Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-28 / 124. szám
4 Somogyi Néplap 1987. május 28., csütörtök Nő a felvásárlás, javul a minőség Tejtermelő gazdaságok elismerése A múlt év októberétől emelkedik a felvásárolt tej mennyisége Somogybán az előző időszakhoz képest — az idei év első négy hónapjában például két százalékos a növekedés —, s a minőség javulását jelzi, hogy ebben az évben már az átvett tej több mint hatvan százaléka kapott első osztályú minősítést. Minderről Horváth László, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója szólt tegnap azon az összejövetelen, melyen a megye szarvasmarhatenyésztő ágazatának múlt évi tej- és hústermelési versenyét értékelték. A kaposvári rendezvényen — melynek' már hagyományosan a tejipari vállalat a házigazdája — hallhattunk arról is, hogy a tejtermelés meny- nyiségi és minőségi javulása előfeltétele a termékválaszték bővülésének — az üzemi próbát követően például ma kezdődik a féltartós tej előállítása Kaposváron. A vállalat érdekelt a tejtermelő nagyüzemek és kisgazdaságok eredményes munkájában, a kölcsönösen előnyös együttműködésben, ezért — egyebek között — vemhes- üsző-kihelyezési akcióval is segíti a tehenészetek fejlesztését. Mikié Vilmos, a megyei tanács osztályvezető-helyettese az ágazat helyzetét értékelve megállapította: tapasztalni ugyan üzemi törekvéseket arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés rangja, megbecsülése ismét méltó legyen a hagyományokhoz — elkezdődött, illetve folytatódik több-gazdaságban is a férőhelyek, a technológiák rekonstrukciója —, a takarmánytermelés színvonala azonban még sok kívánnivalót hogy maga után. A múlt évi téjtermelési verseny több kategóriában folyt, s a legeredményesebb gazdaságok képviselői értékes díjakat vehettek át a tegnapi rendezvényen. Az első kategóriában a somogy- szili téesz és a Kaposvári Állami Tangazdaság, a másodikon a hetesi és a barcsi téesz szerezte meg az első helyet. Kimagasló eredményeikért a somogysziliek és a hetesiek a megyei tanács és a Boseoop, a tangazdaság a Medosz, a barcsiak a Te- szöv különdíját is megkapták. Az egy tehénre jutó árutej-értékesítésben elért kiváló eredményért a böhö- nyei téeszt az Állattenyésztési Vállalat, a szentgáloské- ri téeszt pedig a KSZKV különdíjával jutalmazták. A KSZKV különdíját kapta a kategóriájában második helyen végzett babócsai téesz is. A kistermelők versenyében az összesen értékesített tej alapján a tapsonyi Ben- cze István, az egy tehénre eső legtöbb eladott tejet tekintve pedig a szőkedencsi Merics István szerezte meg az első helyet. A kistermelőik versenyének legjobbjai a pénzjutalom mellett a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának ajándékát vehették át. A Balaton-környék víz- és szennyvízhelyzete A Balaton-környék víz- és szennyvízhelyzetéről, a vízminőségvédelmi program végrehajtásáról tartott tájékoztatót és helyszíni szemlét a DRV tegnap. Az évente sorra kerülő műszaki és közegészségügyi szemlén mindazon szervek képviselői jelen voltak, akik a víz és szennyvízellátásért tenni tudnak, abban érdekeltek: tanácsok, köjál, vízügyi igazgatóságok, Országos Vízügyi Hivatal stb. A helyszíni szemle során a szakemberek körbejárták a Balatont, megtekintették a különböző létesítményeket, valamint tájékoztatót hallgattak a Balaton vízminőségvédelmi feladatairól, a nyári felkészülési munkákról. A múlt nyáron a Balaton üdülőövezetének víztermelése jóval meghaladta az előző évi rhértéket. A tartós meleg, a száraz időjárás, valamint az üdülőforgalom hirtelen növekedése miatt vízkorlátozások bevezetésére is szükség