Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9., szombat Somogyi Néplap 3 NEGYVENÖT ÉV MÚLTÁN Emberi sors 45 év múltán találkozott is­mét unokájával Darja Alek- szejevna dagok, de nagy szeretetben éltek. Fjodor sorsa szerencsésen alakult: a 8. osztály befe­jeztével bányászati techni­kumba került, majd Kara- gandába küldték. Itt talál­kozott Valentyinával, akit feleségül vett. 1966-ban, a taskenti földrengés után visszatért szüleihez. Fjodor- nak két fia és egy lánya van, aki már unokával is megajándékozta őt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége 1955. augusztus 23-a-i rendeletének értelmében Sama’hmudovot és feleségét, Akramovát, 15 fogadott gyermek nevelőszü­leit, „A dicsőség rendjellel” tüntették ki. 1982-ben ké­szült el a népek barátsága emlékmű Taskent egyik leg­szebb terén, ahol e család tagjait is megörökítették. Saahmet Samahmudov 1969. augusztus 13-án halt meg 82 éves korában. Bak- ri-opa Taskenitben él, két fo­gadott gyermeke, Fjodor Kulcsikovszkij és Alekszandr Bunyin szomszédságában. 31 unokája és 14 dédunoká­ja van. Háza mindig hangos a gyermekzsivajtól. Egész életében erre a ta­lálkozásra várt. Különböző címekre írt, szabadsága ide­jén pedig a nyomokat keres­te irattárak poros papírjai között... Az ukrán nemzetiségű, de üzbég családban nevelkedett Fjodor Kulcsikovszkij, a dnyepropetrovszki terület Piszmennoje nevű falujában találta meg hozzátartozóit. Negyvenöt év múltán talál­kozott nagymamájával, a 104 éves Darja Kulcsanovszkájá- val, aki mindig is hitte, hogy Fjodor él. Nem sokkal a háború előtt Darja néni egyik lánya, Okszána férjhez ment egy donyeci bányászhoz. Ami­kor megszületett a fiuk, Fjo­dor, a nagymama vezette le a szülést. Emlékszik, hogy a kisfiú mellén piros anya­jegy volt, nem nagy, de jól látható. Negyvenöt év múl­tán ez az anyajegy volt az egyik bizonyítéka rokonsá­guknak. Fjodor másfél éves volt, amikor édesanyja meghalt. A háború első hónapjaiban Felvétel a családi albumból: Bahri-opa Akramova és Saahmed Samahmudov (kö­zépen) fogadott gyermekeik­kel (jobbról a harmadik Fjo­dor Kulcsikovszkij) elesett az édesapja. Amikor a fasiszták Piszmennojéhoz közeleditek, a nagymama a hátországba küldte unokáját. A kisfiú ötéves volt, ami­kor elhagyta a szülőfaluját... A háború után Darja Alekszejevna sokáig kereste Fjodort, de nem akadt nyo­mára. Csak annyit tudott, hogy a gyermekek szerelvé­nye Üzbegisztánba indult. A keresésben sokan segítették. Végül az Üzbegisztáni Ta­nács című köztársasági na­pilap egyik cikkében, mely A háborús gyerekek címmel jelent meg a győzelem 40. évfordulója alkalmából, ta­láltak egy hasonló nevet... A háború következtében Fjodor vezetékneve megvál­tozott. A kapkodásban Kul- csanovszkijból Kulcsikovsz­kij lett, apai nevét is elté­vesztették, ezért Grigorjevics helyett Vasziljevicsnek írták. . .. Fjodor jól emlékszik arra a rettenetes útra. A fa­siszta gépek többször bom­bázták a szerelvényt. A bombázások alatt szétfutot­tak, s utána sokuk nevét már hiába kiáltozták. Kevés volt a víz, a gyerekek az iz- zadságcseppeket nyalogat­ták. Az út végére az éhség­től és a hidegtől jártányi erejük sem maradt... A gyermekotthonból rövi­desen magához vette Saah­med Samahmudov kovács. 