Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
1987. május 26., kedd Somogyi Néplap 5 dása, a mezőgazdasági dolgozók magas száma meghatározó szerepet játszik az intézmények tartalmi munkájának formálásában. Az ipari munkások sokasága az ingázó életformát választotta, emellett a megye közművelődésében meghatározó szerepük van a Balaton-par- ti településeknek. A kérdések, hasonlóan a tájékoztatóhoz, sokrétűek voltak. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei művelődésügyi osztály vezetője részletes képet rajzolt Somogy közművelődéséről és közoktatásáról, a kérdésekre válaszolva megfogalmazta, hogy az elmúlt években nőtt a közművelődés támogatása, erre a VII. ötéves terv időszakában 1,4 milliárd forint áll rendelkezésre. Ám Szita Ferenctől, a megyei könyvtár igazgatójától arról is hallottunk, hogy kisebb településeink némelyikében az odvasómozgal- mat veszélyezteti a helyi tanácsok szűkmarkúsága. Ennek a következménye, hogy több helyen be akarják zárni a könyvtárat. Somogybán az iskoláztatás terén számottevő eredmények születtek, jelentősen emelkedett a középiskolába iratkozott fiatalok száma, csökkent a /tantermek zsúfoltsága. A tegnapi sajtótájékoztató középpontjában a színház - rekonstrukció állt. A háromszázötven millió forintos beruházásról Babarczy László, a Csiky Gergely Színház igazgatója beszélt először. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek — állapította meg. A jugoszláv építők nemcsak gyorsan igyekeznek teljesíteni vállalásaikat, hanem igényes munkát is végeznek. A stúdiószínház új lehetőséget jelent a társulatnak, ám a kaposvári színészek közül többen készülnek távozni. Ez év végén a birtokba vehető épület megújított társulatot is igényel. A munkálatokról Daniel Rezek, a jugoszláviai Ingra cég vezérigazgatója adott számot. A két állam közti megállapodás új lehetőséget kínál a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködésben — fogalmazta meg. A magyar alvállalkozók teljesítőképességén múlhat csak, hogy a határidőre átadják-e a felújított épületet. A helyszínen szerzett tapasztalatok után az újságírók Gálosfára látogattak, ahol Baranyó Károly, a Surjánvölgye téesz elnöke mutatta be a létesítményeket, majd a szennai szabadtéri néprajzi gyűjtemény megtekintésével ért véget az újságírók somogyi tapasztalatgyűjtése. H. B. Sajtótájékoztató a megye közművelődéséről Meghívás Somogyba A számvetés sajátos módozatát választotta a Somogy Megyei Tanács akkor, amikor sajtótájékoztatójának meghívóját postára adta. A megye közművelődésének eredményeit, gondjait tárta az ország sajtónyilvánossága elé. Elsősorban a könnyező megyék kíváncsiságát tapasztalhattuk, ám élményt és tapasztalatot meríthettek a távolabb élő újságíró kollégák is. Noha Somogyország- ként emlegetik sokszor megyénket, a régió székhelyének környékét ismerhették csak meg egynapos látogatásuk során a sajtó munkatársai. A megye közművelődéséről elhangzott tájékoztató azonban szélesebb betekintést nyújtott az intézmények munkájáról, az oktatás szervezeti és tartalmi megújulásáról. Dr. Gyerresei István, a megyei tanács elnöke az intézmény székházában fogadta az újságírókat. A sajtótájékoztatón részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a megye közművelődéséről készített írásos összefoglalót kiegészítve kiemelte, hogy Somogy társadalmi tagozóÚjdonságok a régiségek birodalmában Három zsáknyi cserép hever szétterítve az asztalon. Hamupipőkének sem lehetett nehezebb dolga a borsóválogatással, mint a restaurátornak e milliónyi dirib-da- rab