született, mint Éva 1’ Angéla, mert amíg engem káprázatos gyorsasággal anyaszült meztelenre vetkeztetett. egyúttal önmagáról is lehántott minden ruhadarabot. El nem képzelhettem, hol tanulta ezt az egyedülálló tudományt. Felötlött bennem, mekkora sikerünk lenne, ha művészeti szerződés alapján értékesítenénk ebbéli őstehetségét és nyilvános helyen, hangulatvilágításban vinné véghez a szolid erotikát népszerűsítő attrakcióját. — No, de lehetetlenné vált ötletem részletesebb elgondolása, mert alig villant belém, Zita már leigázott. Vad ugrással termett rajtam, gyúrt, mart, cibált, az ágyékomba térdelt, közben valami lengő puhasággokkal — ugyan mik lehettek azok? — agyba-főbe pofozott. — Most majd elbánok veled ... Most megfizetsz az összes csalfaságodért. Kiadom rajtad az összes dühömet... Kit. vitték Szegedre? Gyömöszölése miatt,' meg attól, hogy nehezen kaptam levegőt a sok puhaság alatt, alig tudtam megszólalni: — Azt a háztáji bikahizlalót ... — No, ide figyelj, te híres nőfaló — súgta az arcomba egészen közelről, lángforró és illatos lehelettel: — Mostantól az én háztáji bikám maradsz. Halálosan szeretlek ... — Jaj, ne, ne!... Mámorunk óráján a halált emlegetni ... — Most még azzal is elbánok — mondta az ártatlanságától hanyatthomlok menekülni siető Zita oly vésztjóslón, mint aki a legfélelmetesebb sötétben sem szokott játszani a szavával. Dühödt elszántságával akkora erővel gyűrt össze, mintha csak egy üres férfiing lettem volna, pedig aztán az én majdnem daliás termetemet nem is olyan könnyű gyűrögetni. — Mit mondtál kevéssel ezelőtt, amikor még ruhát viseltünk? — próbáltam késleltetni fékezhetetlen igyekezetét, mert lengő puhaság ide, lengő puhaság oda, már egészen elkábultam azoktól a sajátos pofonoktól. . — Nem emlékszem ... ölelj inkább . .. Legyek a lépesmézed ... Ezt így hátrányosan éreztem. Én a háztáji bika, ő meg a lépesméz. — Valamit mondtál a pincekulcsról, meg a szerelmi babonáról. — Majd utána ... — Inkább előtte. Én is babonás vagyok. Újra mardosni, cibálni, gyúrogatni kezdett, de most már nem amolyan hevületes kacarászással, hanem inkább lobbanékony fenyegetéssel: — Bizonyítsd be, hogy nem csaltál meg Szegeden! Különben megfojtalak. (Folytatjuk.) tlrmös István: Dráva menti halászok. tósként járja az országot. Ezúttal merészet lépett. Ha' módja lenne rá, akkor minden bizonnyal kacérkodna a sokszorosító grafikával is. Rajz-újság-írás című képe is emellett tanúskodik. Pollák Judit újból meglepetéssel szolgált. Tavaly azon töprengtünk, hogy színes ceruzával készített rajzai mennyire hasonlítanak gobelinjeire, az idén a fordítottját tapasztalhattuk. A színes fonalak városában végre akadt a fonalaknak igazi mestere. Vezér Dezső a nyugalmazott babócsai iskolaigazgató ezúttal is a tőle megsokott színes világot tárta elénk. Mezei Mária Magdolna, az idős nagyatádi amatőr újból érdekes olaj- fesményeivel jelentkezett. A zákányi kovács, Szabó József tetszetősen adja vissza környezetének hangulatát. És figyelemre méltók a drávaszentesi Urmös István faragásai is. Főképpen a Dráva menti halászok című munkája. A sort hosszan folytathatnánk. Ezúttal a tanulságok összegezésére is mód adatott. Mégis több szakmai beszélgetésre, közös műhelymunkára lenne szükség, hogy ismét felfrissülhessen az amatőrmozgalom. A hónap végéig nyitva tartó tárlat is erre figyelmeztet. N. J.