1942-, szeptember 2-án lépte át Fjodor új otthona küszö­bét. Juldásnak nevezték el, ami üzbégül útitársat jelent. A kovácsnak és feleségé­nek, Bahri-opa Akramová- nak nem volt saját gyerme­ke, minden szer etetőkkel a 15 örökbefogadott gyerme­ket halmozták el. Voltak közöttük oroszok, tatárok, ukránok, beloruszok, kaza- kok, üzbégek, moldáviaiak, csuvasdk. Nem voltak gaz­1945. május 9-én Csehszlovákia felszabadí­tásával, a német fasizmus szétzúzásával Európá­ban véget ért a II. világháború. E napon emléke­zünk meg a győzelem napjáról. Növekvő fogyasztás, zavartalan ellátás Energiagazdálkodás Somogybán Átlagosnál alacsonyabb té­li hőmérséklet esetén nő az energiafelhasználás, fokozó­dik az igény a különféle energiahordozók fogyasztá­sára. Mindezt az év első ne­gyedében igencsak érzéklete­sen tapasztaltuk Somogybán is. Hogy a felhasználóktól nem hallottunk különösebb panaszt az ellátásra abban az időszakban, ez a szolgál­tatók — a Kögáz, a Dédász, az Áfor, a Tüzépek — jó munkáját dicséri, és azokét, akik az energiahordozók fel­tárásában közreműködtek. Hogyan gazdálkodtak tavaly és ez év első három hónap­jában az energiával a me­gye tanácsai meg a hozzájuk tartozó intézmények, illetve azok a gazdálkodó szerveze­tek — például a termelőszö­vetkezetek —-, -amelyeknek a megyei tanács a felügyeleti szerve? Milyen tartalékokat tártak fel? Hol várható elő­relépés a fejlesztésekben? A kérdésekre Punyi Lászlótól, a megyei tanács építési osz­tályának csoportvezetőjétől kértünk választ. — Ebben az- ötéves terv­ben egyik fontos feladat So­mogybán a másodlagos, megújuló energiahordozók — mint amilyen a fahulladék, a szalma, a geotermikus ener­gia — feltárása és hasznosí­tása. A múlt évben különö­sen az utóbbival értünk el jó eredményeket: az olaj vagy földgáz nyerésére fúrt kutak termálvize így viszonylag ol­csó energiaként hasznosulhat. A nagyatádi, 61 fokos vízre például energiaracionalizá­lási pályázaton kívánnak tá­mogatást elnyerni a létesí­tendő strand, a környező tíz­emeletes lakóépületek me­legvízellátásához, s a költ­ségvetési üzemnek a város igényeit kielégítő, ezután ki­alakítandó virágkertészeté­ben ugyancsak geotermikus energiával fűtenének. A villamosenergia-szolgál- tatásban tavaly és ez év el­ső negyedében nem volt fennakadás: a Dédász előbb­re lépett a 0,4 kW-os háló­zat rekonstrukciójával, illet­ve fejlesztésével. A palackos propán-butángázzal való el­látásban sem voltak zavarok —, még a legnagyobb télben is megérkeztek a szállítmá­nyok az újudvari és a pince­helyi töltőállomásról. Tavaly három új cseretelep épült Tab körzetében. Hasonló lé­tesítményeket — így KaposT vár környékén például Szent­balázson, Mosdóson —, erre az évre tervezett gázcserete­lepeket az idén már csak ta­nácsi pénzből lehet megvaló­sítani, a Kögáznak ugyanis nincs rájuk anyagi fedezete. A cseretelepek fejlesztésére ebben az ötéves tervben fő­ként a különösen hátrányos helyzetű településeken kerül sor. — Ami a földgázellátást il­leti, az elosztóvezeték-építés megyei szinten tavaly halad­ta túl először a száz kilo­métert: 147,5 kilométeren ké­szült el a vezeték, 4548 fo­gyasztót kapcsoltak be a szolgáltatásba. Az idén to­vábbi települések látják hasznát az értékes energiá­nak: Nagybajom után Csom- bárd és Lengyeltóti is bekap­csolódik a földgázellátásba. Várják a bekötési engedélyt — megérkezésének függvé­nyében kezdődhet a tervezé­se — a déli