összeillesztésekor. A hetekig tartó munka azonban meghozza gyümölcsét. JK századeleji korsókat, tálakat ismét régi szépségükben csodálhatják meg a múzeum látogatói. Hogy itt-ott színes gipsszel pótolják a hiányzó darabokat, megbocsátható, hiszen még a legavatottabb szem sem veszi észre a toldást. A dicséret mindezért a restaurátorokat illeti. A jó szakembernek valóságosan kézművesnek kell itt lennie. Az asztalosmunkától a cserzésig mindennel foglalkoznak a kaposvári múzeumban. A kézügyesség azonban nem minden: akinek nincs türelme, akár hozzá se kezdjen a munkához. A földlabdaként, sárgombócként beérkező régiségek hosszú utat járnak végig, míg ismét hajdani pompászerek, ecsetek azonban már készen állnak, s dolgoznak a szakemberek is, hogy néhány hét múlva ismét a za- márdi tájházat díszíthesse. Hiányozhat már valamelyik múzeumban az a három Somogy vármegyei zászló is, amely szakadtán a textilmű- hely polcain árválkodik. Mire a fegyverteremben a puskákat megtisztítják, itt is elkészülnek. Az ásatások azonban újabb és újabb munkát adnak a /restaurátoroknak, s a felújítások, kiállítások anyagának helyreállítása is sok elfoglaltságot ad. Horváth Éva BENKE JÓZSEF Nemzetközi terrorizmus jukban tündökölhetnek. A szerencsésebbeknek azonban mindezért még utazniuk sem 4. A FÉNYES ÖSVÉNY kell. Sürgős esetekben akár az orvos a fekvőbeteghez, a restaurátor a helyszínre megy. A lakóházak berendezéseit, nagyobb tárgyakat nem tudják behozni a múzeumba. Olyankor kint, a területen dolgoznak. A munka azonban mindenhol, ugyanaz: tisztítás, konzerválás, restaurálás. Az asztalon jól megfér egymás mellett a százéves kisvödör és a zsíros kalap, a karkötő és a bőrduda. A zavaros oldatban cserépedények várják a tisztulást. Ahány tárgy, annyi anyag, és annyiféle munka. Válogatni nem lehet. Festés, agyagozás, szögelés és ragasztás. A restaurátort semmi sem ejti zavarba. A cél valamennyi műhelyben — amely szakterületenként van csoportosítva — azonos: a tárgyak minél előbbi, minél teljesebb helyreállítása. A farészlegben háromlábú asztál, régi lóca árválkodik. Színei bizony fakóák, ráülni se nagyon mernék. A vegyA Fényes ösvény (Sande- ro Luminoso) nevű terrorszervezetet 1970-ben alapította az Ayacuchói Egyetemen Abimael Guzmán. Az elnevezést Peru első kiemelkedő marxista teoretikusának egyik kijelentéséből vették, mely szerint „a marxizmus—leninizmus meg fogja nyitni a forradalom fényes ösvényét”. Ayacucho eszményi hely volt a perui „forradalmárok” számára: az ország déli, legtávolabbi és legsivárabb, 3000—4000 méter magasságban elterülő fennsíkján, a kecsuák földjén. Egy évtized múlva a send/erista aktivisták számát 250—500 közöttire tették. Az 1980-as évek közepére már nemcsak néhány száz egyetemista mozgalma, hanem valóságos fényes hadsereg: az aktivisták száma 3000 körüli. A Fényes ösvény „heroikus” harcában nemcsak az áldozatok száma nagy (1983 első felében ezer embert ölték meg), hanem az elesett banditáké is. 1986 őszén egyetlen rajtaütés során a fővárosban 3 tucat terrorista hagyta ott fogát. Abban különböznek a feltűnési vágyban szenvedő egyéb más — palesztin, európai — terroristáktól, hogy nem szerepelnek, nem írnak, nem akarják magukat képen, hangszalagon, könyvekben megörökíteni. Igazi terroristák: csak gyilkolnak és rombolnak. Mao nyugodt lehet: eszméi nem voltak hiábava- lóak. Guz/mán professzor Mao legjobb hagyományait folytatja: a „Négyek Bandájá”- ét. így nem csoda, hogy tanítványai szemében ő a „marxizmus negyedik kardja” (Marx, Lenin és Mao után). „A világforradalom élén Gonzalo elvtárs gondolatai állnak” — hirdetik. Abimael Guzmán a 70-es évek második felében dolgozta ki a Fényes ösvény ideológiáját. Ennek alapja a mi/litáns maoizmus. Guzmán —Gonzalo szerint a világ- forradalmat elhúzódó népi háborúval kell elérni vidéken — a városok körülzá- rásával. Ehhez kidolgozták a fegyveres harc öt szakaszát: 1. a támogatás megszervezése vidéki, városoktól távoli területen; 2. harc az állam jelképei ellen; 3. a gerillát/áború kibontakoztatása; 4. a népi támogatás kibontakoztatása; 5. a városok összeomlása: a végső győzelem. Guzmán és társai úgy ítélik meg, hogy a mai* Peru félfeudál'is-félgyarmati ország, mind a katonai, mind a polgári kormányok egyszerűen fasiszták. A csoport ismerői szerint Guzmán szemében még Fidel Castro is csak „az imperialista szo- ciálrevizionizmus szolgája”, Teng Hsziao-ping Mao eláruló ja, az „imperializmus veszett kutyája”, a kommunista pártok szociálfasiszták. Igazi vörös khmerekként viselkednek, büszkék a Pol Pót—Jeng Szári-banda következetes osztályharcára. A személyi kultusz és a TV-HÉZÓ Családi kór Nem tagadhatjuk, hogy az átlagemberek többsége az eszére hallgat. Nevezzük őket Kovács Jánosnak. Nos, főhősünk józan eszére hallgatva egész nap dolgozott, kettőzött figyelemmel, mert olyan a munkaköre, hogy a legkisebb lazítás is súlyos károkat okozna. Tudva tudta, hogy különös front- átvonulás kerekedett az idei májusvég fölé, s ilyen időben bizony nem tehet mást az átlagember, mint résen van. (Máskor sem nagyon.) Nehéz munkájának egyenes velejárója lett estére a fáradtság. (Ném tartozik szorosan témánkhoz, de még géemkázott is kicsikét.) Este aztán, mi tagadás, meggyötörtén érkezett haza. Fáradtan bekanalazta a felmelegített levest, aztán egy Népsporttal bement a nagyszobába. (Másfél szobás lakásban lakik ugyanis feleségével és egy gyerekével). Még odamondta a mosogató feleségének: tévézek egy kicsit, úgy fáj á fejem. Az asszony nem örült különösebben a bejelentésnek, de nem is bánkódott miatta. Én is megyek mindjárt — válaszolta, aztán sietett a mosogatással, mert ha a Híradó nem is érdekelte, de remélte, hogy a műsor végén medvebocsok, majmok, de legalább cicák lesznek. A körülményekhez képest ekkor még mindig nyugodt volt a család. A baj a Családi körrel kezdődött. A Családi körrel, amelyből Kovács Jánosék értesültek arról, hogy Sanyi és Sári tíz hosszú esztendeje házasok már. (Kovácsék számolni kezdtek fejben, s megállapí- •tották, hogy ők is ugyaneny- nyi éve mondtak igent egymásnak.) A tanmesének készült filmből megtudták azt is, hogy Sári fáradtan ér haza, a feje fáj. Biztos front volt — gondolta Kovács, és nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak. Ko- vácsné azonban egyre inkább nem tudta levenni szemét a tévéről. Főleg, amikor a történet után a szakemberek (pszichológusok) megmagyarázták, hogy amikor valamely házaspár egyik tagja fáradtan, letörten megy haza a munkából, s állapota alakulásáról hangot is ad. az nem jelent mást, mint. azt, hogy elhidegült társától, sőt félni lehet a leges- legrosszabbtól: van neki valakije. Kovácsné nem buta asz- szony, bár nem féltékeny természetű, ám nem is bízik meg teljesen a férjében, rögtön viccesen tréfára is vonta Kovácsot. A férfi kezdetben szintúgy tréfálkozva válaszolgatott a gyanúsításokra, de egyszer csak érezte, hogy kezd komolyra fordulni az ügy. Ne folytassuk a történetet, legyen elég csak annyit elárulnunk, hogy szerdán este úgy összekülönböztek, hogy az egész hétvége) nem volt elég viszonyuk rendezéséhez. Kovács elmesélte munkahelyén, hogy sikertelen tévézésének milyen következményei lettek. Társai közül voltak akik részvéttel hallgatták, s bevallották, náluk is hasonlóan telt a szerda este. A műsor alcíme egyébként ez volt: az eszedre hallgass. Azok jártak jobban, akik valóban az aszükre hallgattak, s átkapcsoltak a kettes műsorra, családi szempontból teljesen veszélytelen röplabdát nézni. Varga István LÉZERPUNKTÚRA A Szovjetunióban a grúz orvosok lettek a lézerpunk- túra úttörői. Ez új irányzat a szülészetben és nőgyógyászatban. Az orvosok sikeresen alkalmazzák a lézersugarakat a vérszegénység, a magas vérnyomás és más terhességi komplikáció gyógyítására. — Módszerünk lehetővé teszi, hogy lemondjunk sok, esetleg nem kívánt mellékhatásokat előidéző gyógyszer-preparátumról — mondja Georgij Dzsvebe- nava, az orvostudományok doktora, a módszer feltalálója. A módszer lényege: a grúz tudósok lézerre cserélik ki az akupunktúra hagyományos eszközét — a fém tűt. A lézersugár garantálja a teljes sterilitásit és a kezelést sem kísérik kellemetlen érzések. A grúz orvosok módszere mind szélesebb körben terjed a szovjet klinikákon. mozgalom messianisztikus jellege azonban leginkább a Guzmán iránti imádatban nyilvánul meg. Mér a 80-as évek első felében több jel arra mutatott, hogy Guzmán nem élt. Bizonyos, hogy a senderisták katonai vezetője Julio Cesar Mezzich. A mozgalom szervezete titokzatos. Fegyelmezett illegális mozgalom, nagyon nehéz a soraikba való beszivárgás. Mindenki álnevet használ. A gerillasejtek 5 főből állnak, és kevés olyan senderista van, aki négy másiknál többet ismer. Azt is feltételezik, hogy ma már nemegy szervezet, hanem kettő vagy több. Az eredeti Sendero egyik fő pénzforrása a kábítószertermeltetés és kereskedelem. A szakértők úgy vélik, hogy a senderisták- nak a perui kábítószercsempészeken kívül sem bel-, sem külföldön nincsenek szövetségeseik, más terrorista szervezettel kapcsolatot nem építettek kii. A Fényes Ösvényt dühödt kommunista- és szovjetelle- nesség jellemzi. A senderisták komoly nehézségeket is vállaltak; szétszóródtak az indiánok lakta falvakbán. nélkülöztek, megtanulták az indián nyelvet, s hogy még hatékonyabban politizálhassanak az indiánok között, beházasodtak a közösségekbe. A dél-perui indiánok helyzete még az igen elmaradott Peruban is rossz volt: az indián enklávákaz úgynevezett „negyedik világot” jelentették a „harmadik világhoz” tartozó Peruval szemben. A hatalmas ország csaknem Magyarország- nagyságú régiójában „uralkodó” senderisták kezdték megmutatni valóságos arcukat: bezárták a helyi piacokat, eltörölték a kapitalista termelési formákat, termelési kvótákat állapítottak meg, termelőszövetkezeteket szerveztek, a parasztok közé „beépült” ellenséget pedig egyszerűen lemészárolták. Áldozataik természetesen ugyanolyan parasztok voltak, mint akiknek „érdekében” bűntetteket elkövették. Bár hivatkoznak a marxizmusra,. igazi ideológiai éltető eleme a maoizmus „tiszta és kemény ága”, a Négyek Bandájának elmélete és módszere. További eleme a trockizmus, annak is a legmilitánsabb ága. Az 1983 júliusa és 1984 júliusa között általuk megölt 2657 ember (többségében paraszt, mesztic, sőt kecsua indián) olyan „kutya” volt, aki a forradalom ellen cselekedett”. A szélsőséges brutalitás bűnös akcióinak vadsága, amelyet a Fényes Ösvény terroristái gyakorolnak, olyan sötét horizontot sejtetnek a szerencsétlen sorsú inkáik, meszticek és fehérek között, amely hosszú időre kilátástalanná teheti a perui égboltot. (Folytatjuk.)