volt. Egyes területeken egész napos nyomáscsökkenés és vízhiány, máshol csak csúcsidőszaki vízhiány jelezte a gondokat. A vízellátási zavarok enyhítése érdekében a tó teljes térségében sor került tartálykocsis ivóvízellátásra is. A szennyvízelvezetés és -tisztítás létesítményeinél folytatódott az „A” fokozat eléréséhez szükséges művek építése. A szakembereket és a közvéleményt legfőképpen a várható idei adatok, tények érdekelték. A múlt évihez képest — a fejlesztések ellenére — csökkent a Balaton vízgyűjtő területén a víztermelő kapacitás, mivel a Fonyód Nagyfelszíni Vízmű termelését idén már Kaposvár nagyobb mértékben köti le. Mindez előre jelzi'a nyári vízellátási zavarokat, melyek elsősorban Balatonkenese és Balatonalmádi térségében, illetve Siófok magasabban fekvő területein várhatók. Némi gyógyírt jelenthet a siófokiaknak, hogy a Fokihegyi nyomásfokozó berendezés első szakaszát júniusban üzembe helyezik, mely minden bizonnyal már jelentős javulást eredményez. A nyomásfokozó végleges kiépítésére csak 1988-ban kerül sor. A tó somogyi oldalán kritikus vízellátási helyzet nem várható, nagy szárazságban azonban előfordulhat tartós nyomáscsökkenés, s esetleg vízkorlátozás bevezetése (elsősorban a nappali locsolás megtiltása). Megkezdődtek a regionális vízműrendszerek fejlesztései célcsoportos beruházások keretében. Ezek azonban csak a 90-es évekre jelentenek többletvízmennyiséget. A szennyvízelvezetés és -tisztítás a hálózat terv szerinti mosatásával, valamint az üzembe helyezett szagtalanító berendezésekkel várhatóan eléri, hogy idén kevesebb helyen kell majd az üdülőknek és a helybelieknek a szennyvíz bűtót szagolniuk. A DRV idén először állít fel a csatornázás területén is hibaelhárító szolgálatot, elsőként Siófok térségében. Gy. L. Hivatásos tűzoltók Nagyatádon Száznyolcvankét riasztást jegyeztek be az idén tegnap délig a somogyi tűzoltóság megyei ügyeletén. Ahogy Nagy Tibor őrnagytól, a me- gei parancsnoktól hallottuk, ugyanannyit, mnt egy évvel korábban. Hiába a felhívások sokasága, több tűz mégis figyelmetlenségből keletkezett. Mikében emberéletet is követeltek a lángok. Az esztendő eddigi legsúlyosabb tüzét Nagykorpádon jegyezték föl: a lábodi téesz burgonyatárolója égett le, 2,3 millió forint kár keletkezett, s hogy nem történt nagyabb tragédia, az a nagyatádi tűzoltóknak köszönhető. A hivatásos tűzoltók nap mint nap készülnek az esetleges tragédiák elhárítására Az elméleti képzés mellett a sport is részese mindennapjaiknak, s hogy milyen eredménnyel sajátították el a tudnivalókat, arról időnként a különböző versenyeken adnak számot. Tegnap délelőtt a barcsi, a marcali, a siófoki, a kaposvári és a nagyatádi tűzoltóság legjobb hivatásos tűzoltói a Rinya-parton találkoztak, hogy megküzdjenek egymással, elsőként horog- létramászásban, majd négyszer százméteres váltóban, utóbb pedig a százméteres akadálypálya leküzdésében. Az atádi' csapat erőssége két kiváló versenyző volt: Suri István és Óh László zászlós. Nyertesei voltak a tavalyi országos versenynek és tagjai a magyar válogatottnak, amelyen a lengyelországi nemzetközi viadalon is ott voltak. Ezúttal ismét remekeltek. Horoglétramászásban Suri az első, Óh — akinek édesapja is tűzoltó volt — második lett. A harmadik helyet az ugyancsak nagyatádi Dömötör Csaba őrmester szerezte meg. A nyolcszázas jifismotorfecskendőt negyven másodperc alatt szerelték fel, akárcsak a marcaliak. Megnyerték a váltófutást, ahol épületmaketteken kellett átmászni, gerendán futni, s a tüzet oltani poroltóval, összesítésben és az egyéni versenyben is megszerezték az első