palaton-part nyugati csücskében: Márián, Keresztúron, Üjlakon, Szent- györgyön, Berényben. A nagynyomású vezetékek mel­lett fekvő helységekben — például Berzencén — ugyan­csak ezekben az években ke­rül sor a bekötési engedély beszerzésére. A tüzelőolajat, benzint és gázolajat felhasználók örö­mére tavaly üzembe helyez­ték az igali és a böhönyei mini kutat, az idén átadják a Schell üzemanyagtöltő állo­mását Kaposváron, a 61-es út Dombóvár felé vivő sza­kaszán. — Miniszteri rendelet sza­bályozza az energiafelhaszná­lásról szóló adatszolgáltatást; ezeket a lapokat a közel­múltban csaknem négyszáz fogyasztó töltötte ki — mond­ta a megyei főenergetikus. — Az elmúlt két év felhaszná­lását mutató adatokat a me­gyei tanács nagyteljesítmé­nyű számítógépe rögzíti terü­leti bontásban, városok, il­letve városkörzetek szerinti csoportosításban, így később is jól hasznosítható adat­bankhoz jutunk a tanácsok és a tanácsi intézmények energiafelhasználásáról. Az áttekinthető, minden­kor hozzáférhető információ megbízható kiindulási alap a tervezéshez, támaszkodhat­nak rá a viszonyításoknál, a következtetések levonásánál is. Ily módon a szükséges in­tézkedésekre is gyorsan sor kerülhet, ahol az indokolt. H. F. A csomagolás színvonalára is figyelnek A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Magyar áruk Finnországban Verőfénnyel indult a leg­szebb tavaszi hónap, a má­jus, ám az igazi folytatás a héten elmaradt. Keddtől esők áztatták a somogyi földet, le­hetetlenné téve a munkát az amúgy is lemaradással küz­dő mezőgazdasági üzemek­ben. Fákat csavart ki a szél, zavarok keletkeztek a tele­fonhálózatban, s még tegnap sem lehetett Kaposvárról Nagyatádra telefonálni. Nem­csak az eső és a szél keserítette megyénk lakóit — a rossz idő miatt újra szük­ségessé vált a távfűtés is. Két hetet álltak a fűtők, s most május 15-ig mégsem kezdik meg a karbantartást. A héten a Balaton-párt felé fordult a figyelem. Ba- latonszemesen tanácskozott a KGST mezőgazdasági szakbizottsága. A szocialista országok mezőgazdasági kül­döttségei nemcsak a napi gondokat vitatták meg, ha­nem meghatározó programot jelöltek ki 2000-ig. A fej­lesztés irányait, a termelés szakosítását, az ipar és me­zőgazdaság együttműködé­sét, az integráció szerepét tekintették át. A fejlesztést, a gazdasági előrehaladást jól szolgálják a kedden megnyílott műszaki hónap rendezvényei. Dr. Enyedi Miklós, az Országos Tervhivatal osztályvezetője Kaposváron, a Technika Há­zában tartott megnyitón ki­fejtette: a gazdasági helyzet ma azt követeli, hogy nem lehet a holnapra várni, ki kell használni a mai lehető­ségeket. A műszaki hónap keretében érdekes tanácsko­zás zajlott le csütörtökön Csurgón, a faipari, erdészeti szakemberek tekintették át, hogyan lehetne kímélni er- deinket. Miből és főként ho­gyan lehet az energiát pó­tolni? Sok járható útja van ennek, s két somogyi jó pél­dát is lehet említeni. A Sefag csurgói gyára fahulla­dékkal fűti kazánját — fű­részpor, fakéreg, forgács ad hőt a drága olaj helyett —, a HM Kaszói Erdészete pe­dig brikettet készít hulladék fából. Május a béke hónapja. A Kaposvári Húskombinátban lezajlott békenagygyűlés egyúttal a békehónap me­gyei megnyitója volt, és magyar—szovjet barátsági nap is. Itt adta át a béke- nagygyűlés elnökségében helyet foglaló dr. Bárd András — az OBT