díjakat.. Nagy Jenő BENKE JÓZSEF Nemzetközi terrorizmus 6. AZ IRA TÖRTÉNETE Az illetékes válaszol Nyugodt lelkiismerettel A szigetország nagy • szigetszomszédja, a kelta írek lakta zöldsziget igazán a XII. században, Hódító Vilmos korában kezdte megismerni szomszédját. Akkor jelentek meg ott az angol király csapatai, majd később, a Franciaországnak is mintegy felét meghódító II. Henrik hajtotta az angol— normann bárók uralma alá. Amikor Stuart Jakab fia, Károly kénytelen volt összehívni 1640-ben a parlamentet, a „szigetlakok” is megmozdultak az angol elnyomás ellen. Oliver Oronwell 1649 és 1652 között leverte az ír függetlenségi küzdelmet, megteremtve ezzel Anglia, Skócia, Wales és Írország egységét, Nagy-Britanniát. Presbite- riánus skót, walesi és angol parasztokat telepítettek a szigetre, s a helyi lakosságot erőszakkal űzték el földjeiről. Az ír nacionalisták az I. világháború kellős közepén fellázadtak az angolok ellen. A már 1905-ben megalakult Sinn Fein (Mi magunk) párt 1916 húsvétján kirobbantott felkelése során kikiáltotta az Ír Köztársaságot. E felkelést London természetesen leverte. A harcban létrejött ideiglenes ír kormány azonban tovább működött, s megszervezte fegyveres önvédelmét, az Ír Köztársasági Hadsereget, az IRA-t. A hadsereg első parancsnoka Padraig MacPia- rais (más, ismertebb nevén: Petrick Henry Pearse, a nagy ír költő volt). A felkelés leverése után sok társával együtt az angolok május 3-án kivégezték. Ez a helyzet megosztotta az IRA-t. Egyik része az ír szabadállam hivatalos hadseregének .magva lett. A DeValera parancsnoksága alatt álló másik szárny azonban tovább folytatta a harcot a kettészakított sziget egyesítéséért Amikor e szárnyban szocialista törekvések is megnyilvánultak, Eamonn DeValera beszün-' tette a polgárháborút (1923- ban). Hadseregének egy része azonban tovább folytatta a küzdelmet, most már nemcsak Anglia, hanem a dublini kormány ellen is. Az illegalitásba szorult IRA-n belül újabb szakadások következtek, s fokozatosan kezdett tért hódítani körükben a terrorizmus: az egykori szabadságharcosok pokolgépes merényletek sorát hajtották végre Észak-írország- ban és Angliában is. A II. világháborút követően az IRA szórványos és sikertelen hadjáratot folytatott az észak-ír unionista kormányzat ellen. Két szervezetre szakadt 1969-ben. Az egyik szárny kompromisszumos vonalat akart követni, a politikai tevékenységre helyezte a hangsúlyt. Ez lett az úgynevezett hivatalos IRA. A másik szárny — az ideiglenes IRA — a kettéosztás elleni erőszakos fellépést hirdette, s ismételten a terrorizmus eszközéhez nyúlt. 1969 után a fegyvereké lett a szó. A lakosság kétharmadát kitevő protestánsok igazolni akarták a faji felsőbbrendűségüket. A lojalista bandák katolikusellenes brutalitása olyan mértéket öltött, amit mélyen elítélt még a brit kormány is. A katolikus tudja, miért nyomják el; az ínségeskedő, munkanélküli, a rossz lakáskörülmények között élő protestáns viszont nem. Haragja e rendszer szolgáltatta bűnbak, a katolikus ellen fordul. 1969-ben nem a katolikus ügybuzgalom, hanem a lojalisták haj tha tatlansága hozta létre az ideiglenes IRA-t. A lojalista önvédelmi bandák gombamódra szaporodtak a protestáns negyedekben. Üj helyzet jött létre: a katolikus tömegek „forradalmibbak” voltak, mint „élcsapatuk”, az IRA. Az erőszakot igenlő utca embere óhajának megfelelően létrejött az IRA ideiglenes szárnya 1969 decemberében az üldözött kisebbség „védelmére”, valójában orgyilkos bandák gyülekezeteként. S ettől az 1979 augusztusáig eltelt évtized alatt az 1932 halott közül valamivel több mint 200 IRA-tag volt. Csak ez alatt a tíz év alatt a felekezeti öldöklés több mint egy ezrelékét tette s.rba Észak-Irország lakosságának. A kár alig felbecsülhető. Az IRA tagjai fizetett terroristák; egy 1978 júniusi jelentés szerint egy terrorista havi fizetése 80 font. S ez a félezer ember nem adhatja fel a harcot, nem ismerheti be, „hogy a semmiért küldtünk sírba annyi férfit és nőt. Folytatni kell a küzdelmet a győzelem kivívásáig”. De mi lenne győzelmük eredménye? Az önállóság? Nem, felelik, „az nem oldaná meg az ír kérdést, mert nem Toppantaná meg Írországban a brit imperializmus gerincét. Továbbra is fennmaradna a lojalista fölény, s lehetetlenné válna egy szocialista köztársaság megalakítása”. A kérdés: gyilkosok, útonállók, rablók szocialista köztársasága kinek kell? Ezeknek a fegyvereknek a birtokában levő gyilkosok biztosítják honfitársaikat: „Sok temetés lesz még”. Az 1916-os felkelés egyik vezetőjét, az IRA első parancsnokát, a kivégzett költőt, Pearset gyakran idézik: „Amíg Írország bírja ezeket a sírokat, a rab ír földön soha nem lesz béke”. Az IRA azóta, több mint 70 éve a halottakra, s a mind újabb és újabb halottakra hivatkozva igazolja az élők további áldozatait. (Folytatjuk.) A lap május 16-i számában megjelent „Alkudozni sértő” című cikkel kapcsolatban — az olvasók pontos tájékoztatása miatt — a következőkről értesítem a szerkesztőséget : Rózsás Márton 1978-ban feltételekkel, de ajándékozási szándékkal felajánlotta Barcsnak gyűjteményét. Akkor szóban, 1979-ben írásban kapott választ a művelődési elnökhelyettestől: a gyűjtemény megnyugtató elhelyezésére és kezelésére csak a városi múzeum létrehozása után nyílik lehetőség, az akkori múzeumigazgatóság véleménye szerint nem önálló „Rózsás gyűjteményként”. 1987 februárjában kereste fel legközelebb Rózsás Márton a városi tanács társadalmi elnökhelyettesét, és az 1978. évihez viszonyítva mintegy ötszörösére gyarapodott gyűjteményt megvásárlásra ajánlotta fel 150 000 forintért. Ajánlatát 1987. március 19-én írásban is benyújtotta, de ekkor már 200 000 forint szerepelt, amelyből a megyei múzeumigazgatóság 50 000 forint hozzájárulást vállalt. A városi tanács vezetői a felajánlást elfogadták és lépéseket tettek a testületi döntés előkészítésére. A kért összeget nem kifogásolták, alkudozásról szó sem volt. Ugyanakkor tájékoztatta Rózsás Mártont — felajánlását megköszönve — a vásárlás lebonyolításának a múzeum által javasolt, jogszabályokban előírt módjáról (szakértői vélemény, testületi döntés), illetve a városi tanács kikötéséről (az anyag nem kerülhet el Barcsról). Ezt Rózsás Márton tudomásul vette és elfogadta. 1987. május 7-én megegyezés született a városi tanács vezetői és a megyei múzeumigazgatóság között arról, hogy a gyűjteményt az igazgatóság veszi meg, mivel a kezelését is ő látja el. A vételárhoz 150 000 forint támogatást kér a tanácstól. Erről a június 25-i tanácsülés jogosult dönteni. A megállapodásról még aznap tájékoztatták Rózsás Mártont, aki a részletekkel is egyetértett. A városi tanács a korábbi években is messzemenően támogatta Rózsás Márton gyűjtőmunkáját (munkaidő alatt is); elismerte tevékenységét, és szorgalmazta az anyag múzeumba kerülését. A múzeum létrehozásában, állományának fejlesztésében jelentős anyagi áldozatokat vállalt, és a közelgő 600. évfordulóra készülve fontos fejlesztési javaslatokat terjesztett elő a múzeumigazgatóság számára. Ügy gondollom tehát, hogy e témában minden érdekeit fél, városunk lakossága és az újságolvasók szemében is nyugodt lelkiismerettel nézhet a tanács. Iliásics Gyula a városi tanács osztályvezetője