elnökhe­lyettese — a húskombinát közösségének a béke érdekében végzett eredményes munká­ért a békemozgalom emlék- plakettjét. Több figyelemre méltó kulturális esemény is volt a hétvégén. A Berzsenyi Társasáig Keszthelyen tartott ünnepi rendezvényt, tegnap a kaposvári Csiky Gergely Színház stúdiószínháza vál­lalkozása érett be: bemutat­ták Arthur Schnitzer darab­ját. A legnagyobb érdeklő­désre azonban kétségkívül egy mai siófoki esemény tart s2ámot: a Siófoki Bá­nyász labdarúgócsapata a bajnokaspiráns MTK együt­tesét fogadja. Békés József Azt gondolhatnánk, hogy Finnországban alig van szükség a magyarokról al­kotott kép formálására, az ország bemutatására, hiszen élénk, sokirányú kapcsolat, baráti viszony fűzi össze a két népet. A több finn nagy­városban zajló magyar hét szervezői azonban másként vélekedtek. Abból indultak ki, hogy a finn külkereske­delemben 0,3 százalékos a részesedésünk és ez nagyon is indokolja a gazdasági, ke­reskedelmi hírverést. A Helsinki melletti Espoo- ban megrendezett magyar kiállításon résztvevő mint­egy 60 vállalát arról igyek­szik meggyőzni reménybeli finn partnereit, hogy tud­nak olyan, részben itt eddig ismeretlen termékeket kí­nálni, amelyek jól értékesít­hetőek az egyébként megle­hetősen igényes finn piacon. A kiállítók csak olyan ter­mékeket indíthattak útnak, amelyeket először külön zsűri véleményezett, nem­csak a minősége, hanem az esztétikai megjelenésre, a csomagolás színvonalára is figyelve. Ez utóbbi itt, a formatervezés hazájában különösen fontos. Máris tár­gyalások folynak magyar üvegáruk finnországi ex­portjáról. Elég egy pillantást vetni valmelyik helsinki la­kásfelszerelést bolt kiraka­tára, hogy megállapítsuk: ez igen nagy eredmény vol­na. A modern építészet egyik világhírű alkotásában, a Di­pólt kongresszusi központ­ban méltó helyet kapott a kiállítás és szervezői, a Hungexpo szakemberei már az első napokban élénk ér­deklődésiről számoltak be. Tetszenek a látogatóknak a magyar konfekcióipari, , bőr- ruházati termékek. Több partner kért már mintakol­lekciót ezekből. Javában folynak a tárgyalások ne­hézipari termékek, valamint korszerű műanyagáruk el­adásáról is. S bár a rendez­vénysorozat csak vasárnap zárul, már megszülettek az első üzletkötések is: a Hungalu—Aluker például egymillió dollár értékű ke­retmegállapodást kötött atu- míniurrr gyártmányok ex­portjáról. A Mi.nenalimpex pedig forgalmának növelé­sén túl harmadik piaci kö­zös fellépésről is tárgyal partnerével. Reményeket fűznek a mostani bemutat­kozáshoz az ipari exportőrök is; ez az ágazat ugyanis né­hány éve szinte teljesen ki­szorult a finn piacról, ám éppen a közelmúltban sike­rült a Transelektronak ver­senytárgyalást nyernie tur­bina szállítására. Az ilyen kiállításokon megszokott gyereksereg ez­úttal hiányzik a Dipoli köz­pontból, ehelyett elsősorban szakemberek, üzletemberek tanulmányozzák a látnivaló­kat. De azért a fiatalsághoz is eljutotta magyarok híre ezek­ben a napokban. Mindenek­előtt a játékairól természe­tesen itt is jól ismert Rubik Ernő révén, aki finn egye­temistákkal , középiskol ásók­kal találkozott, hogy mun­kájúkról, elképzeléseikről beszélgessen velük. A finn sajtó „Magyarország nem hivatalos, utazó nagykövete­ként’” jellemezte a felta­lálót. Császár Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom